Jégviráglányok 553 csillagozás

Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

– Halott lány közeledik – mondják a fiúk a folyosón.
– Áruld el a titkodat! – suttogják a lányok egyik vécéből a másikba.
Én vagyok az a lány.
A combjaim közötti hézag, a hézagon átsütő fény vagyok.
Porcelán keretre drótozott csontváz vagyok, az, amit ők akarnak.

Lia és Cassie, a piszkafa testbe fagyott jégviráglányok, valamikor a legjobb barátnők voltak. Ám Cassie meghalt, Lia anyját lefoglalja a mások életének megmentése, apja nincs otthon, mert az ügyeit intézi, a mostohaanyjának fogalma sincs, Lia fejében pedig egyre mondja a hang, hogy te parancsolsz, maradj erős, adj le még többet, nyomjál még kevesebbet. Ha így folytatja – vékony, vékonyabb, legvékonyabb – egyszer talán eltűnhet mindenestül.
Ebben a regényben, amely Laurie Halse Anderson legmegrázóbb alkotása a Nemzeti Könyvdíjat elnyert Hadd mondjam el óta, az író egy lányt kísér el a hátborzongató alászállásra az anorexia mindent megemésztő bugyraiba.

Eredeti mű: Laurie Halse Anderson: Wintergirls

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
Ciceró, Budapest, 2011
276 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635397556 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Lia Marrigan Overbrook · Cassandra Jane Parrish


Kedvencelte 153

Most olvassa 22

Várólistára tette 308

Kívánságlistára tette 296

Kölcsönkérné 15


Kiemelt értékelések

>!
Algernon +SP
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Nincs még egy ilyen könyv. „Egyedi”, mint a hópehely.
Más könyv is szól az anorexiáról. Más könyvben is vannak legjobb barátnők, zűrzavaros család, problémák, gyász.
De senki nem ír róluk úgy, mint Anderson.

Itt vannak, köztünk járnak, de még sincsenek itt. Két világ között, ők a sajátjukban élnek. Nem halottak ők, de nem is élnek. Jégviráglányok. Gyönyörű kifejezés, leírás, metafora.
Az egész könyv ilyen. Gyönyörű.

Elolvasod a szavakat, s befonnak téged, elborítanak magukkal.
Magadra húzod álmaid rongyát, és kíséred Liát.
Látod mit tesz, nem érted, kételkedsz, érteni véled, megdöbbensz, csak kíséred.
Lírai szavak festik le eléd a világot, melyről senki nem beszél. Elsodor, magához ránt.
A szavak elvisznek, kalitkába zárnak, nem eresztenek. Számokká változnak az ételek, egyetlen nagy bűntudattá, morzsányi kísértésekké.

Vedd kezedbe a könyvet, ha megküzdöttél a démonaiddal, ha épp harcolsz velük, vagy soha nem is hallottál róluk.
De vigyázz!
Nekem a könyv elolvasása után Lia még sokáig ült a szobámban.
Csak néztük egymást.

19 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Nem a kalóriaszám a lényeg, hanem a tápanyagbevitel. Ha kalóriával működne főként az ember, cukrozott zsíros kenyéren és zsírban sült cuccokon kéne élnünk. Az számít, hogy miből mennyit. Amennyi zsiradékra a szervezetünknek szüksége van, azt bevisszük egyéb módon, nem kell még külön bevinni. Ha sütsz, sütőben süss, olaj nélkül.
Cukor is kell, különben azt fogod számolni, hogy melyik búzatáblába szédülj bele, és azt mondogatod majd magadban, hogy még csak a következőig. Nem a súly számít, hanem a testarányok, és ha nem viszel be elegendő tápanyagot, vagy nem elegendő tápanyagot viszel be, izmot fogsz veszíteni, amitől nemcsak hogy gyengülsz, de az alakod is romlik. Nem zörgő csontkollekciók akarunk lenni, ugye, hanem szép és szexi, nőies nők? A formás fenékhez, combhoz márpedig izomzat kell, az izomzat pedig fehérjéből épül fel, s a különböző magas koncentrációjú fehérjekészítmények vitathatatlan előnye a kedvezően alacsony CH- és zsírtartalom. Ha nem szeretnél búzatáblától búzatábláig támolyogni, vigyél be cukrot. Nem azt mondom, hogy zabáljon be édességből este a lelked. Reggel viszont megengedett az édesség, sőt hasznos.
Felejtsd el a kávét, a koffeint, csak szétpörget, becsapod a szervezetedet, és alulról fogod szagolni a búzatáblát, mire kettőt nyikkanhatnál. Teltségérzetet a CH ad, ha nem szeretnél számolgatni, hallgass a testedre: ha ölni tudnál egy kis krumpliért, nosza, rajta. Ölni ne, enni annál inkább, csak ne használj olajat a kisütéséhez.

A könyvről: adott két barátnő, mindkettő zűrös háttérrel. Az anyagi biztonság megvan, az érzelmi azonban nincs, elhatározzák hát, hogy valamiben ők is jók lesznek: a soványságban. Más utat választanak ugyanazon cél érdekében: egyikük éhezteti magát, a másik meg hánytatja. Az utóbbi meghal, terhei így az előbbi vállára kerülnek át. Liát gyötri a bűntudat, magát okolja a barátnője haláláért, valamint a gyász, s ezek a kritikus szintig fokozzák a koplalását. (Megj.: észszerűtlenül borzasztó kajákkal van tele ez a könyv, már az olvasásuktól is bukfencet vetett a gyomromban az ásványvíz. Juharszirupos gofrit adni egy koplaló embernek?! Kösd fel már akkor inkább a lámpavasra, legalább rövidebb ideig fog szenvedni…)

Egy éhező embert észszerűen kell etetni, nem arcon küldeni egy rakat süteménnyel, nem kalóriabombákkal sokkolni szegény szervezetét, hanem értelmes, hasznos tápanyagokkal ellátni. Jót kell adni a testünknek, olyat, amire szüksége van. Az autódba is olyan üzemanyagot töltesz, amilyen neki való, nem cukorszirupot és áfonyalekvárt. Légyszi, ne etesd se muffinnal, se mézeskaláccsal, se mézes-mogyoróvajas szendviccsel (broáf!) a koplaló embert, mert csak gajra vágod az emésztését. Adj neki gyümölcsöt, zöldséget, magvakat, kétszersültet, puffasztott rizst, müzlit, tejet, aszalt gyümölcsöt, gyümölcslevet, sonkát, sütőben sült húst, sajtot, tofut. Nem is gondolná, akinek a lelki szemei előtt nem válik kalóriaszámokká a kaja, hogy micsoda tápértékük van ezeknek. Ha egy tálka 1,5-ös tejbe raksz mazsolás müzlit, ugyanott vagy, mint ha ennél három zsömlét üresen, vagy kettőt krémsajttal.

Szóval Liának a barátnője halála beteszi a kaput, és elindítja őt végképp lefelé a lejtőn. Végül a mostohahúga iránti szeretet rántja vissza az utolsó pillanatban.
Szerintem túl van irodalmizálva, gyakran giccses szöveg, emiatt vontam le, amennyit levontam. Ugyanakkor jól szemlélteti Lia leépülését. Ahogy robotpilótával vezet az éjszakában, és kétségbeesetten, elveszettségében zokogva kapaszkodik bele a kínálkozó emberi kapcsolatokba, na az nagyon.

Nincs az alacsony kalóriabevitellel gond, de ésszel. Amíg menstruálsz, és megfelelő szinten működik a szexuális érdeklődésed, nincs baj, de ha érzed, hogy gyengülsz, zsibbadsz, szédelegsz, dekoncentrált vagy és fáradékony, az intő jel, hallgass rá, mert arra utal, hogy a tested vészhelyzet-üzemmódba kapcsolt, és deaktivált minden plusz funkciót, hogy életben tartsa magát. A test ekkor már magát égeti az önfenntartáshoz, ekkor veszítünk izmot. Az éhség drog, egy bizonyos szintig pörget és serkent, de mint minden drogot, túl is lehet adagolni, s annak bizony csúnya vége lehet.

75 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Ez nem az én világom… nem úgy nézek ki, mint 1 jégviráglány, hanem mint, aki megevett kettőt. Ráadásul annyira sajnáltam, hogy éhezik, hogy már-már kényszeresen ettem a fagyim, a rántott tököt, a sajtos stanglit. Reggeli, ebéd, vacsora. Liát meg csak sajnáltam, hogy NEM élvezi az ízeket…

A borító szép és elkapott, a cím megfogott… nem olvastam el a fülszöveget. Később mégis elolvastam és félretettem a könyvet. Azután egy nap megint megtetszett a borító, érdekesnek találtam a címet és fülszövegolvasás helyett a könyvet kezdtem el olvasni.

