Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Bérgyilkos inkognitóban (Bérgyilkos 4.) 65 csillagozás
J. P. Keller nyugodt, eseménytelen életet él. A lakásában ott áll egy szupermodern tévé, minden reggel megveszi az újságot, sokat dolgozik a bélyeggyűjteményével. Érthető, ha vonakodva mond igent az utolsó melóra, a legutolsóra, elvégre most már végleg szeretne visszavonulni. Megérkezik hát Des Moines-ba, és miközben bélyeget vásárol, Ohio állam éppen a városban tartózkodó kormányzóját megölik. Minden bizonyíték Kellerre mutat, az ország összes rendőre őt keresi. Csapdába csalták, és ugyan milliói vannak egy bankszámlán, még arra sincs pénze, hogy alsónadrágot vegyen. Egy baseballsapkával a fején vezet, rajta Homer Simpson, a kocsija egy Nissan, színe átlagos, az út végtelen, a pénze véges, arca egy gyilkosé. Nem így tervezte nyugdíjas éveit. Legrosszabb álmaiban sem. Ebből az álomból azonban nem tud felébredni, mert ez a valóság…
Eredeti megjelenés éve: 2008
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 22
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
J.P Keller lehet, hogy bérgyilkos, s érdekei védelmében akár más életének kioltásától sem riad vissza, ha ez szükséges, e tevékenységét azonban „csak” munkának tekinti. S mikor valakik csőbe húzzák, ráadásul szinte teljesen anyagi forrás nélkül marad, s mindenét elvesztve menekül – szimpatikus emberré válik. Ezt az együttérzésemet a későbbiekben sem vesztette el – s nem csak azért mert bélyeggyűjtő – s e tevékenységnek magam is hódolok, bár csak amatőr vagyok Kellerhez képest – hanem mert ember voltát, magatartását függetleníteni tudja korábbi munkájától.
Szerintem jó krimi, méltón ünnepelte vele a szerző 70. szülinapját. S dicséret illeti az AGAVE-t gyorsaságáért!
Ez „csak” egy krimi, egy sorozat negyedik darabja, az előzményeket érdemes elolvasni hozzá, de külön is érthető. Szerintem sokkal gyengébb (kicsit hollywoodi, romantikus!), mint a korábbiak, de a „Keller” rajongóknak ez is kötelező.
Méltó befejezés lett, és ezzel egy újabb kedvenc sorozat. Block valami hihetetlen módon tudja csűrni-csavarni a történetet, néhányszor majdnem szívinfarktust kaptam, aztán persze voltak vidám pillanatok is, és a végén megint összeállt teljes egésszé. Keller most már végleg visszavonul, igaz, nem teljesen önszántából, de stílusosan… és természetesen minden szálat elvarrva. Összességében remek kikapcsolódás volt, krimi rajongóknak maximálisan ajánlom.
A történet lezárása. Szakított az eddigi formával, ez egy hosszabb lélegzetű, inkább feszültséggel, semmint hangulattal operáló történet, és a karakterek is kicsit veszítettek képregényszerű bájukból. Személy szerint nekem kevésbé volt szimpatikus, mint az eddigiek, de nem a nem létező hiányosságok miatt, hanem inkább mert megszerettem a korábbi humoros, együgyű Kellert, aki ebben a „kicsit más” kontextusban már nem is olyan humoros és szerethető. Ezekkel együtt is nagyon jó könyv, remekül szórakoztam.
A négy kötet közül ez tetszett a legjobban. Kerekebb történet. Keller élete hosszú bújkálás után normális mederbe terelődik. Nem fél a kétkezi munkától sem, visszakapja elveszettnek hitt vagyonát, barátját, rátalál a szerelem. Kiegyenlíti múltbeli számláit. Új tiszta lappal indul. Szóval happy end. Számomra ez volt a legjobb befejezés.
Népszerű idézetek
Azt megfigyelte, hogy az egyik csapat gyorsabban haladt, mint a másik. Néhány játékos két vagy három ütőt is kihúzott a táskából, mire eldöntötte, melyiket akarja használni, aztán nekiállt bemelegíteni vele, lóbálta és lengette az ütőt, végül a levegőbe szórt egy marék füvet, hogy lássa, merről és milyen erővel fúj a szél. Mások meg egyszerűen odaléptek a labdához, köszöntötték (Helló labda!), és már ütötték is.
A jobb játékosok nyilván gyorsabbak a rosszabbaknál, mert a rosszabbaknak többet kellett ütniük. Keller nem nagyon látta, mit csinálnak a gyep közepén a lyuk körül, csak annyit, hogy marha sok időbe telik nekik.
A Pokol angyalai, fickók, akiknek nagyjából egyforma mennyiségű seb és tetoválás van a testén, igazi gonosztevők, akik a fogukkal nyitják ki a sörösüveget – na, ezek mind Eviannal öblítették le az édes kaliforniai zsemlét.
68. oldal
Legjobb barátját megölték, ellopták a bélyeggyűjteményét, és Kellernek állandóan rajtuk járt az esze, mégis arra lett figyelmes, hogy a gondolatok nem olyan gyakran jelennek meg, napról napra halványulnak, hogy lassan a múlt részeivé kezdjenek válni. A kettős veszteség fájdalommal és sajnálattal töltötte el, még mindig égett a helyük, ám a napjait úgy élte, hogy egy kicsivel mindig távolabb került tőlük.
Szóval ez azt jelenti, hogy semmit sem kell elfelejteni. Ha az ember egy kicsit enged a szorításán, akkor az emlékek maguktól ellebegnek a végtelenbe.
119. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gregg Hurwitz: Kíméletlen 96% ·
Összehasonlítás - Mario Puzo: A Keresztapa 94% ·
Összehasonlítás - Jeffery Deaver: A koporsótáncos 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Billy Summers 90% ·
Összehasonlítás - J. A. Redmerski: Megölni Sarait 89% ·
Összehasonlítás - Laurell K. Hamilton: A kárhozottak cirkusza 89% ·
Összehasonlítás - Vince Flynn: Amerikai bérgyilkos 90% ·
Összehasonlítás - Robert Ludlum: A Fantom 87% ·
Összehasonlítás - Mark Greaney: Célpont 89% ·
Összehasonlítás - Jeffery Deaver: Vadak birodalma 86% ·
Összehasonlítás