Tánc ​a mészárszéken (Matthew Scudder 9.) 52 csillagozás

Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

Matt Scudder szerint senki sem állhat az erkölcs és a törvény fölött pénze, hatalma és befolyása miatt, éppen ezért azonnal igent mond, amikor megbízzák azzal, hogy derítse ki, Richard Thurman valóban megölte-e gyönyörű és terhes feleségét – és még meg is úszta a gyilkosságot. A kérdésre meglehetősen egyszerű a válasz, csakhogy New York nem az a város, ahol az ember bármit könnyen megkaphat. Scudder, amikor még keményen piált, a város minden utcasarkán otthagyott egy darabot a lelkéből, ám ez az ügy mindennél mocskosabb, amit a Nagy Almában megtapasztalt. A nyomokat követve eljut a város szexiparának legaljára, ahol egy fiatal gyerek élete nem más, mint egy árucikk, amit meg lehet venni, tönkre lehet tenni… aztán elpusztítani.

Lawrence Block Scudder-sorozatának kilencedik darabja méltán nyert Edgar Allan Poe-díjat, Matt Scudder pedig megérdemelten lett a modern krimiirodalom egyik legkiemelkedőbb alakja.

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
324 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049699 · Fordította: Varga Bálint

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Jorge Luis Borges


Kedvencelte 4

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
nyirog
Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

Ahogy azt megszokhattuk, Block ismét mesterművet alkotott. Azt szintén megszokhattuk, hogy a történet nincs túlbonyolítva, gyakorlatilag csak azért van cselekmény, hogy Scudder elmélkedéseit és a szerző New Yorkról alkotott nézeteit fel lehessen fűzni valamire. Mert a főszereplő nem Scudder. És nem a gyilkos. Hanem maga a város. New York, annak minden mocskával és szennyével, sötét sikátoraival, és lezüllött kocsmáival. Egy élő organizmus, ami ráadásul belülről rohad, köszönhetően a benne élő(sködő) homo sapiensenek, aki azzá teszi a várost, ami. És Scudder New Yorkját egy veszélyes szemétdombbá sikerült változtatnia.

>!
Annie_Rider
Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

Block egyszerre pihentet a szikár stílusával és a cinikus humorával, és elborzaszt, ahogy a bűnről gondolkodik. Scuddernek most se egy furmányos, megmagyarázható okból elkövetett gyilkosságot kell felkutatnia (még csak nem is „kell”, csak úgy csinálja, mert nincs jobb dolga), mint a Poirot regényekben, hanem egy olyat, ami szinte véletlenül történt. Vagy inkább egyenes következménye annak, hogy mindenki rohadék.

A Nyolcmillió halálhoz hasonlóan igazából a város a könyv főszereplője, a kiszámíthatatlan, nyüzsgő, önmagára is veszélyes organizmus, New York, amiben indokolatlanul, véletlenszerűen halnak meg az emberek – a könyv sok jelenete egyáltalán nem is foglalkozik a központi bűnesettel, csak különböző újság- és tévéhíreken mereng, hogy ki hogyan halt meg. Kíméletlen módszer ez, mert így ha Scudder fel is göngyölíti a gyilkosságot, amivel megbízták, marad még nyolcmillió, amivel nem kezdett semmit. Csak a minimalista stílus ment meg mint olvasót, hogy nehogy teljesen belezuhanjak ebbe a világba, és nekem is AA gyűlésekre vagy templomba kelljen miatta járnom.

>!
Amadea
Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

A szokásos Scudder, ami mindig jót jelent, ugyanis a színvonal továbbra se csökken, sőt. Szegény Matt, szerintem kezd kólafüggő lenni…
Bővebben a blogban.

