Pánik 97 csillagozás

Lauren Oliver: Pánik

Heather soha nem gondolta volna, hogy részt fog venni a Pánikban, a legendás versenyben, a végzős gimnazisták megmérettetéseiben, amelynek rendkívüli tétje van – mindenekfelett a busás nyeremény. Soha nem képzelte magát bátornak, sőt azt sem gondolta, hogy valaha küzdeni fog vagy kiáll magáért. Amikor azonban talál valamit, és valakit, akiért küzdhet, rájön, hogy bátrabb, mint hitte volna.
Dodge viszont soha nem félt a Pániktól. Mélységes titka rendkívüli hajtóerő, és biztos benne, hogy a győzelmet is garantálja neki. Azt azonban nem tudja, hogy mások is őriznek titkokat. Mindenkinek oka van játszani.
Heather és Dodge számára a játék új szövetségeket, váratlan felfedezéseket hoz, és mindkettőjüket megismerteti az első szerelemmel. Ráébreszti őket, hogy néha azokra a dolgokra van a legnagyobb szükségünk, amelyektől a legjobban félünk.

Eredeti mű: Lauren Oliver: Panic

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Ciceró, Budapest, 2014
424 oldal · ISBN: 9789635398904 · Fordította: Heinisch Mónika

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Heather Nill · Bishop · Dodge Mason


Kedvencelte 6

Most olvassa 10

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 137

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Lanore P
Lauren Oliver: Pánik

Amikor először olvastam a fülszöveget, valamiért disztópiára gondoltam, pedig ez egyáltalán nem az. Egy történet gimnazistákról, akik a világ egyik legfurább versenyén vesznek részt, akár életük kockáztatásával is. Amit imádtam: a szomorkás, komor hangulat, a karakterek változatossága, hogy újra és újra meg tudtak lepni, a problémákkal teli családi hátterek, ami senkinél sem egyszerű, és a fogalmazás, ami mindig levesz a lábamról, ha Oliver könyvet olvasok. És ami miatt csak 4 csillag: nincsenek válaszok. Sem arra, hogy egyáltalán miért találták ki ezt a különös megmérettetést, sem arra, hogy a végén hogyan jön hirtelen az utolsó fejezet. Nyitott kérdések, félbehagyott gondolatok maradtak bennem, pedig ez nem sorozat, nem lesz folytatás. Talán ha most lennék gimis, máshogy, izgalommal és kíváncsisággal állnék a Pánikhoz, de a mai eszemmel csak arra tudok gondolni, hogy majd egyszer lesz egy ilyen korú gyerekem, és kinyírom, ha ilyesmire jelentkezik. De ezt félretéve igazán különleges élményt kaptam ismét az írónőtől, várom a többit!

>!
Chloe1
Lauren Oliver: Pánik

nem számítottam valami jó könyvre a 73% után de mostanában kezdek rájönni hogy más az ízlésem mint a molyok átlagának és míg az obszidián nem, pedig 90% felett van ez a könyv nagyon tetszett.Teljesen kiszámíthatatlan ,végig izgultam,teljesen átéltem az egész pánikot mintha én lennék az egyik játékos.Kedvenc lenne ha nem lenne tele zavaró hibákkal.Pl a bírákat ki fizeti?

4 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Lauren Oliver: Pánik

Nagyon régóta vártam már ezt a regényt, mert mind a címe, mind a borítója, mind a fülszövege tetszetős és figyelemfelkeltő. A gondom csupán az írónő, akivel van már közös múltunk – Delírium, Mielőtt elmegyek –, és nem estem hasra tőle. Lauren Oliver iszonyat jó történeteket talál ki (izgalmas alapötlet, kalandos megoldás, nem kiszámítható bonyodalmak és befejezés), de képtelen jól megírni őket. Kedves, lelkes, kreatív, csak nincs meg az az írói képessége, hogy mindent kihozzon egy-egy sztoriból.

A Pánik ettől függetlenül jó lett. Igaz, hogy unalmasak a karakterek és az egész egy porfészekben játszódik, ahol a sok, csóró gyereknek nincs más kitörési lehetősége, mint az életük veszélyeztetésével megnyerni egy pénzes versenyt.

