Szobák 51 csillagozás

Lauren Oliver: Szobák

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Szobák delejes és izgalmas történet a bűntudatról, a szeretetről és a családi titkokról.

Meghal Richard Walker, a magányos pátriárka. Megérkezik az elidegenedett család – Caroline, a megkeseredett elvált feleség, Trenton, a zaklatott kamasz, Minna, az engesztelhetetlen lány –, hogy átvegyék az örökséget, egy sokszobás vidéki házat, és egy élet kacatjait.

Ám Walkerék nincsenek egyedül. A fojtogató falak között ott kísért Alice és Sandra, a rég halott asszonyok, akiknek nyughatatlan lelke örökre hozzá van kötve a házhoz. Alice és Sandra térért és emlékekért dulakodva, egymással marakodva és a saját életükre emlékezve lesik a családot. Bár a hangjukat nem hallani, a házzal üzennek, fűtőtestek sziszegésében, lépcsők recsegésében, kiégő villanykörtékkel.

Élőket és holtakat kísértenek a fájdalmas emlékek, amelyek vulkanikus erővel törnek a felszínre. Amikor megjelenik egy új kísértet, és kiderül, hogy Trenton tud beszélni vele, az élők és a holtak világa… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
GABO, Budapest, 2015
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634060697 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
GABO, Budapest, 2015
384 oldal · ISBN: 9789634061786 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 3


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Lauren Oliver: Szobák

Korábban olvastam már az írónő egy másik könyvét, a Mielőtt elmegyek címűt. Ami attól függetlenül, hogy egy szereplő sem volt szimpatikus, és a történetét sem mondhatjuk különösképpen egyedinek, de tetszett.
A Szobáknál is maradtak a rettenetesen ellenszenves szereplők, de a történetet akár egy kicsit különlegesebbnek is nevezhetjük.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.nl/2016/01/lauren-oliver-szobak.html

2 hozzászólás
Niki_>!
Lauren Oliver: Szobák

Miért is voltam annyira kíváncsi erre a könyvre? Nem kicsit értetlenkedve vettem tudomásul, annak ellenére, hogy a Delírium-trilógiának itthon mekkora rajongó tábora van/volt, ezt a könyvet eddig összesen a mai napig 3-an értékeltük a molyon. Miért ilyen kevesen olvastuk? Hisz ha egy nagy népszerűségre szert tevő könyv után a szerzőnek megjelenik egy frissebb munkája is, a rajongók már vetik is rá magukat bízva abban, hogy ugyanazt az élményt kapják, mint az előző olvasásakor még akkor is, ha a történet teljesen másról szól. Akkor a Szobák miért ilyen mellőzött jelenleg?
Nem hibátlan történet, de nagyon szerettem olvasni. Magába szippantott és vártam a percet, hogy folytathassam. Annyira kíváncsi voltam Alice és Sandra titkaira! Aztán persze mikor minden kiderült, a titkok fájdalmasak voltak.
Nem értem, hogy miért nem olvasták eddig többen ezt a történetet, így remélem sikerült hozzá meghoznom a kedveteket, ne féljetek tőle! :o) Más, mint a Delírium-trilógia, sötétebb, komorabb, kicsit tán sok benne a szexualítás, egy más oldala az írónőnek. Tegyetek vele próbát.
Bővebben: http://azajtom.blogspot.hu/2016/01/lauren-oliver-szobak.html

Georgina77>!
Lauren Oliver: Szobák

Nem is tudom. A könnyed, fiatalos szöveg megér fél csillagot. A történet alapgondolata: a tragikusan elhunytak szellemeinek megsegítése, hogy nyugalomra leljenek, dicséretes. Ám a kivitelezés, ez a gyermeteg környezet, ez nekem nem jött be. Mondom: a vége, hogy mindegyik lelket kiszabadították, eltávozhatnak a földi síkból, ez rendjén való nagyon is. Csak valahogy ennek a tálalásával volt gondom. Az biztos, hogy ez a regény messze nem ér fel a Delírium trilógiáig. Nem volt baj, hogy lassan haladtam vele, így nem kaptam csömört, nem utáltam meg. Nekem rettentően kevés volt ez a regény.

