Elefántsuttogó 124 csillagozás

Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó

Amikor Lawrence Anthony dél-afrikai természetvédőt arra kérték, fogadjon be egy „rakoncátlanul” vad elefántcsordát a zuluföldi vadrezervátumába, a józan ész azt súgta neki, hogy ne tegye. Ám az állatok számára Anthony jelentette az utolsó esélyt: ha ő nem nyújt nekik menedéket, kilövik őket.
Anthony befogadta a csordát, és az évek múlásával maga is az elefántcsalád része lett. Miközben azért küzdött, hogy megnyerje az állatok bizalmát, rájött arra, mennyi mindent tanult tőlük életről, hűségről, szabadságról.
Az Elefántsuttogó szívet melengető, izgalmas, mulatságos és felemelő krónikája mindannak, amit Anthony e hatalmas testű, ám mélyen érző teremtmények mellett átélt és megtanult. A felejthetetlen emberi és állati portrékat felvonultató egzotikus történet kötelező olvasmány minden állatbarát és kalandvágyó olvasó számára.

Eredeti mű: Lawrence Anthony – Graham Spence: The Elephant Whisperer

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Park, Budapest, 2014
424 oldal · ISBN: 9789633550915 · Fordította: Lukács Laura
>!
Park, Budapest, 2014
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633550519 · Fordította: Lukács Laura

Kedvencelte 41

Most olvassa 8

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó

Váratlanul jött olvasás volt ez. Korábban sosem hallottam róla, csak egy jó ismerősöm nyomta a kezembe, hogy van rá egy hetem, mert utána neki is vissza kell adnia. Nem hittem, hogy végzek majd vele. Szeretem az állatokról szóló írásokat, de csak minőségi szerzőktől. Viszont ahogyan elkezdtem olvasni, rögtön éreztem a szövegen a bűbájt és fekete mágiát, amivel a könyvhöz bilincseltek a szerzők. Igen, nyilván varázslat lehetett, mert kizárt, hogy egyébként ennyire magával ragadjon egy sok viszontagságon átesett elefántcsorda története. Nagy-nagy szeretettel, ugyanakkor a különböző szempontok iránti megértéssel találkoztam a könyv lapjain. Egy olyan fokú állat és természetszeretetet ismertem meg, mely még a halálos mérgű kígyókat is inkább „kisöprűzi”, az ember környezetéből, semmint agyonveri. Szó esik az apartheid utáni dél-afrikai rendszerben mutatkozó nehézségekről, emberi problémákról ugyanúgy, mint a tomboló természeti erőkről, vagy a pusztán szeretet szülte elefántkárokról. Találkozunk vadorzókkal, varázslással, a törzsi hierarchia különböző szintjeivel. Felbukkan ismét az immáron egyes feketék által gerjesztett rasszizmus, és a háttérben felsejlik egy meglepően jól működő hivatali gépezet. Utánozhatatlan hangulatú könyv vadvédelmi szakemberré avanzsált exrögbisekről, üzleti, vagy pusztán a korgó has szempontjait követő vadorzókról, etnikai megosztottsággal is sújtott vadőrökről, s egy talpraesett francia asszonyról, aki egy „szent őrülthöz” kötötte az életét. És akkor még nem is említettem az állatokat, kezdve a hűséges kutyáktól, a mérsékelten kellemes benyomást keltő keselyűkön és krokodilokon át az orrszarvúkig és a rendkívül fejlett egyéniségű elefántokig. Nagyszerű kalauz a vadállatok megértéséhez, egy olyan kapcsolat építéséhez, melynek két végpontján nem a puska és az állatkert áll, hanem az állatok viselkedésének ismeretén alapuló, a territóriumokat tiszteletben tartó magatartás.

>!
Lynn
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó

Huszonhárom millió csillagot neki!
Nagyon tetszett, imádtam minden sorát és sírtam. Az elején, közben, a végén, napokkal később. Hihetetlen az az erő, ami a park dolgozóiban van, az a kitartás, amivel az elefántokat visszaszoktatják a természetbe. Beleborzongtam, amikor az elefántok szociális érzékéről olvastam, és azt kívántam, azt kívánom, hogy egyszer eljuthassak vagy ide, vagy valami hasonló helyre.
Itt is köszönöm @Pruntyi ajánlását, ha ő nem hívja fel a figyelmem a könyvre, akkor egy hatalmas élménnyel lennék kevesebb.

