Delírium (Delírium-trilógia 1.) 537 csillagozás

Lauren Oliver: Delírium

„Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem.”

LAUREN OLIVER már első, remekbe szabott regényével lenyűgözte az olvasókat. A Mielőtt elmegyek a Publishers Weekly elragadtatott kritikájában „nyers, érzelmes, helyenként gyönyörű” könyvként szerepelt, amelynek vége „merész, ugyanakkor szívfacsaró”. Az írónő rég várt második regényével, amely egy disztópikus trilógia első kötete, ismét kivételes tehetségéről és sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot.

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ciceró, Budapest, 2011
408 oldal · ISBN: 9789635397563 · Fordította: Heinisch Mónika

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Alex Sheathes · Lena Haloway · Hana Tate


Kedvencelte 100

Most olvassa 23

Várólistára tette 370

Kívánságlistára tette 297

Kölcsönkérné 16


Kiemelt értékelések

>!
Finn_Hudson
Lauren Oliver: Delírium

Nagyon érdekes és izgalmas alapötlet, viszont az első pár száz oldal nem tudott lekötni. Naponta csak pár oldalt haladtam és utána mindig inkább félreraktam. Cselekmény, sőt párbeszéd is alig volt benne, inkább az írónő csak ismertette a körülményeket és a világot. Utána viszont beindult a történet, Lena is talpraesettebb és határozottabb lett és sikerült kilépnie abból a buborékból, amit körülötte teremtettek. Alexszel való kapcsolata egy kicsit lehetett volna hangsúlyosabb, ha már egy olyan világról van benne szó, ahol a szerelem betegség, de még ez sem okozott nagy hiányérzetet. Az egyetlen gondom az első kb. 200 oldal volt, ezen kívül egy remek történet, erős alapötlettel és karakterekkel.

>!
Lanore P
Lauren Oliver: Delírium

A szerelem öl, butít, és nyomorba dönt…
Nos igen, biztos mindannyian átéltük már ezeket a gondolatokat legalább egyszer, amikor a „pillangók repkedését” nem csak a jó oldaláról ismerhettük meg, hanem próbáltuk túlélni egy viszonzatlan, vagy elmúló szerelem elviselhetetlen fájdalmát. Node hogy ezt gyökerestől ki kellene irtani magunkból?? Biztos vagyok benne, hogy a sok szenvedés, szerelmi bánat ellenére sem jutna eszünkbe egy olyan világban élni, ahonnan hiányzik a szeretet minden formája, és az emberek üres bábként tengetik a mindennapjaikat. Márpedig Lauren Oliver könyvében ez a helyzet: minden fiatalnak át kell esnie egy „kúrán”, mely után egyszerűen elfelejtenek szeretni, higgadt, nyugodt, érzelemmentes robotokként élnek tovább. A főszereplő Lenának sokáig tartott, mire rájött, hogy ez nem helyes, először saját magának kellett megtanulnia, és beismernie, hogy mit is akar az élettől – természetesen a szerelem érzése győzte meg, ami szép lassan átformálta a gondolatait. A szívemhez nőtt ez a lány, ahogy Hana és Alex is (Alex… itt még lennének bőven kérdéseim, remélem, hogy nem az van, amire gondolok…). Volt már szerencsém az írónőtől olvasni, és ismét lenyűgözött a stílusával, fogalmazásával, annyira gyönyörűen ír! Izgalmas, sodró lendületű cselekmény, kedvelhető, sőt, szerethető szereplők, minden megvolt benne, amitől számomra letehetetlenné, és kedvenccé vált. Ide nekem a következő részt!

