A ​betörő, aki szeretett Kiplinget idézni (A betörő, aki... 3.) 83% 126 csillagozás

Bernie megint bajba kerül… Hogy kimászik-e belőle, azt a könyvből tudhatjátok meg….

Persze bizonyos motívumok nem változtak – de ez már egy más könyv, mint az első kettő. Hangulatában is, humorában is: az alap valahogy sokkal nyugodtabb, az állandó Ray Kirschmann mellé került egy állandó(nak tűnő) Carolyn, a leszbikus kutyakozmetikus. Persze hulla most is van, és megint azt hiszik, hogy Bernie ölte meg (ki más? ha már kétszer meggyanúsították, harmadszorra vajon nem egyértelmű, hogy … NEM ő volt?…), de most van egy már-már poirot-i zárlat: Uraim, azért hívtam össze önöket, mert… És minden kiderül. Nem lehet rájönni, vagy csak ha napokig agyalunk rajta: de hát inkább olvassuk, az élvezetesebb. Nem mondhatom, hogy rosszul van kitalálva, sőt. Néhol viszont én jobban húztam volna az időt. Hadd izguljon már az olvasó, hogy mi van ha mégis… Szóval fél csillagot levontam pár összecsapottságért, oké? Jöhet a következő kötet :)

Többet vártam a sorozat harmadik kötetétől. A csalódottságom oka az, hogy kezd kialakulni valamiféle séma, ami mindhárom kötetre ráhúzható, emiatt ez már egysíkúbb, előre kitalálhatóbb volt a számomra. A könyvesbolt nyitás az egyetlen új és jó ötlet benne – nagyon sok emlékezetes regény (vagy éppen mese) lényeges helyszíne.
Bernie hozza a formáját, bár néha zavart, hogy ennyire ügyes, ennyire nem képes hibázni, és ilyen sokkal képes mindenki előtt járni agyban. A kötet humorát értékeltem, de csak emiatt nem vennék több kötetet a kezembe. Remélem, az író kitalál valamit a következőkben, ami visszaadja a bizalmamat a sorozattal szemben, még egy dobása van nálam.

Olvasgatva az értékeléseket: „laposnak találtam ezt a történetet”, „ nagyon felejthető volt”, „egy leheletnyit túl van bonyolítva…”
Hát nem tudom…
Én nem találtam laposnak, nem volt túlbonyolítva sem.

Kicsit Agatha Christie-t, kicsit P. G. Wodehouse-t idézte – rendkívül kellemes kikapcsolódás.
Csak remélni tudom, hogy az olvasott értékelések igazak, és valóban ez a leggyengébb Bernie történet…hisz akkor szerencsém van és a többi rész még sokkal, de sokkal szórakoztatóbb lesz.

Lawrence Block ebben a kötetben győzött meg arról, hogy jó döntés folytatni Rhodenbarr történeteit. Nagyszerű volt a felütéstől egészen a végéig, és bár volt benn egy-kettő üresjárat, és kicsit felesleges traccspartik is, valamint a megoldás is túl-túl egyszerű, de mégis végig élveztem, és jókat tudtam mosolyogni rajta. Megérte.

Egy újabb kedves Bernie-történet, a végén a már-már megszokott csavaros megoldással. A humor továbbra is magával ragadó és üdítő. :) Folytatom természetesen… :)

Bernie az egyik kedvenc könyves karakterem. Okos, higgadt, jó a szakmájában, szereti a könyveket a macskákat, és még humora is van! Itt is hozza a szokásos formáját.
A könyv olvastatja magát, könnyű kikapcsolódás.

Az abonyi Coop árúház könyvespolcán leltem rá nem erre, hanem a parókás betörős kötetre. Eddig elkerültük egymást. Ott beleolvastam, és hoztam magammal. Aztán megint, ugye, könyvtár-túra, onnan két kötet jött velem. A hatalmas csalódás Rémkoppantók után felüdülésre vágytam, és vékonka kötetre. Ez lett belőle.

Elolvastam. Olyan kis nem is tudom. Szórakotató,kétségtelenül. Vékonka, mindenekelett. Cselekményes is, meg humoros is,ha nem is nagyon. Valahogy mindenből egy kicsit többre vágytam volna.

Nagyon tetszik az alapötlet spoiler, még a gyilkosság is hihető, de bevallom, a Christie-s spoiler nekem kicsit szájhúzós volt, illetve kétszer kellett elolvasnom, mire megértettem, hogy Bernie micsudából is értette meg, hogyan kell fújni a passzátszelet. Ezáltal csinyált lett az egész összkép, olyan kis modoros.

A címet meg nem értem, mert a betörő nem annyira idézget Kiplinget. Háromszor teszi a könyvben, egy jeleneten belül, de akkor sem szeretetből, hanem egyharmad részt kényszerből,kétharmad részt poénból. Oszt' ennyi. Lusta vagyok felállni és megnézni az eredeti címét, lehet, az mindent megmagyarázna…

De mégis volt a könyben vannyi szufla, hogy nem beszélt le önmagáról és az egyébségeiről. Mert szolídan humoros, mert szórakoztató. Egyszer. Illetve lehet, hogy kétszer, mert felejtős is.

Végig irigyeltem Bernie-t, hogy van egy könyvesboltja. Lehet, hogy nem javult ki a bűnözésből, de legalább van neki egy boltja, tele könyvekkel. (Ó, bárcsak nekem is lenne!)
Amúgy mint mindig, ez a könyv is hozza a formáját. Remélem Carolynt, a leszbikus kutyakozmetikust még látjuk a későbbi kötetekben, mert fantasztikus!

Amikor belekezdtem, azt hittem, gagyi kis ponyva lesz, agyzsibbasztónak pont jó. De egész jó kis krimi kerekedett belőle. A baj csak az, hogy nem lehet együtt nyomozni vele, mert a fontos infókat megtartja magának, és a végén elmeséli, mire jött rá útközben :\

Sok újat nem tudok mondani – Bernie még mindig javíthatatlanul imádnivaló, és ez a kötet is remekül sikerült. Különösen tetszett, hogy könyvek körül forgott a történet :)
/Az ajánlókat pedig be kéne tiltani… mi az, hogy „a nem túl okos” Bernie? eddig se rajongtam a Pesti Estért, de az is biztos, hogy aki ezt írta, nem olvasta el az egész könyvet… :D/