Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A hatodik parancsolat (A parancsolat 1.) 16 csillagozás
„Futottunk a fényárban úszó folyosón. Káosz. Riadó és futkosás. Kiáltozás, sikítás. Emberek fehérben futnak, futnak. Mindenki a központi bejárati csarnok felé.
És egy sikítás, amitől kilelt a hideg. Zokogó sikoltozás újra meg újra. Férfié vagy nőé? Nem tudtam megállapítani.
– Ez Edward – lihegte Mary. – Edward!
Loholtunk, akárcsak a többiek. Berontottunk a hallba. Bele a lökdösődő emberbolyba. Mindenki körben állt, lefelé néztek.
A sikoltás sírásba ment át. Bőgő, szirénázó hang. Hisztérikus üvöltéssel emelkedett-süllyedt.
– Hallgattassátok el! – üvöltötte valaki. – Üssétek le!
Durván előretolakodtam. Mary a nyomomban. Senki sem látott bennünket. Mindenki a márványpadlón levő látványra bámult, a széles lépcsősor lábánál.
Akkor lőhették le őket, amikor jöttek lefelé a lépcsőn. A hátralevő fokokat már zuhanva tették meg.”
Eredeti cím: The Sixth Commandment
Eredeti megjelenés éve: 1978
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető
Enciklopédia 1
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
2021/154, otthoni polc, 4/10 eddigi értékelés
Hűha, ez egy nagy igényességgel, piszok jól megírt, de majdnem zsáneridegen könyv. Ehhez képest igen jó a százaléka, mondjuk elég sokáig is keresgéltem a szerző művei között, a többségük értékelése elég megosztó.
Arról van szó, hogy ez egy kevés cselekményű, lassú könyv, nagyjából fordulatok nélkül, de nagyszerűen kidolgozott nyomozási folyamattal, bámulatos atmoszférateremtéssel, és kacsingatással a szépirodalom felé. Ha hasonlítgatunk a krimi szépírói felé:
(1) A nyomozási folyamat kidolgozása hasonlít pl. Agatha Christie-re, de aprólékosabb, és a sokkal kevésbé merev környezet miatt hitelesebb.
(2) Chandler prózája hasonlóan „szép”, de Sanders részletesebben, erőteljesen jellemez karaktert, környezetet, folyamatokat.
(3) Hammetthez képest marad a sűrű mondanivaló, de vele szemben alig van vér és akció a regényben.
(4) McBain ízig-vérig amerikaias hangulatát itt is megkapjuk, de szerintem mélyebben. Egy magánnyomozó vizsgálja egy alapítványi pályázói kérelem méltányosságát; nagyon valódi a sztori.
(5) A hangulatteremtés ragyogó, a bűnregények legjobbjai között van. A fuldokló/haldokló kisváros leírása egészen plasztikus, engem John Ball: Forró éjszaka regényére emlékeztetett.
(6) Még Graham Greene-t venném ide, az atmoszférateremtés utolérhetetlen nagymesterét. Vele szemben ez a könyv lényegesen hosszabb, a maga 450 oldalával; ami persze lehet előny is, hátrány is.
Tehát akinél a fenti (1) – (6) szempontok többségében vesztesen kerül ki Sanders, az nem fogja élvezni ezt a könyvet. Álmos kisvárosban lassú és alapos nyomozás, nem túl érdekfeszítő témákban – ha nem tudunk azonosulni a szerző stílusával vagy leírásaival, akkor unalomba fullad az olvasás. (Egyáltalán ott az a fülszöveg az akciójelenettel, nagy disznóság. Mert azt már nem írja, hogy minderre a 434. oldalig kell várni…) De ha valamilyen okból fennmarad az érdeklődésünk, vagy a fenti „párharcokat” Sanders nyeri meg (én így jártam), akkor egy komoly olvasmányélményt kapunk.
Érdekességek:
A szerző nyilván kiírta magát, nehéz bármit is hozzátenni az alapsztori leírásához (alapítványi nyomozó, álmos kisváros). Biztosan olvasok még tőle, kíváncsiságból, hogyan tud/próbál továbblépni.
A szerző egy fura alak, ötvenévesen kezdett írni, és rögtön nyert is egy Edgar díjat, a legjobb első regényért.
Ez a regénye 78-as, egy 73-as művel került fel „minden idők 100-as” amerikai krimilistájára. (Nálunk az nem jelent meg.)
Krimi a nyolcvanas évekből. Vagy talán nem is krimi, hiszen szinte rögtön világos lesz, mi történik, és ki mozgatja a szálakat Inkább az a lényeg, hogyan derül ki, és ki az, aki túléli. Ezt viszont részletesen, izgalmasan megkapjuk. Tényleg részletesen. Néha az volt az érzésem, az elfogyasztott ételek – nem is beszélve az italokról!!! – egy kicsit nagyobb hangsúlyt kaptak magánál a nyomozásnál. De még ez sem vált hátrányára.
Ez volt a harmadik könyv amit olvastam tőle, és az első ami tetszett. Végre! Igazi klasszikus, a hangulata nagyon megfogott, nem annyira véres mint a mai krimik, nincs minden oldalon kötelező gyilkosság, erőszak. Jó volt olvasni, bár volt olyan rész amit szívesen kihagytam volna (az állatkísérleti labor). Meglepődtem, hogy ez a pasas tud így is írni, két annyira rossz könyv után! Fogok még tőle olvasni, az biztos. :)
Üdvözlet az előttem szólóknak. Nem akarok sablonos szövegekkel traktálni senkit, ezért in media's Res – ez egy 5 csillagos regény, de csak azért, mert a skála csak 5-ig enged pontozni.
