Torzók 49 csillagozás

Lauren Beukes: Torzók

Detroitban gyilkosságsorozat kezdődik, amelynek brutalitása láttán a rendőrség vonakodik tájékoztatni a sajtót a részletekről.
Gabriella Versado nyomozó nyolc év alatt megtapasztalta, milyen mértéket ölthet az emberi ostobaság, a korrupció és a színtiszta gonoszság, de ehhez hasonlót még nem látott. Kamaszlánya, Layla eközben veszélyes flörtbe bonyolódik egy internetes ragadozóval. Jonno, a szabadúszó újságíró elkeseredésében bármire képes egy exkluzív sztoriért. A hajléktalan TK pedig mindent megtesz, hogy elkapja a szörnyeteget, akit megszállt a valóság erőszakos átformálásának álma.

Lauren Beukes, a Tündöklő lányok szerzője legújabb thrillerében egy különösen sötét történetet mesél egy városról, amely lakóival együtt napról napra jobban széthullik.

Eredeti mű: Lauren Beukes: Broken Monsters

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
GABO, Budapest, 2016
448 oldal · ISBN: 9789634062455 · Fordította: Novák Gábor
>!
GABO, Budapest, 2016
448 oldal · ISBN: 9789634062813 · Fordította: Novák Gábor

Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Cassandra Holt · Clayton Broom · Gabriella Versado · Jonno Haim · Layla Jane Stirling-Versado · Ramón Flores · Thomas Michael Keen (TK)


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 66

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
phetei P
Lauren Beukes: Torzók

Tudtam én, hogy Beukesben van kakaó. Kettőt olvastam tőle ezelőtt és bár a Moxyland nem igazán érintett meg, a Zoo City után már biztos voltam benne, hogy lesz itt még parádé kérem.

A Torzók persze messze nem tökéletes. A sztori legalábbis középszerű és a karakterek sem különösebben átütőek. A detroiti helyszín ugyan megjelenik a saját maga egyedi jellegzetességeivel a regényben, de ezeket nem éreztem annyira lényegesnek, vagy különlegesnek, hogy némi átírás után ne lehetne belőle akár Ózd, a nyolcadik kerület, vagy bármely egyéb random (hangulathoz illően, lehetőleg azért egy kicsit lepusztult) városa a Földnek. Ezzel pedig meg is érkeztünk a könyv esszenciájához.

Egyik korábbi kortárs és a mi jelenünkben játszódó regényben sem éreztem még ekkora átütőerővel, hogy ez valóban a itt játszódik ahol élünk, ebben a korban, a mi közegünkben, a mi életünkben. A kötet minden oldaláról visszaköszönnek korunk mémjei, a közösségi média és az egyetemes popkultúra toposzai (megfűszerezve mindezek finom kritikájával). Persze könnyen lehetne ez erőltetett és izzadságszagú, de Beukes legnagyobb bravúrja az, hogy mindezek olyan egyértelmű és könnyed természetességgel jelennek meg a könyvének lapjain, mint ahogyan mindennapjainkat is átszövik.

Ez az üdítő modern frissesség teszi igazi élménnyé a Torzók olvasását és ugyanez fedi el a fentebb említett hiányosságait is. Annak ellenére, hogy engem ez a koncepció tényleg eltalált, nem csodálkozok a viszonylag rosszabb értékelési százalékon. Ugyanis, ha ez valakinek nem jelent plusz többletet, akkor az ami marad, nem valami kiemelkedő. Beleérte a teljesen szükségtelen pszeudomisztikus befejezést is.