9 hozzászólás
>!
Mazsidrazsi
Lauren Oliver: Delírium

Bajban vagyok ezzel a történettel.
Adott egy jó alapötlet, egy jó háttér, szép mondatok, már-már kézzel fogható hasonlatok, és én az első 200 oldalt utáltam. Utáltam, untam és idegesített. Idegesített ez az egész szerelem nélküli világ, mert akarva-akaratlanul az ember minden történetbe beleképzeli saját magát. Nos, őszintén megmondva, én nem tudom, hol lennék a szerelem nélkül.
„Szerelem: megöl és megment egyszerre.”
Idegesített Lena és a felfogása a világról, a naívsága, és az a hipotézise, hogy benne is megvan a „rossz”! Ajjmár, de komolyan!
Szerencsére 200 oldal után kinyílik a szeme, felébred , és életre kel a történet is. Kezdett valami érdekes is kisülni a dologból, és az utolsó 100 oldal miatt kapja meg a 4 *-ot!!! Kapkodtam a fejem, drukkoltam nekik teljes szívből, és még ma is az jár a fejemben, hogy Alex…
Alexbe az első pillanatban beleszerettem, annyira édes, nyíltszívű, és erős.
Hana nekem furcsa volt, de egyébként tökéletesen beleillett ebbe a megálmodott világba.
Mert ugye ez csak egy megálmodott világ, nem fog valóra válni?!

4 hozzászólás
>!
perpetua P
Lauren Oliver: Delírium

Háááát… ezt nem tudtam megszeretni. :/
A műfaj disztópia, itt bármi megtörténhet, akármilyen jövőben találhatjuk magunkat, de olvasva mégis olyan beteg ez a helyzet, hogy a szerelmet csak ragályként kezelik, amiből ki kell gyógyulni. Meglepett, hogy olyan a főhősünk, aki nem szeretne kiszabadulni ebből a rendszerből, hanem ő maga is megváltásként várja a kezelést. És maga a történet, a cselekmény tulajdonképpen tetszett.
A kivitelezéssel volt bajom. Túl sokszor és túl hosszasan olvashattuk Lena érzéseit, ez nekem mindig unalmassá válik egy idő után. Ez is olyan könyv, amit nem is igazán tudom megmagyarázni, hogy miért, de egyszerűen nem tudtam igazán megbarátkozni vele. Pedig érdekes lett a lezárás, még elképzelhető, hogy egyszer folytatni fogom.

2 hozzászólás
>!
Evelena
Lauren Oliver: Delírium

Az angol könyves értékelésem:

„Számomra olyan olvasni ezt a kötetet, mintha az írónő hozzám szólna, érzem az illatokat, hallom a tenger morajlását, amint a parton ülök spoiler, és magam sem értem, miért, de egyre gyorsabban kezd verni a szívem. Majd futni kezdek, érzem a homokot a talpam alatt, a levelek susogását, spoiler és hagyom, hogy magába szippantson egy olyan világ, amiről eddig semmit sem tudtam. A Delirium számomra olyan, mint egy menekülés a szürke hétköznapokból, vagyis az ok, amiért olvasok.”

Mindig egy nagy élmény olvasni ezt a könyvet, immár harmadszorra is. Ilyenkor mindig valami újat fedez fel az ember, kicsit átalakulnak a fejében a szereplők, az események. Nekem ez a könyv egy szerelem első olvasásra típus volt, éreztem mindent, ami a könyvben zajlott. Nagyon tetszett Lauren Oliver írásmódja, ahogy egy félelmetes jövőképet tárt elénk, igazán kreatívan, miközben az egészet egyfajta misztikusság is átlengi. A szereplők folyton izzadnak, folyton melegük van, minden apró érzelem megjelenik, minden mozdulat és gesztus döntő lehet, főleg egy olyan társadalomban, ahol mindent figyelnek.
Alex és Lena párosát még mindig nagyon szeretem.
Hana milyen átláthatóvá válik többszöri olvasásra.
A Brooks 37-be vágyom, ahol megszűnik a külvilág.
A szeretet remény, a szeretet erő.

