Hervadás (Vegyészkert-trilógia 1.) 293 csillagozás

Lauren DeStefano: Hervadás

Az ​utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye. Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindenközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egyre fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a… (tovább)

Eredeti mű: Lauren DeStefano: Wither

>!
Cartaphilus, Budapest, 2013
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632662756 · Fordította: Farkas Nóra

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Rhine · Gabriel


Kedvencelte 42

Most olvassa 17

Várólistára tette 263

Kívánságlistára tette 189

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Julos
Lauren DeStefano: Hervadás

Tudjátok, mi volt az első amit megláttam, a könyvtárból kikölcsönözve?
Egy harapásnyom.
Nem viccelek, valaki beleharapott a könyvbe. El nem tudtam képzelni, hogy hogyan vetemedhet valaki erre. Jó, talán a függővég miatt. De semmi idegesítő főszereplő, idegesítő szerelmi háromszög, idegesítő félreértések, semmi ilyesmi.
Meg kell hogy mondjam, nagyon tetszett, repesve várom a második részt, és ha valaki találkozik ezzel a megharapott példánnyal: ne tévessze meg! :)

17 hozzászólás
>!
Lanore P
Lauren DeStefano: Hervadás

Különleges volt ez a könyv, és ezt főleg arra értem, hogy egyáltalán nem volt kiszámítható, nem emlékeztetett egyik eddig olvasott történetre sem, ami már önmagában felüdülést jelent. A borító, és a gyönyörű kivitelezés is megvett magának, de a lényeg természetesen a lapokon zajlott. Imádtam Rhine-t, a nevétől kezdve az érzelmein, gondolatain át a lázadásáig, kitartásáig. Fantasztikus karakter, ahogy Jenna is, ők ketten a szívemhez nőttek, Cecily viszont maximum ütésre tudott ingerelni, viszketett tőle a tenyerem A férfi szereplőkkel meggyűlt a bajom, sem Gabrielt, sem Lindent nem tudtam megkedvelni… Linden-ben volt valami taszító naivitás, Gabriel pedig valahogy nem volt az igazi, hiába tett meg mindent, amit csak lehetett, nekem túl gyors volt az érzések átalakulása, és szinte semmit sem tudtam meg róla, nem ismertem meg igazán. Bezzeg Vaughn! Na, rá aztán lennének szavaim… megbocsáthatatlan, amiket művelt. Az írónő stílusa nagyon jó, gyorsan lehet haladni vele, annak ellenére is, hogy lassabb, gondolkozósabb, érzelmesebb könyv, pörgés és akciójelenetek nélkül. Tetszett, hogy nincs kifejezett függővég, viszont pár kérdés megválaszolatlan maradt, és néhány szál elvarratlan, de azt hiszem, nagyon jó lehetőségek rejlenek még a sztoriban, pl. Rowan sorsa, így kíváncsian várom a folytatást. A fél csillag levonás a vége miatt van, az bizony csalódás volt, kicsit összecsapottnak, hipp-hopp befejezettnek éreztem.

12 hozzászólás
>!
Évy
Lauren DeStefano: Hervadás

Ó, istenem, hol van már a második rész?! Emlékeztetnem kell magam, hogy nem szabad ennyit várni az értékelés megírása és az olvasás között. :D

Bármennyire is régen olvastam… imádom*-* Nem hiszem el, mennyire tetszett, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a későbbiekben.