2 hozzászólás
>!
Vackor6 P
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó

Az év, sőt az utóbbi időszak legmélyebb, legimádnivalóbb és legemlékezetesebb könyve számomra. Lawrence rendkívüli humorával, és a természet iránti bölcsességével és tiszteletével símogat át a lapokon. Szó szerint együtt éltem, éreztem vele.
Csodás élmény volt…
„Nekem akkor szép a kalitka, ha üres.”

4 hozzászólás
>!
Nefi P
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó

Vannak jó, és vannak kiváló könyvek. Ez a könyv az volt. Nagyon jó volt közelebbről megismerni egy elefántcsordát valódi környezetükben. Örülök, hogy vannak olyan emberek, mint a szerző és betekintést engednek az életükbe, működésükbe. Én is megszerettem ezeket a barátságos óriásokat. Hihetetlenül nagy szívük van. Csak ajánlani tudom :)

7 hozzászólás
>!
ZsúésKrisz_Olvas
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó

Nagy öröm számomra hogy elolvashattam, és ráadásul a polcomon tudhatom ezt a könyvet.
A történetet körüllengi valami megfogalmazhatatlan nyugalom és béke. Néha sírtam, néha hangosan nevettem, vagy velük együtt izgultam, de volt olyan is, amikor még lapozni is alig bírtam, mert éreztem a levegőben a tragédia közeli bekövetkezésének szelét.
Lawrence Anthony személyében a természettel szemben egy teljes lényében alázatos embert ismertem meg . Thula Thula összes állatát a családja részének tekintette.Egy csodálatos ember, és remek mesélő volt. Örömmel emlékezek elefántjainak történetére, és csodálom azért, hogy megtalálta, és teljesítette földi küldetését.
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/07/lawrence-anthony-es…

>!
Szamღca
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó

Az elmult tiz napot Afrikaban toltottem. Egyutt eltem az ottani emberekkel, megfigyeltem az elefantokat a vadon elo allatokat. Fantasztikus utazas volt.
Nem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni ez a konyv. Most sajnalom, hogy nem adhatok neki 10 pontot mert az 5 pontot kevesnek tartom. Nem igazan foglalkoztam eddig az elefnatokkal de ezentul komolyan mindent elolvasok amit csak tudok mert fatnasztikus elolenyek. De a konyv meg ennek is tobb volt. Nagyon erdekes volt ahogy bemutatta az ott elo allatokat; az embereket. Sok helyen olyan izgalmas volt (a csak az eletbol vett esemenyek pl. egy tuzeset vagy orvvadaszok kinyomozasa vagy arviz…. vagy egy nem egeszsges kis elefantert valo kuzdelem…) hogy egyszeruen nem birtam letenni es vetekedett izgalom szintjen sok konyvvel. Emellett hatartalanul csodaltam Lawrence Anthony munkassagat amit megtett az allatokert, termeszetert…. egyszeruen az eletfelfogasa a termeszethez valo viszonyulasa kimagaslo…. barcsak sok ilyen ember elne….

Nagyon koszonom a konyvet @Zsófi_és_Bea – nak. A Ti kedvenc konyveiteknel fedeztem fel es ha nem latom ott vagy Ti nem ajanljatok talan soha nem jut el hozzam.

Ez komolyan az a fajta konyv amit ha nem olvastam volna el erzem, hogy szegenyebb lenne az eletem. az mar mellekes, hogy a konyv felenel kedvncek koze tettem
Ujra es tobbszorre olvasos. :D

5 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó

Csodálatos könyv, tele érzelemmel, fájdalommal, és szeretettel! Bárcsak minden emberbe szorulna egy cseppnyi Lawrence Anthony állatok iránti odaadásából és tiszteletéből!
Különleges belátást nyújt a könyv az afrikai élővilágba, a rezervátum mindennapjaiba, ahol a halál és a veszélyek lesben állnak, és gyakori látogatók. Sosem gondoltam volna, hogy az elefántok ilyen okos és szeretni való állatok. A csorda története megható, szomorú, fájdalmas spoiler de a végére szerencsésen záruló. Csodálattal tölt el, hogy vannak ennyire kitartó emberek, akik nem adják fel, még a legelkeserítőbb helyzetekben sem, mert tudják, hogy tettükkel valami nagyobb jó felé terelik a világot! :)

>!
Sister P
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó

Csodálatos, fantasztikus és szívbe markoló történet arról, hogyan talált újra otthonra egy csordányi elefánt és hogyan alakult ki egy olyan hihetetlen erős kötelék ember és elefánt között, amire még nem igazán akadt példa.