Beukes legnagyobb erőssége kétségkívül a hangulatteremtés, ha ehhez megtalálja a megfelelő vázat, melyet beburkolhat, akkor biztos vagyok benne, hogy mindenki le fogja tenni a haját az írásaitól. :)

    __

Sajnos maradt feketeleves a végére. Kedves @gabokiado és @Gabo_SFF, a kötet egy olvasás után gyakorlatilag a szétesés határára került. Kifejezetten vigyázok a könyveimre, ennek sem tört meg a gerince, nem hajlott sehol. Mivel főként bkv-n olvasok egy kézzel, nemigen nyitom őket 45 foknál szélesebbre sem. Ennek ellenére a gerinc és a kötés már az olvasás harmadánál elkezdett szétválni, először csak alul, de mire a végére értem, a gerinc felső részén is. Ez módfelett bosszantó fejlemény, főleg annak tükrében, hogy valahogy a Gabo könyveknél nagyobb átlagban jön elő valamilyen műszaki probléma (persze lehet, hogy csak én vagyok peches). A Mellékes igazság és a Mitágó-erdő annyira merev volt, hogy egy idő után komoly munka volt nyitva tartani. Az ajándékba kapott Horgonyhely példányomat pedig utólag ki is cseréltettem (Gabo ügyfélszolgálat korrekt volt, köszi!), mivel a borító ferdén volt ráhelyezve a kötet lapjaira.
Tekintettel arra, hogy ez a négy könyv a Gabo-s gyűjteményem felét teszi ki, ez nagyon rossz arány. Lassan ott tartok, hogy nem veszek meg Gabo kiadványt anélkül, hogy előtte a kezembe ne vettem volna, ellenőrizendő a nyomdai kivitelezést…

5 hozzászólás
>!
pat P
Lauren Beukes: Torzók

Azt. A. Rohadt.
Mondjátok meg nekem, hol lehet megtanulni így írni. Avagy, ha Lauren Beukes íráskészsége ilyen tempóban fejlődik tovább, tíz év múlva lyukat üt az univerzumon.
Régen volt már olyan, hogy nem voltam képes abbahagyni az olvasást addig, amíg az utolsó oldalra nem értem. Ez ráadásul hajnali kettőkor történt meg, és a könyvet becsukva egyből olyan ütős kis rémálommal ébredtem, hogy ihaj.
A stílusa egyszerűen remek, ennél jobban szerintem nem lehet ezt csinálni. Detroit és az ott élők bemutatása olyan sötéten hangulatos és döbbenetesen hiteles, hogy olyan nincs is. (A köszönetnyilvánításból meg ismét olyan alapos háttérmunkára derül fény, hogy le a kalappal.) A karakterekre szerintem öt év múlva is név szerint fogok emlékezni, a frizurájukkal és az élettörténetükkel együtt. Az alapötlet, hát az meg valami extrém módon bizarr, én hideglelést kaptam rendszeresen. És nem is az az igazán halálpara benne, hogy jön a gonosz és mi lesz, hanem hogy melyik szereplő fog már megint akkora hülyeséget csinálni, mint a ház, és mi lesz akkor… Annyira életszerű, na. Meg szimbolikus. Meg furcsa. Meg kegyetlen.
Az angol és a magyar cím egyaránt zseniális, a borítóval egyetemben. Az meg, hogy a nagy izgalmak közepette nem voltam mindig képes angyali gyöngédséggel, a lapokat maximum 33 fokos szögben kinyitva tartani a könyvet, és ezért némi gerincgyengeség és a fenyegető lapkihullás veszélye lépett fel, valószínűleg az én hibám. (Nem. Szerintem a nyomdáé. Komolyan már!) (Ja, meg a fülszövegíró sem volt azért a helyzet magaslatán, majd elfelejtettem.)

2 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Lauren Beukes: Torzók

Üdvözöllek Detroitban, ahol az ég csak ritkán kék, és ahol nem biztos, hogy a felhők mögött süt a nap.

Szerintem lesznek páran, akiknek Lauren Beukes új rémálmokat fog adni. Bár a Torzók nem horror, mégis vannak benne olyan jelenetek, amitől az ember hátán feláll a szőr és amik egyszerűen annyira beleégnek az agyadba, hogy utána bármikor élesen fel fogod tudni idézni.

Ami nekem leginkább tetszett Beukes könyvében, hogy végre az internet és az okostelefonok a történet szerves részét képezik, és bemutatják annak minden előnyét és hátrányát. Egyszerre jelenik meg az, hogy mintha mindenki mindenkiről tudna mindent, de sokszor mégsem tudjuk, ki a másik ember, aki a gép mögött ül. Egyszerre árul el a Facebook és társai rólad mindent és semmit. Lehetsz akárki és ha bármi bűnt elkövetsz, sokkal nehezebb lesz téged elkapni, mint azt bárki is gondolná.

