Requiem ​(angol) (Delirium trilogy 3.) 13 csillagozás

Lauren Oliver: Requiem (angol) Lauren Oliver: Requiem (angol) Lauren Oliver: Requiem (angol)

After rescuing Julian from a death sentence, Lena and her friends fled to the Wilds. But the Wilds are no longer a safe haven—pockets of rebellion have opened throughout the country, and the government cannot deny the existence of Invalids. Regulators now infiltrate the borderlands to stamp out the rebels, and as Lena navigates the increasingly dangerous terrain, her best friend, Hana, lives a safe, loveless life in Portland as the fiancée of the young mayor. Requiem is told from both Lena’s and Hana’s points of view. The two girls live side by side in a world that divides them until, at last, their stories converge.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
HarperCollins, London, 2013
400 oldal · ISBN: 9780062014535
>!
Hodder & Stoughton, London, 2013
400 oldal · ISBN: 1444722972
>!
HarperCollins, London, 2013
392 oldal · ISBN: 9780062202963

1 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Alex Sheathes · Lena Haloway


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Rémálom
Lauren Oliver: Requiem (angol)

Esküszöm, ez az értékelés nem április elsejei tréfa, de a könyv meggyőződésem szerint az. Ilyet nem lehet komolyan írni. Imádtam az első két részt, nem egy akciódús, szövevényes disztópia, de szép és van mondanivalója. DE ENNEK A RÉSZNEK? NINCS ÉRTELME!

Történet az nincs, de két könyvet kapunk egyszerre, 200 oldal Hana sztorija, 200 Lenáé, az az érzésem támadt, hogy Oliver nem tudott 400 oldalt írni Lenáról, így megoldotta így. És míg Hana nem idegesített, nem történt ott se semmi. Lena viszont az őrületbe kergetett, mert semmi más nem lényeges csak a pasik. Éppen szomjan halnának, erre arra gondol, hogy jajj, a pasi, akivel nem járok, nem nekem nyújtotta ki a kezét és hogy meri, miközben én meg a pasimmal alszok. És folyamatosan ez megy. Meghalnak páran: Lena siratja őket? Nem, azon sír – konkrétan sír –, hogy a pasi, akivel épp nem jár, az nem tagadja, hogy van barátnője. És akkor ott van ez a másik csaj a tejszínfehér bőrével, aki olyan tökéletes, hogy Coral a neve is. És olyan szép, hogy Lena többször is meg akarja ölni.

Ezek mellett Lena leszólja Coralt, aki megkérdőjelezhetően öngyilkos feladatra nem vidáman jelentkezik, de Lena nem csinál mást, mint sír és hisztizik, ő azt akarja, hogy visszamehessen a városba, akarja, hogy kigyógyítsák mindenből, mert a lázadók büdösek. (NEM BÍROM!) Lena nem látja értelmét a lázadóknak, mert nem élhet szépen kis sátorban a pasijaival, és ezért sír. Aztán meg azon sír, hogy nem engedik a lázadás egyetlen manőverét megtervezni, mert egy 18 éves nyivákolós fruska ért ám ahhoz.

De ez ne tévesszen meg senkit, a lázadás nem csinál semmit, csak sétálnak, és az utolsó negyven oldalon megakadályoznak egy esküvőt. És ennyi. Nem mutatja meg Oliver, hogy mi lesz a világgal, nem válaszol kérdésekre, nem is oldja fel a történetet, hiszen VISSZAEMLÉKEZÉSEN KÍVÜL az egész könyvben nem volt SEMMI MÁS. Aki arra kíváncsi, hogy kit választ Lena, az is csalódni fog, mert nincs leírva, mondat közben van elvágva a könyv, nesze neked sorozatzáró kötet. Ez egy halom betű, nem regény, és akkor a logikai bakikról nem is mondtam semmit se.

26 hozzászólás
>!
Rileey
Lauren Oliver: Requiem (angol)

Az írói stílus ezúttal is nagyban hozzásegített ahhoz, hogy élvezni tudjam a könyvet. Lauren Oliver olyan magától értetődő természetességgel fest érzelmekben lubickoló hangulatképeket, ragadja meg a pillanatokat, hogy az maga a mámor. Ez megfejelve a szerelmi szál pompás kibontásával nagy mértékben hozzájárult, hogy a Delírium-trilógia az egyik kedvenc sorozatom lett.

A lezáró kötet ellenben hatalmas csalódás. Az előbb említettem a szerelmi szálat, mindkét esetben szép lassan, az előítélet miatt nehezen fejlődött ki, és aztán szemléletváltást hozott. Különösen tetszett, ahogy felcserélődtek a szerepek, és a Pandemoniumban Lena vezette Juliant. Épp ezért nem értettem már ott sem, itt meg aztán főleg nem, hogy miért nem lehetett Alextől elbúcsúzni a Delírium végén és pont? Miért nem lehetett, hogy Lena magában lerendezi Alexet, és betudja egy szép emléknek Julian segítségével? Miért kellett ide is értelmetlen szerelmi háromszöget behozni? Pontosan arra jó ez a trió, hogy idegesek legyünk tőle. Persze ez is a leghülyébb módon van kivitelezve: Alex benyögi a könyv elején, hogy sosem szerette Lenát, ő meg természetesen elhiszi, hogy később megvilágosodjon a nagy IQ-jával, hogy ez nyilván nem igaz. Ez most így ilyen formában mi? Valaki magyarázza el nekem, hogy az írók miért szeretik alkalmazni ezt a roppant idegesítő, teljesen idióta klisét? Mert ha az volt a cél, hogy megszabaduljunk a két fiú közötti örlődéstől, így, hogy az író lényegében Julian felé löki Lenát, és ezáltal jobb legyen a könyv, hát azt nem sikerült elérni. Ó, mennyivel jobb lett volna, ha ehelyett megvan az előző két kötetben jelen lévő szerelmi szál a kegyetlen körülmények között, az sokat javított volna az egészen. De inkább ki kellett csinálni, amivel a könyv egyik fő vonzóerejét veszítette el.