Bővebben: http://addicted-to-the-books.blogspot.hu/2015/12/lauren…

8 hozzászólás
>!
Pillecukorkám
Lauren DeStefano: Hervadás

Linden
Gabriel
Rhine
Rose
Jenna
Cylia
Nagyon a szívemben vagytok most… Nem tudom miért, de szinte remeg a gyomrom… Örülök Gabrielnek és Rhinének, de Linden ennél jobbat érdemelt volna… Bár a történet izgalmas és szerelmes volt, most egy kicsit gyűlölöm… Háromszög volt és én gyűlölök veszíteni, de most veszítettem…

>!
kellyolvas P
Lauren DeStefano: Hervadás

Ez egy olyan könyv, amire a borító megjelenése óta vágytam. Nagyon megtetszett, már 2011-ben a to read listámra tettem. Háromszoros karikázás emeli ki a szimbólumokat, a rab madár a kalitkában, a jegygyűrűs kéz, a szomorú lány így együtt nagyon ütősre sikerült.
A szerző egy igen kemény témát feszegető disztópikus világba csöppenti az olvasót, itt minden új generációs nő 20 éves koráig, a férfiak 25 éves korukig élnek. Ez egy félresikerült genetikai fejlesztésnek köszönhető, miután sikerült egy tökéletesen egészséges új generációt létrehozni, akik nem kapják el a betegségeket, tökéletes és boldog életet élhetnek. A kísérletnek azonban nem lett jó vége, ugyanis ennek a tökéletes generációnak a gyerekei már nem hibátlanok. Sújtja őket egy új vírus, ami a nőket 20, a férfiakat 25 éves korukban megöli.
Ebben az ijesztő világban a gazdagabb réteg megteheti, hogy akár több feleséget is tartson, hogy minél több gyermek születhessen. Ám nem minden fiatal lány vállalkozik önszántából feleségnek, lányok tömegeit rabolják el az utcáról vagy akár az otthonaikból a Gyűjtők. Főszereplőnket is erővel rabolják el, és egy furgonban, több sorstársával együtt szállítják néhány száz kilométeren át. Rhine egy gazdag floridai fiatalember, Linden feleségeként eszmél, két másik lánnyal együtt. A gyermeki Cecily csupán 13 éves, a hűvös szépségű Jenna alig 19. Rhine szemei különlegesek, egyik szeme kék, a másik barna, ez közrejátszott a kiválasztásánál is, mint genetikai különlegesség.
A házban él még Linden első felesége, Lady Rose is, aki már 20 éves, és felkészülten várja a halált, a betegség tünetei jó ideje jelentkeztek már nála, és ő vette rá a férjét, hogy gondoskodjon néhány új asszonyról. Közülük viszont csak Rhine-al barátkozik össze, biztos benne, hogy ő lesz az utódja, külsőre nagyon hasonlítanak egymásra, ellátja őt jó néhány tanáccsal. Az egész házat azonban Linden apja, Vaughn irányítja, aki kutató orvos és a villa alagsorában kísérleteket végez a genetikai probléma megoldására. Ezek a részek hátborzongatóak, félelmetesek és nem éppen jóleső módon.
