John ​Saturnall lakomája 27 csillagozás

Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája

Az ​egzotikus receptekkel teli regény a XVII. századi Anglia vallás- és polgárháborúk sújtotta, érzéki és veszélyes világába kalauzolja az olvasót. A főhős boszorkánysággal vádolt anyja a közeli erdőben keres menedéket kisfiával, Johnnal, mikor a falu feldühödött népe az életükre tör. Bár nincs mit enniük, az asszony csodás erejű szakácskönyvének segítségével életben tartja éhező gyermekét. A sors szeszélye folytán a legyengült gyermek átvészeli a telet, és a Buckland Major konyháján találja magát, ahol az évek során korának legnagyobb mesterszakácsa válik belőle. Amikor pedig Lady Lucretia, a ház urának leánya koplalással tiltakozik közelgő esküvője ellen, Johnra hárul a feladat, hogy olyan lakomával lepje meg, amelynek még a holtak sem tudnának ellenállni. Lawrence Norfolk 1963-ban született Londonban. Első regénye, az 1991-ben megjelent Lempriere-lexikon egycsapásra világhírű íróvá tette, akinek páratlanul gazdag nyelven megírt történelmi regényeit Umberto Eco és Thomas Pynchon… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Libri, Budapest, 2012
414 oldal · ISBN: 9789633101681 · Fordította: Mesterházi Mónika

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
h_orsi P
Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája

Külön piros pont a szerzőnek a szerteágazó és igen szemléletes történelmi háttérét! Főleg azt tudtam értékelni, hogy a 17. századi szakácskönyvekhez hűen írja le a recepteket. Ugyanis ebben az időszakban még nem nagyon alakult ki a mai „receptkönyv stílus”, senki sem tudta hogyan kell őket megírni.
Tetszett, hogy több cselekményszál és esemény van egy könyvbe szőve. Nem csak a konyha világa, de egy szerelmi történet, egy háborús sztori és egy vallás megszállottságról szóló cselekményszál is helyet kap benne. Ezáltal pörgőssé, izgalmassá válik a történet. A végére pedig igazi happy endet kap az olvasó.

http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/03/gasztro-kedd-2.html

>!
kormix
Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája

Több, mint két éve ült már a polcon ez a könyv, ami a védőborítóját is elvesztette*. Időközben valahogy a lelkesedésem is elveszett, és mindig, amikor azon agonizáltam, hogy mit olvassak, alulmaradt a többi lehetőséggel szemben. Most valahogy mégis rajta akadt meg a szemem, aztán azt gondoltam, üsse kő, olvassuk!
Az első fejezetek elolvasása után, hát.. maradjuk annyiban, hogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem úgy, ez rossz döntés volt. Rettentő nehezen haladtam vele, ami fura, mert maga a történet kifejezetten tetszett. Érdekelt, hogy ebben a 17. századi angol kis faluban hogyan alakul a kis John sorsa, ami a kezdeti bántalmazásokból egy lánynak köszönhetően hirtelen fordult át egy viszonylag jó helyzetbe. Persze nem kellett sokat várni, hogy a faluban történő események hatására eljussunk addig a fülszövegben is említett pontig, amikor is John és édesanyja menekülőre kell fogják. Innen pedig ugyancsak gyorsan Buckland Majorba került John.
Valahol itt fordult át bennem valami, ugyanis onnantól kezdve, hogy John elkezdett a konyhán dolgozni, iszonyatosan jólesett az olvasás, pörögtek az oldalak, mondhatni beleéltem magam a történetbe. Ez lehet annak is köszönhető, hogy az izgalmas részek között elmélyülhettem a korabeli major működésének, felépítésének, a dolgozói közötti hierarchiának a megismerésében, nem beszélve arról, hogy a konyha minden egyes szegletét, a benne zajló folyamatokat, a felhasznált alapanyagokat is igencsak alaposan leírta a szerző. Engem megvett.
Egy ponton elég sötét színezetet kapott a hangulat, amire nem feltétlen számítottam, de ugyanolyan izgalmas maradt a regény. Sok megpróbáltatáson ment keresztül a Major a benne élőkkel, voltak sorok, amelyeket nehéz volt olvasni. Ami a végét illeti, nem voltam teljes mértékben elégedett, de igazából számítani lehetett rá.
Amit mindenképp ki szeretnék emelni, az az egész történetet összefogó és vezető mítosz, ami szerintem kiváló volt. A szerző jól felépítette, és az olvasók számára is megfelelő időközönként adagolta az újabb cseppeket a teljes történet megértéséhez.
Összességében nagyon tetszett és a kezdeti nehézségek ellenére is megadom neki az öt csillagot, mert nagyon rossz volt bezárni a könyvet tudatában annak, hogy ez ennyi volt, nincs folytatás. Megszerettem a szereplőit és még tovább olvastam volna róluk. A kedvenceim közé nem kerül, de hatalmas meglepetés volt, emlékezni fogok rá jó ideig.

*A bookline volt kedves a rendelésem összeállításakor azt a példányt kiválasztani, aminek foltokban foszlott le a vékony kis réteg a borítójáról. Szerencsére anélkül is szép a kötet, így kuka lett a rondaság sorsa.

