!

Zoo City 227 csillagozás

Lauren Beukes: Zoo City
Ad Astra · 2.990 Ft –20% 2.390 Ft
Book and Walk 1.500 Ft
Könyvtár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Senki nem tudja pontosan, mikor kezdett a természetfeletti valósággá válni.
Azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, misztikus átok sújtja: állatok szegődnek melléjük élő lelkiismeretként és a társadalomból való kiközösítettség jelképeként. A menő újságíróból a társadalom peremére került és egy családi tragédia következtében elállatosodott Zinzi December Johannesburgban él egy Lajhárral együtt, és különleges képessége segítségével eltűnt tárgyakat kutat fel.
Amikor Zinzit a neves zenei producer, Odysseus Huron azzal bízza meg, hogy találja meg a lemezbemutató előtt álló popsztár ikerpár nemrég eltűnt lánytagját, Songwezát, olyan ügybe keveredik, ahol újságírói ösztöneire, régi és új barátokra, valamint misztikus képességére egyaránt szüksége lesz. Zoo City mélyén sötét titkok lapulnak.

Eredeti mű: Lauren Beukes: Zoo City (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Ad Astra, Budapest, 2012
356 oldal · ISBN: 9786155229039 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
Ad Astra, Budapest, 2012
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229022 · Fordította: Körmendi Ágnes

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Zinzi December


Hirdetés

Kedvencelte 9

Most olvassa 19

Várólistára tette 185

Kívánságlistára tette 113

Kölcsönkérné 10

Elcserélné vagy eladná

>!
1.200 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
Julos könyve Lauren Beukes: Zoo City
>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó
Nikka könyve Lauren Beukes: Zoo City
>!
1.500 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
kozmopilota könyve Lauren Beukes: Zoo City
>!
1.500 Ft ★★★★★ Eladó
Tessa_13 könyve Lauren Beukes: Zoo City

Kiemelt értékelések

+
>!
vicomte MP
Lauren Beukes: Zoo City

Urbán fantasy, ahogy én szeretem.

A mi valóságunkkal paralel univerzum kísértetiesen ismerős 2011-es évében játszódó kemény, néhol kegyetlenül durva és kíméletlen, noir és természetfeletti elemekkel teli thriller.
Ezt a világot valamikor a ’90-es évek végén elkezdte átszőni a mágia, ami legmarkánsabban abban nyilvánul meg, hogy azok, akik embert ölnek, vagy egy ember halálát okozzák valódi páriává válnak, mivel a tettük örök mementójaként valamiféle állat manifesztálódik mellettük – ezeket hívják mashvi -nak –, amellyel ezt követően szoros szimbiózisban kénytelenek élni.
Ezzel párhuzamosan az „állatkertinek” vagy „állatosodottnak” gúnyolt aposzimbióták mindegyikének támad valami olyan képessége, amit közönségesen mágiának hívnak.
Ezek a képességek, a hatásossá váló afrikai törzsi varázslatok, a modern technológia és a társadalom szétesése olyan komor hangulatú világot termet, hogy csöppet sem csodálkoztam William Gibson méltató szavain.
A könyv sztorija a cyberpunk írások és a noir krimik alapvetéseinek megfelelően nem túl nagy ívű – itt nincsenek nagyszabású leleplezések, csak aljas és mocskos titkokra kerül fény –, de finom részletekből összeálló kép miatt igencsak erős odafigyelést igényel az olvasás.

A könyv bár E/1-ben íródott, szerencsére elkerüli az erőltetett jópofizást és az unalomig koptatott „tökös csaj” klisét is nagy ívbe dobja a szemétbe, habár az írónőnek határozottan jó a humorérzéke és az irónia sem áll távol tőle (nem véletlen a könyvében az utalás a Pillangóra, és az Úr sötét anyagai trilógiára sem.)

A főhősnő sokszínűen árnyalt karakter. Egy polgári családból származó, drogfüggővé vált lány, aki a testvérének a halálát okozva páriává válik, és a kitaszított, megvetett létben megkeményedik ugyan, de továbbra is tele van bizonytalansággal, és ha úgy adódik simán művel egetverő ostobaságot is – de pont ettől marad hiteles a karaktere.