Az Afrikai kapitány I-II által ismerkedtem meg a szerzővel, aminek az első része fantasztikusan jó volt, a második meg felvetette egy harmadik megírásának igényét, de ilyen ugye nem készült (sajnos). Ezért körülnéztem a polcaimon (van egy pár) és megtaláltam ezt a sárga kopott kötetet. Gyűjtő vagyok, és mindenevő, több ezer kötetem van hagyatékokból, börzékről, antikváriumokból – és a poén az, hogy ez a könyv a nagymamámé volt, és legalább negyven éve a kezem ügyében hevert. A Könyv! Annyira amerikai, hogy az már nem is teljesen egészséges ránk, Európaiakra nézve. Remek a sztori, és én imádtam hogy 434 oldalig kellett várni, hogy a fülszöveg visszaköszönjön! Faltam a lapjait, és közben (szó szerint is) egyre éhesebb és szomjasabb lettem. A lapok felfalása után érthető, hogy miért túlsúlyosak az amerikaiak! És a temérdek mennyiségű alkoholról nem is beszéltünk még. Ami után nyilvánvaló, hogy beugrunk a Pontiac Grand Prixbe, és eljutunk A pontból B pontba (épségben), ahol tudományos társalgást folytatunk (folyékonyan – és még vedelve) orvosi szakkifejezésekkel – orvosi fogalmakról! (Vajon hogy nézne ki ez a beszélgetés a valóságban, ennyi pia után?!) Ha valaki kipróbálná ezt az életstílust itt nálunk, nem valószínű, hogy hosszú élete lenne. A könyv középpontjánál már sejtettem, hogy mi lesz a végkifejlet, de azért sok meglepetést okoztak a hátralévő oldalak. Egy dolog bizonyos, nem unatkoztam rajta egy percig sem. Imádtam az atmoszférát, a pusztuló kisvárost, az idősödő szereplőket – szerintem isteni Sanders karakteralkotása!!! – a hangulatot, amit a könyv áraszt, teljesen rákattantam! Igazi katarzis!
Stílusosan, amerikaiasan dobok ide még egy
P.S.-t: előttem valaki írta, hogy olvasott a szerzőtől két rossz könyvet! Mivel nem állok le most Sanderssel, ezért jó lenne tudni, mit kerüljek el tőle!
Lawrence Sanders ezen krimije tulajdonképpen egyáltalán nem a zsáner tipikus képviselője. Főhőse, stílusa voltaképp hard-boiled, ami a narráció zseniális elidőzgetéseiből és a főhős okos beszólásaiból is lejöhet, de maga az eset szinte teljesen nyitott, minden a második fejezet végétől elég világos lesz, inkább az ügy szereplőinek egymással való kapcsolata kerül fókuszba. Na meg persze a rendkívül szakszerű vizsgálat, ami a könyv egyik fénypontja.
Népszerű idézetek
Ma is pocsék volt az idő; valaki elpusztította a napot, és fátyolszerű takarót húzott a világ fölé. Az égbolt leszakadó félben volt – az ember már már behúzta a nyakát –, és a fény, mintha rozsdás dróthálón át érkezett volna. Nedves erdő szaga szállt, meg a folyóé, meg a zúzmarás földeké. A hely mélabúja a csontjaimba ette magát.
A tudományos berkekben legalább annyi az irigység, gyűlölködés, csalás, cinkosság és fúrás, mint a politikában. A tudományos kutatás felső régiói is teli vannak kígyófészkekkel. A magán- és szövetségi alapítványi pénzekért folyó versengés könyörtelen. A tudósok hanyatt-homlok publikálják kutatásaikat, nemegyszer hamisított bizonyítékokra támaszkodva. Az a legfontosabb, hogy elsőként érjenek célba. Az ember vagy felfedező, és a neve bekerül a tankönyvekbe, vagy csak egy lassú utánfutó, akire aztán rá se bagózik a Nobel-bizottság.
36-37. oldal
Nem vagyok különösebben oda a történelmi összeesküvés-elméletekért. Nem hiszem például, hogy egy ördögi ármány mesterkedte össze a Kennedy fivérek és Martin Luther King halálát, Jimmy Hoffa eltűnését, vagy akár ezt a mostani pocsék időjárást.
Hiszek a „Magányos Farkas” történelmi elméletében, amely szerint egyetlen eszeveszett személy megváltoztathatja az emberi folyamatok menetét egy jól elhelyezett bombával, vagy egy jól irányzott lövéssel. Nem hiszek az összeesküvésekben, mert két vagy több ember összefogott törekvéseire épülnek. Más szóval: bizottságra. És én még soha nem láttam bizottságot, amely bármit is elért volna, vég nélküli civakodásokon kívül és az értekezletek perceinek halmozásán kívül. És semmi hasznos célt nem szolgál, legfeljebb anyák napi üdvözlő lapok előállítására alkalmas.
106. oldal
A sorozat következő kötete
A parancsolat sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - Don Winslow: A kartell 96% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Az ötödik áldozat 94% ·
Összehasonlítás - Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I. 94% ·
Összehasonlítás - Gregg Hurwitz: Kíméletlen 96% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Halálos menekülés 96% ·
Összehasonlítás - Mario Puzo: A Keresztapa 94% ·
Összehasonlítás - Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban 94% ·
Összehasonlítás - Jim Butcher: Palástforgató 96% ·
Összehasonlítás - Karen Rose: Érints meg 94% ·
Összehasonlítás