>!
nyolcadikutas
Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája

Nagyon ritkán hagyok félbe könyvet, de mostantól lehet, gyakrabban teszem.
Miért is? Hogy Márai szavaival éljek szabadon, ha azt hiszed, művelt vagy, nézd meg a londoni nagykönyvtár sok ezres gyűjteményét, majd gondold át, mennyit is olvastál közülük. Ezért, úgy döntöttem, ha egy könyv iránti figyelmem a teljes érdektelenségbe süllyed, nem pazarlom rá tovább az időmet, hanem időt hagyok egy másiknak.
Norfolk lakomája számomra maga a halotti tor.
Állítólag húsz évig írta eme művét, de vagy túl sokat hezitált a mondatokon és azért lett a könyve olyan, amilyen, vagy várnia kellett volna még húsz évet az igazi kiforrással.
Lehet, lesz, ki imádja majd, de nálam az utóbbi év egyik leggyengébb eresztése.
Mert ízlések és pofonok.
Ugye?

>!
Boglárka_Madar P
Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája

Elég vegyesek az értékelések, ami végül is valahol érthető, hiszen nem egy nagyívű történelmi regényről van szó, a cselekménye nem túl bonyolult, nincsenek nagy csavarok benne, viszont remekül megidézi a kor szellemét. Különösen imádtam ahogy aprólékosan leírta a konyha működését, hierarchiáját, a főzés folyamatát, aminek köszönhetően az orromban éreztem a készülő ételek illatát. Jó volt olvasni, gyorsan lehet vele haladni, kellemes kikapcsolódás lehet azoknak, akiket érdekel egy XVII. századi birtok működése, illetve egy szakács élete. Ami azért a látszat ellenére mégsem olyan egysíkú. :)

>!
Röfipingvin MP
Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája

Első könyvem Norfolktól (a polcon van még kettő), és biztos nem az utolsó. De azt be kell vallanom, hogy magasak voltak az elvárásáim, amiknek nem teljesen felelt meg a regény. A történet érdekes, nem ajánlatos korgó gyomorral olvasni, ám helyenként annyira leült, hogy csak remélni tudtam, hogy túl tudok lendülni rajta. Amikor viszont túljut a szerző is, meg az olvasó is ezeken a holtpontokon, teljesen élvezhető, figyelmet lekötő fejezeteket kap. A „metszetekről” nem is beszélve.
Ugyan 400+ oldal, mégis hiányérzetem van, szerintem bőven lehetett volna mivel színesíteni, bővíteni a történetet. A magam részéről szivesen megismertem volna annak a 12 évnek is a történetét, amit itt egy bekezdéssel elintézett a szerző, ahogy a szakáccsá válást is lehetett volna részletezni. Ugyanez áll a karakterekre is: nagyon egyszerűek, egy egy tulajdonságuk van csak kidomborítva, ahogy fejlődést se sokuknál tapasztalunk.
Nem mondom, hogy fogok belőle főzni – amúgy keveselltem is a recepteket –, de lehet, hogy a lexikon olvasása után újra a kezembe veszem.

>!
Kuszma P
Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája

A Lempriere-lexikonban azt a könyvet láttam, amivel Norfolk megújítja a történelmi-misztikus thillert – le voltam nyűgözve. A Pápa rinocérosza elmélyítette a homályt, a Vadkan képében pedig (úgy éreztem) túlzásba is vitte. Mintha Norfolk is hibának érezte volna a szövegek túl áttételes szimbólumait, a John Saturnall ugyanis egy (Norfolkhoz képest) meglepően könnyen olvasható, átlátható regény nem túl sok síkkal és a misztikus szálak felületességével. Amúgy jó könyv, jó olvasni, lehet szeretni – csak éppen nem túl emlékezetes.

>!
meseanyu P
Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája

Ritkán olvasok történelmi tárgyú regényeket, de ez most nagyon tetszett. Jól olvasható, ugyanakkor tele lírai kis bonbonokkal, ahogy a tájat, a növényeket, és persze az ételeket leírja. Én is vártam egy kicsit nagyobb csavart, de jól volt ez így is, remekül szórakoztam. Legszívesebben rohannék a könyvtárba az összes többi Norfolkért, de elbizonytalanodtam egy kicsit @giggs85 értékelését olvasva, mert akkor ezek szerint ez a Norfolk mégsem az a Norfolk, és kérdés, hogy az mennyire tetszene.

>!
Alcyone
Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája

Gasztrokultúra, történelem, csipetnyi szenvedély, egy maroknyi misztika és titok, és már kész is egy élvezhető, letehetetlen regény. Tetszettek a szereplők, az események láncolata. A szerző biztosan sokat olvasott a kor hátteréről, politikai, kulturális és gasztronómiai életéről, így igazán lebilincselővé tette a könyvet. Azt hiszem nem ez az utolsó Norfolk regényem…és most éhes lettem, megkeresem a saját Lakomámat… :)


Népszerű idézetek

>!
Röfipingvin MP

A Királyok Szobrokat emelnek, a Templomiak Katedrálist. A Szakács után nem marad Emlékmű, csak Morzsa.

85. oldal

>!
Röfipingvin MP

– Nézd. Gyűszűvirág. – Az ujja egy trombitaszerű csoportot karikázott be, aztán egy bíborszínű harangvirágra mutatott a közelben. – A gyűszűvirág a szívre jó. Ez itt mellette, ez tejoltó galaj. Jó a vágásokra. Ez itt varádics, ez boróka, ez meg ruta. Ez itt őszi kikerics. Ez a csúzra való. A gyíkfű csillapítja az égést. A lizinka megnyugtatja az ökröket. Bedörzsölöd vele a szarvát, állítólag. Elhiszed ezt, John?

41. oldal

5 hozzászólás
>!
Sylvie P

Bűvölj el, szép kéz, hűs hang, tünde szem…

160. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Graham Greene: Titkos megbízatás
John Jakes: Menny és pokol
Charles Frazier: Hideghegy
Julio Llamazares: Farkasok ideje
Mihail Solohov: Csendes Don
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
María Dueñas: Öltések közt az idő