Az írónő Rhine szemszögéből mutatja be a történetet, az elrablásától indulva. A ház élete szigorú szabályokhoz igazodik, gyakorlatilag minden percük ellenőrzés alatt zajlik, az első feleség rendelkezik némi szabadsággal, például az ő szobája tágasabb és ablak is nyitható. Rhine minden pillanatban a szabaduláson gondolkozik, esze ágában sincs közel engedni magához Lindent, szerencsére erőszakos közeledésről szó sincs. Hamar rájön, hogy meg kell játszania magát ahhoz, hogy Rose halála után első feleség lehessen és valamivel több szabadság illesse meg. Rhine egy pillanatra sem adja fel a szökés gondolatát, lassan terv kovácsolódik a fejében. Egyetlen barátja akad a villában, Gabriel, aki a közvetlen szolgálója, ő hozza a reggelijét minden nap. Lassan alakul a bizalom kettejük között.
A másik két lány jelleme meghökkentő, Cecily gond nélkül közel kerül Lindenhez, Jenna komor hangulatú lány (meg is van rá az oka), aki már abban a korban van, amikor fájdalmasan tudatosul, hogy az ideje fogy.
Linden kettős érzelmet váltott ki belőlem, egyrészt sajnáltam, hogy szeretett felesége meghalt, de utáltam is, bár mint kiderül, fogalma sem volt, a lányokat hogy szerezték neki és tulajdonképpen kedves és rendes volt Rhine-hoz. Mégis alapjában véve egy báb volt az apja kezében, naiv, nagyon hiszékeny és nagyon önző.
Lauren DeStefano valami csodálatos hangon meséli el a történetet. Fő erőssége, hogy remekül tudja ábrázolni a karakterek kapcsolatait, egymáshoz való viszonyát. Rhine és Gabriel kapcsolata egy igazán lassan építkező barátság, ami nagyon kellett ehhez a komor hangú történethez némi ellensúlyozásként. Linden és Rose között igazi szerelem volt, aminek elvesztését Linden nagyon nehezen viseli. Ők nem kényszerből kerültek össze, gyerekkoruk óta ismerték és szerették egymást. Cecily gyermeket szül Lindennek és ebben a tökéletesen kilátástalan helyzetben mégis ez a gyermek megváltoztatja, komollyá teszi. Ez a nem mindennapi anya-gyerek kapcsolat is hozzáad valami ellensúlyt a borzalmak elviseléséhez. Rhine vágyódása az ikertestvére után végigvonul a könyvön, sok visszaemlékezős jelenet mutatja be Rowant, aki remélem a folytatásban színre is lép majd. Összességében egy nagyon különleges könyvről van szó, ami igazából a 16 éven felüli korosztálynak való. Én nem tudtam letenni, mert maximálisan azonosulni tudtam Rhine szabadságvágyával. A három lány háromfajta világból érkezett ebbe a börtönszerű villába, ahol alkalmazkodniuk kellett, ha tetszett ha nem. A lányok és Gabriel is határozott fejlődést mutatnak, de minden más karakter is élvezetes leírást kapott. Külön tetszett, ahogy a három lány az eltelt hónapok alatt összekovácsolódik, és minden különbözőségük ellenére megszeretik egymást.
Én nagyon szeretem a disztópiákat, és ez a könyv kiemelkedik közülük, egy olyan világot tár elénk, ami tele van reménytelenséggel és a halállal, de nem elképzelhetetlen, hogy valamikor valóra válhat. Viszont az írásmód gyönyörű, a cselekmény miatt letehetetlen és mégis ott van a remény ígérete is a sorok között. Nagy örömmel olvastam, hogy a következő rész Láz címmel már előkészületben van!
Ez az értékelés cenzúrázva került fel általam, itt némileg bővebb értékelést olvashatsz: http://www.kellylupiolvas.com/2013/12/lauren-destefano-…

