Torzók 68 csillagozás

Lauren Beukes: Torzók

Detroitban gyilkosságsorozat kezdődik, amelynek brutalitása láttán a rendőrség vonakodik tájékoztatni a sajtót a részletekről.
Gabriella Versado nyomozó nyolc év alatt megtapasztalta, milyen mértéket ölthet az emberi ostobaság, a korrupció és a színtiszta gonoszság, de ehhez hasonlót még nem látott. Kamaszlánya, Layla eközben veszélyes flörtbe bonyolódik egy internetes ragadozóval. Jonno, a szabadúszó újságíró elkeseredésében bármire képes egy exkluzív sztoriért. A hajléktalan TK pedig mindent megtesz, hogy elkapja a szörnyeteget, akit megszállt a valóság erőszakos átformálásának álma.

Lauren Beukes, a Tündöklő lányok szerzője legújabb thrillerében egy különösen sötét történetet mesél egy városról, amely lakóival együtt napról napra jobban széthullik.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
GABO, Budapest, 2016
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634062455 · Fordította: Novák Gábor
>!
GABO, Budapest, 2016
448 oldal · ISBN: 9789634062813 · Fordította: Novák Gábor

Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Cassandra Holt · Clayton Broom · Gabriella Versado · Jonno Haim · Layla Jane Stirling-Versado · Ramón Flores · Thomas Michael Keen (TK)


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 88

Kívánságlistára tette 74

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

phetei P>!
Lauren Beukes: Torzók

Tudtam én, hogy Beukesben van kakaó. Kettőt olvastam tőle ezelőtt és bár a Moxyland nem igazán érintett meg, a Zoo City után már biztos voltam benne, hogy lesz itt még parádé kérem.

A Torzók persze messze nem tökéletes. A sztori legalábbis középszerű és a karakterek sem különösebben átütőek. A detroiti helyszín ugyan megjelenik a saját maga egyedi jellegzetességeivel a regényben, de ezeket nem éreztem annyira lényegesnek, vagy különlegesnek, hogy némi átírás után ne lehetne belőle akár Ózd, a nyolcadik kerület, vagy bármely egyéb random (hangulathoz illően, lehetőleg azért egy kicsit lepusztult) városa a Földnek. Ezzel pedig meg is érkeztünk a könyv esszenciájához.

Egyik korábbi kortárs és a mi jelenünkben játszódó regényben sem éreztem még ekkora átütőerővel, hogy ez valóban a itt játszódik ahol élünk, ebben a korban, a mi közegünkben, a mi életünkben. A kötet minden oldaláról visszaköszönnek korunk mémjei, a közösségi média és az egyetemes popkultúra toposzai (megfűszerezve mindezek finom kritikájával). Persze könnyen lehetne ez erőltetett és izzadságszagú, de Beukes legnagyobb bravúrja az, hogy mindezek olyan egyértelmű és könnyed természetességgel jelennek meg a könyvének lapjain, mint ahogyan mindennapjainkat is átszövik.

Ez az üdítő modern frissesség teszi igazi élménnyé a Torzók olvasását és ugyanez fedi el a fentebb említett hiányosságait is. Annak ellenére, hogy engem ez a koncepció tényleg eltalált, nem csodálkozok a viszonylag rosszabb értékelési százalékon. Ugyanis, ha ez valakinek nem jelent plusz többletet, akkor az ami marad, nem valami kiemelkedő. Beleérte a teljesen szükségtelen pszeudomisztikus befejezést is.

Beukes legnagyobb erőssége kétségkívül a hangulatteremtés, ha ehhez megtalálja a megfelelő vázat, melyet beburkolhat, akkor biztos vagyok benne, hogy mindenki le fogja tenni a haját az írásaitól. :)

    __

Sajnos maradt feketeleves a végére. Kedves @gabokiado és @Gabo_SFF, a kötet egy olvasás után gyakorlatilag a szétesés határára került. Kifejezetten vigyázok a könyveimre, ennek sem tört meg a gerince, nem hajlott sehol. Mivel főként bkv-n olvasok egy kézzel, nemigen nyitom őket 45 foknál szélesebbre sem. Ennek ellenére a gerinc és a kötés már az olvasás harmadánál elkezdett szétválni, először csak alul, de mire a végére értem, a gerinc felső részén is. Ez módfelett bosszantó fejlemény, főleg annak tükrében, hogy valahogy a Gabo könyveknél nagyobb átlagban jön elő valamilyen műszaki probléma (persze lehet, hogy csak én vagyok peches). A Mellékes igazság és a Mitágó-erdő annyira merev volt, hogy egy idő után komoly munka volt nyitva tartani. Az ajándékba kapott Horgonyhely példányomat pedig utólag ki is cseréltettem (Gabo ügyfélszolgálat korrekt volt, köszi!), mivel a borító ferdén volt ráhelyezve a kötet lapjaira.
Tekintettel arra, hogy ez a négy könyv a Gabo-s gyűjteményem felét teszi ki, ez nagyon rossz arány. Lassan ott tartok, hogy nem veszek meg Gabo kiadványt anélkül, hogy előtte a kezembe ne vettem volna, ellenőrizendő a nyomdai kivitelezést…

5 hozzászólás
pat P>!
Lauren Beukes: Torzók

Azt. A. Rohadt.
Mondjátok meg nekem, hol lehet megtanulni így írni. Avagy, ha Lauren Beukes íráskészsége ilyen tempóban fejlődik tovább, tíz év múlva lyukat üt az univerzumon.
Régen volt már olyan, hogy nem voltam képes abbahagyni az olvasást addig, amíg az utolsó oldalra nem értem. Ez ráadásul hajnali kettőkor történt meg, és a könyvet becsukva egyből olyan ütős kis rémálommal ébredtem, hogy ihaj.
A stílusa egyszerűen remek, ennél jobban szerintem nem lehet ezt csinálni. Detroit és az ott élők bemutatása olyan sötéten hangulatos és döbbenetesen hiteles, hogy olyan nincs is. (A köszönetnyilvánításból meg ismét olyan alapos háttérmunkára derül fény, hogy le a kalappal.) A karakterekre szerintem öt év múlva is név szerint fogok emlékezni, a frizurájukkal és az élettörténetükkel együtt. Az alapötlet, hát az meg valami extrém módon bizarr, én hideglelést kaptam rendszeresen. És nem is az az igazán halálpara benne, hogy jön a gonosz és mi lesz, hanem hogy melyik szereplő fog már megint akkora hülyeséget csinálni, mint a ház, és mi lesz akkor… Annyira életszerű, na. Meg szimbolikus. Meg furcsa. Meg kegyetlen.
Az angol és a magyar cím egyaránt zseniális, a borítóval egyetemben. Az meg, hogy a nagy izgalmak közepette nem voltam mindig képes angyali gyöngédséggel, a lapokat maximum 33 fokos szögben kinyitva tartani a könyvet, és ezért némi gerincgyengeség és a fenyegető lapkihullás veszélye lépett fel, valószínűleg az én hibám. (Nem. Szerintem a nyomdáé. Komolyan már!) (Ja, meg a fülszövegíró sem volt azért a helyzet magaslatán, majd elfelejtettem.)

