Kolumbusz 8 csillagozás

A mai világban valószínűleg az emberek nagyrésze tudja, hogy ki volt Kolumbusz Kristóf (szépen magyarosítva:D) spanyolul Cristóbal Colón, olaszul Cristoforo Colombo. Már kiskorunkban halljuk – ő volt, aki felfedezte Amerikát, pedig azt hitte Indiába jutott.
Az évek előrehaladtával egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet ennek az embernek a története. Olyan sok helyen hallani, olyan szerves részét képzi a világban, hogy többet akartam tudni róla. A Conquest of Paradise filmet megnézve végleg magával ragadott ennek a történelmi kornak a misztikuma, így jutottam el ehhez a könyvhöz.
Amikor elkezdtem olvasni, máris tudtam, hogy valami nagy kincset tartok a kezemben. Egyszerűen magamba szívtam minden egyes fejezetet, minden oldalt, mert nem volt olyan rész, ahol nem álltam volna meg, és gondolkodtam volna el. A központi szereplőnk körüli homály emeli őt olyan magasra – olyan sok forrás maradt fel róla, de ugyanolyan bizonytalan, hogy vajon mi az igazság, és mi csak kitaláció. Mostanság leginkább csak az maradt meg az embereknek, hogy milyen pusztítást okozott Kolumbusz, elindítva egy visszafordíthatatlan folyamatot, amely végül az őslakosok kiirtásához, a konkvisztádorok és a hódítók kegyetlenségeihez vezetett. Az író teljesen reálisan ábrázolja eme ember lelkét, abból, ami róla fennmaradt a papíron. Egy ábrándozó, szeszélyes, és tengeren magabiztos hajós, aki álmait követve fedezte fel az Újvilágot, de annak kormányozására és a fennálló problémák kiküszöbölésére már képtelen volt, habár leleményessége szinte mindig kisegítette őt a bajból. A történet befejezésével pedig úgy éreztem, Kolumbuszt se gyűlölni, se szeretni nem lehet. Olyan sok borzalomnak okozója, de közben kapzsisága mellett ott van az az ember, aki magát csak áldozatnak állítja be, és szánalmat ébreszt maga iránt, ha az a javát szolgálja. Nem tudtam elmenni amellett, hogy ez az ember mekkora ész volt, és milyen különleges képességekkel rendelkezett, és aztán betegen, az ábrándjaival, Hispaniolától, és az általa felfedezett területektől távol halt meg.
Ami pedig utána következett, az végtére is előbb utóbb bekövetkezett volna. Ha nem Kolumbusz, akkor utána mások mentek volna nyugat felé, és taszították volna rabszolgaságba a szerencsétlen tainókat, és azokat a népeket, amelyek századok óta ott éltek a maguk nomád, de természettel közeli életmódjukkal.
A könyv maradandó nyomot hagyott bennem, a maga mélységével és hangulatával, és hiszem, hogy minden ember mást fog gondolni Kolumbusz és a felfedezései súlyáról. Mélységesen elszomorít, hogy a vallásos, fejlett népek mily kevésnek gondolták azokat az embereket, akik Amerikában éltek, és ez az áradat egy vérrel és borzalmakkal teli világot hozott az indiánoknak. De vajon okolható-e Kolumbusz ezekért a történésekért, vagy ő csak a kor hite szerint, és igazságosan (bár sokszor ennek ellenkezőjeként) cselekedett?

Kolumbusz Kristófra is igaz, hogy az életeseményeiből (Hispaniola szigetének felfedezésén kívül) az a biztos, hogy semmi sem biztos. Ezt Laurence Bergreen könyve is csak megerősíti. A könyv gyakorlatilag a Nagy Felfedező négy amerikai utazásának időrendben történő elbeszélése, közbe-közbe szőve, esetenként csak érintve életének egyéb eseményeit (miközben pl. Genováról egy igen alapos és tömör összefoglaló szerepel benne). A szerző kész tényként kezeli főhőse genovai származását, igencsak kétséges hajózási és tanulmányi előképzettségét, valamint az egyéb, mások által vitatott életeseményeit (pl. portugál hajótörés és csodával határos megmenekülés, illetve az előkelő körökbe való bejutást). Így nem tűnik túl nagy vállalásnak, de azért ez egy alapos munka, mégha a számos ismétlés (idézetek is), valamint a bekezdések közötti témaváltások is sokszor elég zűrzavarossá teszik. Ez mondjuk nem is csoda, hiszen már az ősforrások is meglehetősen zavarosak… Nagy értéke, hogy fő sorvezetői (https://moly.hu/konyvek/samuel-eliot-morison-kolumbusz-kristof-a-tengeresz, https://moly.hu/konyvek/paolo-emilio-taviani-kolumbusszal-amerikaba-1492, https://moly.hu/konyvek/christophorus-columbus-kolumbusz-hajonaploja) mellelt számos olyan forrásra (idézetszerűen) is hivatkozik, amelyek magyarul alig, vagy egyáltalán nem elérhetőek (többek között Las Casas, Pietro Martire d'Anghiera, Gonzalo Fernández de Oviedo y Valdés krónikái, különböző Kolumbusz dokumentumok és fia apjáról írt életrajza: https://moly.hu/konyvek/colon-fernand-columbus-kristof-elete-es-amerika-felfedezese). Ezek mellett valamelyest újdonság, hogy bár elég szűkszavúan, de tartalmazza – az ezredforduló táján előkerült – korabeli Bobadilla vizsgálat egy tanúvallomásának néhány állítását is, amit egy 2006-os spanyol tanulmány publikált először. Kétségtelenül kedveli főhősét, de igyekszik objektív maradni, miközben Las Casas mondandóját esetenként meglehetősen kritikusan ítéli meg. A kevesebb talán jobb lett volna (pl. túl sok a vihar, meg a penészes kétszersült, stb.), de azok számára, akik most vesznek kezükbe először egy ilyen monográfiát, azért arra tökéletesen megfelel. Nagy kár, hogy bár külön fejezet szól a tainókról, de azért az nem az igazi, az indián holokausztról pedig alig-alig van frissebb információ, mint a korai becslések. Többet érdemeltek volna…