3 hozzászólás
>!
Kikiriki
Lauren DeStefano: Hervadás

Wáá, nagyon szerettem a különleges történet, a komor hangulatot, a szereplőket! Főleg Gabrielt szerettem meg a legjobban, olyan kis édes volt. Lindent viszont sajnáltam. A Házparancsnoktól folyamatosan rázott a hideg, nem szívesen találkoznék vele újra… Nagyon kíváncsi vagyok, miről szól a második rész, remélem egyszer megjelenik magyarul.

>!
deen
Lauren DeStefano: Hervadás

Igazából nem tudom, mi fogott meg ebben a könyvben. Ha kicsit szétboncolom, akkor egyik darabkája sem állná meg a helyét önmagában. Együtt viszont nagyon is működött. Egy olyan disztópikus világot kaptunk, ahol a genetikai kísérletek miatt az új generációk már fiatalon 20 és 25 éves korukban meghalnak egy vírus betegségben, így az első „tökéletes” generáción kívül már nincsenek öregek, a gyerekek korán elveszítik a szüleiket, árvaházban nőnek fel, vagy ha szerencsések találnak munkát, így meg tudnak élni, ugyanakkor van a felső pár százalék, akik fényűző körülmények között élik rövid életüket. A férfiak feleségeket vesznek maguknak, minél fiatalabb, annál jobb alapon és gyereknemzésre használják őket. Már csak nagyon kevesen keresik az ellenszert, a többség beletörődött az emberiség kihalásába. A főszereplőnk a tizenhat éves Rhine egy ilyen emberhez kerül két másik lánnyal a tizennyolc éves Jennával és a tizenhárom éves Cecilyvel. Bár a férjük Linden nagyon kedves, a lányok mégis bezárva töltik napjaikat. Ami viszont igazán hátborzongató volt, hogy Linden apja vajon mit ügyködik az alagsorban, tényleg kísérleti alanyok kellenek neki, a gyógyszert kutatja vagy valami mást? Mi történt a múltban? Minél több időt tölt Rhine a házban, annál inkább szeretne szabadulni mesebeli börtönéből. A kérdés persze mindig ott van, és sok szereplő fel s teszi ezt a kérdést: miért? Rhine-nek csak a szabadsága volt, és így a lehetősége hogy úgy élje le az életét, ahogy és akivel szeretné. Ezt a szabadságot szeretné visszakapni és újra együtt lenni testvérével. Sajnálom, hogy a kirakós darabjai nem kerültek a helyükre, ráadásul a folytatás is már régóta várat magára, így csak lebeg a levegőben a cselekmény, ami ugyan lassú folyású volt, melankólikus, mégis lekötötte a figyelmemet, élveztem a történetet. Talán egyszer megjelenik a folytatás.

>!
perpetua P
Lauren DeStefano: Hervadás

Ez most valahogy, sajnos nem tudta igazán elnyerni a tetszésemet. :(
Nagyon érdekes a világ, amit az írónő megálmodott, de nem tudtam teljesen megszeretni. Szörnyű lehet elfogadni a tényt, hogy az életed lerövidült, és alig pár év adatott neked. De nem értem, hogy emiatt, miért kellene szegény lányokat ilyen durván kihasználni. Tudom, hogy farkastörvények vannak, meg igazságtalanság mindenhol kialakulhat, de ezt most nem tudtam elfogadni.
Legjobban a feleségnővérek kapcsolata tetszett. Különböző helyekről kerültek a házba, mégis szoros barátság, kapcsolat alakult ki közöttük. Támogatják, segítik egymást, majdhogynem igazi testvérekké kovácsolta őket a helyzet. Az is nagyon tetszett, hogy a 3 lány, mennyire különböző módon dolgozza fel, azt hogy feleségek lettek. Tudtam, már az elejétől fogva, hogy Cecily a legfiatalabb, de mégis sokként ért, amikor később kiderült, hogy csak 13 éves és ennyi idősen pont ő spoiler. Sajnáltam, amit át kellett élnie. Jenna is érdekes volt. Hűvös, távolságtartó viselkedést mutatott végig, tudta, hogy nincs sok már hátra neki, ezért csak éli a maradék éveit. Mégis rengeteget segít Rhine-nek, igazán önfeláldozó és még jobban sajnáltam, hogy spoiler.
Rhine karaktere sem vált sajnos kedvenccé. :( A helyzet kívánta meg, hogy ennyire megjátssza magát, de kicsit zavart, hogy ilyen könnyedén tudta alakítani a kedves, odaadó feleséget. Főleg, hogy Linden egész szerethető lett volna, ő is csak egy áldozat a házban, és igyekszik megbecsülni a társait. Rhine szándékai előttünk sose maradtak titokban, mégse értettem teljesen, hogy merre is tart a történet. Nem tervezte, hogy maradjon, de néha éreztem, hogy elbizonytalanodik, és egyre jobban megismerve Linden-t én kezdtem szurkolni, hogy gondolja meg magát.
Ez a könyv is egy trilógia kezdő kötete, de el sem tudom képzelni, hogy mi lehet még itt. Már most önálló a történet, egy lezárással. Még ha ez a lezárás, nem is nyűgözött le… :/ Elég semmilyenre sikerült. :/ Voltak nagyon jó elemei is, de összességében sajnos több volt, amit nem szerettem, ezért nem is tudom, hogy várom e a folytatást. :(