Tulajdonképpen bulimia kísérti anorexiát a létezés peremén… viszont az írónő olyan finomsággal, érzékenységgel és ráhangoltsággal kezeli a témát, mintha igazán egy elsorvadó, elfoszló életű jégviráglány fejében lennénk. Ő delirál, ő javítva ki magát, ő mantrázik könyvformában. Ijesztő. Szép. Érdekes. Szomorú és dühítő.

http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2014/08/laurie-hals…

4 hozzászólás
>!
Levandra P
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Nem kell azonosulnod Liával, most nem ez a fontos. Próbáld megérteni, próbáld elfogadni, hogy megtörténhet, hogy létezik, hogy nincs egyedül, mert sok lány küzd testképzavarral. Torz a világképe és torz az énképe, éppen úgy, mint a többi lánynak, aki a tökéletességre törekszik. Tehát most nem Liát kell szeretned, hanem meg kell értened ezt a betegséget. Laurie Halse Anderson ebben a történetében is társadalmunk egyik fontos problémájára hívja fel a figyelmet. Elmehetsz mellette, megvonhatod a vállad, mi közöd az egészhez, ez nem a te problémád. Tudod, mit? Akkor ne olvasd el ezt a könyvet, pedig éppen neked íródott, pont neked, aki közömbös vagy, vagy neked, aki kritizálsz másokat: kövér, sovány, törpe, idióta…stb. Mert olyan könnyű köpködni a szavakat. Nem mindenki erős, nem mindenki bírja el, nem tudja mindenki egy vállrándítással elintézni.

Miért vettem a kezembe ezt a könyvet, miközben nem szeretem az ilyen nehéz olvasmányokat? Pont azért, hogy megértsem ezeket a lányokat, hogy tudjam, miért nem bírnak leállni, hogy tudjam, hogyan jutnak el odáig, hogy téves képet alkotnak magukról. Köszönöm, hogy elolvashattam a Jégviráglányokat, most már tudom.

Tovább: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2016/05/laurie-halse-a…

5 hozzászólás
>!
WindStorm P
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Elegáns hattyúból rút kiskacsa lettem, aki járni se bírt anélkül, hogy el ne botoljon a saját lábában.

Jégviráglányok. Ezt nem elolvasni, elfogadni kell, hanem megérteni és tudni.
Általános iskolában 164cm voltam és 63kg. Úszógumi volt a hasamon, csípőm és a fenekem széles volt, a lábaim mindenhol összeértek. Nem szerettem lányosan öltözni, nagyobb ruhákat vásároltunk, pedig senki nem mondta, hogy husi vagyok. Én mégis azt éreztem. Aztán 15 éves fejjel elkezdtem kosárlabdázni, egészségesen táplálkozni. A mérleg 55kg-t mutatott. Imádtam a testem, a feszes tesrészeim, a merészebb öltözékem, és élveztem az életet. Mindennel megvoltam elégedve, fogytam, de egészséges voltam. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ember miatt lemegyek 46kg-ra. Mit tesz a mindenkinek megfelelni akarás, legfőképpen neki. Fáztam úgy, mint Lia, éhes voltam úgy, mint Lia, mégsem ettem napi 5x, csak kétszer. Lógtak rajtam a ruháim, nem éreztem jól magam, fáradt voltam, lusta, erőtlen. Betelt a pohár. Sikítottam.
Köszönöm a szüleimnek, és a páromnak, hogy újfent 54-55-56 kg-t nyomok, és szeretem magam, az ételt, az életem. Boldog vagyok és el se tudom mondani, le sem tudom írni mennyire!

A történet megrázó volt és gyönyörű.
Ne forduljatok el, ha sikoltozást hallatok, inkább nyújtsátok ki a kezeteket, ragadjátok meg, és mentsetek meg egy életet!

A fél csillag levonása az írónő stílusa miatt van.

15 hozzászólás
>!
eme P
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Belülről kifelé akarok meghalni, vagy kívülről befelé?

