Hadd ​mondjam el… 556 csillagozás

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el… Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

Hadd mondjam el…
Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor?
Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?
Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.

Eredeti mű: Laurie Halse Anderson: Speak

Eredeti megjelenés éve: 1999

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ciceró, Budapest, 2013
264 oldal · ISBN: 9789635398393 · Fordította: Csatári Ferenc, Roboz Gábor
>!
Animus, Budapest, 2006
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 963956396x · Fordította: Csatári Ferenc

Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Melinda Sordino · Mr. Freeman · David Petrakis · Andy Evans · Heather (Ohióból) · Mr. Stetman · Ms Keen

Helyszínek népszerűség szerint

gimnázium


Kedvencelte 120

Most olvassa 19

Várólistára tette 387

Kívánságlistára tette 295

Kölcsönkérné 13


Kiemelt értékelések

>!
Kozmikus_Tahó
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

Miért olvasok folyton olyan könyveket, amiknek a csillagozása után, – hogy megértsétek, miért tettem így – magamról kell beszélnem?

Először azt gondoltam, nem írom le, elég, ha én tudom az indokaimat. Aztán eszembe jutott a nyilvánvaló tény, hogy mindenkiben él egy Melinda, aki hallgat a fájdalmáról, tehát nem is olyan kirívóan személyes erről beszélni, bizonyos keretek között. Bevallhatom, hogy bennem is lakozik egy. Néha nagyobb, néha kisebb teret birtokol a lelkemben, nagyjából 7 éves korom óta. Segítségre volt szükségem akkor, a melindaságom leküzdésében, és a mai napig harcolok vele.
Ugyanúgy, mint a regény főhősének, nekem is a művészet adott elég támaszt ahhoz, hogy újra cselekvő ember legyek.
A művészet tanított meg arra, hogy a tökéletlen a valódi tökéletes.
Mert igaz. Az igazságtól lesz gyönyörű.
A művészettel lehetőséget kaptam arra, hogy megérintsem a magam igazságát. Hogy több legyek pár kiló húsnál, ha röpke órákra is.

Ez a könyv pedig ebben a szellemiségben íródott. Nagyon nekem szól, nagyon az enyém.
Most pedig felhívom a művészet tanáromat, hogy megköszönjem neki mindazt, amit értem tesz és tett.

2 hozzászólás
>!
Sol
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

Csak nagyon kevés ennyire megdöbbentő írói stílussal találkoztam eddig: a könyv E/1-ben és jelen időben írodott. Igen, ez így nem nagy szám, olyan, mint bármelyik mai YA-regény, de itt van egy hatalmas különbség: ez a könyv gyakorlatilag maga a főhősnőnk, Melinda. Olyan, mintha minden esemény, amit a történet kínál, itt és most történne velünk. Ez pedig nagyon elősegíti a Melindával való azonosulást, viszont megfoszt minket sok más lehetőségtől. Nincsenek dialógusok, csak idézetek az egyes beszélgetésekből. Nincsenek karakterek, csak az ábrázolás, amilyennek Melinda gondolja őket. Nincs egy objektív nézőpont, nincs más megvilágítás, csak és kizárólag az, amit Melinda lát, hall és érez. Anderson kijelenti, hogy te vagy Melinda és punktum! Ennek pedig az a veszélye, hogy ha maga a könyv eseménytelen, nincs mit átélni a főhősnő személyébe zárva. Itt viszont, hála Istennek, átélnivalónk van bőven.

Teljes értékelés: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2016/04/laurie-halse-a…

3 hozzászólás
>!
Moncsycsy
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

Először is, ezt a regényt Hannah Baker figyelmébe ajánlanám, azért, hogy rámutassak, bár ő felsorolt Tizenhárom okot, amiért öngyilkos lett, de ha azt hitte, hogy az élete egy szívás, és nincs lejjebb, hát rosszul hitte.
Mindig van lejjebb.
Ennek ellenére Melinda erős lány, tényleg.
Nincs az a tini, aki keresztül szeretne menni ezeken a dolgokon. Megaláztatás, szégyen, erőszak, keresztül néznek rajta, kihasználják…ha vannak is az embernek jó tulajdonságai, képességei, mindez láthatatlan, mint porszem a ködben.
Az emberek felszínesek. Csak a külső vázat látják, nem látják az okokat, a miérteket, csak az eredményt…aztán meg csodálkoznak, hogy léteznek még Melindához hasonló szorongó fiatalok. A szülők? Nem láttak semmit. Kire támaszkodjunk, ha nem rájuk? Ha a barátok el is hagynak (hiszen ez akarva-akaratlanul megtörténhet) akkor is ott a család. Nem hagyták, hogy beszéljen, segítségért kiáltson, ahogy a régi barátai sem hagyták, hogy köze legyen hozzájuk. Szomorú dolgok ezek. Ezzel ellentétben mégis azt mondom, a könyv különleges. Tetszett a rengeteg hasonlat, a sokszor ironikus gondolatai Melindának és az, hogy amennyire mélyen érintett ez a könyv és már-már letargiába estem olvasás alatt (Tényleg ilyen világba élünk?) mégis a regény végén csak a reményt láttam.
A reményt és a kiutat.