8 hozzászólás
>!
molybarby 
Lauren DeStefano: Hervadás

Nagyon vegyesek az érzéseim. Először kezdjük a borítóval, az talán a legegyszerűbb. Nekem nagyon tetszik. Legelőször ez fogott meg a könyvben is. Aztán a tartalomjegyzék. Utópisztikus könyv az emberekről akik halálra vannak ítélve. Kicsit olyan „Partials-részben ember„ feelingem volt tőle, amit én nagyon szerettem. Sokáig állt a polcomon és várta, hogy elolvassam, pedig kár volt várni fele. Fantasztikus könyv, bár azért bajom is volt vele elég…
Voltak furcsa dolgok amin egyszerűen nem tudtam kiigazodni. Vannak ugye az elsőgenerációsok, akik kb. 50 korül lehetnek. Meg vannak a fiatalok akik 20-25 év között meghalnak. És hol a többi? Mert nem hiszem, hogy egy generáció alatt kihalt az összes 13 éves, vagy épp 30 éves ember. Meg azt is hülyeségnek tartom, hogy mindenki megkapta az oltást ami miatt egészségesek lettek az emberek. A gyógyszereket először nem tesztelni szokták? Itt meg minden olyan durr bele alapon működik… Valahogy az se stimmelt, hogy már csak Amerika van a víz fölött, minden más kontinens elsüllyedt. Bár ez még belefért, de akkor is. Ha az emberek az utolsókat rúgják, akkor ne partizni járjanak, meg moziba…mindegy erről tudnák órákat beszélni :D
Szereplők!
Rhei nagyon színpatikus szereplő volt a számomra, aki ésszerűen gondolkodik a dolgokról és nem adja könnyen magát. Igazából a három feleség megmutatta a tökéletes három kimenetet, ami a főszereplő nőt illeti. Az egyik okos, igyekszik kijutni, keresi a megoldásokat, racionálisan gondolkodik, a második Cecily aki totál el van szálva, és valami elképzelt mesevilágba ringatja magát, hogy megtalálta élete szerelmét és a tökéletes életet, a harmadik pedig, Jenna, aki teljesen ki tudja készíteni saját magát…
Lindent hol kedveltem, hol pofon vágtam volna, hogy -Hahó, ébredj fel! Nézz már körül!
Vaught pedig egy golyóval jutalmaztam volna :) :D
A történet egyébként érdekes, izgalmas, még ha a legnagyobb részt egy házban játszódik. Szeretném elolvasni a folytatást is :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
mandarina

– Aztán csak érezd jól magad! – szól utánam Jenna. – Add át üdvözletem a szabadságnak.
– Mindenképpen, ha összefutok vele.

241. oldal

>!
Tome

Elmondok nektek valamit az igaz szerelemről. Nincs benne semmi tudományos. Természetes, akár az égbolt a fejünk felett.

140. oldal

>!
Caladril

Ez a legszebb emlékem róla: egy illúzió.

388. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Igen, önmagam akarok lenni: Rhine Ellery. A bátyám húga és a szüleim lánya. De néha túl fájdalmas ez az egész.

196. oldal

>!
No_Exist

Olyan tisztának tűnik a világ, ha csak felfelé néz az ember.

377. oldal

>!
No_Exist

Más időben, más helyen mit jelenthettünk volna mi ketten egymásnak?

386. oldal

>!
Cheril

– És azt tudtad, hogy Linden dönti el, mi legyen a hálószobádban? Milyen ruhák, cipők, vagy éppen ez az esernyő? Mit gondolsz, mit jelent, hogy megkaphattad ezt az ernyőt?
– Nem akarja, hogy megázzak – mondom, és kezd derengeni valami.

Kapcsolódó szócikkek: Rhine
>!
Caladril

Mi lehetett volna belőlük, ha más időben, máshová születnek?

339. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

James Dashner: Halálparancs
Gayle Forman: Ha maradnék
Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő
Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Lois Lowry: Az emlékek őre
Ann Aguirre: Menedék
Tahereh Mafi: Ne érints
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés