A ​betörő, akit szekrénybe zártak (A betörő, aki... 2.) 85% 166 csillagozás

Nem igazán rémlik, találkoztam-e már olyan krimivel, amiben egy rosszfiúról lehetne kiállítani a talán legkevésbé foltos erkölcsi bizonyítványt, ez mindenesetre egy olyan és mindennek fejében még nem is túl hosszú, kellően olvasmányos, a bolondos cím ellenére pedig olyan kiválóan rétegzett, logikai szempontból pazarul felépített, hogy igazából tényleg csak azért kap tőlem négyes végítéletet, mert valahogy szeretnék kikeveredni a mondatból és mert pontosan a szerintem kicsit túlszálazott nyomozás az, ami miatt középtájon egy kicsit megtörik az addig amúgy kiváló lendület. Igaz, hogy azért Bernie sem egy makulátlan fickó, hisz állandóan bárokba jár és különböző nők fordulnak meg az ágyában (nem feltétlenül következik egyik a másikból, ez inkább olyan oda-vissza dolog), de a betörők között egyértelműen Robin Hood. Ráadásul Block stílusa szinte azonnal berántja az olvasót: laza, fesztelen, szórja az egymondatos beszólásokat, miközben azért a komoly rendőri munka és a történetépítés sem marad el a sok nevetés mellett. Először olvastam ebből a sorozatból – és hát természetesen rögtön a másodikat, miért is ne… –, de teljesen véletlenszerű választás volt, anélkül hogy tudtam volna, mire teszek. És milyen ügyesen, úgyhogy biztosan kiválasztok még a későbbiekben néhány kötetet, akár a szerző további ismert szériájából, mert ez tényleg tetszett: különösebb energiabefektetés nélkül egyszerre vicces és komoly, szimpatikus címszereplővel dolgozó, nosztalgikus hangulatú krimit olvashattam a nyüzsgő amerikai nagyvárosokból egy emlékezetes és tökéletesen agyafúrt, bár kicsit furcsa (egyes helyeken ezt betegnek mondanák) bűnüggyel. Ha a többi is ilyen lesz, én – könnyen előfordulhat, hogy – meggyőződöm még egy párszor, ezzel pedig egyelőre nagyon elégedett vagyok, kíváncsian várom a további különös kalandot.

Bernie remek figura, már-már rejtői regényalak. Kedvenc betörőm ezúttal is hullákba botlik és gyanúba keveredik, de kiokoskodja és kinyomozza magát belőle. Közben vicces is nagyon. Van benne fordulat, légyott és kocsmázás, ráadásul mindez New Yorkban. Engem megvett kilóra, jöhet a következő kaland!

Bernie Rhodenbarr még mindig egy szeretni való figura. Hiába bűnöző, mégis vannak elvei. Őt idézve: „A becsületességnek sok formája van.” Bernie pedig talpig becsületes fickó. Csak hát betörő.
Ebben a részben néhány részlet, körülmények, módszerek, megoldások kissé sántítottak, de ez megbocsátható. Pontosan azért, mert Bernie karaktere annyira szimpatikus, hogy élvezzük minden kalandját, minden percét, amit a hivatásával járó zűrös események sodrában tölt.
Ahogy befejeztem a könyvet, az volt az első gondolatom, hogy nagy szerencse, hogy ez a könyv ennyire nagy hangsúlyt fektet az önreflexióra, a humorra, az élet visszás helyzeteire. Ezeknek köszönhetően lehet csak félig komolyan venni. És emiatt tudtam szemet hunyt afelett is, hogy a rejtélyek kulcsa ennyire bonyolult volt, egy mezei betörő, nyomozói háttér nélkül mégis kibogozta. Ezt egy komolyabb sztoriban tuti nem lehetne eljátszani. De hamar túlléptem rajta. A megoldás tetszett, a lezárás profi volt, Bernie-re pedig újabb kalandok várnak, és biztos vagyok benne, hogy azok is legalább ilyen élvezetesek lesznek.