Az alaptörténet ötletes, a váltott fiú-lány szemszögeket szerettem és azt is bírtam, hogy a történet nagy része negatív hangulatú. Nyomott, sötét, aggasztó – akárcsak a Pánik nevű játék. Ebben a városban minden veszélyes, szegény és elkeserítő…

Jobban belegondolva ez csupán egy kiragadott Pánik-év, ugyanígy volt előző évben és ugyanígy lesz jövőre. Érdekes.

Negatív: a gusztustalan hasonlatok és a következetlenség. És negatív a csodaszép aranycímes borító is, ami érintésre azonnal és erősen kopik.

http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/02/lauren-oliv…

>!
crissy
Lauren Oliver: Pánik

Uff…
Kezdjük a sztorival. Szerintem nagyon jó történet, ötletes és egyedi. Szokatlan volt ilyesmiről olvasni, és mostmár muszáj rátérjek a játékra is… Nem tudom eldönteni, hogy a játék kitalálói a nagyobb idióták, vagy a résztvevők…
A szereplők annyira nem érdekeltek. Engem jobban érdekelt a játék kimenetele, semmint a szereplők szenvedései. Lillyt kedveltem és végig sajnáltam szegénykém, talán az ő sorsa érdekelt a leginkább. Anne is szerepelhetett volna többet, hiszen úgy éreztem, ő csak bele van dobva a történetbe mint egy jó tündér, s csak a végén kap egy picivel több szerepet.
Ami az írásmódot illeti… Tetszett a váltott szemszög, mert én ebben látom a sztori egyediségét – én legalábbis nem találkoztam még olyan könyvvel, amelyben egymástól szinte teljesen eltérő karakterek szemszögéből olvashattam a történetet. Azzal viszont nem voltam kibékülve, hogy az elején nehezen tudtam követni a sztorit mert túl össze vissza ugrándoztunk a szereplők háttérsztorijában, mert ezek kiforratlan jeleneteket eredményeztek, engem pedig irritál az ilyesmi.
Nagyjából ennyi. Nem volt rossz, egy olvasásra elment, de nem olvasnám újra mert nem tudna megint lázba hozni a sztori.

>!
nat
Lauren Oliver: Pánik

Erős fenntartásaim voltak, az értékelések alapján tudtam mire számíthatok. Megmondom őszintén, én az elején „gyártottam” egyfajta mentséget a magyarázatok hiányára, így egészen élvezhető volt a könyv eleje. Bár nem jelent éppen sok jót, hogy az olvasónak kell kitalálnia a „világfelépítést”, mert azt valamiért az író nem tette meg…
Szóval én az utalásokból azt a következtetést vontam le,hogy ez valami nagyon szegény vidék, ahol a legtöbb gyerek azért játszik, mert a nyeremény jelenti a számukra a kitörési lehetőséget. Szülők meg inkább félrenéznek, mert mindenki a létminimum alatt tengődik… Tulajdonképpen ez elég indok lehetett volna erre a furcsa játékra, ha ki lett volna bontva az egész vonal. Azonban egy idő után meguntam, hogy még én keresek kifogásokat arra, hogy az írónő miért is nem végezte el a házifeladatát, miért teremtett papírkaraktereket, miért ilyen összecsapott és semmi ez az egész, és hogy lehet, hogy ennyire unalmas karaktert rak be főszereplőnek mint Dodge!
Pedig mennyire jó könyv lehetett volna ebből! Ha esetleg kicsit ötvözte volna Rowling Átmeneti üresedésének nyomasztó tini karaktereit valami igazi amerikai lakókocsis, redneck életérzéssel. Sokkal mélyebb háttértörténetek, kilátástalan sorsok, és egy játék, amivel egy valag pénzt lehet nyerni, és ami az évek alatt egyre durvább és durvább lesz.
Na de ehhez kellett volna egy profi író…
A könyvnek sikerült a négy csillagról leküzdenie magát háromig, az utolsó húsz oldalt nem olvastam el, mert már annyira mérhetetlen módon untam ezt az egészet. Utolsó előtti oldalt azért átfutottam, így tudom, hogy miről maradtam le: SEMMIRŐL.

>!
efenera
Lauren Oliver: Pánik

Egy-két apró hibától eltekintve néhány részt kifejtetlennek éreztem nagyon jó kis könyv volt. Megzavart a fülszöveg, másra számítottam, és pont ezért tetszett annyira. Bishop te kis rafkós, tudtam én, miben sántikálsz! :D na ez azért túlzás :D @mörsz hálás köszönetem, hogy olvashattam :* <3

>!
Evelena
Lauren Oliver: Pánik

Gyorsan és hangosan lélegzel, hajt az adrenalin, túl sok minden bánt és kavarog benned, minden, ami miatt úgy érzed küzdened kell. Be kell bizonyítanod, hogy érdemes vagy. Hogy nem vagy tucat, hogy több vagy, mint akinek bárki is hitt volna. A szíved gyors dobogása és a benned mélyen megbúvó félelmek sem tántoríthatnak el attól, hogyha kitűzöl egy célt magadnak és minden erődet beleadod, akkor azt el is tudod érni.
Bízz magadban, akkor is, ha ezt senki más nem teszi.
Lauren Oliver könyvei mindig megragadnak, a cselekmény mellett mindig meríthetek belőle egy kis lelki töltetet is. Remélem még sokat olvashatok tőle.

>!
kiruu P
Lauren Oliver: Pánik

Tudjátok mi a legjobb hír? Hogy egyenlőre?!nem sorozat a Pánik. Ennek örültem a legjobban, na meg persze Bishopnak, de erről később.

A könyv egy minden évben megrendezendő esemény körül forog. A pánik egy végzősöknek kitalált megmérettetés, ami a félelmek legyőzéséről szól. Sokszor érezheted azt, hogy egy disztópiát olvasol, pedig nem. Valós helyszínek, dolgok, és körülmények vannak, és semmi természetfeletti nincs benne. Azon gondolkoztam, hogy a könyv, meg ez a pánik dolog a mai gimnazisták életét figurázza egy kicsit ki, és akár egy figyelmeztetés is lehet, hogy hova fajulhatnak a dolgok. Igen, itt is volt ivás, drog, kavarás, zene, rendőrök, meg minden. A pánik lényege, hogy kihívásokat kell teljesíteni, és csak a legjobbak juthatnak tovább a következő fordulóba. Azaz érdekes, hogy míg Dodge régóta tudja, hogy ő ezen indulni fog, és a bosszú hajtja előre, addig Heather egy hirtelen vezérelt ötlet miatt vág neki. Őszintén, megértem miért ugrott le.

Bővebben: http://kiruuzakkantkuckoja.blogspot.hu/2014/10/lauren-o…

>!
tonks
Lauren Oliver: Pánik

Egy jó könyvet vártam, de helyette valami szörnyű zagyvaságot kaptam.
A Pánik egy verseny idiótáknak, akiknek tökjelmezben kéne táncikálni a kukoricaföldön, úgy talán életképesek lennének ideig-óráig.
Maga a Pánik egy abszurd valami, szerintem még az írónő se tudta egy percre sem maga elé képzelni, nemhogy mi, olvasók. Minden homályos részlet elintézett azzal, hogy „ez mindig így volt” meg „a közösség összetartó ereje tartja egyben”, pedig ez a közösség nem is közösség. Imádni való ahogy a két főszereplő, Heather és Dodge néha rácsodálkoznának szereplőkre, mintha sose látták volna őket (pedig tizenéve ismerik, látják egymást mindennap); egyik versenyzőnek se tudtam szurkolni, egyszer sem izgultam értük. Mondjuk nem is volt hol, minden nagy fordulatnak szánt történést 100 oldalra előre lehetett tudni, és minden fejezet fuldoklott a tininyáltól. Konkrétan a nagy szerelmi szál annyira klisés és előrelátható volt, hogy el kellett gondolkodnom, hogy Heather nem egy beszívott plankton-e, ami a Pánikról hallucinál az óceánban ringatózva.
A vége is természetellenesen happy end lett, egy pozitívum van, hogy az életképtelen főbb szereplők véééégre tényleg csapattá váltak, 4 tökfej egy rakáson.

Én nagyon szerettem a Delírium trilógiát az írónőtől, és csak nehezen tudom felfogni, hogy írhatta azt meg ezt egyetlen személy.

1 hozzászólás
>!
stoppoló
Lauren Oliver: Pánik

A Parti gimi című film újradolgozása könyv formájában, legalábbis számomra.
Nagyon megtetszett a tartalma, biztos voltam benne, hogy egyszer el fogom olvasni, de aztán a százalékot látva nagyon elbizonytalanodtam, mert legtöbbször, a 80% alatti könyvek nem igazán nyerik el tetszésemet, itt viszont nem ért akkora csalódás, mint amekkorára számítottam. Habár a szereplőket egyáltalán nem kedveltem, egyiket sem, ráadásul miért ragaszkodnak mindenáron az írók ahhoz, hogy a karaktereiknek ilyen idióta neveket adnak, mint pl. a Bishop és a Dodge??? Borzasztó… azonban az izgalmas feladatok, amiket a Pánik alatt el kellett végezniük, nagyjából kárpótolni tudtak. Külön pozitívumként pedig megemlíteném, hogy nagyon örültem, mikor kiderült, hogy a főszereplő lány magassága végre nem épphogy csak a 160 cm-t tapossa, hanem kereken 180 cm. Ez az infó nagyon felvillanyozott, mivel a magasság, mint téma, elég érzékenyen érint, tekintetve az én 176 cm-es magasságomat.. :)
Végülis nem volt ez egy rossz könyv, habár az utolsó fejezet szerintem túlságosan rózsaszínra sikeredett, de a szereplők eddigi életére visszagondolva, ez talán nem is akkora probléma, amiken keresztülmentek, ennyit igazán megérdemeltek..


Népszerű idézetek

>!
Lili98

– Ez a nadrág? – Bishop úgy tett, mintha megsértődött volna. – Csak miattad vettem fel.
– Miattam le is veheted – vágta rá a lány (…)
– Bármikor – válaszolta vigyorogva Bishop.

93. oldal

>!
Eryka93

– Tettél már rosszat valami jó cél érdekében? – fakadt ki Bishop váratlanul.
Dodge majdnem elnevette magát. Aztán inkább csak egyenesen válaszolt.
– Igen.
– Szóval mik vagyunk ettől? Jók vagy rosszak?
Dodge megvonta a vállát.
– Szerintem mindkettő. Mint mindenki más.

373. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bishop · Dodge Mason
>!
AniTiger MP

Senki sem tudta, ki találta ki a Pánikot vagy hogy mikor rendezték meg először.

(…)

Hét év alatt, amióta a játékot megrendezték, három haláleset történt.

13-15. oldal

>!
efenera

Utálta a szúnyogokat. A pókokat is gyűlölte, habár a többi rovart kedvelte, sőt némelyiket lenyűgözőnek is találta. Bizonyos fokig hasonlítottak az emberekre – ostobák voltak, és a vak szükség időnként lealjasította őket.

>!
AniTiger MP

Olyan volt, mintha egy szupermodell szellentene: megdöbbentő, ugyanakkor izgalmas.

75. oldal

>!
Evelena

Nem gondolkodott, csak közelebb hajolt a fiúhoz, behunyta a szemét és megcsókolta.
Olyan volt, mint beleharapni egy fagylaltba, amit épp elég időre vettek ki a fagyasztóból: édes volt, könnyed és tökéletes.

255. oldal

>!
Eryka93

– Ne szégyelld, hogy félsz, Heather. (…)
– Én mindig félek – suttogta.
– Hülye lennél, ha nem félnél – közölte Anne. – És akkor bátor sem tudnál lenni.

368. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Heather Nill
>!
Eryka93

– (…) ha szeretsz valakit, ha törődsz vele, akkor a jó és a rossz időkön is keresztül kell menni. Nem csak akkor kell kitartani, amikor boldogok vagytok, és minden könnyű.

367. oldal

>!
saxomusic

Senkinek nem szabadna boldognak lennie, amikor ő ilyen iszonyú állapotban van – főleg nem a legjobb barátainak. Törvénybe kéne iktatni.

43. oldal

>!
AniTiger MP

Azt persze senki sem vette komolyan, hogy a Pániknak vége lesz.
A játéknak folytatódnia kell.
Mindig is folytatódott.

120. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer L. Armentrout: White Hot Kiss – Perzselő csók
Kelly Oram: Cinder és Ella
Katja Millay: The Sea of Tranquility – Nyugalom tengere
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 2.
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Katie McGarry: Crash into you – Szívkarambol
Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás
Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen
Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc