Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A penge élén (Matthew Scudder 7.) 57 csillagozás

Nem ok nélkül hívják a Pokol Konyhájának: a mocskos utcákon, a sötét kapualjakban és a még sötétebb sikátorokban hajléktalanok és narkósok járnak, akár a szellemek. A környék ura a véres henteskötényt viselő Mickey Ballou. Az exzsaru és expiás Matt Scudder már olyan régen elvesztette az ártatlanságát, hogy nem is emlékszik rá. Most megpróbál józan maradni egy városban, ami lassan kifordul magából. Egy lányt keres, aki szebb álmok reményében érkezett Manhattanbe. Nyomozása közben szerelmet talál és halált, csak éppen néha nagyon nehéz megkülönbözetni őket.
A nagysikerű Nyolcmillió halált kronológikus sorrendben követő regényben Lawrence Block ismét egy olyan New Yorkba kalauzol minket, amit nem szeretnénk megismerni, és most találkozunk először a felejthetetlen Mickey Ballou-val is.
Eredeti megjelenés éve: 1989
Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
meleg, melegek · Thomas Edison
Kedvencelte 1
Várólistára tette 17
Kívánságlistára tette 10

Kiemelt értékelések


Kedvencem Block. Nyomozója, az exzsaru Matt e krimiben változatlanul NY-ban, egy kemény vidéken, az 57. utca táján bóklászik. Nyomozása közben a lelki és testi nyomorban élők borzalmas hétköznapjai elevenednek meg. Benne olyan felemelő pillanatokkal is, amelyeket olvasás közben átélve gazdagabb lettem. Ahogy Simenon Maigret-je, és Párizsa közel került szívemhez a könyvek által, úgy lettem viszolygó NY irányában Block regényeit olvasva. Szóval kellőképp szuggesztív, nyomasztó írás. NY sivár viszonyairól, amelyet némi érzelmi szál azonban színesít. Nem nagy ügy, amiben Scudder nyomoz, köznapi itt minden, még a nyomozó antihős is, aki nagyon szerethető figura vívódásaival, magányával és időnkénti kis örömeivel együtt, s az író a végén még jól meggyomrozza az olvasót….
https://moly.hu/idezetek/1504879


Először még a nyolcvanas évek közepén (uhh!) olvastam Blockot, akkor jelent meg az Albatrosz sorozatban a Betörő a szekrényben című történet, és már akkor is tetszett. Aztán amikor az Agave elkezdte kiadni a Block regényeket, rákaptam a Matt Scudder sorozatra.
Az elsők nagyon bejöttek, a közepét kicsit untam, most megint tetszik. Hogy miért? Azt hiszem, a negyedik résznél jött el az a pillanat, amikor kezdett elegem lenni az állandó ismétlésekből. Ez a baj a sorozat krimikkel. Az író nem alapozhat arra, hogy mindenki elolvas minden egyes részt, ezért aztán néhány kulcsmomentumot újra és újra be kell építeni a történetbe. (Scuddernél pl. a véletlenül lelőtt kislány esetét) Viszont sokkal több előnye van: föl lehet építeni a figurát, regényről regényre lehet alakítani, öregíteni, új szokásokkal és tulajdonságokkal felruházni. (pl. a kőalkoholista Scudder egy delírium után megpróbál lejönni a piáról, és csatlakozik az AA-hoz) Ugyanilyen aprólékosan föl lehet építeni a környezetet, jelen esetben New Yorkot, és a mellékszereplők, visszatérő alakok egész kis rendszerét lehet a történetekbe ágyazni.
És Block éppen ezekben a legjobb. Pazar a helyszínrajz, az ember szinte érzi a szagokat, a mellékszereplők megformálása aprólékos. Scudder figurája részről részre alakul, gazdagodik, míg végül már régi ismerősünkként tekintünk rá.
És hogy miért tetszik újra? Egyrészt, mert a Nyolcmillió halál úgy, ahogy van remek (ez lett volna a sorozat vége, de rábeszélték a folytatásra), másrészt, mert az utolsó magyarul megjelent részben (A penge élén) Block végre abbahagyja az ismételgetést.
Scudder figurája nem újdonság a krimi irodalomban (Hammett, Chandler, hogy mást ne mondjak). Block nem újító, de nagyon jó epigon, aki hatalmas életművet fog maga után hagyni. Scudder alakjában pedig egy nagyon szerethető antihőst sikerült megalkotnia, aki veszett ügyeket vállal, őszinte, vívódó típus. Képes nagy dolgok felett egy vállrándítással átsiklani, míg apróságokon hosszan agyal. Kicsit kiábrándult és nagyon magányos ember. Az ügyek, amikben nyomoz „kis” bűnök, még akkor is, ha gyilkosságok. Ezekben a krimikben nincsenek nagy összesküvések, vérengző sorozatgyilkosok, az elkövetők és az áldozatok is mindennapiak. Kisemberek, lúzerek, akik a 70-es, 80-as évek New Yorkjának szürke utcáit koptatják. Minden különbség ellenére is Simenon Párizsára emlékeztetnek ezek az utcák a rossz bérházakkal, mogorva gondnokokkal, sarki bárokkal.
A Matt Scudder sorozat darbajai:
The sins of the fathers (1976) – Az apák bűnei (2004)
In the midst of death (1976) – A halál völgyében (2005)
Time to murder and create (1977) – A pusztítás és teremtés ideje (2004)
A stab int he dark (1981) – Döfés a sötétben (2007)
Eight million ways to die (1982) – Nyolcmillió halál (2007)
When the sacred ginmill closes (1986) – Ha a szent kocsma is bezár (2008)
Out on the Cutting Edge (1989) – A penge élén (2009)
A Ticket to the Boneyard (1990)
A Dance at the Slaughterhouse (1991)
A Walk Among the Tombstones (1992)
The Devil Knows You're Dead (1993)
A Long Line of Dead Men (1994)
Even the Wicked (1997)
Everybody dies (1998)
Hope to die (2001)
All the Flowers Are Dying (2005)


Komor történet egy komor helyen, de mégis könnyen olvasható, cselekménydús. Nekem az eddig álalam olvasott Matt Scudder-történetek közül ez tetszett a legjobban.. Matt már nem iszik, de ettől még ugyanannyit jár kocsmákba, bárokba. Vívódik, küzd a démonjaival, AA gyűlésekre jár, nyomoz, nyomozgat. Szépen, szisztematikusan, ahogy azt tőle már korábban is megszoktuk. Védőháló nélkül mozog az alvilág sötét bugyraiban, a cél érdekében bárkivel lepaktál. Nagyjából végig sejtjük, hogy mi történhetett, de ennek ellenére azért az utolsó pár oldal tartogat néhány kemény gyomrost, vaskos meglepetést. Mickey Ballou szenzációs figura. Szívem szerint még kedvelném is. Na de egy gyilkost… És mégis.


Imádom Lawrence Block-ot, a betörős és a bérgyilkos sorozatát. De Matt Scudder-rel eddig még nem bírtam el. Két könyvnek is nekiugrottam már, de tíz-húsz oldal után mindig feladtam. Ezúttal azonban már néhány oldal után tudtam, hogy végigolvasom. Vagy én változtam meg, vagy ez a könyv jobb mint amikkel eddig próbálkoztam, de tény, hogy nem tudtam letenni. A történet kevésbé könnyed és humoros mint a másik két sorozatban, viszont szövevényesebb és életszerűbb. Ráadásul meglepett a vége, amit általában már előre ki szoktam találni. Remek könyv.


Block-tól az első könyvem a Hosszú út a sírkertbe volt, ami állítólag a legjobb az összes közül, épp ezért is kezdtem azzal. Na, azután tényleg nem volt annyira ütős a Penge élén, de ebben is jó volt Matt Scudder nyomozását olvasni.


Az első 150 oldalig uncsi kis limoncselló volt, ám a végén úgy adta a pofonokat, hogy talán ez a legjobb Scudder könyv amit olvastam. komolyan!


Meglepett ez a könyv. Amikor elkezdtem olvasni, nem tetszettek a párbeszédek, úgy éreztem, hogy nem valósághűek, és ez nagyon zavart. Aztán egy idő után észre sem vettem, mert magával ragadott a cselekmény. Felvázolta az alkohol függőségben szenvedő emberek életét, lehetőségeit és a leszokás utáni, közbeni problémáikat. Tetszett, ahogy felgöngyölítette a főhős az ügyeket, bár kicsit nehezteltem a vége felé, amikor elkezdett visszatartani információkat, de egy krimirajongónak bizonyára ez is tetszene.
Azt hiszem, keresni fogom az író többi könyveit is.


Szokásos Block téma, keressük a gyilkost, hogy tűnt el a lány, hova lett xy. Matt már nem iszik, gyűlésekre jár, megismerkedik valakivel, aki hirtelen meghal. Öngyilkosság vagy mégsem? Egy apa a lányát keresi, meghalt, elrabolták, netán lelépett az országból? Matt brilliánsat alakít a végére, valamit sejtettem a klórhidráttal, és be is jött.
Az eleje unalmas, mint a legtöbb Block regénynek – legalábbis számomra túl eseménytelen, egyhangú, de a vége mindig brilliáns.
Népszerű idézetek




– Valaki azt mondta nekem, hogy Edison nagyon csalódott lehetett, amikor a villanykörtén dolgozott, mert egy helyben toporgott. Edison azonban azt mondta, rengeteget haladt előre, mert most már tudja, hogy melyik húszezer anyagból nem lehet izzószálat készíteni.
115. oldal Agave




Néhány ember története annyira megindító, hogy nyugodtan tévéfilmet lehetne forgatni az életükből. Elmesélik, hogyan fogtak padlót St. Louis nyomornegyedében, most meg az IBM elnökeként dolgoznak, és fényes a jövőjük. Az én sztorim nem ilyen. Még mindig ott élek, és még mindig azt csinálom, mint régen. A különbség csak annyi, hogy régebben piáltam, most meg nem: ez az én megindító történetem.
18. oldal Agave




– A Föld AIDS-es. Boldogan hempergőzünk egy pusztuló bolygó ürességében, a melegek meg ugyanazt teszik, amit eddig. Szégyentelenül trendik és divatosak. És közben a penge élén táncolnak.
44. oldal
A sorozat következő kötete
![]() | Matthew Scudder sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jonathan Lethem: Árva Brooklyn 85% ·
Összehasonlítás - Nora Roberts: Fekete-hegység 85% ·
Összehasonlítás - Paul Auster: New York trilógia 84% ·
Összehasonlítás - Mickey Spillane: Egy magányos éjszaka ·
Összehasonlítás - Rex Stout: A vörös doboz 70% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Halálos menekülés 96% ·
Összehasonlítás - Douglas Preston – Lincoln Child: Lázálom 93% ·
Összehasonlítás - Harlan Coben: Senkinek egy szót se 90% ·
Összehasonlítás - Caleb Carr: A sötétség angyala 90% ·
Összehasonlítás - Dot Hutchison: Pillangók kertje 90% ·
Összehasonlítás