A ​halál völgyében (Matthew Scudder 2.) 78% 98 csillagozás

Egy kőkemény minimalista krimi a Matt Scudder sorozatból. Nagyon tetszett! Marlove és Archer utódjának éreztem Scudder-t.

– Tudod, a gyilkosság más. Elvenni egy ember életét, ez teljesen más. Az ilyet senkinek nem lenne szabad megúszni. Soha de soha. – mondja a regény főhőse, Matt Scudder, és ez egészen vicces, mert pár év múlva Lawrence Block megírja a Bérgyilkos sorozatát, ahol a főhős lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkol, és mi olvasók, szurkolunk neki. De ott még nem tartunk, és nem azért nem igazán jó ez a krimi, mert hiányzik belőle az erkölcsileg autista gyilkos, hanem…
A kiinduló helyzet olyan jól van kitalálva, hogy egy nap alatt elrepültem az utolsó oldalig, igaz, egyre inkább kiábrándulva.
Szóval úgy kezdődik, hogy egy zsaru dalolni készül a korrupt kollégáiról, ami aztán meglehetős bonyodalmakhoz vezet, amit csak testülettől kilépett Matt tudhat megoldani. A történet és a stílus erős Chandler utánérzés – eltekintve attól, hogy Chandlernél más lett volna a gyilkos, szerintem pont itt van a baj, Block visszariadt a kézenfekvő megoldástól, ami mögé kellő lélektani indoklást is megírhatta volna. Na, mindegy. Egynek, időtöltésnek jó volt.

Nagyon rendben van ez a sorozat. Bevallom őszintén, sokkal rosszabbra számítottam. Még mindig semmi „extra”, és sok a hasonlóság más főszereplőkkel, de az értékelésem biztosan más, ha ezt olvasom előbb. Sőt, szinte szégyellem, hogy Block eddig kimaradt az életemből…

Vannak olyan alapvető erkölcsi törvények, amiket akkor sem lehet megszegni, ha az ember az erkölcsöt már hírből sem ismeri. Scrudder számára ez a törvény úgy szól, hogy gyilkosságot megúszni nem lehet. Ez -és némi megélhetési támogatás-indítja el a nyomozását, ami alatt betekintést nyer a rendőrségi korrupció egy újabb szintjére, a szexuális perverziók és kiszolgálóik világába, és megcsillan előtte egy jobb élet lehetősége.
Maga a nyomozás nem túl összetett és bonyolult -mellékszálak nem igazán vannak-, de talán a gyilkos kiléte nem is olyan fontos, mint a regény hangulata. Az pedig erős.

„ – Még egy italt?
– Csak egy gyűszűnyit.”

A sorozat első része valamivel erősebb volt, ezúttal elég gyengus a történet, nem igazán kidolgozott, nem túl logikus módon, esetleges hirtelenséggel jutunk el végül a gyilkos személyéhez.
Az erőssége talán az, hogy nagyon autentikusan árasztja magából a nyüzsgő, korrupt nagyváros bohém, alkoholgőzös hangulatát a megfáradt, lecsúszott (ex-)zsaru szemszögéből. Bár fontos hangsúlyozni, hogy ez szigorúan a 70-es évek-re vonatkozik. Egészen szürreális volt például a főszereplő kálváriája a telefonálással és a telefonfülkékkel, ilyen könyveket olvasva döbben rá az ember, hogy a mennyire megváltoztatták a mindennapi életet a mobil/okostelefonok, napjainkban ez a regény így, ebben a formában létre sem jöhetett volna,
Összességében egy felejthető könyv, ennek ellenére érződik, hogy a szerző nem ír rosszul, tetszik a humora, és ügyesen használja az iróniát is. Nincs kizárva, hogy valamikor majd folytatom a sorozatot.

Az apák bűnei úgy felpörgetett, hogy muszáj volt a következő részt is elkezdenem. Sajnos ez nem volt olyan jó. Sok mondanivalóm nincs róla: néha untam, de voltak benne jó részek, Mattnek még mindig nagyon jó észjárása van.

Hát, nem a legjobb könyve. Nem tudni előre, ki a gyilkos, de pici meglepetést sem okoz. Az Agavének meg üzenem: nem kell minden Blockra ráírni, hogy Scudder alászáll NY legmélyebb bugyraiba, és olyat lát, ami még neki is sok.

Mondhattok bármit, ez egy jó könyv volt. Még, ha nem csak a többi Scudderhez mérem, akkor is. Lehet, hogy magam minősítem vele, de nem vágtam, hogy ki lehetett a gyilkos, és hogy miért is gyilkolt. Tény és való, hogy nem a legjobb könyve amit eddig olvastam, de a színvonalat hozta. Márpedig én kedvelem a történeteit.
és itt: http://turumputty.blogspot.com/2011/03/halal-volgyeben-…

Elég jó sodrása van, gyorsan fogynak az oldalak (talán csak az alkohol fogy benne gyorsabban).

Nem volt ez rossz igazán, csak olyan érzésem volt, mintha hiányozna a könyv fele. A történet nagyon kapkodós volt, csapongott, számomra a végéig teljes mértékben követhetetlen volt a nyomozás is, ami nem is volt igazán nyomozás. A hangulat még mindig jó, és követi az előzményben felvázoltakat, de hiányzott a kibontás, hiányoztak a kis információmorzsák, emlékdarabkák, vagy hosszabb bemutatások. A karakterekről se tudtam meg sokat, mire valakit megjegyeztem magamnak, jött is a következő.
Az apák bűnei után hasonlóan erős folytatást vártam, és azt sajnos nem kaptam meg, de azért még folytatom a sorozatot, mert Scudder karaktere elviszi a hátán a történeteket.