Újabb történet, amelyiknél a miérteknek nincs értelmük, hiszen nincs azért, mert…. Egyféle nullpont ez is, a megértés, a ráció nullpontja, ahonnan nem nagyon van lehetőség a kimozdulásra. Újabb üvegbura, nem: jégkristálybura, ami finom, pehelykönnyű, gyönyörűen csipkézett mintáival kápráztatja el az alatta Csipkerózsika-álomba menekülőt, kívülről meg áthatolhatatlannak tűnő, fagyos jégpáncél, aminek minduntalan nekiütközöl, ami ellen hiába veted be pislákoló meleged fényét.
Ebben a történetben nincsenek negatív szereplők, nincsenek vétkesek, akikre ujjal mutathatnánk – emberek vannak, csetlő-botló emberek, akik keresik helyüket a térképen, akik iránytűvel a kezükben keresgélik egymást és önmagukat, aki néha úgy tesznek, mintha hazataláltak volna, és ragaszkodnak ehhez a helyhez, mert talán nincs lelkierejük, akaraterejük ahhoz, hogy ismét kilépjenek a fagyos tájba. Van, aki többször téved el, van aki nem hallja a hóviharban a másik hangját, nem látja a világító lámpást. Itt nincs biztonságot nyújtó GPS, nincs biztonság, sose volt. Van, aki egyedül marad démonaival, hogy megküzdjön velük, hogy kibéküljön velük, hogy végre megszűnjön az állandó fázás és remegés, hogy belülről is meleg lehelettel próbálhassa meg olvasztgatni a jégkoporsót.
Nem volt kellemes ezekkel a démonokkal találkozni még ebben a formában sem. Nem volt kellemes látni, hogyan halad valaki a dupla nulla felé, miközben mindenki azt hajtogatja neki: te erősebb vagy, te biztonságban vagy, stabil vagy. És közben egyre nagyobb a fagy, egyre kisebb lánggal pislákol az élet. Én úgy teszek, mintha… ők úgy tesznek, mintha…
Nagyon erősnek kell lenni ahhoz, hogy ezt végig tudd csinálni, meg ahhoz is, hogy elvonszold magad a moteliroda telefonjáig. Hogy végre, bolyongások és ideiglenes, idegen szállások után hazatalálj. Hogy felengedj, hogy a körülötted levő jégpáncélt szétrepeszhesse az olvadás.
Szép könyv – minden borzongás és fájdalmas jégszilánk ellenére szép.

2 hozzászólás
>!
Petrasek
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Ha élünk, bánthatnak az emberek. Könnyebb bemászni egy csontkalitkába vagy a zűrzavar hótorlaszába. Könnyebb kizárni mindenkit.
De ez hazugság.
Ez a könyv duplán érintette meg a szívem.
Először hihetetlen stílusával. Egyszerűen nincsenek rá szavak. Olvasdd el és meglátod. Annyira szívfacsaró és szomorú, hogy legszívesebben benyúlnál a lapok közé, hogy jól megszorongasd Liát.
Másodszor pedig a téma miatt. Én is hasonló cipőben járok, és nem túlzok amikor azt mondom, hogy ez a könyv is egy hosszú gyógyulás kezdeti lépéseit segítette elő. Ezért hatalmas köszönettel tartozom az írónőnek és az őt segítőknek.

>!
Nita_Könyvgalaxis P
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Jégviráglányok. Köztünk járnak. Elmennek mellettünk a folyóson, az utcán, mi meg összesúgunk a hátuk mögött: vajon természetesen ilyen vékony vagy …? A vagy után következő csendet sokszor nem merjük kitölteni, másoknak viszont ez határozza meg az életét.
A könyv során rengeteg érzés átment rajtam: néha megütöttem volna Liát, megráztam volna, megrúgtam volna, néha pedig szívesen magamhoz szorítottam volna, és azt hazudtam súgtam volna a fülében: Minden rendben lesz…

Nem voltam sosem anorexiás, de én is megjártam egy másfajta poklot. A gödör legalján sokszor megfordult a fejemben, ki tudok-e én ebből mászni? Hogy fogok kimászni? Egyet tudtam biztosan: ki fogok, ki kell másznom belőle . Ez az, ami Liának nincs meg. Ő pont hogy egyre mélyebbre fúrját magát a gödörben, mert azt hiszi, így lesz jó. Nem lát más utat, nem hiszi, nem tudja, hogy létezik másik út…