>!
Miestas
Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

Legutóbbi kötetében -Tánc a mészárszéken- Block igazán pazar repertoárját vonultatja fel New York alvilágának, mindemellett a jól ismert Matt Scudderhez kapcsolódó jó, és rossz fiúkat sem felejti el beleszőni történetébe. Képzeletben elmehetünk Mattel valamelyik templom alagsorába egy-egy AA gyűlésre, hogy elmesélje alkoholista volt, de már nem az, hogy csak néha esne jól egy-egy pohárral, de kibírja és nem iszik. A világ így is, úgy is szar, akkor meg mi értelme van kábítani magunkat? Scudder már nem mesél a végzetes esetéről, ami azt okozta, hogy otthagyta a rendőrséget. Már nem viszi a fiait kosárlabda meccsekre és nem utal pénzt a volt feleségének gyerektartásra. Nincsenek utcai balhéi, ahol egy-két rosszfiúnak behúz egyet. Vannak viszont elmélkedései az élet dolgairól egy pohár cola vagy ásványvíz mellett, és van egy állandónak tekinthető társa Elaine személyében -vele egy korábbi történetben már szintén találkoztunk-, és van néhány régi cimbora mint például Mick Ballou, akivel el lehet menni a hentesek miséjére, ha épp erre van szükségünk. Matt Scudder rajongóknak erősen ajánlott!

>!
picurka13
Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

Ez a könyv kihagyhatatlan egy Block rajongó repertoárjából, de egy nem rajongóéból is. Én az voltam, de a könyv végére nagyon megváltozott a véleményem.
Részletek a blogomon:
http://picurka13olvasmanyai.blogspot.hu/2012/07/konyv-l…

>!
Ardid
Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

A legjobb krimi, amit valaha olvastam.
Véletlenül jutottam hozzá ehhez a könyvhöz (megkaptam valakitől, aki tudja, hogy a betörős sorozat rajongója vagyok), ezért sokáig tologattam, nem szokásom sorozatot a közepéről kezdeni, de ez se zavart. Bernie után nagyon nem ilyen könyvre számítottam, pedig eddig is tudtam, hogy Block zseniális. Alig várom a többi részt!

>!
FruzsinaRacz
Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

Néha határozottan nem tudtam eldönteni, hogy most egy brutális D. Lehanne könyvet olvasok, vagy egy nyugis, ám lebilincselő Blockot. Ha lehet, eddig ez volt a leg- véresebb, izgalmasabb,és érdekesebb könyve Scudder barátunknak. (és ez a pasi, sosem öregszik meg)
emitt: http://www.turumputty.blogspot.hu/2012/07/meszarszeken-…

1 hozzászólás
>!
Hiranneth
Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

Huh. Mit is írjak. Először is, egy remekül felépített regény, legalábbis szerintem. Tetszett az a megoldás is, ahogy a két ügyet bemutatja nekünk, majd lassan összefonja a szálakat. A hangulat teremtésre is csak azt tudom mondani, hogy profi. Szinte magam előtt láttam a pergő képeket, és a legtöbbtől elborzadtam. Tényleg csak az ember képes arra, hogy szórakozásból ekkora aljasságot kövessen el. A szereplők nagy része szimpatikus volt, főleg a detektív rossz fiú haverjai :D. Mondjuk a barátnő jelenlétét annyira nem éreztem fontosnak a történetben, de különösképpen nem is zavart.
A vége pedig…mindenki eldöntheti helyesnek, és megfelelőnek tartja-e a befejezést. Én még nem döntöttem el, egyet is értek vele, meg nem is. :D Éljen a határozottság.
Ami miatt egy fél pont levonást tettem, az az eleje. Nem volt teljesen követhető számomra, hogy mikor ugrunk vissza egy hetet a múltba, és mikor vagyunk a jelenben. Később ez jobban követhető lett, vagy csak én szoktam hozzá, nem tudom.
Mindenesetre aki nem bírja az erőszakot, ne ezt vegye elő a polcáról.

>!
rheinfuss
Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

Matthew Scudder világa pokoli hely, és csak nagy ritkán érkezik megváltás. De az sem megnyugtató, hanem csak újabb kérdéseket szül.
A regény hozta a szokásos minőséget, fantasztikus párbeszédek, nagyszerű karakterek és végtelenül depresszív, szomorú, vigasztalan hangulat. Nem könnyű olvasmány, de minden sora megéri.

>!
jeges_varga
Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

Piszkos menet

Hatásosan indul a Tánc a mészárszéken. Queens szürke betonépületei között, a közelmúltban megnyílott Maspeth Sportcsarnokban felragyognak a boksz csillagai. Megszólal a mérkőzés kezdetét jelző gong, két nehézsúlyú ökölvívó esik egymásnak. A ringbe királykék köpenyben bevonuló bokszoló több meneten keresztül gyors és pontos ütéseket mér az ellenfelére, aki azonban állja a pofonok sorozatát, és végül ő viszi be a végzetes ökölcsapást. Az egykori zsaru Matthew Scuddernek is ugyanígy meg kell ízlelnie a vereség ízét, mielőtt legújabb megbízatása során valamennyi titkot megfejti. De ne gondoljunk azt, hogy az ügy megoldásában bármiféle megnyugvást találunk.

Felmerül a kérdés: vajon Lawrence Block főhőse mit keres egy bokszmérkőzésen? A kézzelfogható válasz az lenne, hogy nyilván szereti a küzdősportokat. De Scudder semmit sem tesz ok nélkül. Természetesen nincsen kifogása az ellen, ha két ember szabályozott keretek között megpróbálja egymást péppé verni, sőt kifejezetten élvezi. Scudder mégsem puszta szórakozásból jött ide. Legújabb ügyén dolgozik éppen, az egyik amerikai sporttelevíziós csatorna producerét követi a csarnokba.

A megfigyelt férfi Richard Thurman, akinek várandós feleségét a lakásuk közelében brutálisan meggyilkolták. A házaspár aznap éjszaka egy partiról sétált haza a Nyugati Ötvenkettedik utcában levő, negyedik emeleti otthonukba. Mikor hazaérkeztek, egy emelettel lejjebb két felfegyverkezett betörő beterelte őket a lakásba, amelyet éppen kiraboltak. A férfit ájulásig verték, a nőt megerőszakolták, végül megfojtották. A tetteseket sosem kapták el.

A nő bátyja sosem kedvelte igazán Thurmant. A szörnyű eset után pedig a nyakát merné tenni arra, hogy a férfi keze benne volt a gyilkosságban. A nő után – milyen különös – ugyanis szép summa maradt a halála előtt megújított életbiztosításból. A pénzt természetesen a férj örökölte. A megbízó azonban nem bizonyítékokat akar, amivel a férjet az esküdtszék elítélheti. Scuddert azért keresi meg, mert nem hagyja nyugodni a húga halála, és bizonyosságot akar szerezni arról, amit igaznak vél.

Scudder a rá jellemző alapossággal járja körül a dolgokat. Észrevétlenül ered a célszemély nyomába, rendőrségi kapcsolatain keresztül adatokat gyűjt. Éjszakai bárokba, sötét utcákba kukkant be. Kétes csehók csaposaival beszélget, utcai neppereknél, striciknél, örömlányoknál kérdezősködik. Soha sem siet el semmit, hagyja, hogy minden mozaikdarab a maga idejében a helyére kerüljön. A megérzéseit pedig megtartja magának. Abban azonban egészen biztosak lehetünk, hogy az ügy megfejtése már jóval előbb körvonalazódik a fejében, mintsem az orrunkra kötné. Block pedig igazán ügyesen ügyel arra, hogy az olvasó ne ismerje meg túl korán a részleteket.

De vajon valóban részes Thurman a felesége halálában? Az író – különös módon – kész tényként kezeli a férj részvételét a gyilkosságban. A gond azzal van, hogy az eset körülményei sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudják ezt a feltételezést. De egyáltalán érdekes ez számunkra? Nem kertelek, mert Block sem tartja kétségek között az olvasóját: a magándetektív eredeti feladatát viszonylag könnyen megoldja. Minden jel arra mutat azonban, hogy Blockot igazából nem is Thurman esete izgatja a leginkább.

Vissza kell tekernünk fél évet az idő vaskerekén, hogy meglássuk, amint az egyik AA gyűlés után egy alak videokazettát ad át Scuddernek. Arra kéri, mindenképpen nézze meg a rajta levő filmet. De ne egy másik verziót, hanem csakis ezt a kazettát. A borító Robert Aldrich ismert klasszikusát, a Piszkos tizenkettőt ígéri. A film első tíz perce nem különbözik az eredetitől, de aztán változik a kép: bőrruhás nő és férfi látható az amatőr felvételen, és egy megláncolt fiatal fiú játssza a központi szerepet. A folytatást most jobb nem leírni. Ha főhősünk nem járna el rendszeresen az anonim alkoholisták gyűléseire, a film után első útja biztosan egy közeli kocsmába vezetne, hogy magába töltsön egy-két pohárral kedvenc bourbonjéből. A viszolyogtató élményt Scudder eltemeti magában, de hónapokkal később az aréna lármájában egy ismerősnek tűnő mozdulatra figyel fel. Csak később jön rá, honnan ismerős neki a fickó.

Block főszereplője sosem volt makulátlan jellem. „Érdekes barátai” vannak, akiknek akad egy s más a rovásukon. Hivatását sem szigorúan a törvény betűjét követve gyakorolja. Magánélete toldott-foldott: évek óta egy gyenguska hotelszoba lakója, és a barátnője is, ne finomkodjunk, egy szobázós kurva.

Scudder eltűri az apró szabályszegéseket, de az igazán aljas dolgokat sosem fogadta be a gyomra. Különösképp ki nem állhatja, ha valaki pénze, politikai hatalma, gazdasági és egyéb befolyása miatt a törvény fölött állónak hiszi magát, és bármit megtehet. Most ilyesvalamivel áll szemben, de a hajmeresztő, hogy csak ő tud róla. Senkinek nem mondhatná el. Akik meg tehetnének valamit, nem hisznek majd neki. Csak ez a nyomorult kazetta, ez a rossz kópia van a kezében.

Az Agave Kiadó jóvoltából az elmúlt évek során Lawrence Block három sorozatával is megismerkedhettünk. Nem tudom eldönteni, hogy a szerzőnek melyik profilja az izgalmasabb. A kíméletlen bérgyilkos, Keller történetei lennének a legjobbak? Szenzációs írói manőverrel szerethetővé tudta tenni a gyilkoló gép figuráját. Esetleg a jó szándékú, kleptomániás antikvárius, Bernie a kedveltebb figura? Ő mindig sokkal nagyobb bajba keveri magát, mint amilyenbe hivatásából adódóan kerülhetne. Végül azonban, akár egy álruhás Poirot, mindig elkapja a valódi tettest, és megmenti a saját bőrét.

Sokaknak azonban biztosan Block sötétebb és komorabb oldala a kedvence. A Matthew Scudder sorozatban ugyanis kevésbé van helye a humornak, mint a másik két szériában. Block az exzsaru történeteiben már többször bebizonyította, hogy New York nem az a hely, ahol az élet napos oldalát könnyen meglelheted. Hősünk azért néha szeretné hinni, hogy ez a város is élhető hely. A maga módján tesz is érte. Pontosan ezért kezd egy egészen más esettel foglalkozni, mint amire felbérelték. És nincs az a pénz, ami megállíthatná.

A megelőző kötet, a Hosszú út a sírkertbe kőkemény, nyomasztó sztoriját talán joggal nevezhetjük a széria legjobb darabjának. A Tánc a mészárszéken semmivel sem rosszabb. Mindkettő rendkívül izgalmas, és mindkettő megdöbbentő véget ér. Mintha az író a remény szikráját sem akarná meghagyni olvasójának: ne remélj semmit az emberi fajtól. Block univerzumában pedig éppen Scudder figurája marad a fogódzó. Halálra itta már magát, lelke darabkáit felemésztette a város. Mégis kijózanodott, és azon iparkodik, hogy levegye a felelősséget a válladról. Mintha vezekelni akarna minden bűnért, amit a sors az elébe vet.


