A ​betörő, akit temetni veszélyes (A betörő, aki... 8.) 89% 108 csillagozás

Bájos.
Tudom, hogy nem a legjobb jelző egy Agatha Christie – Raymond Chandler paródia-hibridhez, de nekem akkor is ez a jelző jár a fejemben. lehet, hogy a könyvtári helyszín miatt, de még Szerb Antal is felidéződött bennem.
Kellemes, teázós, vajassütit majszolós olvasmány.

Agatha Raisin valójában Bernie Rhodenbarr női megfelelője.
Ez a rész is hozza a megszokott laza és humoros, fordulatokkal gazdagon tarkított színvonalat, amit már megszokhattunk A betörő, aki… sorozat kapcsán.
Bernie megint lopni megy, ezúttal egy csendesnek hitt kis vidéki kúriába, de megint hullákba botlik, mint rendesen :D
Sorra hullanak a kúria lakói, miközben senki sem igazán gyanús.
Bernie szokásához híven nyomozásba kezd és számos humorral tarkított jelenet után összehívja a kúria lakóit, hogy leleplezze a gyilkost.
Az Agatha Christie-féle klasszikus krimi könnyed humorba burkolva.
Én imádom!

Ez a rész alapból más, mint a többi! Egy megújulás részesei lehetünk: mert Bernie végre-végre nem az elmegy betörni, valami nő, hulla, vád, nyomozás, tisztázás vonalon halad.
Nem, mert teljesen máshonnan indul a történet: Bernie bánat-nyaralni megy legjobb leszbikus barátnőjével, miután éppen aktuális szerelmi kalandja kilép az életéből, természetesen a legnagyobb fagyban, hulló hóesésben, egy aranyos vidéki kúriába.
Igazából már a cím is sugall valami érdekeset: nevezetesen ez a történet nagyon pajkosan tele van aggatva Agatha Christie-motívumokkal. Nem mondom, nekem tetszett.
Bár nehéz volt valódi feszültséget belecsempészni egy alapvetően viccbe haljó történetbe, amiben a helyszín, a szereplők, de még a sztori is szimbolikus volt és aki olvasott már AC-t, az nem is teljesen elveszett, hogy mi várható.
De ami az igazi élvezet volt benne, azok az irodalomtörténeti utalások voltak, ami kedvenc szerzőm, Raymond Chandler híres-neves könyvéhez a Hosszú álomhoz kapcsolódik.. Hogy a kor két nagy amerikai krimiírólegendája, Chandler és Hammett milyen kapcsolatot ápoltak..
Bernie itt volt igazán az, akinek elképzeltem korábban: egy könyvimádó, lelkes, szenvedélyes fanatikus.
A vége pedig egy remek főhajtás a krimi királynője felé, de az a kis csavar nagyon illett a végére.
Aki hozzám hasonlóan lelkes sznob és nagy AC/Chandler/Hammett rajongó, az ízig-vérig imádni fogja ezt a nem is annyira Rhodenbarr-kötetet.

A Bernie Rhodenbarr könyvek nem igazi, klasszikus krimik, inkább csak olyan paródia félék. Ez a kötet pedig még az eddigieknél is jobban elmegy a paródia irányába, megkapjuk az Agatha Christie féle történetek összes elemét: a vidéki kúriát, a nemesség képviselőit mint szereplőket (akikből az egyik mindig kötelezően egy nyugalmazott katonai főtiszt), a ház szolgálóit és a gyilkosságokat. Poirot pedig… Akarom mondani Bernie pedig szépen logikusan gondolkodva felfedi nekünk a tettes kilétét a nagy leleplező finálé keretében. Tökéletes :)
Ha valaki csak a krimi szál kedvéért olvasná a könyvet akkor csalódni fog, mert ez bizony a közepesnél gyengébb történet, de nem is ez a lényeg. Az ezernyi apró Agatha Christies és Raymond Chandleres utalás miatt igazán élvezetes olvasmány. És egy új szót is tanultam, ami egyből megtetszett: agyontevézte. Jelentése: bronz teveszobor segítségével leütött valakit
(fél csillag levonás azért, ami az összes többi Rhodenbarr regény jellemzője is, hogy a főhős a nyomozás során jelentős dolgokat hallgat el előlünk azzal kapcsolatban hogy milyen bizonyítékokat talál vagy mit lát, így esélytelen kitalálnunk a tettest)

