Amikor Lawrence Anthony dél-afrikai természetvédőt arra kérték, fogadjon be egy „rakoncátlanul” vad elefántcsordát a zuluföldi vadrezervátumába, a józan ész azt súgta neki, hogy ne tegye. Ám az állatok számára Anthony jelentette az utolsó esélyt: ha ő nem nyújt nekik menedéket, kilövik őket.
Anthony befogadta a csordát, és az évek múlásával maga is az elefántcsalád része lett. Miközben azért küzdött, hogy megnyerje az állatok bizalmát, rájött arra, mennyi mindent tanult tőlük életről, hűségről, szabadságról.
Az Elefántsuttogó szívet melengető, izgalmas, mulatságos és felemelő krónikája mindannak, amit Anthony e hatalmas testű, ám mélyen érző teremtmények mellett átélt és megtanult. A felejthetetlen emberi és állati portrékat felvonultató egzotikus történet kötelező olvasmány minden állatbarát és kalandvágyó olvasó számára.
Elefántsuttogó 268 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2009
Enciklopédia 9
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 103
Most olvassa 13
Várólistára tette 231
Kívánságlistára tette 234
Kölcsönkérné 5
Kiemelt értékelések
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Váratlanul jött olvasás volt ez. Korábban sosem hallottam róla, csak egy jó ismerősöm nyomta a kezembe, hogy van rá egy hetem, mert utána neki is vissza kell adnia. Nem hittem, hogy végzek majd vele. Szeretem az állatokról szóló írásokat, de csak minőségi szerzőktől. Viszont ahogyan elkezdtem olvasni, rögtön éreztem a szövegen a bűbájt és fekete mágiát, amivel a könyvhöz bilincseltek a szerzők. Igen, nyilván varázslat lehetett, mert kizárt, hogy egyébként ennyire magával ragadjon egy sok viszontagságon átesett elefántcsorda története. Nagy-nagy szeretettel, ugyanakkor a különböző szempontok iránti megértéssel találkoztam a könyv lapjain. Egy olyan fokú állat és természetszeretetet ismertem meg, mely még a halálos mérgű kígyókat is inkább „kisöprűzi”, az ember környezetéből, semmint agyonveri. Szó esik az apartheid utáni dél-afrikai rendszerben mutatkozó nehézségekről, emberi problémákról ugyanúgy, mint a tomboló természeti erőkről, vagy a pusztán szeretet szülte elefántkárokról. Találkozunk vadorzókkal, varázslással, a törzsi hierarchia különböző szintjeivel. Felbukkan ismét az immáron egyes feketék által gerjesztett rasszizmus, és a háttérben felsejlik egy meglepően jól működő hivatali gépezet. Utánozhatatlan hangulatú könyv vadvédelmi szakemberré avanzsált exrögbisekről, üzleti, vagy pusztán a korgó has szempontjait követő vadorzókról, etnikai megosztottsággal is sújtott vadőrökről, s egy talpraesett francia asszonyról, aki egy „szent őrülthöz” kötötte az életét. És akkor még nem is említettem az állatokat, kezdve a hűséges kutyáktól, a mérsékelten kellemes benyomást keltő keselyűkön és krokodilokon át az orrszarvúkig és a rendkívül fejlett egyéniségű elefántokig. Nagyszerű kalauz a vadállatok megértéséhez, egy olyan kapcsolat építéséhez, melynek két végpontján nem a puska és az állatkert áll, hanem az állatok viselkedésének ismeretén alapuló, a territóriumokat tiszteletben tartó magatartás.
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Fájdalmasan szép, (néhol vicces) elmélkedésre késztető dráma. Mikor nincs szükség szavakra, elég, ha csak csendben elgondolkodunk.
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Elsősorban az elefántokról, a Thula Thula rezervátumba kalandos úton módon került csordáról szól ez a könyv. De nem csak róluk. Szól Afrikáról, erről a hatalmas kontinensről, gyönyörű tájokról, gazdag állatvilágról. Egy helyről melyet még részben mindig törzsfőnökök irányítanak és a babonaság mai napig a mindennapok része (függetlenül attól, hogy ki melyik társadalmi rétegbe tartozik). Szól ez a könyv a Thula Thula rezervátumról, a Dél Afrikai köztársaság apró szegletéről, ahol megannyi vadon élő állat talál otthonra. Szól vadőrök és vadorzók harcáról. Szól a rezervátumban élő állatokról. Orrszarvúról, odatévedt elefántról, mérges kígyókról, szorgalmasan szövögető pókról és a tulajdonosok hűséges kutyáról. De mindenekelőtt számomra ez a történet Lawrence Anthony-ról szólt, aki megvásárolta a Thula Thula rezervátumot, szereti és tiszteli a természetet, annak minden kegyetlenségével és szépségével együtt. Aki úgy szereti az állatokat, hogy biztosítja számukra a lehető legtermészetesebb élőhelyet. Aki kiviszi a seprűn a mérgeskígyót a szobából a kertbe, hogy éljen tovább. Aki nem indítja el a Land Rovert, hogy ne tegye tönkre a pók hálóját. Aki szereti, imádja ezt a kontinenst, annak minden ősi berögződésével együtt, bosszankodik, küzd, de nem tudna máshol élni.
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Csak a legnagyobb lelkesedés hangján tudok írni e könyvről, amely szinte varázslatosan hihetetlen dolgokról is szól egy vadelefántcsorda megmentése, s a velük való kapcsolat és kiépítése kapcsán. Olyan volt elolvasni, mintha egy közeli barátom mesélte volna néha helyenként csodálatos és hátborzongató dél-afrikai kalandjait meghitt körülmények közt. Kétszer is éjjel 1-ig olvastam a könyvet, letenni sem tudtam szinte, mióta @SteelCurtain barátom értékelése nyomán levettem a @Pannónia_Könyvtár polcáról. Feleségemnek olvastam belőle részleteket, s ő is fellelkesült a hallottak kapcsán. Kitűnő könyv, ha tehetitek, feltétlen olvassátok el!
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Mindig szívesen olvasok az állatvédelemről, hisz életünk, bolygónk elengedhetetlen része.
Meghajlok a szerző előtt, aki életfeladatának tekintette az állatvédelmet. A könyvben egy kilövésre ítélt elefántcsorda megmentését mutatja be a szerző, ennek mindenfajta nehézségeivel, buktatóival és próbatételeivel.
Néhol megsirattam a jeleneteket, hisz annyira szépen, tárgyilagosan ismerhetjük meg az elefántok érzelmi életét, gondolkodását. Fantasztikus, nem csak a fentiek miatt, hanem azért is ahogyan megmutatja , hogy hogyan kell fenntartani az állatok természetes életközegét, hol van az a pont, ahol az embernek igenis be kell avatkozni, és hol kell hátra lépni. Ezt az egyensúlyt azt gondolom nem egyszerű megtalálni, most azonban azt éreztem, hogy a szerző nagyon is tudja hol van ez.
Emberségből, felelősségből sumla cum laude. Meghajlok előtte!
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
„Nekem akkor szép a kalitka, ha üres.”
Nagyszerű könyv, aki pár órára egy afrikai szavannás-bozótosba akarja varázsolni magát, ezt vegye elő. Már az elején rögtön izgalmas lesz, gyors felvezetés után már jönnek az elefántok, aztán persze a problémák :-D Érdekes volt a befogásos-bódításos részeket is olvasni, hogy gallyacskát dugnak az elefántok ormányába, hogy a légutak szabadon maradjanak, vagy kenőcsöt tesznek a szemükre, hogy a napfény ne bántsa a pupillát, amíg bódítva fekszenek. A vadorzókon minden egyes alkalommal feldühítettem magam, minden egyes állatért fájt a szívem – főleg, ami nem ételként, hanem csak valami balga keleti legenda (ajzószer és társaik) alapján csak egy-egy részéért került megölésre.