Hát, bevallom, spoiler nem örülnék neki, ha Bernie hozzám törne be. Persze biztos vicces lenne, mert annyira nincs mit elvinni, hogy hoznia kéne valamit, hogy a végén ne távozzon üres kézzel. Például rebarbaralekvárt, aminek aztán a kiürült üvegével a hóna alatt távozhatna. (Na meg annyi megtekintett lakás után kíváncsi lennék, mennyire lepi meg Jürgen, aki egy gázálarcot viselő őzagancs, lámpaernyővel a fején.) Bernie poénos figura, határozottan bírom. Ámde ha ő betör valahová, azonnal hullák bukkannak fel a helyszínen, ő pedig menten nyakig ül a pácban, hogy aztán magánnyomozásokba fogjon értelemszerűen felbukkanó csinos segítőtársával. Jönnek a nyájas rendőrök, az egyik menyétarcú görény, a másik a zsákmány felét követeli, a harmadik meg egy rosszindulatú mosollyal rendelkező ruhásszekrény. Ezekkel a szekrényekkel amúgy jellemzően csak a gond van, mert vagy belezárják az embert, vagy felfedez ott ezt-azt… én a macskát szoktam.
Bernie kalandja könnyed és szórakoztató krimiszösszenet, nem hagy túl mély nyomot, de kellemes kikapcsolódás. New York fél bárkínálatát végiglátogatjuk, van itt pajzán kocsma meg ázottkutyaszagú lebuj… Maigret élvezné a nyomozást. A gyilkosra nem tippeltem volna, a megoldás meg kissé túlcsavart, de sebaj, így is érdekel a többi kötet. Legyünk akármekkora pácban, már szinte nyerésre állunk, ha nem ver agyon egy őrült festőművész, zsaruk felbukkanásakor lesmároljuk a partnernőnket, alkalomadtán négy méter magasból ugrálunk le… és néha lopás helyett magunk visszük a pénzt a feltört lakásokba.

„Ace ujjatlan pólót viselt, arcán pedig üres kifejezést. Olyan volt, mint egy matróz, aki egyszer eltévedt, majd meg akarta találni a hajóját, de végül megunta a keresgélést, és most igyekszik a legtöbbet kihozni egy rossz helyzetből.”

Nagyon olvasmányos, üdítően vidám könyv. Nagyon tetszik benne a szokatlan szereposztás, miszerint egy betörő az, aki kénytelen, hogy saját magáról lemossa a gyanút, kinyomozni egy gyilkosságot. Bernie-vel ez volt az első találkozásom, de egészen biztosan a sorozat többi darabját is el fogom olvasni, mert laza, könnyed és okos, elvégre megoldja a bűntényt.
Elvben kitalálható lett volna, ki a gyilkos, én mégsem sejtettem :)

Ez egy hajszállal jobban tetszett, mint az első kötet. És nemcsak azért mert itt több hulla volt (Még véletlenül sem!), a szereplők hihetetlenek voltak, a gyilkos furfangos és agyafúrt, de a „mi” kedves, szerethető Bernie-nk is hozza a formáját. A bűnöző, aki kénytelen lemosni magáról a bűncselekmény árnyékát.. amit természetesen nem ő követett el. Nagyon csavaros volt a sztori, a kit-miért-hol-hogyan többszöri így-úgy megmagyarázása még engem is bevitt a dzsungelbe. Azért a minden jó, ha a vége jó itt sem marad el. spoiler

Ismét szuperül szórakoztam, talán még jobban is tetszett, mint az első rész. Visz magával a történet és az írás stílusa, a humor továbbra is folyamatos és fergeteges, nagyon tetszett. Krimirajongóként és „ősrégi” Agatha Christie-rajongóként külön kiemelném az 54. oldalon megbújó utalást, miszerint: „Hacsak nem az Orient expresszen utazol, akkor egy hullára egy gyilkos jut.” Persze csak annak esik le, aki tudja, hogy ez AC regényére való utalás és ismeri is azt, de nekem nagyon tetszett!! :PP
A történet pörgős volt, érdekes, vicces és izgalmas. Mi kell még egy jó krimihez?? :))

Szeretem, hogy totál kiszámíthatatlan, hogy mi lesz a vége. Szeretem, hogy az egész bűnügy humorral van fűszerezve. És még mindig imádom szeretem Bernie-t! :)

Sok újat nem tudok mondani az első részhez képest, Bernie hozta a szokásos szerencsétlen formáját, ismét gyilkossági ügybe keveredett, és természetesen ő lett a gyanúsított.
A könyv eleje nagyon izgalmas volt, egy pár résznél rendesen lehetett izgulni, hogy mi fog történni, a címet is adó mozzanat, a szekrénybe zárás nagyon jó ötlet volt (még ha nem is feltétlenül eredeti). A történet összességében kicsit csavarosabb volt, egyáltalán nem volt könnyen kitalálható, hogy ki az elkövető.
A humor, az író stílusa, minden stimmel, aki egy könnyed krimire vagy krimisorozatra vágyik, továbbra is bátran tudom ajánlani Bernie kalandjait.

A könyv feléig egy picit unatkoztam, aztán valahogy csak elkapott a sorozatokra jellemző gépszíj. Volt benne egy-két olyan momentum (a nagyvárosi élet pillanatképei: kocsmai jelenetek, a portások természetrajza, stb.), ami bizakodásra ad okot. Ha Bernie ismét a közelembe kerül kap még egy esélyt. Viszont ha már az átlagos krimik közül kilógó sorozat, akkor engem jobban szórakoztat a csajosan infantilis Agatha Raisin vagy a régi Kínában játszódó Van Gulik féle történetek.