A ​betörő, aki Spinozát olvasott (A betörő, aki... 4.) 88% 128 csillagozás

Block tíz kötetes betörő-sorozatából már ötön túl vagyok, és azt kell mondjam, Bernie-t nem lehet megunni. Kedvenc betörőnk ezúttal egy fülest kap Carolyntól, akinek eb-kuncsaftjának gazdijai az ebbel együtt elutaznak egy éjszakára, így szabad a rablás – szó szerint. Mindketten felhúzzák a tenyerén kivágott gumikesztyűt, és már indulhat is a buli. Mire azonban odaérnek, a lakás már fel van forgatva, egyedül a széffel nem bírtak el. Bernie-nek ez is gyerekjáték, és amit benne talál, igen értékes holmi. Csak aztán sajnos már megint közbe jön egy hulla, Bernie pedig újfent gyanúba keveredik – aztán persze végigolvashatjuk, kedvenc főhősünk hogy bogoz ki megint egy rejtélyt, amit a rendőrség nem tud megoldani.

Könnyed, lehetetlen kis könyv, ötletes krimi sok humorral és jó stílussal megírva, annyira gördülékeny, hogy tényleg nincs hol abbahagyni – az ember mindig “még pár oldalt” szeretne olvasni belőle. Könnyen függőséget okoz, igazi kikapcsolódás egy munkával telt hosszú nap után.

Bernie most nem is volt igazán bajban, ami nem akkora gáz, mert az előző 4 kötetben eleget gyanúsították meg gyilkosságal, most viszont csak egy kicsit, és alibije is volt, meg minden – viszont csavarosabb lett a krimi-szál, Carolyn sem tűnik már olyan ostobácskának, végre megismerjük Denise Raphaelsont is, akibe bele is zúgtam (:P), egy cigarettázó gebe művésznőnél nincs is jobb, akihez képest még én is két lábbal állok a földön. Nem tudtam kitalálni, ki a gyilkos (illetve, mivel kettő volt, az egyikre rájöttem, mert gyanús volt az ember, meg ellenszenves is), bár nem is igen akartam. Mondjuk nem is lehetett – a Bernie-regények egyik kedvenc technikai megoldása, hogy fontos dolgokat, illetve hát a megoldást, hogy ne derüljön ki semmi előre, így jelez a szerző: „És akkor elmondtam neki mindent.”, vagy „Leesett XY álla, mikor elárultam neki, mi is történt valójában”. De ez nekem tetszik, jópofa, már lehet sejteni, hogy hohó, kulminál a regény, nemsokára minden kiderül, juhé!

@Aurore azt mondta, neki ez tetszett eddig legjobban a szériából, és lehet hogy ez az oka annak, hogy nekem is. De még van hátra 6 könyv, illetve a 11. kötet, ami remélhetőleg még idén megjelenik magyarul.

És nem, nem unom még, annyira nem, hogy nem bírtam tovább, és kihoztam a könyvtárból a következő részt… Ennyire utoljára a Harry Potterért rajongtam, amit nem is merek újraolvasni, nehogy elvesszen a rajongás.

Szórakoztató.

Néhány napja együtt iszogattunk JP Kellerrel és Matt Scudderrel a Library bárban, a 7. utcán, nem messze a Marble temetőtől. Az én ízlésemnek kicsit puccos hely, de Matt szereti, és hát aznap este ő fizetett. Scudder és Keller bourbont ittak, én meg elszopogattam egy-két hideg Budweisert, mert később még találkozóm volt Pete Nowakkal, és vele jó, ha józanul tárgyal az ember. Nowak látszólagos nyugalma és tunyasága ellenére akkorákat tud robbanni, mint egy öreg Ford hátulja.
Hét körül befutott JP cimborája Bernie Rhodenbarr, valami bélyegeket hozott neki, és mivel nem volt más dolga leült közénk egy italra. Évekkel ezelőtt találkoztam már vele, de nem nagyon emlékeztem rá. Rendeltünk még egy kört, és ahogy oldódott a kezdeti feszélyezettség, kiderült, hogy nagyon jól megértjük egymást Bernie-vel. Remekül elbeszélgettünk könyvekről, festményekről, dzsesszről, és amikor indulnom kellett Pete Nowakhoz, felajánlotta, hogy elkísér, mert ők régi haverok.
Nowakkal végül minden simán ment, köszönhetően talán Bernie jelenlétének is. Azt hiszem, jóban leszünk.

Ha Bernie Rhodenbarr nem lenne, ki kéne találni – nagy szerencse, hogy Block már megtette. Eddig sem tudtam napirendre térni a telefonálási mániája fölött, de ez a tárcsázóváll a csúcs.
Mindegyik kötet tetszett eddig, általában a krimikben valahogy sosem maga a krimi része szokott érdekelni, de szerintem ebben a sorozatban azért ezzel sincsen probléma, de a lényeg természetesen Bernie, akit kötetről kötetre egyre jobban megkedvelek, főleg amióta könyvesboltja van.

Könnyed, humoros, szórakoztató. Bernie szenzációs figura, csak szeretni lehet. Pedig betörő, de mégis. Újdonsült antikvárius énje mellett igyekszik háttérbe szorítani a betörőt, de ez csak hellyel-közzel sikerül, amit azért nem igazán bánunk, hiszen így keveredik újabb és újabb kalamajkába. Ráadásul ezúttal egy olyan ügyet kell – kényszer szülte nyomozóként – megoldania, ami az olvasás melletti másik hobbim, a numizmatika rejtelmeibe kalauzol. Azon már egyre kevésbé akadok fenn, hogy ezt az ügyet is amúgy Poirot módjára göngyölíti fel. Azaz szép lassan, módszeresen összeporszívózza az információ-morzsákat, de ezeket csak részben osztja meg a nyájas olvasóval, majd a végén összetrombitálja az érintetteket (olyanokat is, akikről addig nem is nagyon olvashattunk), majd lerántja a leplet mindenkiről, aki megérdemli és jótékony homályban hagyja azokat, akik szerinte ezt érdemlik.

Azt hiszem, 4 kötet után elmondhatom, hogy Block remek karakterekkel operál és nem véletlenül töretlen ennek a sorozatnak a sikere: itt van mindjárt a kedves, udvarias Bernie, a betörő-antikvárius, Carolyn, a leszbikus tanítvány..és mindig oly rendíthetetlen korrupt Ray, a zsaru, aki gyakran megkerüli az igazságszolgáltatást, ha egy kis pénz üti a markát.
Sajnos megint meghalt(ak) valaki(k) és Bernie-nek nyomoznia kell..és ezt megint nagyon agyafúrtan teszi, nem spórolva ki a humort a történetből.
spoiler
Tényleg mindenki olvasson Tőle, ha két nehezebb de nem súlyban regény között egy kis szusszanást akar tartani. Megéri!

Ahhoz képest, hogy olyan olvasói véleményt is olvastam, miszerint ez bonyolultabb, mint az eddigiek, számomra sokkal érthetőbb volt a végén a „csavaros rész”, amikor kibogozzák a szálakat.
Ilyen helyzetben (és szerepben) Bernie még sohasem fejtette meg a rejtélyt, de nekem talán eddig ez tetszett a legjobban.
Ami megnyugtató még számomra, hogy hála Istennek, nincsen Morton-lábam és bár a mutatóujjam nekem is mindkét kezemen hosszabb, mint a hüvelyk, talán tárcsázóvállam sem lesz… :))

Ez rendben volt, kellemes krimi, se túl nem bonyolított, se el nem varrt.

Bernie történetén továbbra se kell nagyon gondolkodnom, csak olvasom, és pörögnek az oldalak.
Humoros, könnyed, és hálistennek végre nem gyanúsítják Bernie-t gyilkossággal, üdítő változatosság :) Cinkostársát, Carolynt nagyon megkedveltem, ketten jó párost alkotnak. Az előző részhez hasonlóan történt a tettes leleplezése, ismét egy helyre lett csődítve mindenki, azonban ezt most nem éreztem annyira erőltetettnek, emiatt csak fél csillagot vontam le.