Tánc ​a mészárszéken (Matthew Scudder 9.) 89% 71 csillagozás

Embertelen, mégis keservesen emberi. A nyitófejezet végén – az amatőr ökölvívás előnyei és hátrányainak szórakoztató bemutatása, valamint Scud főhősünk néhány érdekes, és önálló memória tesztje után, – Mr. Blocknak sikerült egy erőteljes és tökéletes felső-ütéssel eltalálnia. Verbális képekben, (nem szenzációhajhászóan) hogy az olvasónak portrét nyújtsanak a borzalom és a romlottság mélységéről, azokról az erőkről, amelyek egyes „ragadozókat” ilyen szörnyű dolgokra késztetnek. Matt Scudder életének összefüggésében azonban a sors furcsa fordulatai teljesen természetesnek tűnnek. Időnként groteszk karakterből álló szereplő, napról napra él, fájdalmasan tisztában van saját személyes démonaival, és hiába tudhat rendes erkölcsi rendszert magáénak, ennek ellenére a megtapasztalt, átélt szörnyűség olyan dologra késztetik, amit talán leghátborzongatóbb rémálmában sem feltételezett volna magáról. Sötét és időnként rémes, ezáltal kényelmetlen érzéseket képes elültetni az olvasóban. Megvannak a fény, a tisztaság és a szeretet pillanatai is, de nagyon erőszakossága miatt, sértő lehet egyesek számára. De az élet a Nagy Alma rakoncátlan elemei között soha nem szép. Ha élvezi a jó iramú és kemény forrású krimiket, anélkül, hogy elveszítené a valóság és az emberség érzését, akkor ez a könyv nagyon ajánlott.

Ismét egy jó Matt Scudder történet, amely annyiban rendhagyó, hogy Matt már nem iszik, akkor sem, amikor a körülmények kísértik. Állandóan AA gyűlésekre jár és minden alkalommal megtartóztatja magát, sőt élete tartós párkapcsolat felé fejlődik. A regény számomra – aki még soha nem jártam a „Nagy Almában” hamisítatlan és érzékletes NY-i hangulatot közvetít, le a kalpaggal a szerző előtt, ahogyan ezt ebben a visszafogott, szikár, „noir” stílusban ábrázolja, – méltó követője Chandlernek.

Mind ezt, mind a Bernie Rhodenbarr sorozatát imádom Lawrence Blocknak.
Ez a sorozat sokkal sötétebb, mint A betörö, aki… sorozat. Mindig Guy Richie filmjei jutnak róla eszembe,ahol az alvilági alakok is megmutatják emberi arcukat, lehet rajta hangosan nevetni, de azért folyik a vér is rendesen.
Ebben az részben igazán véres és kegyetlen emberek után kell nyomoznia Mattnek. Két megbízatást is kap és amikor elkezd kutakodni az egyik ügyben, olyan nyomokra talál, amelyek bizonytalanná teszik.
Szexuális erőszak, gyilkosság, gyermek prostitúció. Ezekkel kell megküzdenie Mattnek és barátainak.

Ahogy azt megszokhattuk, Block ismét mesterművet alkotott. Azt szintén megszokhattuk, hogy a történet nincs túlbonyolítva, gyakorlatilag csak azért van cselekmény, hogy Scudder elmélkedéseit és a szerző New Yorkról alkotott nézeteit fel lehessen fűzni valamire. Mert a főszereplő nem Scudder. És nem a gyilkos. Hanem maga a város. New York, annak minden mocskával és szennyével, sötét sikátoraival, és lezüllött kocsmáival. Egy élő organizmus, ami ráadásul belülről rohad, köszönhetően a benne élő(sködő) homo sapiensenek, aki azzá teszi a várost, ami. És Scudder New Yorkját egy veszélyes szemétdombbá sikerült változtatnia.

Az Edgar Allan Poe-díjas Lawrence Block műveit nem igazán ismerem, ez a második regényem tőle, és megrázott, de értem miért kapott díjat. Azt mondom kifordult a sarkából a világ ennyi erőszak, fájdalom, embertelenség „láttán”. Az igazság és az erkölcs aggasztó kérdései merülnek fel ebben az irtózatosan sötét és kegyetlenül brutális történetben, nekem ez sokkoló volt, időnként azt éreztem, hogy nincs bátorságom folytatni az olvasást és minél hamarabb a végére akartam jutni. Block nem igazán kímélte az olvasót, torz és gonosz szereplőket teremtett, megdöbbentő és felkavaró részleteket mutatott gyermekbántalmazásról, szexuális bűncselekményekről, szadomazochizmusról, pornográfiáról. Matt Scudder sok mindent látott már életében nyomozásai során, de ezek a történések még az ő elméjét is próbára teszik. Sokat megtudunk az az 1980-as évek végének New York-járól egy adott szempontból, de jó érzés tudni, hogy ez „csak” egy szelete a New Yorki valóságnak. Most lesz egy kis szünet ami Block olvasását illeti, aztán majd meglátom.