roganedina>!
Lauren Oliver: Szobák

Hátborzongató kísértet-históriának semmiképp nem nevezném, inkább ilyen drámai család-történetnek, amely egy ház köré szerveződik. Olvasmányos, hétköznapi stílusban íródott, itt-ott kicsit keményebb, máshol enyhébb leírásokkal. Elgondolkodtató lehet, hogy egy-egy ember élete hogyan alakul, mennyi minden befolyásolhatja.
Egyszeri olvasmánynak jó volt. :)

kormix P>!
Lauren Oliver: Szobák

A sok negatív kritika után kicsit félve kezdtem bele ebbe a könyvbe, de több, mint a felét elolvastam elsőre. Reggel 5-kor tűnt fel, hogy basszus aludni sem ártana. Ezért sem értem, hogy miért csak 74% van a könyv mellett. Ez sokkal jobb annál. Igaz, hogy nem egy fordulatos, vidám vagy éppen kellemes olvasmány, de ez a gyászos, kicsit depresszív történet is szép volt.
Az alkoholista anya, a szabados lányával és helyét nem találó fiával mind olyan karakterek, akik elejétől a végéig ellenszenvesek, de maga a ház is nyomasztó, így tökéletesen illik bele a család. Trentont ugyanakkor sajnáltam is, valahogy nem tehetett arról, hogy ilyen szerencsétlen lett. Caroline-on nevettem néha, habár ilyen anyát nem kívánok senkinek, meg hát ilyen feleséget sem, szegény Richard megjárta vele. Minna volt az egyetlen, akinek kiosztottam volna néhány pofont, csak hogy kicsit elgondolkodjon azon, hogy mégis mi a jó francot csinál. Főleg annak fejében, hogy Amy volt elvileg a szeme fénye… Na mindegy.
A kedvenc szereplőm egyértelműen Sandra volt, sorozatos tróger, de vicces beszólásaival oldani tudta az állandóan gondterhelt hangulatot. A múltja nem is érdekelt annyira, szerencsére nem is kaptam belőle túl sokat. És ott van Alice, a másik szellem, aki mindig csak sopánkodott, elégedetlenkedett. Jaj, őt se szerettem.
Összességében egy nyomasztó, kevésbé rendkívüli fordulatokat és titkokat rejtő regény ez egy házról, illetve annak korábbi lakóiról és egy családról. Egy nyomasztó, de jó regény! A fél csillag levonást is leginkább azért adom, mert nem tudtam eldönteni, hogy ki a narrátor, Alice és/vagy a szereplők. Fura volt E/3-ban írt történetet olvasni (Alice és Sandra E/1 voltak, ezért sem értem), de egy idő után már nem zavart annyira, nem volt igazából lényeges.
Szóval ajánlani tudom. (A túlvilági vonal se a téma kedvelőit ne villanyozza fel, se a kétkedőket ne ijessze el. Mert nem túl erős, de nem is túl hanyagolható.)

Sweetyke>!
Lauren Oliver: Szobák

Először a könyv borítója tetszett meg. Aztán megfogott a könyv hangulata. Különleges. Szeretem az olyan könyveket, amikben nem egy mesélő van, hanem több szemszögből olvashatjuk a történetet. Lehetett volna hosszabb, több cselekménnyel, szívesen olvastam volna még tovább :).

Thayet>!
Lauren Oliver: Szobák

Csodásan megírt könyv, erőteljes hangulattal és nem túl kedvelhető, de nagyon élő (vagy ööö… nem annyira, mert tudjátok, szellemek) szereplőkkel. Tetszett a történet ritmusa, ahogy a fejezetek ugyan függővéggel zárultak, de aztán a következő három nem is foglalkozott ezzel a függővéggel, sose volt meg a robbanás, hanem mindig visszacsobbantunk ebbe a csendesen hullámzó, állandó szomorúságba és tétlenségbe… És ez most úgy hangzott inkább, mintha negatívum lenne, pedig pont ellenkezőleg. Adott tényleg egy ilyen folyton nyomasztó, bágyadt hangulatot a regénynek, ami rettentő módon passzolt hozzá. A felépítés is ötletes volt a szobákkal, de nagyon élveztem a párbeszédeket is, félelmetesen jól elkülönült bennük a szereplők stílusa, és tetszett az is, hogy a regény semmit nem félt kimondani… úgy összességében nagyon imádtam az egészet! (A fél csillag levonás annak szól, hogy vártam volna azért fordulatokat… de aztán nem igazán kaptam. Vagyis kaptam, de elég gyengéket.)

Paulinusz_Tünde P>!
Lauren Oliver: Szobák

Én teljesen tudtam szeretni ezt a könyvet!

Szomorú volt látni és érezni az embereket, ahogy próbálnak megbirkózni a saját szellemeikkel. Caroline aki alkoholistaként már régen elvesztette önmagát, de a gyerekeit is. Trenton, aki annyira szeretne valaki más lenni, és senki nem mondja neki, hogy önmagában is egy remek, szeretnivaló kamasz. És végül Minna, aki valamiféle megváltást keres, bár ő sem tudja honnan.
A régi házban összemosódnak a múlt és jelen kísértetei, félelmei, méghozzá szó szerint. Minden szobából kapunk egy történetet egy régmúlt korból, régmúlt emberekről, akik megragadtak valahol a saját lelkük és jövőjük között és a jelenben is ott lebegnek nagyon is valóságosan, sorsuk szinte egybefonódik a jelenlegi szereplőkkel.

Eredeti a történet, mindennapjaink kínjaiból vonultat fel párat, hiszen mindenkinek megvannak a saját csontvázai a szekrényben.
Szerintem ez egy méltatlanul leértékelt könyv.

FZolee>!
Lauren Oliver: Szobák

Kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Maga a történet semmi extra, nincsenek egyáltalán váratlan fordulatok, emiatt könnyű olvasni is. Nem tudom miért, de egyszerűen csak úgy faltam az oldalakat. A karakterek sajnos nem voltak egytől-egyig szimpatikusak, sőt! A legtöbben nagyon ellenszenvesek voltak, de legalább volt néhány vicces pillanatuk is.
Egyetlen, nagyobb bajom van a könyvvel: néhol nem volt egyértelmű a narráció: nem tudtam, ki beszél, kinek a szemszögéből látjuk a történteket, sőt, gyakran fejezeten belül is ugráltunk, hogy végképp elveszítsem a fonalat. Erre jobban figyelhetett volna az írónő.
Egyébként a fülszöveg ne ijesszen meg senkit, a szellemek jelenléte miatt egyáltalán nem lesz természetfeletti a könyv, gyakorlatilag egy egyszerű családregénynek mondanám (annak ellenére, hogy hivatalosan nem az).

szabodzseni06>!
Lauren Oliver: Szobák

Ez a könyv nagyon tanulságos. Megmutatta nekem, hogy lehet egyszerre öt öngyűlölő, elcseszett karakter is egy könyvben. Mélységesen negatív hangvételű könyv, tele undorító cselekedettel és visszataszító magatartással. Azt hinné az ember, hogy ennek lesz valami pozitív kimenetele, szemtanúja lesz hatalmas karakterfejlődéseknek. De nem. Mindenki maradt egy nagy kupac szerencsétlenség.
Mégis!
A metaforák, amiket megszoktunk LO-tól, még mindig csodásak, annak ellenére, hogy a fordító néha kicsapta nálam a biztosítékot. A szálak szépen egybeolvadnak a könyv végére, és hiába voltak kiszámítható fordulatok, minden mindennel összefüggött, és ez volt a legnagyobb pozitívuma a könyvnek (a szép írásmód mellett). Realisztikusan visszaadta az emberi önsajnálat, önpusztítás, cselekvésképtelenség magukra és másokra ható mibenlétét. Sajnáltam a házat. Sajnáltam a szellemek múltját. Megkedveltem Sandrat, de Alice mindvégig ellenszenves volt számomra. A végén pedig engem sikerült megölnie a hipóivással. A könyv végére gyakorlatilag minden maradt a régi, lényegében semmi sem változott, mégis szomorúság töltött el, hogy ennyi fájdalom lakozik egy házban, és sírtam a házért, amiért bennük mindenki sírt. Mindenkinek egy volt a célja, a túlélés, ami mást jelent neked, nekem, Sandrának, pornak a tévén. Túlélek, ha megölöm magam. Túlélek, ha szexelek. Túlélek, ha berúgok. Túlélek, ha pusztítok. Túlélek, ha ignorálok, ha megszököm, ha hazudok, ha hiszek a mesékben, ha felgyújtom a világot. Mindenki túlél valahogy.