Lawrence igazi mesélő alkat, akinek elmondásából nem csak a megvadult elefántokkal való különleges kapcsolata rajzolódik ki, hanem Dél-Afrika állatvilága is. Egy igazi természeti útikalauz a mesés, rejtélyes és gazdag szavannai pusztákról, ahol tökéletes egyensúlyban és harmóniában él meg egymás mellett zebra, antilop, nyala, elefánt, oroszlán, krokodil, és még sorolhatnám… Egyes sztorik után bevillantak ismerős képek a Sivatagi showból, hiszen ott is Afrika élővilága a „főszereplő”.

Lawrence minden porcikája, minden megmozdulása az állatvilág védelmét szolgálta. Egy igazi állhatatos állatvédő, a szó legszorosabb értelmében. Egy élmény volt bejárni vele Thula Thulát, megismerni Nanát és a díszes elefántkompániát, a vadrezervátumot és osztozni mindabban az örömben, boldogságban, olykor fájdalomban is, amit Lawrence e lapokon keresztül megosztott velünk. Biztos elolvasom a másik könyvét is. Ha csak fele ilyen jó, mint az Elefántsuttogó, azt hiszem, nagyon fogom szeretni. :)

>!
Attila_Saw
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó

A zsigereimben éreztem, hogy a borítót látva, hogy nekem meg kell szereznem ezt a könyvet, és amint elolvasom, kedvenccé fogom avatni. A megérzésem nem vert át. Valóban egy újabb könyvről mondhatom el, hogy odáig vagyok érte.
Annyi minden áradozhatnék róla, de minek? Inkább örülök, hogy részese lehettem Lawrence élményeinek, hogy egy kicsit én is az elefántcsorda tagjává válhattam az olvasás által, illetve, hogy mennyiféle érzést erősített meg bennem ez a könyv, ezek mellett hálás vagyok azokért az információkért, amiket ebből a könyvből tanulhattam.
Az olvasás elején meg lett írva, hogy csak 3 könyve van a Szerzőpárosnak, mert végül 2012-ben elhunyt Anthony Lawrence amiért nagyon elszomorodtam, mert úgy felvásároltam volna jó sok művet….és elszomorít a tény, hogy nem is annyira rég hunyt el, amivel egy hatalmas értéket vesztett a világ. Nyugodjon békében!

>!
Belle_Maundrell
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó

Lawrence Anthony csodálatos ember lehetett, lenyűgözött a természet és az állatok iránti szeretete és tisztelete. Több ilyen ember kellene a világnak, vagy legalább mindenkibe szállhatna egy kicsi az ő értékrendjéből. Mindig szerettem Afrikát (köszi Wilbur Smith), és a Thula Thuláról szóló leírásokat olvasva megint úgy éreztem, hogy legszívesebben felpakolnék és beköltöznék a rezervátum területére. Aztán eszembe jutott a napallergiám, és inkább letettem a nagyra törő terveimről.
Az elefántos természetfilmek hűséges rajongójaként nem ért meglepetésként, hogy mennyire szerettem ezt a könyvet. Tudtam, hogy mennyire okosak és érzelmesek ezek az állatok, de még így is elámultam néhány tettükön. spoiler Olyan csodálatos volt az elefántcsalád közötti kötelék, ahogy vigyáztak és törődtek egymással. Meg az a bensőséges kapcsolat, amit az első nemzedék kialakított Lawrence-szel. Nagyon tiszteltem a bácsit azért, hogy tényleg úgy gondoskodott róluk, hogy nem akart belőlük háziállatot csinálni, hanem csak annyira avatkozott be a csorda életébe, amennyire muszáj volt. Meg amikor arról beszélt, hogy mennyi mindenre megtanították az elefántok.
Én pozitívumként fogadtam, hogy nem csak az elefántokról szólt, hanem magáról Afrikáról és a rezervátumról is. Érdekes volt bepillantást nyerni az ottani életbe, a Thula Thulán végzett munkába, az orvvadászok elleni küzdelembe és a hétköznapi kalandokba. Az is nagyon tetszett, hogy Lawrence Anthony mennyire támaszkodott a helyi törzsek vezetőire, amikor nagy döntéseket hozott, és hogy olyan nyitott volt a kultúrájukra.
Maga a könyv nagyon olvasmányos, tulajdonképpen elég egyszerűen van megírva, olyan érzés, mintha az ember csak leülne a nap végén az íróval, aki elmesélné, hogy mi történt aznap. Gondolkoztam rajta, hogy 4,5 vagy 5 csillagot adjak, mert – sznobosan szólva – az „irodalmi értéke” nem annyira nagy, de nem érdekel, egy ilyen fantasztikus ember és ilyen rendkívüli történet megérdemli a maximumot. Csak az zavart, amikor többször is elmagyarázta a legénycsordák mibenlétét, meg hogy Mnumzane mellé kellett volna egy idősebb elefántbika. Ha tényleg egy beszélgetés lett volna, akkor ilyenkor legyintettem volna, hogy tudom, már mondtad, térjünk a lényegre. :P
Ha ez csak egy fiktív történet lenne, akkor lehet, hogy néha túlzásnak éreztem volna, ahogy mindig hármasával történtek a rossz dolgok, meg hogy Lawrence mennyi mindent megúszott a kutyájával együtt, de így nyilván nem teszem, legfeljebb ámuldozok egy jót. A szívet melengető pillanatok mellett sajnos szomorú események is történtek az évek alatt, nem lehetett fenékig tejfel az élet. spoiler
Max kutyus is nagyon édes volt, és igazán szép életet tudhatott magáénak.
Mindenképpen szeretném elolvasni a Babilon bárkáját is az után a kis ízelítő után, amit az utolsó fejezetben kaptunk.
Lawrence Anthony halála hatalmas veszteség lehetett a rezervátumnak, remélem, hogy valaki folytatja a munkáját. A könyv befejezése után még olvasgattam róla az interneten, és amikor megtudtam, hogy az elefántjai a halála után mind elmentek a házához, és két napig ott maradtak, az valahogy jó értelemben szíven ütött.
És igaza volt, tényleg akkor szép a kalitka, ha üres. :)


Népszerű idézetek

>!
Darkshine

Ha van valami, amit helytelenítek, az a vadállatok – legyen elefánt vagy madár – befogása és megszelídítése.
Nekem akkor szép a kalitka, ha üres.

421. oldal

>!
Szilvia_Banga

A vadonban tanyázni valóságos gyógyír a léleknek. Ősi ösztönök ébredeznek, elfelejtett képességeket tanulunk újra; tudatunk kitisztul, éberek leszünk, és új ritmusban lüktet az élet.

100. oldal

>!
tshehip

Minden vad élőlény tökéletes összhangban van a környezetével, tudja, hogy mire rendeltetett, és együtt rezdül az egész bolygóval. Figyelme teljesen kifelé irányul. Nem úgy az ember – ő hajlamos befelé fordulva a maga életére összpontosítani, olyan problémákon tűnődik, felnagyítva őket, amelyekre az állatvilág ezredmásodpercnyi energiát sem pazarol. Az emberek zöme már föl sem ismeri a természeti világ nagyszerű rendjét, amelyben életnek és halálnak valódi jelentése van.

290. oldal, huszonnyolcadik fejezet (Park, 2014)

>!
Nefi

Évekkel később, amikor a szudáni vadvédelmi programban vettem részt, szavahihető forrásból hallottam egy hasonló történetet. Az Észak- és Dél-Szudán között dúló háború húsz éve alatt olyan mértéktelenül vadászták az elefántokat agyarukért és húsukért, hogy óriási számban vándoroltak át a biztonságos Kenyába. Néhány nappal a végleges fegyvernyugvás aláírása után azonban tömegesen elhagyták választott lakóhelyüket, és megtették a több száz kilométeres utat haza. Hogy honnan tudták, ismét biztonságos az otthonuk, rejtély, és ismételten arról győz meg, hogy ezek a bámulatos állatok rendkívüli képességekkel rendelkeznek.

88. oldal

>!
tshehip

A vadon segít egészséges távlatba helyezni saját életemet, meglátni benne családom és barátaim helyét.

406. oldal, Negyvenegyedik fejezet (Park, 2014)

>!
cirmilla P

Sosem ítéltem el azokat, akik a fazékba valóért vadásznak. Bolygónk minden élőlénye, az oly meghatározó mikrobáktól kezdve, így vagy úgy vadászik valamire, hogy fenntartsa önmagát. Tetszik vagy nem, világunk alaptörvénye, hogy a rátermettebb éli túl a többit. De vadászni a puszta élvezetért, életet kioltani a gyilkolás izgalmáért az én szememben gyűlöletes dolog. Sok trófeavadásszal találkoztam életemben. egytől egyig nagy természetbarátoknak vallják magukat, ismerik és „imádják” a vadont: tetteiket a szabályozott vadvilágmegőrzéssel igazolják, és értőn fűszerezik a legdivatosabb ökológiai hívószavakkal. Ám, az igazság más- ezekben az emberekben a gyilkolás vágya munkál, amelyet csak úgy tudnak kielégíteni, ha saját kezűleg erőszakkal kioltják egy másik élőlény életét. És akármeddig elmennek, hogy kielégítsék, emellett messzemenően igazolják is ezt a nyilvánvalóan ellenállhatatlan késztetést.

25. fejezet

>!
Nadír

Zajos városainkban elfelejtjük, amit őseink ösztönösen tudtak: a vadon él, suttogását mindenki meghallhatja – és válaszolhat rá.

8. oldal Előszó

>!
nagy_anikó

Mondják, hogy az ember azt kapja vissza az élettől, amit beletesz, de ez csak akkor igaz, ha valóban értjük, mit kapunk. Ahogy Nana és Frankie ormánya átkígyózott hozzám a kerítés fölött, hirtelen megértettem, hogy sokkal többet adtak nekem, mint amennyit én adtam nekik. Mérhetetlenül sok jóval fizették meg, hogy megmentettem az életüket.
Nanától, e lenyűgöző matriarchától megtanultam, mit jelent a család. Hogy nincs családi egység és összetartás bölcs vezető, önzetlen fegyelem, és rendíthetetlen, feltétel nélküli szeretet nélkül. Megtanultam, mit ér a saját húsunk-vérünk akkor, amikor minden ellenünk fordul.

negyvenkettedik fejezet

>!
Coralie

Aztán bekapcsoltam a tévét. A Szaddám Huszein elleni iraki háború óráról órára fenyegetőbbé vált, elkerülhetetlennek látszott a megszállás. De aznap reggel egy afganisztáni klip is szerepelt a hírműsorban: a képernyőt percekig a kabuli állatkert fél szemére megvakított oroszlánjának srapnel lyuggatta, elkínzott ábrázata töltötte be. Gránátot dobott rá egy tálib katona. Túlélte. Mardzsannak hívták. Himlőhelyes képe, baljós, vádló tekintete beleégett a lelkembe. Semmi nem mutathatta volna beszédesebben, milyen kegyetlenül bánik el az ember a saját értelmetlen, ostoba konfliktusaiba – önhibájukon kívül – belekeveredő, tehetetlen állatokkal. Minden szónál ékesebb vádbeszéd volt ez a megnyomorított állati arc.


Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Afrika


Hasonló könyvek címkék alapján

Cesko Izabella: Nagy kutyakönyv – Tippek és tanácsok
Mary Ling: Csudálatos kutyák, rókák, farkasok
Harry Glover: Kutyák
Frank Kane – Phyllis Wise: Az amerikai és az angol cocker spániel
Eugene N. Marais: A fehér hangya lelke
Peter Teichmann: Kutyák
Szinák János: Kutyák 2.
Micsoda fejek!
Eva-Maria Krämer: Elektra Kutyakalauz
Annamarie Kolbe – Anneliese Braun: Északi kutyafajták