Block egyszerre pihentet a szikár stílusával és a cinikus humorával, és elborzaszt, ahogy a bűnről gondolkodik. Scuddernek most se egy furmányos, megmagyarázható okból elkövetett gyilkosságot kell felkutatnia (még csak nem is „kell”, csak úgy csinálja, mert nincs jobb dolga), mint a Poirot regényekben, hanem egy olyat, ami szinte véletlenül történt. Vagy inkább egyenes következménye annak, hogy mindenki rohadék.

A Nyolcmillió halálhoz hasonlóan igazából a város a könyv főszereplője, a kiszámíthatatlan, nyüzsgő, önmagára is veszélyes organizmus, New York, amiben indokolatlanul, véletlenszerűen halnak meg az emberek – a könyv sok jelenete egyáltalán nem is foglalkozik a központi bűnesettel, csak különböző újság- és tévéhíreken mereng, hogy ki hogyan halt meg. Kíméletlen módszer ez, mert így ha Scudder fel is göngyölíti a gyilkosságot, amivel megbízták, marad még nyolcmillió, amivel nem kezdett semmit. Csak a minimalista stílus ment meg mint olvasót, hogy nehogy teljesen belezuhanjak ebbe a világba, és nekem is AA gyűlésekre vagy templomba kelljen miatta járnom.

A szokásos Scudder, ami mindig jót jelent, ugyanis a színvonal továbbra se csökken, sőt. Szegény Matt, szerintem kezd kólafüggő lenni…
Bővebben a blogban.

Legutóbbi kötetében -Tánc a mészárszéken- Block igazán pazar repertoárját vonultatja fel New York alvilágának, mindemellett a jól ismert Matt Scudderhez kapcsolódó jó, és rossz fiúkat sem felejti el beleszőni történetébe. Képzeletben elmehetünk Mattel valamelyik templom alagsorába egy-egy AA gyűlésre, hogy elmesélje alkoholista volt, de már nem az, hogy csak néha esne jól egy-egy pohárral, de kibírja és nem iszik. A világ így is, úgy is szar, akkor meg mi értelme van kábítani magunkat? Scudder már nem mesél a végzetes esetéről, ami azt okozta, hogy otthagyta a rendőrséget. Már nem viszi a fiait kosárlabda meccsekre és nem utal pénzt a volt feleségének gyerektartásra. Nincsenek utcai balhéi, ahol egy-két rosszfiúnak behúz egyet. Vannak viszont elmélkedései az élet dolgairól egy pohár cola vagy ásványvíz mellett, és van egy állandónak tekinthető társa Elaine személyében -vele egy korábbi történetben már szintén találkoztunk-, és van néhány régi cimbora mint például Mick Ballou, akivel el lehet menni a hentesek miséjére, ha épp erre van szükségünk. Matt Scudder rajongóknak erősen ajánlott!

Ez a könyv kihagyhatatlan egy Block rajongó repertoárjából, de egy nem rajongóéból is. Én az voltam, de a könyv végére nagyon megváltozott a véleményem.
Részletek a blogomon:
http://picurka13olvasmanyai.blogspot.hu/2012/07/konyv-l…

Huh. Mit is írjak. Először is, egy remekül felépített regény, legalábbis szerintem. Tetszett az a megoldás is, ahogy a két ügyet bemutatja nekünk, majd lassan összefonja a szálakat. A hangulat teremtésre is csak azt tudom mondani, hogy profi. Szinte magam előtt láttam a pergő képeket, és a legtöbbtől elborzadtam. Tényleg csak az ember képes arra, hogy szórakozásból ekkora aljasságot kövessen el. A szereplők nagy része szimpatikus volt, főleg a detektív rossz fiú haverjai :D. Mondjuk a barátnő jelenlétét annyira nem éreztem fontosnak a történetben, de különösképpen nem is zavart.
A vége pedig…mindenki eldöntheti helyesnek, és megfelelőnek tartja-e a befejezést. Én még nem döntöttem el, egyet is értek vele, meg nem is. :D Éljen a határozottság.
Ami miatt egy fél pont levonást tettem, az az eleje. Nem volt teljesen követhető számomra, hogy mikor ugrunk vissza egy hetet a múltba, és mikor vagyunk a jelenben. Később ez jobban követhető lett, vagy csak én szoktam hozzá, nem tudom.
Mindenesetre aki nem bírja az erőszakot, ne ezt vegye elő a polcáról.