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

– Maga szerint? Olyan, mint egy gyilkos?
– Túl régóta élek New Yorkban. Nekem mindenki olyan, mint egy gyilkos.

56. oldal

>!
Dün SP

– (…) Mit is mondtál a véletlenről? Hogy isten így akarja megőrizni anonimitását?
– Ezt mondják.

150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten · véletlen
>!
arsenal0522

– Elaine-nel voltam az éjjel, és kimondta a „h” betűs szót.
– Lehülyézett?
– Házasság.
– Ugyanaz.

133. oldal

2 hozzászólás
>!
Dün SP

– (…) Szóval most éppen egy Borges nevű írótól olvasok egy könyvet. Argentin és vak. Meg halott is…
– De nem volt az, amikor a könyvet írta.
– Nem. Szürreális dolgokat ír, és nem tudom, hogy hol érnek véget az írásai, és hol kezdődik a lázam, már ha érted, miről beszélek. Néha úgy érzem, nem a legmegfelelőbb állapotban olvasom a könyvet, olykor meg úgy, hogy máskor nem is lenne szabad olvasni őt.

201-202. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jorge Luis Borges
>!
Dün SP

– Isten – mondtam.
– Vagy aminek hívni akarod. Felsőbbrendű Erő, az Univerzum Kreatív Ereje, a Nagy Talán. Rabelais nevezte így. A Nagy Talán.

322. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten
2 hozzászólás
>!
Dün SP

– Istenemre el kell ismernem, hogy szeretem az italt. A világ szar hely lenne nélküle.
– Azzal együtt is szar hely.
– Az, de a pia segít abban, hogy ezt néha elfelejtsd. Vagy legalábbis kicsit árnyalja a képet. (…) Azt mondják nem lehet napfogyatkozásba nézni szabad szemmel. Csak sötétített üvegen keresztül. Nem veszélyes legalább ennyire szabad szemmel nézni az életet? Nem kell valami sötétített üveg, mert azzal biztonságosabb?

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alkohol · élet
>!
Miestas

– Istenemre, el kell ismernem, hogy szeretem az italt. A világ szar lenne nélküle.
– Azzal együtt is szar hely.
– Az, de a pia segít abban, hogy ezt néha elfelejtsd. Vagy legalábbis árnyalja a képet.

197

>!
nyzsu

– Nem tudom, a kávé miért olyan rossz – mondta Durkin. – Tényleg nem értem. Régen volt itt ez a kávéautomata, tudod, apróval működött, és lényegében ihatatlan lé jött belőle. Erre összedobtuk páran a lóvét, és vettünk egy ilyen elektromos gépet, rendes kávét, erre ez az íze. Ha engem kérdezel, ez valamiféle természeti törvény. Ha a rendőrségen dolgozol, akkor szar kávét kell innod.

48. oldal

>!
nyzsu

– Volt egy ügyfelem, aki szado-mazo filmeket szeretett nézni. Én mindig butaságnak tartottam őket. Te nem akartál engem soha megkötözni?
– Nem.
– És azt, hogy én kötözzelek meg téged?
– Nem.
– Lehet, hogy valami hiányzik az életünkből. Ötvenmillió perverznek csak igaza van.

68. oldal


A sorozat következő kötete

Matthew Scudder sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Torey Hayden: Szellemlány
Linda Castillo: Az alagút
Karin Slaughter: Sebek
Donna Leon: Az aranytojás
Erle Stanley Gardner: A harcias nagymama esete
Steven Saylor: Rubicon
Nelson DeMille: Szilva-sziget
Raymond Chandler: A kicsi nővér
Anne Frasier: A testolvasó
Dan Wells: Nem akarlak megölni