Beukes nem kíméli az olvasókat, egy igazán sötét utazásra visz el minket Detroitban. Itt szinte mindenkinek van valami titkolnivalója, perverziója, titka, amit nem szeretne, ha kiderülne. Mindemellett a természetfeletti is megjelenik a regényben, egészen a végéig csak finoman lebegtetve, hogy aztán a végén egy igazán elborult befejezést kapjunk, ami utána viszont bennünk is ott lesz a kérdőjel, hogy mi is volt valóság és mi csak a szereplőink képzeletének szüleménye?

A Torzók is beállt nálam azon regények sorába, amelyeknek nagyon markáns hangulatát bármikor fel tudom idézni. Nyomasztó, nem egyszerű mű, de mindenképp érdemes vele megismerkedni, mert fontos kérdéseket boncolgat.

>!
Lanore P
Lauren Beukes: Torzók

Szinte biztos, hogy én vagyok kevés ehhez a könyvhöz, pedig esküszöm, próbálkoztam, egész hétvégén alig tettem le, próbáltam átrágni magam rajta, nehogy kizökkenjek ebből a beteg sztoriból, mert akkor aztán tuti soha nem rázódtam volna vissza… de nem ment. Az első 50-60 oldal még teljesen rendben volt, bár sok szálon futottak a dolgok, azért azt még bírtam követni. De utána filmszakadás, esküszöm, nem tudom elmondani, hogy mi történt, miről szólt a könyv! Értem, hogy Detroit, értem, hogy bűnös város, értem úgy nagyjából a karaktereket, de ahogy jöttek az álmok, velük párhuzamosan ment el az én agyam pihenőre. Voltak dolgok, amiket valóságosnak tudtam felfogni, a környezet, a rendőrök, a média, a detroiti sötét, haldokló hangulat, de ez nem volt elég ahhoz, hogy bele tudjam élni magam. Az is igaz, hogy én egy jó kis thrillert vártam, és már ebben is csalódnom kellett, így sajnos méginkább felhúztam magam azon, hogy nem értem, amit olvasok. Egy nagy fazékba lett beledobva minden, amit csak el tudsz képzelni, állatoktól a hallucinációkon át a tinilányokig minden, és ebből lett egy zavaros massza. Nem tudom, hogy próbálkozom-e még később Beukes könyvvel, egyelőre ez bőven elég volt.

2 hozzászólás
>!
Navi P
Lauren Beukes: Torzók

Előre leszögezem, valószínűleg nem leszek összeszedett :)
Ez egy hallucináció. Tuti, hogy a kedves írónk nem volt magánál, de az egész brancs sem. A történet több szálon fut, amik a végére nagyjából összefutnak. Egy sorozatgyilkos, aki a haláluk után átalakítja az áldozatait; egy Jótét Lélek, aki a börtön után az utca emberének vagy más elesetteknek segít; a nyomozónő lánya, aki a barátnője hatására pedofilokra vadászik; egy meg nem értett, de most megtáltosodott szobrász; egy DJ és a saját hangját kereső újságíró barátja. A tettes kiléte számunkra már az elején kiderül, de hogy miért is öl, na az nem. S ez a végén sem derül ki vagy csak én vagyok hülye a modern művészethez, s nem értem, hogy mi mit jelent. Ez most egy tömeges hallucináció volt? Hála a vegyszereknek? Megszállta valami a tettest, s az, a közösségi média segítségével erősödött és így tudott hatni másokra? Ajtók egy másik világra? A végén a zárójelenet a gyárban … Arra nem találok szavakat. Én simán azt hittem, hogy L. ott halt meg és szellemként tért vissza, de nem. Mondjuk azt sem értem, hogy maradhatott életben a kocsiban. Mit életben?! Ereje teljében, egy kisebb vágással a fején. Szegény Csilivilit sajnálom, de valakinek meg kellett halni. Milyen név már ez? És a Bambi? Istenem, ez az egész nagyon szürreális volt nekem. Ez a helyes kifejezés? Na, már ezt sem tudom.
Az a legnagyobb gondom, hogy kriminek túl misztikus, misztikusnak túl krimis. Nem kellett volna kevernie a kettőt. Vagy ír egy nagyon jó kis krimit, amiben a gyilkosunk és csak ő hallucinál. Vagy ír egy misztikus történetet, ahol jobban kifejti a sötét felhőt, az ajtókat.
Mert én így kevés vagyok ehhez.
Viszont ezen könyv alapján, ha tényleg ilyen Detroit, akkor be sem akarom tenni oda a lában, mert ez egy szuper dokumentumregény. Vagy mi?!

4 hozzászólás
>!
Ardena
Lauren Beukes: Torzók

Szent tehén! Hát mi a fészkes búbánat volt már ez megint? Akkorát csalódtam, mint ide Lacháza! :( Arra számítottam, hogy kapok egy jó kis nyomozós, thrilleres irományt, amiben van ugyan némi őrület, de mind felfogható, kibogozható, ha mással nem is, azzal magyarázható, hogy az elkövetők már csak ilyenek. De ez! Hát mi volt ez? Mi volt ez a sok szál, ami vezet valahová (?), de össze tutira nem, kibontva egyik sincs, és a legőrültebb, amit nem kellett volna részletezni egy picit sem, átvette az irányítást mind felett? spoiler
Állítom, hogy a sztori nagy részét nem értettem, de talán nem vagyok ezzel egyedül. Lehet, hogy szimbolikus jelentősége lett volna dolgoknak, de én nem tudtam kibogozni, és lehet, hogy ezzel a saját szegénységi bizonyítványomat állítom ki. Kb. mondatonként nézegettem már a végén, hogy mikor lesz ennek vége, és ez nem jó, nagyon nem. Őszintén mondom, sajnálom a rászánt időt :(

11 hozzászólás
>!
Veron P
Lauren Beukes: Torzók

Előrebocsátom, ha Beukes-ról van szó, nem tudok objektív lenni. Amióta az első könyvet, a Zoo City-t olvastam, odavagyok érte, így lehet, hogy bármit is írna, én úgyis rajonganék.

Azért kicsit elbátortalanított, hogy mennyi rossz véleményt olvastam róla: hogy mennyire kusza, értelmetlen, és hogy túl sok szálon fut a cselekmény, amit nem lehet követni.
Nos, az első kritikát talán még meg is értem valahol, a sztori kissé talán tényleg kaotikus néhol, a misztikus szál is zavaros talán olykor.
Azt viszont, hogy túl sok szálon futna, és ne lehetne követni? Ne már… összesen 5 nézőpont karakterünk van, ez talán több a szokványosnál, de azért követhetetlennek nem nevezném. Mondjuk tény, a szerelmi háromszögnél pont kettővel több, szóval… tudom, gonosz vagyok, de na, 5 nézőpont azért ne süsse már ki az agyunk :)

És hogy miről szól? Az én számomra igen sok mindenről, de ez talán annak is köszönhető, hogy a Tündöklő lányok után olvasgattam Beukes-ról, és a személyes élményeiről az erőszakkal kapcsolatban. Hogy már azt is részben az erőszak elleni kiáltásnak szánta.
Persze olvasható a Torzók egy szimpla misztikus krimiként is, ami csak annyiból különleges, hogy az elejétől ismerjük a gyilkost is, a gondolataival.
De ez a könyv ugyanannyira Detroit regénye is, és minden hasonló városé. Az egyszer nagy, virágzó város után annak csak torzója marad, a kivillanó bordákkal és a bomlás szagával együtt. És a város hatással lehet a lakóira is.

De szól rólunk, emberekről is.
Hogy sokszor a tömegben is milyen egyedül vagyunk. Hogy mennyire nem ismerjük néha azokat sem, akiket szeretünk. És hogy mennyire nem tudunk beszélni egymással, pedig szeretnénk. Hogy mennyire szüksége van mindenkinek barátokra és társakra. Hogy milyen nehéz néha kiállni magunkért vagy másokért, és milyen rossz lehet a vége. Arról, hogy nincs mindig igazság.
Az erőszakról, a véres és értelmetlen fajtáról. A gonoszságról, ami mögötte van, ami néha nem is tudatos gonoszság. És arról, hogy mostanra mennyire immunizálódtunk. Már nem hat meg minket az áldozat, nem látjuk benne az embert. Maximum sajnálkozunk, egy futó fintort vágunk, de már rég nem ráz meg minket velőnkig. Néha egy-egy különös kegyetlenséggel, de az átlagos erőszakra már meg sem rezdülünk.
Arról nem is beszélve, hogy a „kisebb” bűnökre aztán már végképp csak a vállunkat vonjuk… nem folyt vér? akkor miről beszéltek?
Pedig az internet, facebook és úgy a 21. század az erőszak és bűnök egy részét csak közelebb hozza… internetes zaklatás, videók megosztása… és nem leszünk tudatosabbak…

Szerintem ez kiáltás: Ébresztő, emberek, míg nem késő! Mentsük meg egymást, magunkat, a városokat, az emberiséget míg lehet. A földet legalább nem kell félteni.

23 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Lauren Beukes: Torzók

Meggyőződésem, hogy Lauren Beukes minden könyvével egyre jobban ír, most pedig tényleg minden korábbinál erősebb a szöveg: nem csupán az eseményeket ismerteti nagyon szuggesztíven, de a szereplők gondolatait, tetteit, életét is olyan erővel írja le, amivel képes azonnal megragadni, hogy aztán csak négyszáz oldal elteltével térj újra magadhoz. A Torzók (nagyon szeretem ezt a címet, legalább annyira, mint a szintén zseniális borítót – tényleg, önmagában ezt a képet megéri percekig nézegetni, annyira izgalmas részletek vannak rajta) igazi fájdalmas, mélyre húzó thriller, gyakorlatilag kötelező olvasmány a műfaj iránt érdeklődők számára.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-06-26+…

>!
tmezo P
Lauren Beukes: Torzók

Árulja már el valaki, hogy mi akart ez lenni, mert én kevés vagyok hozzá, hogy megértsem…
Színtiszta lázálom papírra vetve. Követhetetlen, csapongó jelenetek, különböző víziók, hallucinációk?, érthetetlen torz képek egymásutánja. Minden van benne ömlesztve, de semmi nincs végigvezetve, semmi rendszer nincs benne.
A misztikus dolog spoiler kidolgozatlan, nem derült ki a végére semmi, hogy akkor ez most mi, és mit akar. És akkor ott van a lányok ügye is, amit nem értek, hogy minek kellett az egészhez. Bár ez a szál érdekesebbnek bizonyult.
Rettentően fura a stílusa, kicsit sem tetszett.

14 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Lauren Beukes: Torzók

A könyv fülszövegét és az előttem szólók értékeléseit olvasva már tudtam, hogy az év egyik leginkább megosztó regényébe vágtam bele. De végül nem bántam meg.
Keresve sem találni ideálisabb helyszínt egy sötét, nyomasztó thriller megírásához, mint Detroit, az egykori Motor city, 20. századunk szénhidrogén alapú gazdasági fejlődésének húzóágazata, az autóipar egykori fellegvára. Az a város, amely mára csak szomorú csontváza lett egykori önmagának, a mesterségesen felpumpált fejlődés zsákutcája. A csődöt mondott szellemváros, ahol tízezrével állnak elhagyatott lakóházak, felhőkarcolók, ipari és kereskedelmi létesítmények, ahol ötvenezer kóbor kutyát számlálnak a hatóságok és drogos prostik ezreit viszik be hetente a zsaruk, hogy aztán újra visszakerüljenek a sehová sem vezető körforgásba.
Az írónak, aki valami sötétről szeretne írni, ez egy igazi cukorkásbolt. Itt nincs semmi jövőbe mutató, itt csak mocsok van, kilátástalanság, már az egykori „dicső” ipari múltra, a valamikori jó világra sem emlékszik senki. Itt mindenki csak csúszkál, mint malac a jégen. Ilyen környezetben miről is szólhatna egy sorozatgyilkos sztorija. Talán ez mellékes is. Minek ide sztori? Maga a város a sztori. …és ezt szerintem kiválóan fogja meg az írónő. Ahogy a két fiatal lány karakterén kívül (akikben a saját maguk által osztott és másoktól kapott pofonok után is ott rejlik egy más minőségű, értékes jövő ígérete – de lehet, hogy inkább csak reménye!), szinte minden más szereplő másodlagos. Jövőtlenek, menthetetlenek és ahogy a közeg, amiben vegetálnak úgy ők is változ(tat)hatatlanok. Őket az olvasó hamar elengedi, ahogy a nyomozás alap-sztoriját is, és marad a nyomasztó légkör, a hely „rossz” szelleme. Mivel a fülszöveg által generált kezdeti várakozásaimat hamar feladtam és a történet környezetére, a burkolt dokumentarista elemekre próbáltam koncentrálni, ezért úgy éreztem, hogy a történet-vezetésbe még a küszködve újjáéledni kívánó pszichedelikus eszközökkel próbálkozó művészi közösség szerencsétlenkedése és az internet média szerepének felturbózása is belefér (lehet, hogy ez a jövőnk, …vagy éppen a mánk?!). Amit viszont nem tudok megbocsátani, az a kidolgozatlan, logikátlan és szerintem az egészbe valahogy egyáltalán nem illeszkedő, ráadásul elvarratlan misztikus szál.
De végül is ez a regény az én olvasatomban akár lehet felpörgött életünk, elidegenedett társadalmi struktúráink, érzelmi és morális lecsúszásunk korrajzaként is értelmezhető. Lehet egy mementó, amely emlékeztethet bennünket az örök kérdésre: Van-e élet a halál előtt?
Szerintem még sokan, sokáig fognak ezen a művön polemizálni – nálam sokkal értőbb emberek is. Mindenesetre rám hatással volt, ha nem is a várt módon és értelemben.


Népszerű idézetek

>!
tmezo P

– De még Facebook-oldalad sincs.
– Túl sok macera. Arra találták ki, hogy elbizonytalanodjunk mások sokkal jobb élete miatt. Csak etetjük a gépet.

Kapcsolódó szócikkek: Cassandra Holt · Facebook · Layla Jane Stirling-Versado
>!
tmezo P

A félelem rohadékká teszi az embert.

Kapcsolódó szócikkek: félelem · Jonno Haim
17 hozzászólás
>!
tmezo P

(…) a legnagyobb képtelenség a halálban az, hogy az élet megy tovább.

Kapcsolódó szócikkek: Gabriella Versado · halál
>!
Ardena

Régen kalodákban szégyenítettek meg embereket nyilvánosan, ma már elég
egy wifi-kapcsolat. Az interneten a megalázás örök életűvé válik.

Kapcsolódó szócikkek: internet · szégyen
>!
Ardena

Ilyen az emberi természet, mániákusan sokat lát bele mindenbe.

>!
mate55 

A kávé legalább természetes. Mint a herpesz.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jonno Haim · kávé
>!
buzavirág

– Kellene magának egy védelmező talizmán. Az asabache, a gagátkő segít elűzni a gonoszt.
– Az a baj, hogy én nem elűzni akarom, hanem megtalálni.

Kapcsolódó szócikkek: Gabriella Versado
>!
Riszperidon P

Fényképek, hangok – ezeket húzzuk közelebb magunkhoz, amikor hiányoznak az emberi kapcsolatok, nem a csicsás sportcipőket és a nagyképernyős tévét.

25. oldal

>!
mate55 

A pénz határozza meg a szabályokat. Ez a dolgok ára. Ez mondja meg, mink van, hol vagyunk, mik vagyunk és mik lehetünk. A pénz egy olyan álom, ami saját magát tette valósággá.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Clayton Broom · pénz

Hasonló könyvek címkék alapján

Pierre Lemaitre: Téboly
Karen Rose: Sikíts értem
Karin Slaughter: Az eltűnt lány
M. J. Arlidge: Üsd, vágd
Richard Godwin: A romlás labirintusa
Thomas Harris: A vörös sárkány
Steven Saylor: A holtak méltósága
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Jeff Lindsay: Dexter dühödt démonai
Tom Rob Smith: A 44. gyermek