A regénybe beillesztve kapunk számos rövidebb-hosszabb leírást, cikket, tanulmányt, internetes tartalmat, amelyek a megváltozott világot, és az emberek arra adott reakcióiját mutatják be – ez a kvázi dokumentarista stílus tovább fokozza a világ hitelességét. A hihetőséghez az is hozzájárul, hogy ebben a világban legalább annyira tragikus Afrika helyzete, mint a valóságban – itt is dúlnak a milliók életét követelő polgárháborúk, az egyik leggyakoribb természetes haláleset az AIDS, és a menekülteket jobb esetben gyanakvás, rosszabb esetben gyűlölet sújtja, bárhová is kerülnek.

A könyvnek nem csak a borítója gyönyörű (szerintem még talán szebb is, mint az eredeti borítók), de a fordítás és a kötet műszaki kivitelezése is kivételesen igényes, ami miatt kimondottan jó kézben tartani.

A könyvet csak ajánlani tudom azoknak, akit a kemény környezet, az olykor meglehetősen trágárrá durvuló beszéd, és a könyv horrorba forduló eseményei nem riasztanak meg, és szívesen olvasna egy érett olvasóknak szánt, rendkívül eredeti történet.

8 hozzászólás
+
>!
csillagka P
Lauren Beukes: Zoo City

Nagyon nagy gondban vagyok. Régen nem olvastam ennyire jól működő alternatív világról, inspiratív, látványos, pont megfelelően agresszív. Nagyon tetszett az állatok megjelenítése, a mágia adta második esély, a bűn és a bűnhődés folyamata, Pillangó és a Az Úr Sötét Anyagai trilógiára való utalás (ölni azért nem szeretnék, de egy pillangót simán elfogadnék ajándékba) Az írónőnek viszont érzésem szerint kicsit túl nagyra sikerült ez a kabát, csúszkált benne, nem találta a helyét. Miközben simán elfért volna az univerzumban egy több részes grandiózus sorozat, nagyon soványka a történés, nem több mint egy másodosztályú krimi, kiszámítható véggel.
Hiányérzetem van, pedig olyan jó is lehetett volna.

+
>!
Oriente
Lauren Beukes: Zoo City

Ez a második könyvem a szerzőtől, és ezúttal is nagyon szerettem Beukes stílusát, hangulatteremtő erejét, a dél-afrikai helyszíneket. A szöveg érdes, cinikus, kicsit obszcén, mégis érzékeny és képekben nagyon gazdag. A könyv világa pedig fülledt, mocskos, csüggedt és mégis rendkívül színes (pont mint a magyar borító, amin a grafikus biztos kézzel találta el a regény hangulatát*). A drogfüggőségből épphogy kikeveredett, a társadalom peremén egyensúlyozó Zinzi December összetett, hiteles, szerethető karakter. Legalább róla megtudunk egyet s mást, mitől „állatosodott”, miféle súlyos bűntudatot cipel, de a kép még az ő esetében sem áll össze teljesen.

A fantasztikum alapvetően két vonalon jelentkezik. Egyrészt a könyvet visszafogottan átszövi egyfajta háztartási mágia, lopásgátló varázslatokkal, bájitalokkal, takaróba szőtt kézművesbűbájokkal, és hacker-varázslatokkal. Másrészt a regény alternatív jelenében az a sajátos felállás, hogy kialakult egy bizonyos „szerzett aposzimbiotikus famailiarizmus” nevű jelenség, köznapi nevén „állatosodás”, ami gyakorlatilag Pullman daimónjainak lenyúlása, pontosabban specializált átértelmezése. Ezzel nincs baj, mert egy jó ötlet jó átdolgozása, de minden történeti és áltudományos utalgatás ellenére nem igazán derül ki, miért is van minden úgy ahogy és végül mi lesz belőle.

Szóval adott egy remek író, egy jó kis urban fantasy setting, és rettenetesen bosszantó, de egy tökéletesen érdektelen történet. Hiába a fentebb magasztalt kellékek kincsestára, ha nincs mivel megtölteni. A szereplők ide-oda vergődnek, na meg van egy gyengécske oknyomozói szál, amit végig mellékesnek sejtettem, és amiről kiderült, hogy ez volt a fő cselekményszál. Valami ok-okozati összefüggés megpróbál összeállni az utolsó ötven oldalon, de végül az is inkább egy erőltetett, kibelezős-végtagdarabolós fináléba torkollik, és az egész regénynek se füle se farka, ha így visszagondolok. Látok párhuzamokat a Moxylanddel, de az a könyv határozottan fajsúlyosabbra sikerült.

*Az Ad Astra kiadó magyar művésszel terveztetett borítója (nem az első esetben) szerintem kenterbe veri a nemzetközi kiadásokat.

+
>!
Noro MP
Lauren Beukes: Zoo City

Újabb taggal bővült a színvonalas urban fantasy regények – szerintem meglehetősen szűkös – repertoárja. Úgy rémlik, a Marija Morevna és a Halhatatlan borítóján olvastam a „mythpunk” kifejezést. Még nem tudom, arra a könyvre illik-e, de a Zoo Cityre keresni sem kell találóbb jelzőt. Pedig én már azt hittem, a valódi punk hangulat kiveszett a fantasztikus irodalomból az ezredforduló körül.
A könyvet lehet egyszerű krimiként is olvasni, de nem igazán érdemes. A nyomozgatás a regény első (hosszabbik) részében ugyanis inkább csak „alibi” egy különös társadalomrajzhoz. A szerző igazi témája a kitaszítottság, illetve az a kérdés, hogy a társadalomból kihullottak vajon képesek-e, akarnak-e újrakezdeni. Az igencsak valóságos témakör megjelenítése a könyvben azonban már fantasy, méghozzá roppantul eredeti. Az afrikai mítoszokba is nagyon érdekes volt bepillantani, bár ezen a ponton én nem bántam volna még egy kicsivel több részletet.

+
>!
csartak MP
Lauren Beukes: Zoo City

Pörgős történet, végig az volt az érzésem, mintha egy belső filmet néznék, a jól megírt képi világ és az erős karakterek miatt. A krimi szál nekem elég volt, úgy ahogy volt, jobban örültem, hogyha a fantasy és mítosz részt fejtette ki jobban. Ezért voltak jók a közbeszúrt feljegyzések, magyarázatok. Azt hiszem elsők között vagyok, aki itt leírja, de nekem nem volt szimpatikus Zinzi személyisége. A Lajhár viszont kedves fickónak tűnt.
(megj.: azon kívül, hogy gyönyörű a könyv, de a súlya baromi nehéz, ha az ember arra kényszerül, hogy csak hanyatt fekve tud olvasni.. De legalább minőségi ;)

+
>!
risingsun
Lauren Beukes: Zoo City

Zoo City. A megbélyegezettek városa (egész pontosan csak város-része, de a város hangzatosabb). A hely, ahol az emberek életük végégi magukon (és/vagy magukkal) hordják egy elkövetett gyilkosság megkülönböztető jelét. Nincs kivétel, mindig és mindenhova magukkal kell vinniük az elkövetett tettre folyton emlékeztető állatot, melyet talán vezeklésük kapnak. Nem elég a letöltött börtönévek súlya, még egy állat is ott lóg az ember nyakán (olykor szó szerint) hogy mindenki számára egyértelmű legyen: te egy gyilkos vagy. Elfordulnak, elhúzódnak, undorodnak tőled az emberek, mert látják rajtad, hogy mit követtél el, azt hogy megbélyegzett lettél.
Ezzel együtt, talán némi kompenzációképpen, a bűnösök egy különleges tulajdonságra is szert tesznek. Nem ők választják, mint ahogy a vétküket megjelenítő állatot sem. Egyszerűen csak kapják. Nem lesznek tőle szuperhősök, vagy világmegváltó erejű speciális képességekkel rendelkező emberek. Szerény képességek ezek, mint például az elveszett tárgyak megtalálásának vagy épp álmukban mások életének megélésének képességei. Igazán csekély adomány ez az életük végéig tartó megkülönböztetés és kirekesztés mellé.

Vagyis csipetnyi természetfölötti vagy mágikus képességekkel rendelkező emberek és világuk bemutatásáról szól a könyv, s bár maradt is volna ennél és inkább ezt bontotta volna jobban és alaposabban Beukes, mert az ebben a világban elhelyezett krimi szál végtelenül vontatottra, unalmasra és érdektelenre sikeredett. A vége felpörög, persze, de az oda vezető szenvedést és kínlódást nehéz feledni és jóvá tenni. Így vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Amiről szívesen vagy szívesebben olvastam volna még az kevés volt, amiről viszont hamar kiderült, hogy nem megy (nyomozás) arról bőven sok volt amit kaptam. Inkább merültem volna el jobban az elkövetett gyilkosságok jeleként megkapott állatok kiválasztódásának okáról vagy találkoztam volna szívesebben több speciális képességgel és azok kialakulásának okaival. Tehát több mágia, kevesebb realizmus jót tett volna a történetnek.

Első találkozásom a szerzővel és vélhetőleg nem is az utolsó, mert a stílusában és fantáziájában van valami, ami megfogott, megragadott. De egyúttal azt is mondhatnám, hogy kap nálam még egy esélyt, hogy meglássam, mennyit fejlődött vagy változott, ami alapján el tudom dönteni, érdemes-e még további könyveit is beszereznem vagy sem.

+
>!
abstractelf
Lauren Beukes: Zoo City

Wow! Mármint ez a világ, amit Lauren Beukes kitalált, lenyűgözött – különösen, ahogy prezentálta! A fórumok, a filmek, a zenék, imádtam, hogy így ismerhettem meg jobban, miként történt az állatosodás. Igazából ez az eleme volt a legérdekesebb, és amiért megadtam az öt csillagot.
A történet kicsit átlagosabb, egy közepesen összetett krimi. Mondjuk nekem annyira furcsa volt, hogy 300 oldal után váltottunk egyet a történetszálban, és csak a végén értettem meg ennek a miértjét.
A főhősnő sem volt semmi, igazi harcias nőszemély, aki elég rámenős és eléri azt, amit akar. Lajhár pedig nagyon imádnivaló volt (igen, ott olvadoztam rajta… *ciripp*).
Mindenesetre különleges és világában egyedi egy olvasmány.

+
>!
zamil
Lauren Beukes: Zoo City

A világ nagyon jól ki lett találva, elején még nem tudtam hova tenni az állatokat, de aztán minden a helyére került. A cselekménnyel már voltak gondjaim, kicsit lapos volt, túlságosan nyomozós, el kelt volna benne több cselekmény. Az utolsó 50 oldalon aztán meg is érkezett, és mit ne mondjak, egy fél csillaggal emelte is a könyvet, nagyon tetszettek ezek az oldalak, igazán „mocskosak” voltak.
Így utólag is vallom, hogy többet ki lehetett volna hozni belőle, így inkább szórakoztató lett a könyv, mint lebilincselő, pedig adót volt a lehetőség, de valahogy hiányérzetem maradt.

+
>!
Fummie P
Lauren Beukes: Zoo City

Ami a legjobban tetszett benne, az a világfelépítés. Ötletes volt, egyedi és nem túlbonyolított. Bírtam még a fejezetek közti időnkénti kitekintést, jobban megismertük a világot. Kedveltem még Zinzit (és Lajhárt) is. Kemény szereplő, nem az a vinnyogó lány, de azért nem annyira kemény, mint Anita Blake, és ettől lett olyan életszerű. És még humora is van. Tetszett a krimiszál, és az, hogy a végén végre kaptunk valami izgalmat is. Csak sokáig az volt az érzésem, hogy arra várunk, hogy történjen már valami. A stílus viszont könnyen emészthető és gördülékeny.

+
>!
Haarkon
Lauren Beukes: Zoo City

Érdekes pontja Földünknek Dél-Afrika, ez az ellentétektől feszített ország a kontinens déli csücskében. A gyönyörű természeti kincsek és csillogó, modern városok, a kristálytiszta öblökben ringó luxusjachtok és az ultramodern stadionok, ugyanakkor a külvárosi nyomornegyedek, lepusztult kis falvak és a nagy társadalmi egyenlőtlenségek országa.

Mondhatnánk hogy csakúgy mint még sok másik állam, ám ez esetben ez talán hatványozottan igaz. Itt csúcsosodott ki ugyanis a XX. század második felében a gyarmattartó fehérek és az őslakos feketék az egész Fekete-Afrikára jellemző ellentéte. Az apartheidnek ugyan ma már vége, ám a felszín alatt még most is hatalmas indulatok forronganak, nem véletlenül az egyik legveszélyesebb város a világon Johannesburg, ahol a lőfegyver legalább olyan elterjedt technikai eszköz mint a mobiltelefon.

A helyi születésű Beukes ebbe a világba kalauzol minket biztos kézzel, nyitott szemmel és szívvel, nagy empátiával. Stílusa friss és olvasmányos, erőteljes és szókimondó. Nagyon hatásosak a történet főszálához csak indirekt módon kapcsolódó epizódok (interjük, emailek, film adatlapok, újságcikkek), melyek ügyesen adnak mélységet ennek a világnak. Sajnos a történet összetettsége számomra nem nőtt fel a stílushoz, egyszer sem éreztem hogy magával ragad az a sodró lendületet amire számítottam, az események lassan csordogáltak a maguk medrében. Egy-két helyem nem volt teljesen világos az sem hogyan jutottunk A-ból B-be, ami egy tulajdonképpeni detektívregényben nem túl szerencsés élmény, bár ez lehet csak az én hibám volt.

A regény alapötlete ettől függetlenül zseniális, a lajhár nagyon cuki – fiú létemre is egészen megszerettem – és egészen biztosan fogok még olvasni a szerzőtől, de úgy érzem ezúttal valami hiányzott az öt csillaghoz.


Népszerű idézetek

+
>!
Dominik_Blasir

A joburgi közlekedés olyan, mint a demokrácia. Ahányszor azt hinné az ember, hogy végre megindult, és tart valamerre, megint megáll.

11; 101. oldal

+
>!
No_Exist

Ki mondta, hogy a rossz dolgok nem lehetnek gyönyörűek?

139. oldal

+
>!
Eosine

Láthatóan teljesen felvillanyozta az érkezésünk, úgy mosolyog, mintha ledugtak volna a torkán egy napsugarat.

86. oldal

+
>!
A_albiel

Kemény munka valakit halálra vagdosni. A hutuk sokat mesélhetnének róla.

294. oldal

1 hozzászólás
+
>!
Shanara

A gondok olyanok, mint a gyom. Mindenkinek vannak. Kitépheted, megmérgezheted, de előbb vagy utóbb visszanő.

177. oldal (Ad Astra, 2012.)

+
>!
lilla_csanyi P

Egyszer egy magazinban láttam szusitekercsek MRI képeit. A szusi-mesterszakácsok tekercseiben párhuzamosan fekszenek a rizsszemek, és emiatt nem esik szét az egész. Nem is rossz életfilozófia. Szorosan a másik mellett maradni, a fejet lehúzni, akkor nem esik szét az ember.

133. oldal

+
>!
Kemese_Fanni_ IP

A tárgyak szeretik, ha van céljuk. Boldogok, ha valaki megmondja, mit csináljanak. Az emberekre ez már jóval kevésbé jellemző.

136. oldal

+
>!
Kemese_Fanni_ IP

… Olyan érzés emberek közé mennem, mintha egy macskabölcsőerdőbe lépnék, mintha valaki pamutgombolyagokat osztott volna szét egy elmegyógyintézetben, aztán mondta volna az ápoltaknak, hogy kössenek össze mindent mindennel. Néhány emberen az elveszett holmik pókhálók, lényegtelen kis szálak, amiket bármilyen kis szél elfújhat. Mások mintha acélkábeleket cipelnének. Ha valamit meg akarok találni, először rá kell jönnöm, melyik szálat rántsam meg.
Nem mindent lehet megtalálni, ami elveszett. Például a fiatalságot sem. Vagy az ártatlanságot. …

12. oldal

+
>!
rlb_32557241

– Nem vagyunk roppant közhelyesek?
– Mindenki az, nem? – mondta.

68. oldal

+
>!
Izolda +SP

A narkós feromonok úgy vonzzák, mint pedofilt a bölcsiudvar.

227. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nalini Singh: Feloldozás
J. L. Armentrout: Origin
Stephenie Meyer: A burok
Robert N. Charrette: Keresd a magad igazát
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
Charlaine Harris: Vérszag
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Laurell K. Hamilton: A Harlekin
Marissa Meyer: Scarlet
Diana Wynne Jones: A trónörökös