A szerkezeti változás nekem személy szerint nem tetszett. Ha eddig egy szemszögből íródott az egész, akkor maradt volna úgy, ráadásul Hana még csak benne sem volt az előző kötetben. Azért naivan gondoltam, hogy majd lesz valami funkciója az ő nézőpontjának, és majd szép ügyesen összefutnak a szálak a végén, de nem. Halványan felsejlik, hogy nem egészen úgy működött nála a beavatkozás, mint kellett volna, meg hogy a helyzete nem kedvére való, és ennyi. De ez sincs bővebben kifejtve, hogy ez másoknál is így van-e… hogy vissza lehet-e fordítani a folyamatot, és még megannyi kérdés, amire nem kapunk választ. Az összefutás meg tényleg összefutás. Szó szerint.

A cselekményről mit mondhatnék? Nem ezt vártam. Sok az írói erőltetés, a véletlen, nem állt össze a kép, túl lassú az egész, csak ide-oda tengődnek a szereplők, aztán a végére lesz valami, mert valahogy véget kell vetni az egésznek. Az egész kidolgozatlannak érződik, és semmi súlya nincs. Lenát kifejezetten megutáltam, hihetetlen milyen sötét volt időnként, máskor meg úgy viselkedett, mint egy hisztis gyerek.

A vége külön említést érdemel, mert annyira fantasztikus (természetesen ironizálok), hogy több csillagot vonok le, mint szándékoztam. Vannak olyan befejezések, amik nyitottak, hogy az olvasó továbbgondolja, ezekkel nincs gond, de ez nem tartozik közéjük. Bennem azt az érzést kelti, hogy a szerzőnek nem volt kedve/nem tudta lezárni a történetet, és egyszerűen levegőben hagyta a szálakat (és nemcsak 1-2-t, hanem az összeset), nem magyarázott meg semmit, nem futott ki az egész sehová, és elképesztően nagy hiányérzetet hagyott maga után. Alapból ez csak Portland kis része, a többi helyen mi történt?

2 hozzászólás
>!
Evelena
Lauren Oliver: Requiem (angol)

Hiába a sok negatív kritika, amit erről a könyvről olvastam. Második olvasás után mondhatom, hogy ez a történet nagyszerű.
Sokan a végkifejletet kifogásolják. Az írónőt is számtalanszor ostromolták azzal a kérdéssel, hogy 'Mi lesz ezután?'
Erre ő mosolygósan úgy felelt, hogy egy nagyon édes befejezést képzelt el, de szereti, ha az olvasóknak is ad egy kis munkát, hogy ők fejezhessék be a történetet.
Aki azon gondolkodna: 'Kit fog választani Lena?' az ő szemszögéből írt részeknél szinte minden második oldalon ott a neve. Ő minden gondolata, még a legnagyobb kételkedésben is benne él, akármennyire is tagadja az érzéseit még maga előtt is.
A másik felmerülő kérdés 'Mi lesz az ország sorsa?' A könyv vége csak egy kezdet, a lezáró szavak a remény szavai.
Megfogott az első kötet kezdő sorától az utolsó lezárásáig.
Minden hétköznapi cselekvés mögött valami mélyebb értéket tanít az írónő, elgondolkoztat, megmozgat, biztat és szeretni tanít.

>!
abstractelf
Lauren Oliver: Requiem (angol)

És igen! Imádtam!
Úgy gondolom, ez nagyon szép befejezése volt a Delírium trilógiának. Azért nem mondom, hogy tökéletes volt, mert azért az elején volt egy-két rész, amely nem annyira kötötte le a figyelmemet, de utána!
Mindaz az érzelem, a fájdalom, a titkok, Raven!
Egyébként elgondolkodtatott, mert megint olyan zárókötetet olvastam, ahol a főszereplő nem a frontvonalban vesz részt, hanem elvan máshol, míg a többiek harcolnak. De arra jutottam, hogy ez esetben Lena igenis részt vett, megvívta a saját háborúját, úgyhogy nem panaszkodom.
A szerelmi háromszög szintén húzós elemnek indult – és atyaég, Lena, ennyire vaksinak lenni! –, de azok a jelenetek! És főleg audiobookban annyira érzelmesre sikeredtek, hogy némelyiket vissza is tekertem, hogy újra meghallgathassam.

Jaj, Lauren Oliver! Te nem tudsz olyat írni, ami nem tetszene! :)
de kérlek, nekem írj még egy Delírium részt… légysziiiiiiiiiiiiiiiiiiii


Népszerű idézetek

>!
Evelena

And you can't love, not fully, unless you are loved in return.

356. oldal

>!
Evelena

We wanted the freedom to love. We wanted the freedom to choose. Now we have to fight for it.

416. oldal

>!
Evelena

And when it started to get dark you pointed to the sky, and told me there was a star for every thing you loved about me.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alex Sheathes · Lena Haloway
>!
apple_pie 

How can someone have the power to shatter you to dust – and also to make you feel so whole?


A sorozat következő kötete

Delirium trilogy sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tahereh Mafi: Unravel Me
Kresley Cole: The Dark Calling
Marie Lu: Champion
Kiera Cass: The One
Amy Kathleen Ryan: Flame
Victoria Aveyard: War Storm
Amy Tintera: Rebel
Ally Condie: Matched (angol)
Sophie Jordan: Uninvited
Amy Ewing: The White Rose