A szerencsétlen fiatalember, Alan szó szerint az öngyilkosság szélén áll, amikor egy férfi (Dubreuil) észreveszi és megpróbálja rávenni, hogy álljon el az elhatározásától. A férfi egy üzletet ajánl neki: ha Alan az életben maradás mellett dönt, a férfi mindent meg fog tenni, hogy segítségére legyen problémái megoldásában. Viszonzásképpen a fiatalembernek köteleznie kell magát, hogy mindent megtesz majd, amit a megmentője kér tőle. Ezzel a paktummal indul a történet, amit elfogadva, Alan hazamegy….
Képzelje csak el: ha az ember elfogadja a fentihez hasonló feltételt, minden kicsúszna a kezei közül: ön többé már nem ura a saját létezésének, és mégis több tekintetben a léte, az élete izgalmasabb, mint korábban volt! Mindamellett a kétely befészkeli magát a lelkébe: mik ennek az embernek a valódi szándékai? Ki ő valójában? És kik a környezetének a rejtélyes szereplői? Szól arról, hogy leküzdjük gátlásainkat, félelmeinket… hogy letérjünk a sors által kijelölt útról, arról, ami… (tovább)
Amikor Isten inkognitóban jár 20 csillagozás
Kedvencelte 2
Most olvassa 2
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 21
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
A könyv terjedelme megriasztott . Vajon mit lehet ennyit mondani s most mikor végeztem az olvasásával temérdek jelölést látok. Van mondanivalója.
Az ilyen jellegű könyvekhez kell ráhangolódás.
Nagyon sok helyen észre vettem a fény szócskát. Még nem teljesen értem miért is vettem észre ennyiszer :)
Spoiler mentesen a tartalom :)
: „ megtanultad kimondani a véleményedet, a kívánságaidat, a vágyaidat, és másokkal szemben meg tudod fogalmazni …..meg kell tanulnod kommunikálni másokkal. Mindennek ez az alapja. A Földön ugyanis nem egyedül élünk. ”
Itt a molyon fedeztem föl Laurent Gounelle könyveit. Első olvasásom tőle Az ember, aki boldog akart lenni annyira magával ragadott, hogy azonnal utána is néztem, ki is ez az ember. Magyar nyelven semmit nem találtam róla, csak a spanyol nyelvű Wikipédián tudtam meg szakmai karrierjéről pár dolgot. Valamit nagyon tud. Begyűjtöttem azon műveit, amit csak tudtam és szorgalmasan olvasom őket. Teljesen feltölt, új utak, perspektívák nyílnak meg előttem, már ami a személyiségfejlődésemet illeti.
Könyvei tökéletesen vannak felépítve, nem tudom, hogy mennyire tudatos, de mind pszichológiai, mind karakterfejlődés szempontjából kifogásolhatatlan. Elfogult vagy? Igen. De nekem nagyon tetszik.
Az elmúlt két évben sajnos sok haláleset történt a családban. Nagyon nehéz időszakot éltem meg, főleg abból a szempontból, hogy rájöttem kik azok akik igazán mellettem állnak. Veszteségük nem veszteség, új emberek, erős kapcsolatuk jöttek helyettük.
Amikor Isten inkognitóban jár c. regényét kézbe vettem, a cím alapján teljesen másra számítottam, szerintem félrevezető. Végig Istent kerestem a történetben. Ettől függetlenül nem okozott csalódást.
Amikor megláttam ezt a könyvet, azonnal lecsaptam rá, hiszen élt még emlékeimben, hogy az írótól az előző olvasásom, A FÉRFI , AKI BOLDOG AKART LENNI , az nagyon tetszett.
Hasonló élményben reménykedtem, de csak a fülszöveg volt imponáló.
Egy mindenben csalódott fiatalembert , aki éppen öngyilkos akar lenni , megszólítja egy titokzatos idegen (nem Isten ),aki szerződést ajánl neki.
Ha mindenben követi az utasításait , végre boldog lehet.
Nevetséges , kínos feladatok a megváltozásra , mondjuk a munkája sem volt szimpatikus (egy fejvadász cég alkalmazottja , aki nagyvállalatokhoz közvetít könyvelőket ).
Viszont a vége meglepett, talán ezért , hogy nem volt kiszámítható , kap még fél pontot
Ez a könyv egy felnőtt tanmese és egy pszichológiai tanácsadás. Olvasás közben megtudhatjuk hogyan dolgozzuk fel a múltat, hogyan nézzünk szembe kudarcainkkal, és hogyan küzdjünk álmaink megvalósításáért.
Elgondolkodtató, építő jellegű és hasznos.
Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/laurent-gounelle-amikor-isten-ink…
Lendületes, olvasmányos írás, tele használható tanáccsal mindazok részére, akik hajlamosak lemondani magukról mások érdekében… és főleg azoknak, akiknél ez állandósult. Jól megformáltak, árnyaltak a szereplők, még azok is, akik a negatív végletet szimbolizálják. Jól építette fel a történetet, egészen a végéig tetszett, csak a lezárással volt problémám… valahogy pont amellett döntöttek, és azt választották, ahogy mások viszonyultak a „megváltozott” helyzetükhöz.
Népszerű idézetek
A rue des Grands Augustins-ben találkoztam vele egy vasárnap délután a Mariage Fréres-ben. Már az is megnyugtatott, ha csak beléptem ide. Amint benyitottam, és lépéseim alatt megreccsent az öreg tölgyfapadló, magával ragadott az egykori francia gyarmatbirodalom tealerakatának különös, időtlen hangulata. A korabeli dobozokban gondosan tárolt több száz fajta tea illatkavalkádját beszippantva az ember a XIX. századi Távol-Keleten találta magát, ahol gondolatban már annyiszor járt. Bebehunytad a szemedet, és képzeletben máris egy háromárbócos fedélzetén voltál, a drága fűvel teli régi faládák között, készen a hosszú hónapokig tartó, óceánokat és tengereket átszelő utazásra.
14. oldal
Időközben a munkatársak kapcsolata is megváltozott. A kezdeti hónapokban megismert csapatszellemet, szolidaritást felváltotta a dühödt egoizmus, amibe a munkaverseny hajszolta az embereket. A napnál is világosabb volt, hogy ezen a cég csak veszíthet: mindenki megpróbált keresztbetenni a másiknak, hogy maga jobban jöjjön ki a helyzetből, és a közös érdekkel már senki sem törődött. Tény, hogy nem beszélgettünk már el az időt a kávéautomata mellett, nem meséltük el egymásnak a jelöltek bakijait, vicces elszólásait és hazugságait; pedig ezek a lazításokhoz hozzájárultak, hogy egy nagy családhoz tartozónak érezzük magunkat, szeressük a céget, és azon igyekezzünk, hogy tőlünk telhetően képviseljük az érdekeit.
Egyébként mi más lehetne egy vállalat, ha nem olyan emberek közössége, akik a közös célért dolgozva megosztják egymással gondolataikat és érzéseiket? Az még nem cél, hogy feltornásszunk egy számot, és nem szül pozitív érzelmeket, ha egymással versenyeztetnek mindenkit.
37. oldal
Az út illatos, tüskés bokrok között, szépen kanyargott lefelé a dombról. Provence-ban voltam! Provence… Annyit hallottam már róla… Még sokkal szebb volt, mint álmaimban. Szép, de kiszáradt, aszályos vidéket képzeltem, és most, amerre csak ellátok, minden zöld, soha nem látott gazdagsággal tombolt a vegetáció. Gyönyörű zöld tölgyek, a napfényben vöröslő törzsű fenyők, cédrusok, bükkfák, ég felé törő kékes árnyalatú ciprusok, lent bogáncs, rekettye, hatalmas csomóban növő rozmaring, fényes, viaszos levelű, hivalkodó szépségükben tetszelgő bokrok mellett ismeretlen fajták ezrei, mindegyiket boldogan fedeztem fel.
226. oldal
Hirtelen halk zümmögést hallottam. Furcsa volt, mintha az autó alól jönne… Hangok szűrődtek be kívülről. Ha az ember semmit sem lát, a többi érzéke hihetetlenül kiélesedik. A zümmögés erősödött, de… igen, hiszen ez… ez az én ládámból jön.
Szent ég! Ez egy… egy KAPTÁR!
228. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége 85% ·
Összehasonlítás - François Mauriac: Tékozló szív 90% ·
Összehasonlítás - Émile Zola: Állat az emberben 88% ·
Összehasonlítás - Madame de Lafayette: Clèves hercegnő 79% ·
Összehasonlítás - Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája 84% ·
Összehasonlítás - Anna Gavalda: Édes életünk 84% ·
Összehasonlítás - Richard Bach: Jonathan, a sirály / Jonathan Livingstone Seagull 83% ·
Összehasonlítás - Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van 80% ·
Összehasonlítás - Vercors: Sylva 88% ·
Összehasonlítás - Angel Wings Smith: Lélek-Képek ·
Összehasonlítás