>!
schesztiஐ P
Lauren Oliver: Delírium

Most, hogy letettem a könyvet és kifújtam a benntartott levegőt, magam előtt látom a kollégáim arcát, amint mosolyogva nézegetik meg az új szerzeményem borítóját, és cinikusan olvassák fel az alcímet Nincs halálosabb kór a szerelemnél. Nem értik. Hogyan is érthetnék? Én is csak a könyv második felétől döbbenek rá igazán, miről is van szó.

Hogy ne mondhassam ki szeretlek, ne ölelhessem meg a gyermekeimet, ne csókolhassam meg a szerelmemet, csak összehúzott függönyök mögött, rettegve, hogy megláthatják – ilyen iszonyat világban egy percet sem akarnék létezni.

A könyv feléig azt gondoltam, Lena olyan, mint én voltam ennyi idősen. Még amikor az orra előtt van az igazság, akkor sem meri felfogni, elfogadni, mert a tudatlan békében egyszerűbb a létezés. Könnyebb megfelelni az elvárásoknak, mint kiállni önmagáért.

Aztán ez a lány, aki a könyv elején még számolja a kúráig hátralévő napokat, és elborzad barátnője apró, ártatlan lázadásain, elkezd megváltozni. Nem hiszem, hogy csak a szerelem teszi, inkább az a sok minden, amit átél ezen a nyáron Alex mellett – a rajtaütés a bulin, az őrök kegyetlensége, végre őszintévé, igazzá forduló barátsága Hana-val, az éjszaka a szabadban, az anyja…

És akkor ez a lány felnő. Túlnő rajtam, a környezetén, a világa ostobaságán és kegyetlenségén.

Végigbőgtem az utolsó oldalakat, mert nem vagyok olyan bátor, mint Lena. Átadtam magam a fájdalomnak, a veszteségnek, a gumibotoknak, a marcangoló kutyáknak. Aztán odabújt hozzám a lányom, aki látta, hogy felzaklatott a könyv, amit olvasok, és én feltápászkodtam.
Olyan nincs, hogy ne ölelhessem meg, akit szeretek, hogy ne simogathassam arany haját, amíg csak akarom, és ne énekelhessek és táncolhassak vele, amikor csak szeretné!

Pusztítsd el ezt a halott világot, Lena! Remélem, megteszed.

4 hozzászólás
>!
Fancsee
Lauren Oliver: Delírium

Lauren Olivertől ez az első könyvem, de már most megvett magának. Imádtam minden sorát. Sokszor előfordult olyan csavar, amire lehetett számítani, de szerencsére több olyan volt, ami igazán meglepett. Lena és Alex egyaránt kedvenc főszereplők közé nőttek fel, szerettem minden együtt töltött pillanatukat.
A regény elején arra gondoltam, hogy hogyan lehet arra gondolni, hogy a szerelem egy kór? Amit ma olyan természetesnek tartunk, sokan hajkurásszák is, az itt felér egy halálbüntetéssel.
Kezdtem azt hinni, hogy az írónő boldog véget szán.. aztán megtörtént az, amire nem számítottam. Nagyban lapoztam volna tovább, és ekkor villámcsapásként ért a felismerés, hogy ez volt az utolsó sor. Ezek után nem tudom hogy fogom kibírni a második kötetig.:')
Van, aki lenne olyan kedves, és kölcsönadná?:$

>!
Masni3
Lauren Oliver: Delírium

Nem volt rossz, bár ez a szerelem ellenes cucc az agyamra ment. Ami furcsa, mert ez a könyv fő témája. A gyilkos betegség. Lena nagyon fura egy csaj. Nem sikerült megkedvelnem. Azt hitte hogy minden jobb lesz. Megjelent Alex de nem tett semmit, hogy változtasson. spoiler
Hamarabb kellett volna gondolkodnunk. De azért kezdésnek jó volt.