Nagy kedvencem lett Nana, úúúúúgy irigylem a szerzőt, hogy ilyen élményekben volt része és hogy ott élhet. Teljesen hihetőnek tartom az elefántok ilyen szintű „érzékenységét”, a kommunikációs képességeiket, türelemmel és „ráérzéssel” rengeteg állattal lehet jó viszonyt kialakítani és tényleg sok állat egyszerűen megérzi azt, hogy milyen érzések vannak bennünk, még ha a testtartásunkból nem is látszódik (lásd lovak, akik megérzik, ha a rajta ülő ember fél). Imádtam azt a részt, amikor az első kiselefántok megszületnek. Thuláért vérzett a szívem, viszont a legjobban spoiler. Rengeteg apróságot tudunk meg, nemcsak az elefántokról, de más állatokról is, például én nem tudtam, hogy a krokodil nem tud rágni, csak harap ugye. Muhaha, az én nyulam meg nem tud harapni, de rágni igen :-D
Aztán az utolsó fejezetek, a vezérbika. Egy picit elszomorított, hogy azért x évenként nem lehetne-e megoldani, hogy egy orvosi vizsgálaton átessenek az állatok… bár az ő esetében valószínűleg nem segített volna, hiszen nem tudták volna kimutatni spoiler. Milyen szép viszont, ahogy az elefántok az idősebb elefántokkal bánnak és hogy még évek múlva is megsimogatják spoiler. Csodálatos állatok, remélem, egyszer eljutok én is egy ilyen helyre, hogy lássam őket igazi élőhelyükön. Megnéztem egyébként Thula Thula honlapját, hát, a bakancslistámra felkerült ez a hely is) :-D Ja igen, a kígyókkal azért nem szívesen találkoznék és remélem, azóta azért tartanak ellenszérumot spoiler
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Az év, sőt az utóbbi időszak legmélyebb, legimádnivalóbb és legemlékezetesebb könyve számomra. Lawrence rendkívüli humorával, és a természet iránti bölcsességével és tiszteletével símogat át a lapokon. Szó szerint együtt éltem, éreztem vele.
Csodás élmény volt…
„Nekem akkor szép a kalitka, ha üres.”
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Nagy öröm számomra hogy elolvashattam, és ráadásul a polcomon tudhatom ezt a könyvet.
A történetet körüllengi valami megfogalmazhatatlan nyugalom és béke. Néha sírtam, néha hangosan nevettem, vagy velük együtt izgultam, de volt olyan is, amikor még lapozni is alig bírtam, mert éreztem a levegőben a tragédia közeli bekövetkezésének szelét.
Lawrence Anthony személyében a természettel szemben egy teljes lényében alázatos embert ismertem meg . Thula Thula összes állatát a családja részének tekintette.Egy csodálatos ember, és remek mesélő volt. Örömmel emlékezek elefántjainak történetére, és csodálom azért, hogy megtalálta, és teljesítette földi küldetését.
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/07/lawrence-anthony-es…
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Egy igazi állattörténet, az elefántokkal a központban. Annyira jó történet, hogy valóban úgy érzi az ember, hogy csomagolnia kell, és indulnia ebbe a rezervátumba. Csodálatos történet a bizalomról, szeretetről, türelemről. És arról is, hogy mennyi mindent tanulhatnánk az állatoktól, ha vennénk a fáradságot és megérteni akarnánk őket, és nem értelmetlenül kiirtani.
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Huszonhárom millió csillagot neki!
Nagyon tetszett, imádtam minden sorát és sírtam. Az elején, közben, a végén, napokkal később. Hihetetlen az az erő, ami a park dolgozóiban van, az a kitartás, amivel az elefántokat visszaszoktatják a természetbe. Beleborzongtam, amikor az elefántok szociális érzékéről olvastam, és azt kívántam, azt kívánom, hogy egyszer eljuthassak vagy ide, vagy valami hasonló helyre.
Itt is köszönöm @Pruntyi ajánlását, ha ő nem hívja fel a figyelmem a könyvre, akkor egy hatalmas élménnyel lennék kevesebb.
Népszerű idézetek
A vadonban tanyázni valóságos gyógyír a léleknek. Ősi ösztönök ébredeznek, elfelejtett képességeket tanulunk újra; tudatunk kitisztul, éberek leszünk, és új ritmusban lüktet az élet.
100. oldal
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Ha van valami, amit helytelenítek, az a vadállatok – legyen elefánt vagy madár – befogása és megszelídítése.
Nekem akkor szép a kalitka, ha üres.
421. oldal
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Az elefántok soha nem sietnek, idejük, mint a pelyva, végtelen, egybefüggő folyamát nem kell munkahelyre rohangálással felszabdalniuk, mint más, kevésbé szerencsés halandóknak.
82. oldal
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Minden vad élőlény tökéletes összhangban van a környezetével, tudja, hogy mire rendeltetett, és együtt rezdül az egész bolygóval. Figyelme teljesen kifelé irányul. Nem úgy az ember – ő hajlamos befelé fordulva a maga életére összpontosítani, olyan problémákon tűnődik, felnagyítva őket, amelyekre az állatvilág ezredmásodpercnyi energiát sem pazarol. Az emberek zöme már föl sem ismeri a természeti világ nagyszerű rendjét, amelyben életnek és halálnak valódi jelentése van.
290. oldal, huszonnyolcadik fejezet (Park, 2014)
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Évekkel később, amikor a szudáni vadvédelmi programban vettem részt, szavahihető forrásból hallottam egy hasonló történetet. Az Észak- és Dél-Szudán között dúló háború húsz éve alatt olyan mértéktelenül vadászták az elefántokat agyarukért és húsukért, hogy óriási számban vándoroltak át a biztonságos Kenyába. Néhány nappal a végleges fegyvernyugvás aláírása után azonban tömegesen elhagyták választott lakóhelyüket, és megtették a több száz kilométeres utat haza. Hogy honnan tudták, ismét biztonságos az otthonuk, rejtély, és ismételten arról győz meg, hogy ezek a bámulatos állatok rendkívüli képességekkel rendelkeznek.
88. oldal
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Mondják, hogy az ember azt kapja vissza az élettől, amit beletesz, de ez csak akkor igaz, ha valóban értjük, mit kapunk. Ahogy Nana és Frankie ormánya átkígyózott hozzám a kerítés fölött, hirtelen megértettem, hogy sokkal többet adtak nekem, mint amennyit én adtam nekik. Mérhetetlenül sok jóval fizették meg, hogy megmentettem az életüket.
Nanától, e lenyűgöző matriarchától megtanultam, mit jelent a család. Hogy nincs családi egység és összetartás bölcs vezető, önzetlen fegyelem, és rendíthetetlen, feltétel nélküli szeretet nélkül. Megtanultam, mit ér a saját húsunk-vérünk akkor, amikor minden ellenünk fordul.
negyvenkettedik fejezet
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Nekem akkor szép a kalitka, ha üres.
Utolsó mondat
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Zulu barátaim számára ugyanis felfoghatatlan rejtély, miért nincs több feleségem. Buták vagytok ti, fehér emberek, mondják. Mindenki tudja, hogy egy asszony sok egy férfinak. Kettő még rosszabb, mert összefognak ellened. Hármat kell tartani, akkor mindig lesz egy, aki harcban áll a másik kettővel, a férfi pedig fellélegezhet.
harmincnyolcadik fejezet
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Soha sem ítéltem el azokat, akik a fazékba valóért vadásznak….De vadászni a puszta élvezetért, életet kioltani a gyilkolás izgalmáért az én szememben gyűlöletes dolog.
257. oldal
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Sosem ítéltem el azokat, akik a fazékba valóért vadásznak. Bolygónk minden élőlénye, az oly meghatározó mikrobáktól kezdve, így vagy úgy vadászik valamire, hogy fenntartsa önmagát. Tetszik vagy nem, világunk alaptörvénye, hogy a rátermettebb éli túl a többit. De vadászni a puszta élvezetért, életet kioltani a gyilkolás izgalmáért az én szememben gyűlöletes dolog. Sok trófeavadásszal találkoztam életemben. egytől egyig nagy természetbarátoknak vallják magukat, ismerik és „imádják” a vadont: tetteiket a szabályozott vadvilágmegőrzéssel igazolják, és értőn fűszerezik a legdivatosabb ökológiai hívószavakkal. Ám, az igazság más- ezekben az emberekben a gyilkolás vágya munkál, amelyet csak úgy tudnak kielégíteni, ha saját kezűleg erőszakkal kioltják egy másik élőlény életét. És akármeddig elmennek, hogy kielégítsék, emellett messzemenően igazolják is ezt a nyilvánvalóan ellenállhatatlan késztetést.
25. fejezet
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok 88% ·
Összehasonlítás - Gerald Durrell: A lehorgonyzott bárka 94% ·
Összehasonlítás - Ishmael Beah: Gyerekkatona voltam Afrikában, amíg ti játszottatok 88% ·
Összehasonlítás - Jane Goodall – Gail Hudson – Thane Maynard: Nálatok vannak még állatok? 95% ·
Összehasonlítás - Jane Goodall – Douglas Abrams: A remény könyve 91% ·
Összehasonlítás - John Vaillant: A tigris 86% ·
Összehasonlítás - Richard Leakey – Virginia Morell: Háború a szavannán 83% ·
Összehasonlítás - David Attenborough: Egy élet a bolygónkon 97% ·
Összehasonlítás - Dian Fossey: Gorillák a ködben 96% ·
Összehasonlítás - David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei 95% ·
Összehasonlítás