Tristram ​Shandy úr élete és gondolatai 24 csillagozás

Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai

Legismertebb műve a Tristram Shandy úr élete és gondolatai (1759-67, kilenc kötetben) (fordította Határ Győző), amely meglehetős hírnevet hozott neki hazájában és Európa más országaiban is. Már a kötetek megjelenésével párhuzamosan elkezdték lefordítani a nagyobb európai nyelvekre, hatása pedig Denis Diderot-tól és a német romantikusoktól napjaink posztmodern irodalmáig terjed.

Eredeti megjelenés éve: 1767

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A világirodalom klasszikusai, A világirodalom klasszikusai

>!
Európa, Budapest, 1989
716 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630748991 · Fordította: Határ Győző
>!
Európa / Madách, Budapest, Pozsony, 1989
716 oldal · keménytáblás · ISBN: 8009000337 · Fordította: Határ Győző
>!
Új Magyar, Budapest, 1956
642 oldal · keménytáblás · Fordította: Határ Győző

Enciklopédia 2


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
vighagika
Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai

Nem, nem, nem és nem! Az érzelmek iskolája sem tetszett, ez is szörnyű volt. Hosszú és unalmas. Nem akarok neki több esélyt adni, nem az én világom. Viszlát, Sterne!

1 hozzászólás
>!
bratan P
Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai

Tulajdonképpen semmi bajom nem volt a középiskolás magyar tanárommal eddig: elfogadta, hogy nem vagyok hajlandó memoritert tanulni – viszont az összes kötelezőt és ajánlott irodalmat elolvasom. Majdnem.

Merthogy volt egy különös kivétel: a Bovaryné. Kb. a felénél odamentem hozzá, és azt mondtam neki, hogy ezt én képtelen vagyok elolvasni. Azt mondta nem baj, akkor hagyjam. És külön értékeli, hogy szóltam. Amit viszont hiányolok, most, hogy ezt a művet elolvastam, az az, hogy ezt nem tette ajánlottá (vagy kötelezővé a számomra) Flaubert helyett. Ahogy ő, úgy Sterne is hülyére veszi az olvasót. De miközben Flaubert egy kisvárosi tragédiaként próbálja meg eladni a semmit, addig Tristram Shandy úr élete és gondolatai nyilvánvalóan teszi ezt. Folyamatosan „kiszólongat” az olvasónak, fecseg-fecseg-fecseg, pofátlanul belekezd oda nem illő történetekbe, fejezeteket üresen hagy, hogy – kvázi – írjuk meg mi.

Bődületes, ahogy egy 18. századi szerző dekonstruálja a regényt, mint formát, s teszi ezt úgy, mintha egy posztmodern termékkel lenne dolgunk.

Egyszerűen imádtam.

No, jöhet Hamvas Karneválja. :-D

>!
kaporszakall
Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai

Lawrence Sterne formabontó regényével messze megelőzte korát.

A kor kívánalma volt az érdekesség. Ő mert dögunalmas lenni.

A kor kívánalma volt a logikus felépítés. Ő oldalláncos, csapong jobbra-balra, és alig képes elérni a könyve végén a történet elejét.

A kor kívánalma, hogy egy regény tipikus figurákat és helyzeteket ábrázoljon, és apró bizarr furcsaságokkal tegye ezeket egyénivé.

Sterne fura csodabogarakat ábrázol, akiket néhány apró, tipikus jellemvonással próbál úgy-ahogy normálissá maszkírozni.

Szóval mindent fordítva csinál. Úgy haladunk végig a regényen, hogy vezetés közben végig a visszapillantó tükörbe bámulunk.

Bevallom, engem sokkal inkább fárasztott, mint mulattatott. A regény valódi főszereplője (helykitöltés alapján) nem annyira az – előbb-utóbb megszületendő – elbeszélő, még csak nem is nagypofájú, kedélyes, bár hirtelen haragú apja, avagy kissé hisztis, kényeskedő anyukája, hanem a kertjében (parkjában) erődítéseket építő, inasával hadijátékot játszó, heresérült (a feje nem?) megrögzött agglegény műfajú nagybácsi. Az egész bizarr szószaporításon átrágtam magam, de közben néha lúdbőröztem, és olvasóéletem legunalmasabb pillanatai jutottak eszembe, pl. Thomas Mann ’Lotte Weimar’-jának hasonlóan céltalan, a fejemet vákuumszerűen behorpasztó locsogása.

Nagyon szeretem a 18. századi szerzőket, a nagy franciák (Voltaire, Diderot, de Laclos) mellett az angolok (Defoe, Swift, Smollett, Fielding) is itt vannak a polcomon. Sterne azonban nem. Visszavittem a könyvtárba, és nem is óhajtom többé látni.

Aki szereti a szerző gondolatmorzsáit apránként fölcsipegetni, az élvezni fogja a Sterne által bőkezűen kiszórt madáreledelt…

Én jobban kedvelem az egybesült húsokat meg egy szelet süteményt.

>!
posztmagyar
Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai

Sokféleképpen lehet megközelíteni, hogy mégis miféle regény ez, ha regény egyáltalán, de talán ez a legjobb kifejezés, amit a neten találtam rá:
shitpost (noun) (Internet, slang, vulgar, pejorative) A worthless post on a messageboard, newsgroup, or other online discussion platform. [a regényhez illően, rakjunk bele egy kis idegennyelvű szöveget ebben a rivjúba]

Szóval igen, van egy majd' 700 oldalas valami, aminek, spoiler, már ha lehet egyáltalán történetről beszélni, a főhős, narrátor, címszereplő, VESSZŐPARIPA, meg sem születik durván a feléig. Anekdotázgat jobbról balról. És miután megszületik, se kerülünk közelebb az életéhez, de a gondolatait annál inkább megosztja.

Üres oldalak, firkák, francia és latin nyelvű szöveg, fekete oldalak. Altesti humor, szójátékok, konstans önrefernciák, folytonos kiszólogatás az olvasóhoz és minden más móka ami kell egy szórakoztató olvasmányhoz. De ehhez képest mer unalmas lenni. És az unalmasság is szórakoztató (hacsak nem idegesítő néha). Szóval néha leteszi az ember mégis, de aludni kell néha vagy mi. Időt húzni, a szerzőhöz hasonlóan.

>!
Gabriella_Balkó
Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai

Ezt a könyvet nem szabad komolyan venni, aztán máris jobban tetszik az embernek.
Amikor elkezdtem olvasni, én is csak néztem, hogy mi ez a nagy marhaság, hogy 200 oldalon keresztül a két testvér beszélget mindenféle történetekről, miközben az asszony vajúdik. Bevallom, nem olvastam 100%-osan, bizony rákapcsoltam a gyorsolvasásra, de a lényeget így is megértettem belőle.
Nem értek egyet sem az alul-, sem a túlértékelőkkel, azért azt nem mondanám, hogy nagyon untam (habár azért néha megrezzent a fejem az alvás felé, de ha ágyban olvas az ember), de azt sem, hogy nagyon élveztem, azért vannak ettől jobb könyvek is.
Mondjuk azt nem tudom megérteni, mitől lett olyan nagy siker ez a könyv, oké, hogy 1001 listás, azon sok könyv helyet kapott, de hogy az író kortársai tényleg szerették ezt a darabot, és hírnevet hozott neki ez a darab. Hát lehet, hogy karakterszámra kapta a honoráriumot. :)
Azért egyszer neki lehet gyürkőzni, voltak benne azért tényleg humoros jelenetek, de sokszor azért túlzásba esett az író, mikor mindig kitekint a történetből, vagy amikor a szereplők elkezdenek beszélni valami teljesen másról, és 2 oldal múlva már azt sem tudom, hogy 5 oldallal ezelőtt mi volt.
De azért az utószó sokat segített. Piha!

>!
Európa / Madách, Budapest, Pozsony, 1989
716 oldal · keménytáblás · ISBN: 8009000337 · Fordította: Határ Győző
>!
SignorFormica
Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai

A világirodalom egyik legelbűvölőbb könyve. Humora, humanizmusa utolérhetetlen. Aki ma Magyarországon Esterházy-t szereti, annak el kell olvasnia, mert bizony A mi grófunk előtt pár száz évvel már Sterne megalkotta Esterházy stílusát, és elfoglalta pozícióját a világban: Sterne legjobb tanítványa a mi Esterházy Péterünk!

A regény egy szűk világa és cselekménye fordított arányban áll méreteivel. Itt már minden a nyelven, az íráson múlik. Sterne zseniális stiliszta: nála minden a stílus: a mi fontosságához a hogyan fontosságán keresztül jutunk el.

>!
ZolKov
Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai

"- Úrjézus! – vágott közbe anyám. – Voltaképp mi ez az egész história?
– Hát bikavadító történet, annyi szent – szólt Yorick. – Soha ilyen cifrát!"

Ezzel az önértékeléssel(?) fejezi be Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai című könyvét. Nem is kell hosszabban írni róla, mert ebben a két mondatban minden benne van. Sterne a maga nemében egyszerűen zseni, mert olyan szinten varázsolt, fűzte a történet szálait egymásból majd egymásba, hogy kevés ilyet olvastam. Tudatában van azzal, hogy játszik, játszik a szavakkal, a betűkkel, és magával a történettel is, de egyben az olvasóval is. Sokszor az olvasó türelmével is, de mintha patikamérlegen mérte volna ki, tudja, hogy hol a határ. Tisztában van azzal, hogy a történet és a történethez nem kapcsolódó – sokszor nagyon is távol álló – gondolatokat meddig fűzheti, hogy azok ne fulladjanak unalomba, vagy érdektelenségbe.

3 hozzászólás
>!
angelacsapo22
Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai

Az biztos, hogy nem mindenkinek való, s az is biztos, hogy akinek való, annak se mindegy, hogy épp milyen állapotában találja.
Például rohanás-inkompatibilis. Nem lehet 'minden este pár oldalt' módszerrel olvasni. Nekem egyértelműen olyan helyzet kellett hozzá, ami kívül esik a napi taposómalmon. Egyszer már nekifogtam húsz évvel ezelőtt, egy lábadozásom idején, de nem jutottam túl az első 100 oldalon, így szegény főhősnek még megszületnie se sikerült. Most nemcsak, hogy, de még a halál elől is sikeresen elfutott, s hogy ez mennyire szó szerint, ha kellő öngúnnyal is értendő, azt az utószóból tudtam meg.
Én élveztem, amitől más valószínűleg a falra mászna, hogy milyen jóízűen elszórakozik az olvasóval, és mi mindent megenged magának- alig tudtam elhinni, h ezt a szellemi frissességet tudta valaki hozni az 1760-as években. (Persze, mert ostoba modern tradíció szerint alábecsüljük az előző korok értelmi szintjét, pedig.)
Az külön borzongató volt, hogy ábrázolta a Forradalom előtti Párizst, mit se tudva arról, h mi fog itt végbe menni alig 20 évvel később.
Angol regényeket eredetiben szeretek olvasni, de ezt most egyáltalán nem bántam, h magyarul tettem, mert Határ Győző fordítása egyszerűen zseniális, olyan szélesen és mélyen merít a magyar szókincsből, hogy merő gyönyörűség volt olvasni. :)


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

A kitérés a verőfény, az élet maga, az olvasás leglelke, ez kétségbevonhatatlan!

79. oldal

5 hozzászólás
>!
Ουροβορος

Már ami engem illet, magam szentül elhatároztam, hogy míg élek, tulajdon míveimnél egyéb könyveket nem olvasok.

Nyolcadik könyv, Ötödik fejezet

>!
Frank_Spielmann I

– Hüm! – álmélkodott Toby nagybátyám.
Dr. Slopnak jó füle volt, többet értett e hümmögésből, mintha Toby nagybátyám köteteket írt volna össze a hét szentség ellen.
– Ühüm! – erősítette meg dr. Slop.

138. oldal

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Ámde valamiképp a gazdagság átka a telhetetlenség, úgy a tudásé is: mennél többet szereztünk belőle, annál jobban szomjúhozzuk.

94. oldal

1 hozzászólás
>!
Norpois

Gyűlölöm a tudálékos traktátusokat; a világon mindeneket felülmúló legeslegnagyobb botorságnak tartom, ha egy sereg nagyképű, setét kifejezéssel eltorlaszoljuk az olvasó felfogását a magunkétól s elködösítjük elméletünket, holott ha jól körülnéznénk, minden valószínűség szerint mindenkor akad körülöttünk heverő vagy lig-lógó limlom, mely nyomban világosságot teremtene e pontban; „s ha csak a tudásnak oly dicséretes szomjúságát csillapítja, ugyan kinek mi baja-kára volna belőle, s miért is akadékoskodnék, hogy ha a kuka, a kupa, az ámpolna, az ángolna, a szőrmókos karmanytú, a villás csigasor, az aranymívesi olvasztótégely csappanytúja, az olajoskanta, az ócska tutyi, avagy egy nádszék segélyével megmagyarázzuk?” Magam is abban ülök: nádszékben-la. Megengedik, hogy világosságot teremtsek szellem és ítélet dolgában nádszékem támlája tetejének két gombja segélyével? Amint látják, két apró pecekkel lyukba erősítették a támlán, két apró semmiség; ám vélük oly ragyogó-világossá tészem egész elöljáró beszédem célzatát és értelmét, mintha minden íze-porcikája merő napsugárból volna.

>!
ZolKov

– Tóbiás sógor alighanem elveszi özvegy Wadmannét – rukkolt elő vele anyám.
– No hiszen! – mond atyám. – Már ő sem vetődhet el többé komótosan, átlóharánt az ágyán.

Új Magyar, Budapest, 1695. Hatodik könyv, Harminckilencedik fejezet 446. oldal

>!
Frank_Spielmann I

…a jóasszony nem értett belőle többet, mintha hátsó fertályával hallotta volna…

11. oldal

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

…[Trim] bámulatosan magába szedte az egész haditudományt; oly igen, hogy a komorna és a szakácsné szemében ami az átkarolási hadműveleteket illeti, hát egyenrangú szakférfi volt gazdájával.

101. oldal

3 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

– Mert sógorasszony a közelében se tűrné olyankor, nemhogy férfiembert odaeresszen a ***-tájához.
Odapettyentvén a három csillagot, íme: ez az aposziópészisz. Ámde csillagok helyett odaírván: ülepe-tájához – minő trágárság! Töröljük ki hát az ülepét, tegyünk a helyébe fedezett utat, képletesen szólván…

108. oldal

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A katolikus szertartás rendelkedése szerint a gyermek – életveszély esetén – akkor is megkeresztelendő, ha még nem született meg, feltéve, hogy a keresztelő lát valamennyit a testéből. Ám a Sorbonne doktorai 1733. április tizediki tanácskozásukon kiterjesztették a bábák hatáskörét, úgy intézkedvén, hogy – par le moyen d'une petite canulle (magyarán: tsövetske segélyével) – befecskendezéssel részeltessék a keresztségben akkor is, ha az újszülöttből semmi nem látható.

701. oldal (a szerző jegyzete)


Hasonló könyvek címkék alapján

Hamvas Béla: Karnevál
Virginia Woolf: Orlando
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Andrej Belij: Pétervár
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Thomas Pynchon: Súlyszivárvány
Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása
Martin Amis: Időnyíl
David Mitchell: Felhőatlasz
Gertrude Stein: Három élet