UI: Az Andy-félék meg menjenek a búsba, jó?!

9 hozzászólás
>!
ggizi P
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

Nagyon rossz érzésekkel olvastam ezt a könyvet. Ott van egy lány, akiről süt a néma segélykiáltás, magába fordult, nem beszél senkivel, a „barátai” elfordultak tőle, eszükbe nem jut megkérdezniük, hogy miért viselkedik így, és a szülei, akik látják a változást, de az örökös szidáson kívül nem tesznek semmit… fel nem foghatom. Ez a nemtörődömség, ami Melindát az otthonában és a környezetében körülveszi, szomorú. És rettentően zavart, hogy Melinda pont emiatt nem volt hajlandó beszélni, magába zárta a tragédiáját és így feldolgozni sem tudta megfelelően azt.
Megrázó, hogy mennyi Melinda élhet észrevétlenül közöttünk, csak mert nem figyelünk eléggé másokra…

>!
Annie_Cresta
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

Laurie Halse Anderson a Jégviráglányok-kal megvett magának így alig vártam, hogy egy újabb könyvét elolvassam. Nem csalódtam. Az írónő ismét egy nehéz témát dolgoz fel, amiről senki nem beszél szívesen, pedig sajnos ez a probléma nagyon is jelen van az életben. Sajnáltam Melindát. Utáltam mindenkit, aki szemét volt vele, aki nem halgatta meg. Ő csak el akarta mondani… Szerettem a történetvezetést, a rövidke fejezeteket és Melinda szarkasztikus gondolatait. Kivételesen nem zavart, hogy alig volt beszéd a könyvben, mert így tökéletes. Imádom az írónő stílusát, ahogy ír, a mondatait. Mostanában elég sok hasonló témájú, valamilyen traumát feldolgozó könyv jelenik meg (magyarul is), de két könyv elolvasása után kijelenthetem, hogy Anderson elképesztően jó ebben.

>!
EgyKönyvmoly
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

Néma segélykiáltás ez a könyv! Húsba vágó, lélekig hatoló!
Legszívesebben megrugdostam volna a szülőket, nyissák már végre ki a szemüket!
Világ Melindái: Mondjátok el!

>!
gab001 P
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

Nagyon sokáig halogattam a könyv olvasását, aminek szerintem elsősorban a borító (Animus) volt az oka. A történet ismeretében viszont el kell ismerni, hogy mennyire el lett találva. Amikor pedig végre elkezdtem, alig akartam letenni. Melinda hétköznapjait meséli el, amelyek mégsem annyira hétköznapiak. Vele együtt próbálunk leküzdeni egy olyan traumát, amiről nagyon sokáig nem is tudunk semmit. Hihetetlen, mennyiféleképpen képes büntetni magát az ember és másoknak milyen könnyű ezt nem észre venni. Nagyon elgondolkodtató könyv, az írónő pedig végképp kedvenc lett.

>!
Animus, Budapest, 2006
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 963956396x · Fordította: Csatári Ferenc
>!
Lunèa_Charlotté
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

Wow! Kicsit nagyon megdöbbentő… Tudtam, hogy kemény dió lesz, de ez nagyon mély volt…
Üdítően hatott ez az írás stílus is, a szereplő is érdekes volt. Ahogy azt a kirekesztettséget bemutatta, a fájdalmat, belső vitát… És a végén, akár egy fa elkezd nőni, újjáéled, talán egy ága már nem él, de mégis új erőre kap, erősebb erőre és él tovább…
Igazán nagyszerű! :')
Bővebben:http://lalalunea.blogspot.ro/2014/06/laurie-halse-ander…
U.I. : Köszi @VadLALLA , hogy végre a könyv elé ülhettem! :D

2 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

Éppen akkor vitte vissza a könyvtárba egy fiatal lány, amikor én beléptem. Ránéztem a borítóra, és eldöntöttem, hogy igen, ez nekem kell. Jött is velem haza, szerencsére.
Igaz, jócskán idősebb vagyok, mint a célkorosztály, de nem érzem a távolságot. Ugyanúgy, sőt, talán még jobban át tudtam élni. Ugyanis a mi időnkben is volt mindig egy ilyen akaratos, erőszakos fiú, aki elcsavarta az összes lány fejét, aztán meg jól kihasznált mindenkit.
Mi, lányunk pedig a legnagyobb részt így éltük át a gimnáziumi éveket.
Nagyon fájt sokszor, ami Melindával történt, pontosabban az, ahogyan ő ezt megélte.
Kellemes volt a lelkemnek, ahogyan a végén elkezdett összeboronálódni a család.
Kár, hogy ez nem előbb történt meg, de sajnos, az élet már csak ilyen.
Jó könyv volt, örülök, hogy hittem az első benyomásnak.

>!
WindStorm P
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

Jobb semmit sem mondani. Kuss, szorítsd össze a szád! Mindaz a szarság, amit a tévében hallani a kommunikációról meg az érzelmek kifejezéséről, hazugság. Senki nem kíváncsi igazán arra, amit mondani akarsz.

EZT senkinek sem lenne szabad gondolnia, elhinnie! Főleg nektek, a világ Melindáinak nem! Igen is nyissátok ki a szátokat, és üvöltsétek azt, ami bennetek van! Törjön elő minden rossz, ami a szíveteket nyomja és engedjétek be a napsugarakat, a reményt, a segítséget!

Még nincs gyerekem, de most kijelenthetem, hogy MINDIG lesz Rá időm!
Munka, főzés, takarítás mellett is lesz majd olyan óra, hogy leülök Vele szemtől szembe és megkérdezem Őt az iskoláról, a barátairól, a szerelemről, és minden egyéb dologról ami szóba jöhet. És nem fogom elfogadni az egyszavas válaszait, mert komolyan érdeklődöm majd iránta! Ha pedig történik Vele valami, bármi, én ott leszek Neki és begyógyítom megsebbzett lelkét, megragasztom összetört szívét!

Melinda szülei nem vették észre, hogy valami történt. Valami súlyos. A barátai igen, mégis hátat fordítottak neki, mert nyomasztó és hallgatag lett. Csak egyetlen egy szívből jövő kérdés kellett volna. De nem, az emberek túl önzőek, túl kétszínűek, és utánozzák a nagymenőket.
Tessék kinyitni a szemeteket és észrevenni mások baját, főleg azét, akit a szívetek aladt hordtatok 9hónapig; aki a legjobb barátnőtök/barátotok volt; vagy akár a tanítványotok és kinyújtani feléjük az egyik kezeteket.

Szerintem a legsúlyosabb dolog az életben ami egy nővel, lánnyal történhet az, hogy megerőszakolják. Egyáltalán milyen emberek azok, akiknek egyáltalán eszükbe jut az ilyesmi, és még meg is csinálják?! Mit gondolhat egy ilyen ember?! Az Andy féléket jól megkellene büntetni (ne írjam le a tökéletes módszert)!!

Mennyivel másabb lenne a világ, mennyivel jobb!

És mi mégis csak hagyjuk, hogy megtörténjenek a dolgok, végignézzük az egészet, pedig mi tehetünk mindenről… és mi tehetnénk ellenük is.

Hála, a történet főhőse Melinda, tényleg egy hős! Erős, kitartó lány, aki a végén kikel önmagából és megszólal. Érdemes meghallgatni a történetét, szóval fogd meg a könyvet, ülj le, és olvasd el! :)

>!
Ciceró, Budapest, 2013
264 oldal · ISBN: 9789635398393 · Fordította: Csatári Ferenc, Roboz Gábor
4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Zozii

A „Nem akarok tudni róla”-génem apámtól van, a "Majd holnap foglalkozunk vele”-génem anyámtól.

>!
tataijucc P

Semmi sem csöndesebb a hónál. Csöndes, mint a szívem.

Kapcsolódó szócikkek: csend ·
>!
tataijucc P

Megdöbbennél, hogy mennyi felnőtt halott már belül – úgy töltik a napjaikat, hogy fogalmuk sincs, kik ők, csak várják a szívrohamot vagy a rákot, hogy befejezze a munkát. Ez a legszomorúbb dolog.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Valcsa

Kifejezéstelenül néz rám. Felpróbálok egy mosolyt, egy M-es méretűt.

Beszéd, beszéd, beszéd

>!
fülcimpa P

Jobb semmit sem mondani. Kuss, szorítsd össze a szád. Mindaz a szarság, amit a tévében hallani a kommunikációról meg az érzelmek kifejezéséről, hazugság. Senki nem kíváncsi igazán arra, amit mondani akarsz.

15. oldal, Animus Kiadó 2006

>!
Morn

Ha az ember nem fejezi ki magát, fokozatosan meghal.

A harmadik negyedév - Volvo

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
tataijucc P

A művészet érzelmek nélkül olyan, mint a csokitorta cukor nélkül. Nem ér semmit.

Kapcsolódó szócikkek: művészet
>!
Valcsa

David: „Lehet, hogy fölhívlak.”
Én: „Lehet, hogy nem veszem fel.”

Kapcsolódó szócikkek: David Petrakis · Melinda Sordino
1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Jay Asher: Tizenhárom okom volt…
Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek
Nagy Anikó Johanna: Egy szót se szólj!
Sarah Bannan: Súlytalanul
Robin Stevenson: Attitűde
Joss Stirling: Storm és Stone
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!