Népszerű idézetek

No_Exist>!

Én úgy látom, az élet az összes kis botlásunk, apró tragédiáink, rossz döntéseink összessége. Összeadás, összeadás hátán. Csak gyűlnek egymáson, amíg túl sokba nem kerül a látszat fenntartása, és túl nagy nem lesz a súly.
Akkor pedig jön az összeomlás.

247. oldal

Petra_c33 I>!

Ez annyira nem tisztességes, hogy az emberek meg tudják játszani magukat valaminek, holott igazából egész mások. Hogy maguk mellé állítanak, és utána semmi mást nem csinálnak, csak hibáznak, hibáznak, és megint csak hibáznak. Az emberekhez is kellene figyelmeztetés, mint a cigarettához; ha engedsz neki, idővel megöl.

103. Oldal

No_Exist>!

Hosszú idő után még a fájdalom is lehet vigasztaló.

283. oldal

No_Exist>!

Egyáltalán mi értelme próbálkozni, ha a végén nem vagyunk sem jobbak, sem tartósabbak, sem valóságosabbak egy kézmosókagylónál és egy rozsdafoltnál?

310. oldal

Georgina77>!

Bárcsak olyanok lehetnének a testek, mint a szobák, hogy az emberek tetszés szerint járhassanak át egyikből a másikba!

358. oldal

1 hozzászólás
No_Exist>!

Így növekszünk, nem fölfelé, hanem szét, mint a fák: megduzzadunk, hogy bekebelezzük az összes mesét, ígéretet, hazugságot, vesztegetést és szokást.

223. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · ígéret · vesztegetés
No_Exist>!

Vártuk – várjuk – a megbocsátást.

316. noldal

No_Exist>!

Mennyivel jobb annak, akit elengednek az égbe és a légbe.
Végső soron mindenki ezt akarja: egyesülni valamivel, ami nagyobb nála.

378. oldal

Szilvia_Rudics>!

Ez annyira nem tisztességes,hogy az emberek meg tudják játszani magukat valaminek,holott igazából egész mások.Hogy maguk mellé állítanak,és utána semmi mást nem csinálnak,csak hibáznak,hibáznak,és megint csak hibáznak.Az emberekhez is kellene figyelmeztetés,mint a cigarettához; ha engedsz neki,idővel megöl.

103. oldal

Ms_Mississippi>!

Voltak könyvespolcaink. Ed szerette a könyveket, habár nem olvasta őket. A háttere volt az érzékeny pontja, és mások előtt vigyázott, sose árulja el, hogy nem fejezte be a középiskolát. Szerette a tárgyakat gyűjteni, amelyek kárpótolták a gyerekkoráért, mintha javaink súlya valamiként átlódíthatná egy új életbe.

106. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

B. N. Toler: Lélekvesztők
Josh Malerman: Malorie
Kristin Hannah: Repülj messzire!
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Kate Quinn: Alice hálózata
L. J. Shen: Vagány
Kimberly McCreight: Jó kis házasság
Debbie Macomber: Megtört szívek kézikönyve
Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!
Sabine Durrant: Így emlékezz rám