Hogyan lehet megölni valakit egy guppival?
***
Van abban valami rendkívül szerethető, hogy valaki ír egy krimiregényt, ami egyben paródiája is a krimiknek. Van ebben valami szép irodalomszeretet, meg az a kedves kis bizalom, hogy az olvasó ugyanúgy ismeri a hivatkozási pontot, mint az író. Azon meg nem kell meglepődni, hogy Bernie és Carolyn párosa imádnivaló, a Betörő sorozatot eddig is inkább miattuk, mint a rejtélyes gyilkosságok miatt olvastuk.*

*csúnya általánosítás, tudom.

Ez most eléggé esetlegesen összedobált. Valaki figyelt valakit valamiért, és ezt a valakit valaki megöli. A krimi része abszolút nincs kidolgozva. Bosszantó. Lehet, hogy ez a túl hosszú sorozatok hátulütője. Hogy futószalagon készül. Ha az előző tetszett az olvasónak, biztos ezt is megeszi.

Egyszer már olvastam – ez volt az első Bernie-m –, és emlékezetből 4*-ot adtam rá. De ma – éppen Block 80. szülinapján! – revideálnom kell az álláspontomat: szerintem eddig ez a legjobb Bernie. Lehet, hogy Bogart éppen nincs benne (viszont Philip Marlowe igen, és az majdnem ugyanolyan), így sikerült egy Agatha Christie-be oltott Raymond Chandleres Bernie-t írni, vagy egy Raymond Chandlerbe oltott Agatha Christie-t? Ki tudja. :) Szóval Bogart nincs benne, de ez az egyetlen hibája!

A nyolcadik Betörő-regény különlegesnek bizonyult. Bernie végre nem marad bezárva egy gyilkosság színhelyén, betörése közben sem követnek el a tetthelyen gyilkosságot, még csak betörés sem történik. Berine most kényszerűségből nyomozónak csap fel, és mint mindig, most is brilliánsan oldja meg a rejtélyt. A szokásos New York-i miliő helyett egy vidéki angol kastély a helyszín. A történet humora viszont változatlan.

Jót tett a változás, illetve az új helyszín a sorozatnak, élvezetesebb volt olvasni, mint az előző részeket. Nem a szokásos betörés közben/után meggyilkolnak valakit vonalon mozog a történet, hanem Bernie egy vidéki angol kastélyba utazik legjobb barátnőjével, Carolynnal, ahol meggyilkolnak valakit, úgyhogy nincs más választás, nyomozónak állnak.
A krimi szál nem volt kimondottan erős, kicsit olyan volt, mintha random történtek volna a dolgok, és Lawrence Block az összes létező klisét be akarta volna dobni. Valahogy emiatt kicsit szürreálissá vált, ennek ellenére nagyon szórakoztató volt. Nagy izgalomra és feszültségre ne számítson senki, ez inkább egy krimiparódiának nevezhető. Mivel Bernie egészen fontos nyomokat rejt el az olvasók elől, ezért a tettest nagyon nehéz kitalálni.
Az értékelések alapján nagyon sok Agatha Christie és Raymond Chandler utalás szerepelt a kötetben, sajnos ezeket nem vettem észre, illetve nem tudtam értékelni, mert tőlük még nem olvastam egy könyvet sem.
Ha valaki már unja a sorozatot, mindenképpen folytassa, hiszen ez a rész merőben eltér az eddigiektől, szerintem a legtöbb olvasó kellemesen fog csalódni.

Vicces, humoros volt, könnyed, szinte nem is vesszük észre a meggyilkolt szerencsétleneket, ahogy a történet szereplői is megteszik. Fogynak a szereplők rendesen, természetesen fogalmunk nincs ki a tettes, túl kevés információt kapunk, mint olvasó, tehát esélytelenek vagyunk arra, hogy bármire is rájöjjünk. Nem a krimi és a nyomozás a fő motívum, nem olyan „véres” történet,inkább egy délutáni vagy délelőtti üdítő olvasmány sok fél tégla közt, amiket most olvasok.