11 hozzászólás
>!
Nina__
Lauren Oliver: Delírium

A legjobb disztópia, amit valaha olvastam a Delírium trilógia.
Lenyűgöző stílusban írt, kidolgozott világképpel rendelkező, cselekményekben és izgalmakban gazdag történet.
Egyzserűen imádtam minden sorát. A közepétől a végéig egyben kiolvastam , mert egyszerűen letehetetlen. A vége, gyönyörű, romantikus és egyben felkavaró is. Szinte zokogtam, amikor befejeztem a könyvet. Persze kaphattam volna a folytatásért, de annyira meghatóan és megrázóan lett lezárva, hogy az utolsó mondat elolvasása után csak ültem az ágyamon és bőgtem. Kellett pár perc, míg összeszedtem magam.
A 2. rész, A káosz is annyira jó, mint az első, csak kicsit másképp.
Ha valaki szereti Lana del Reyt és olvasás közben szokott zenét hallgatni, ajánlanám ezt a számot, amit a folyamatosan hallgattam a könyv második felében: https://www.youtube.com/watch…
Számomra tökéletesen illett a könyhöz.

>!
gab001 P
Lauren Oliver: Delírium

Örülök, hogy az amor delírium nervosa egy olyan betegség, amely a mi világunkban nem szorul gyógyításba. Hogy milyen lenne nélküle, arról elég komor képet fest az írónő, bár kétségtelen, hogy gyönyörű szavakkal teszi. Szeretem, ahogy az egyszerű dolgokat is lélegzetelállítóan írja le. Olvasás közben vágytam arra, hogy ott álljak a Back Cove-on és láthassam a naplementét vagy a Brooks 37. kertjében nézhessem, ahogy a napfény átszűrődik a lombokon. Lena története egészen magával ragadó. Ahogy a teljes kábultságból fokozatosan ébred rá a körülötte lévő dolgok valódiságára. Mindezt természetesen a szerelem teszi lehetővé, ami nélkül nem is érdemes embernek lenni.


Népszerű idézetek

>!
Melia

– Ugye tudod, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha néha boldogtalan vagy?

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hana Tate
>!
Melia

Bizarr dolog az élet: akarsz valamit, és egyre csak vársz rá, de nem akar eljönni. Aztán megtörténik, és az ember semmi másra nem vágyik, csak hogy visszabújhasson abba a pillanatba, ami még a változás előtt volt.

48-49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lena Haloway
>!
Melia

Nem a gyűlölet a legveszélyesebb dolog a világon – mondta Alex -,hanem a közöny.

338. oldal

>!
Belle_Maundrell

– Honnan tudod, hogy attól leszel boldog, ha olyanná válsz, mint mindenki más?

221. oldal

>!
Melia

A szív törékeny dolog. Ezért kell nagyon vigyázni rá.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szív
>!
Nita_Könyvgalaxis

A szerelem a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem.

367. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
Melia

Eszedbe jutott már valaha, hogy az életre vagy allergiás?

297. oldal

>!
Gab

Elképesztő, milyen hatást tudnak kifejteni a szavak: szinte széttépik az embert belülről.

184. oldal

>!
Anitaaa

Szerelem: egyetlen szó, egy leheletfinom dolog, nem szélesebb vagy hosszabb egy élnél. Az is: él, penge. Belevág az életed közepébe, mindent kettészel. Előtte és utána. A világ széthullik a két oldalra.

284. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lena Haloway
>!
Petra_c33 I

Minden rendben lesz. Semmit mondó szavak, amiket a semmibe, a hatalmas, sötét ürességbe mond ki az ember, mintha kaparászva próbálnánk megfogni valamit zuhanás közben.

235. oldal


A sorozat következő kötete

Delírium-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Tahereh Mafi: Ne félts
Richelle Mead: Vámpírakadémia
Isaac Marion: Eleven testek
Ally Condie: Matched – Egymáshoz rendelve
Cecelia Ahern: A Vétkes
James Dashner: Az útvesztő
Katharine McGee: Az ezredik emelet
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Julianna Baggott: Tiszták