Anderson olyan képeket alkot, olyan szépen játszik a szavakkal, hogy végül gyönyörűségesen képes leírni a legtisztább borzalmat is. Sokaknak nem ártana, ha elolvasnák a könyvet, és jobban megismernék a Jégviráglányokat. Talán kevesebbet veszítenénk el közülük…

3 hozzászólás
>!
Elsie
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

„maradjatokerősekpuszipusziLegyetektökéletesek”

4-5 éve egy tök boldog időszakát éltem a kamaszkoromnak; szerető, támogató és odafigyelő család, kifogástalan tanulmányi eredmények, fantasztikus barátok. Csak voltak technikai problémák. Fáztam, szinte folyamatosan, a kezem hideg volt és a körmeim télen kékesek, a gerincem túl sokat súrlódott a széktámlával, ezért elkezdett szarusodni, az előző évi ünneplőszoknyám a térdemig esett le és nem volt elég lyuk az övön ahhoz, hogy megtartsa, ha felálltam, automatikusan számoltam azzal, hogy pár másodpercig összpontosítanom kell, ha nem akarok összeesni, és ezt belekalkuláltam a mozdulataimba is, aztán néha mégsem jött össze, szúrtak a csontjaim, ha éjszakánként forgolódtam, és nagyon sokat rágóztam. Mert 15,4-es volt a testtömegindexem. De ebből ki lehet jönni.

Andersonnál nincs kegyelem; spoiler falcolás, anorexia, bulimia, gyógyszerezés, gyász, ráadásul megduplázva Cassie-ben és Liában. A stílusa nagyon szürreális. Az elején menjafrancbaaművészieskedéseddel érzés, a végén menjafrancbabárhovacsakacsontvelőmbőlki visszhang. És a sokszor indokolatlanul elhangzó, divatos és infláló depis vagyok spoiler / anorexiás vagyok spoiler etc mondatok után sokkterápiával zúdítja a nyakunkba, mi is lehet ezek mögött a szavak mögött.

2 hozzászólás
>!
martinovickij
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Éles, instabil, fagyos, mint a jég.
Törékeny, gyönyörű és ezerarcú, mint a virág.


Népszerű idézetek

>!
patricia

Fogtuk egymás kezét, míg mentünk az erdő mézeskalács ösvényén, ujjainkból vér csöpögött. Boszorkányokkal táncoltunk, szörnyekkel csókolóztunk. Jégviráglányokká változtattuk magunkat, és amikor megpróbált elmenni, visszahúztam a hóba, mert féltem egyedül.

100. oldal

1 hozzászólás
>!
madárka

Mind félünk beszélni arról, ami a sötétségből bámul minket.

>!
Algernon +SP

– Mi történt? – suttogja.
– Leestem a térképről.

255. oldal

>!
mági

„Miért?” Ez rossz kérdés.
Azt kérdezd „Miért ne?”!

036 (161.old.)

>!
_Norbi

… Amikor igazi lány voltam, anyám kanalanként etette velem az álmait.

>!
Algernon +SP

Ha élünk, bánthatnak az emberek. Könnyebb bemászni egy csontkalitkába vagy a zűrzavar hótorlaszába. Könnyebb kizárni mindenkit.
De ez hazugság.

270. oldal

>!
mazsolafa

…a pók önmagából szövi meg a világot.

262. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pók
>!
Algernon +SP

– Egyfolytában azon gondolkozom, hogy ha kicipzározhatnám a bőrömet, és kiléphetnék ebből a testből, akkor láthatnám, ki vagyok valójában.
Lassan bólogat.
– Mit gondolsz, milyen lennél?
– Mindenekelőtt kisebb.

117. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Denise Jaden: Never Enough – Soha nem elég
Nagy Anikó Johanna: Egy szót se szólj!
Deirdre Riordan Hall: Sugar
Sofi Oksanen: Sztálin tehenei
Jodi Picoult: Törékeny
Madeleine Roux: Asylum – A bolyongó lélek
Sarah Dessen: Figyelj rám!
Kira Poutanen: A csodálatos tenger
Julia Bell: Súlyos
John Green: Teknősök végtelen sora