7 hozzászólás
Riszperidon P>!
Lauren Beukes: Torzók

Az első gondolatom, miután letettem a könyvet, hogy ezt újra kell olvasnom, mert ebben sokkal jobban el kell mélyedni az elejétől kezdve, mint ahogy tettem.
A könyv első kb. 160 oldalával nem voltam teljes mértékben megelégedve. A lepukkant, válság utáni döglött, egykor virágzó, de most több sebből vérző és rothadó Detroitot nagyon szemléletesen tárja elénk, valamint sok dologban nagyon érződik az, hogy az írónő a Dél-Afrikai Köztársaságból származik.
Az elkövetett bűntény, ami után nyomozni kezdenek, sokkoló. Ezzel nem is volt gond, mert nagyon megfogott. Viszont, ami nagyon zavart, hogy az első kb. 160 oldalon többet találkoztam a farok szóval, mint az eddigi olvasmányaim során összesen. (Jó, aki tudja, milyen könyveket olvasok, az ezen annyira nem lepődik meg.:D) Eme nemes testrésszel semmi bajom, egy-egy szexjelenettel sem, sőt, sokszor feldobja pár ilyen jelenet az olvasmányaimat, de ennyi erekció ilyen rövid időn belül egy erotikus olvasmányban fér meg számomra, és nem egy ilyen stílusú könyvben, mint ez. A néninek lehet, valami kukifétise van, mert néha még tárgyakat, épületeket is ahhoz hasonlította. Aztán viszont, mintha elvágták volna….
És, hogy miért kell újraolvasnom? Hát a vége, ember! Rá kell jönnöm, hogy mennyire szeretem azt, hogy hirtelen ilyen éles váltással el tud valaki kanyarodni a valóságtól, vagy eltorzítani azt. Először csak fogtam a fejem, hogy ez most hirtelen úgy mégis mi, majd rájöttem, hogy hangulatban nagyon emlékeztet A sejt című filmre, ami szintén nagyon megosztó, és alacsonyabb pontszámon áll az IMDb-n. Olyan világot tárt elém az írónő, hogy imádtam benne lenni, miközben elszörnyedtem, és kirázott a hideg. És mire jöttem rá a végén? Arra, amit már említettem párszor. Ezt újra kell olvasnom, és teljesen más tudatállapotba kapcsolni közben az agyam.

4 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!
Lauren Beukes: Torzók

Üdvözöllek Detroitban, ahol az ég csak ritkán kék, és ahol nem biztos, hogy a felhők mögött süt a nap.

Szerintem lesznek páran, akiknek Lauren Beukes új rémálmokat fog adni. Bár a Torzók nem horror, mégis vannak benne olyan jelenetek, amitől az ember hátán feláll a szőr és amik egyszerűen annyira beleégnek az agyadba, hogy utána bármikor élesen fel fogod tudni idézni.

Ami nekem leginkább tetszett Beukes könyvében, hogy végre az internet és az okostelefonok a történet szerves részét képezik, és bemutatják annak minden előnyét és hátrányát. Egyszerre jelenik meg az, hogy mintha mindenki mindenkiről tudna mindent, de sokszor mégsem tudjuk, ki a másik ember, aki a gép mögött ül. Egyszerre árul el a Facebook és társai rólad mindent és semmit. Lehetsz akárki és ha bármi bűnt elkövetsz, sokkal nehezebb lesz téged elkapni, mint azt bárki is gondolná.

Beukes nem kíméli az olvasókat, egy igazán sötét utazásra visz el minket Detroitban. Itt szinte mindenkinek van valami titkolnivalója, perverziója, titka, amit nem szeretne, ha kiderülne. Mindemellett a természetfeletti is megjelenik a regényben, egészen a végéig csak finoman lebegtetve, hogy aztán a végén egy igazán elborult befejezést kapjunk, ami utána viszont bennünk is ott lesz a kérdőjel, hogy mi is volt valóság és mi csak a szereplőink képzeletének szüleménye?

A Torzók is beállt nálam azon regények sorába, amelyeknek nagyon markáns hangulatát bármikor fel tudom idézni. Nyomasztó, nem egyszerű mű, de mindenképp érdemes vele megismerkedni, mert fontos kérdéseket boncolgat.

Veron>!
Lauren Beukes: Torzók

Előrebocsátom, ha Beukes-ról van szó, nem tudok objektív lenni. Amióta az első könyvet, a Zoo City-t olvastam, odavagyok érte, így lehet, hogy bármit is írna, én úgyis rajonganék.

Azért kicsit elbátortalanított, hogy mennyi rossz véleményt olvastam róla: hogy mennyire kusza, értelmetlen, és hogy túl sok szálon fut a cselekmény, amit nem lehet követni.
Nos, az első kritikát talán még meg is értem valahol, a sztori kissé talán tényleg kaotikus néhol, a misztikus szál is zavaros talán olykor.
Azt viszont, hogy túl sok szálon futna, és ne lehetne követni? Ne már… összesen 5 nézőpont karakterünk van, ez talán több a szokványosnál, de azért követhetetlennek nem nevezném. Mondjuk tény, a szerelmi háromszögnél pont kettővel több, szóval… tudom, gonosz vagyok, de na, 5 nézőpont azért ne süsse már ki az agyunk :) És hogy miről szól? Az én számomra igen sok mindenről, de ez talán annak is köszönhető, hogy a Tündöklő lányok után olvasgattam Beukes-ról, és a személyes élményeiről az erőszakkal kapcsolatban. Hogy már azt is részben az erőszak elleni kiáltásnak szánta.
Persze olvasható a Torzók egy szimpla misztikus krimiként is, ami csak annyiból különleges, hogy az elejétől ismerjük a gyilkost is, a gondolataival.
De ez a könyv ugyanannyira Detroit regénye is, és minden hasonló városé. Az egyszer nagy, virágzó város után annak csak torzója marad, a kivillanó bordákkal és a bomlás szagával együtt. És a város hatással lehet a lakóira is.

De szól rólunk, emberekről is.
Hogy sokszor a tömegben is milyen egyedül vagyunk. Hogy mennyire nem ismerjük néha azokat sem, akiket szeretünk. És hogy mennyire nem tudunk beszélni egymással, pedig szeretnénk. Hogy mennyire szüksége van mindenkinek barátokra és társakra. Hogy milyen nehéz néha kiállni magunkért vagy másokért, és milyen rossz lehet a vége. Arról, hogy nincs mindig igazság.
Az erőszakról, a véres és értelmetlen fajtáról. A gonoszságról, ami mögötte van, ami néha nem is tudatos gonoszság. És arról, hogy mostanra mennyire immunizálódtunk. Már nem hat meg minket az áldozat, nem látjuk benne az embert. Maximum sajnálkozunk, egy futó fintort vágunk, de már rég nem ráz meg minket velőnkig. Néha egy-egy különös kegyetlenséggel, de az átlagos erőszakra már meg sem rezdülünk.
Arról nem is beszélve, hogy a „kisebb” bűnökre aztán már végképp csak a vállunkat vonjuk… nem folyt vér? akkor miről beszéltek?
Pedig az internet, facebook és úgy a 21. század az erőszak és bűnök egy részét csak közelebb hozza… internetes zaklatás, videók megosztása… és nem leszünk tudatosabbak…

Szerintem ez kiáltás: Ébresztő, emberek, míg nem késő! Mentsük meg egymást, magunkat, a városokat, az emberiséget míg lehet. A földet legalább nem kell félteni.

26 hozzászólás
kratas P>!
Lauren Beukes: Torzók

Hát beteg egy könyv ez és ennek megfelelően kegyetlenül nyomasztó. Egyik szereplővel sem tudtam kibékülni, bár még Gabi volt talán az, akivel tudtam valamennyire szimpatizálni spoiler
Egyébként nem tudom eldönteni, hogy ez a hmm.. fogalmazzunk úgy, hogy furcsa stílus, ez szándékos-e, hogy ezzel is tovább erősítse a pszichopata sorozatgyilkosunk rémségeit, vagy valami gond van a szerzőnél esetleg. Passz, de nagyon sokat gondolkodtam ezen olvasás közben – persze, minden ilyen érdekes résznél –, remélem, hogy az előbbi. Mert akkor viszont öt csillagot kellene adnom, mert fantasztikus a hangulata a történetnek és klassz volt az is, ahogy párhuzamosan haladtunk a több szereplő által megélt dolgokkal a könyvben.

Dominik_Blasir>!
Lauren Beukes: Torzók

Meggyőződésem, hogy Lauren Beukes minden könyvével egyre jobban ír, most pedig tényleg minden korábbinál erősebb a szöveg: nem csupán az eseményeket ismerteti nagyon szuggesztíven, de a szereplők gondolatait, tetteit, életét is olyan erővel írja le, amivel képes azonnal megragadni, hogy aztán csak négyszáz oldal elteltével térj újra magadhoz. A Torzók (nagyon szeretem ezt a címet, legalább annyira, mint a szintén zseniális borítót – tényleg, önmagában ezt a képet megéri percekig nézegetni, annyira izgalmas részletek vannak rajta) igazi fájdalmas, mélyre húzó thriller, gyakorlatilag kötelező olvasmány a műfaj iránt érdeklődők számára.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-06-26+…

Amadea>!
Lauren Beukes: Torzók

A könyv, amire nagyon kíváncsi voltam, de nagyon sokáig halogattam [valójában nem, csak tavaly vettem. Van, aki hét évig vár a sorára]. A Tündöklő lányok annyira összetört, hogy féltem a fájdalomtól, de a Torzók (témája ellenére) meglepően olvasóbarát Beukes-regény olyan szürreális befejezéssel, amibe az agy beleborzong, de a szív nem facsarodik össze, olyan társadalomkritikai felhanggal, ami belesimul a történet szövetébe és nem kiáltvány lesz belőle.

4 hozzászólás
A_Shara>!
Lauren Beukes: Torzók

Pár éve még ódzkodtam a megosztó könyvektől, most már örömmel olvasom őket. Valami fura kiváncsiság van bennem, vajon milyen érzéseket vált ki belőlem a könyv? És a Torzók igazán megosztja az olvasókat.
Műfaját tekintve nem krimi, talán kicsit horror, kicsit természet feletti – attól függ, mit akarunk hinni. Beukes ezt teljesen ránk bízza.
Egy lepusztult város züllött, lecsúszott lakóinak néhány napjába kapunk betekintést. Hogy történnek közben gyilkosságok? Az csak mellékes a történetben, a hangsúly a szereplőkön van: a nyomozónő miként áll helyt elvált anyaként, a lánya ezt hogyan éli meg, a barátnője vajon miért vadászik pedofilokra, és így tovább.
Nagyjából senkit sem kedveltem meg, de egy kicsit együtt tudtam érezni velük.
A természetfeletti szál pedig ha akarjuk van, ha akarjuk nincs: spoiler
De bármi lehetett, az olvasóra van bízva.

3 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Lauren Beukes: Torzók

A könyv fülszövegét és az előttem szólók értékeléseit olvasva már tudtam, hogy az év egyik leginkább megosztó regényébe vágtam bele. De végül nem bántam meg.
Keresve sem találni ideálisabb helyszínt egy sötét, nyomasztó thriller megírásához, mint Detroit, az egykori Motor city, 20. századunk szénhidrogén alapú gazdasági fejlődésének húzóágazata, az autóipar egykori fellegvára. Az a város, amely mára csak szomorú csontváza lett egykori önmagának, a mesterségesen felpumpált fejlődés zsákutcája. A csődöt mondott szellemváros, ahol tízezrével állnak elhagyatott lakóházak, felhőkarcolók, ipari és kereskedelmi létesítmények, ahol ötvenezer kóbor kutyát számlálnak a hatóságok és drogos prostik ezreit viszik be hetente a zsaruk, hogy aztán újra visszakerüljenek a sehová sem vezető körforgásba.
Az írónak, aki valami sötétről szeretne írni, ez egy igazi cukorkásbolt. Itt nincs semmi jövőbe mutató, itt csak mocsok van, kilátástalanság, már az egykori „dicső” ipari múltra, a valamikori jó világra sem emlékszik senki. Itt mindenki csak csúszkál, mint malac a jégen. Ilyen környezetben miről is szólhatna egy sorozatgyilkos sztorija. Talán ez mellékes is. Minek ide sztori? Maga a város a sztori. …és ezt szerintem kiválóan fogja meg az írónő. Ahogy a két fiatal lány karakterén kívül (akikben a saját maguk által osztott és másoktól kapott pofonok után is ott rejlik egy más minőségű, értékes jövő ígérete – de lehet, hogy inkább csak reménye!), szinte minden más szereplő másodlagos. Jövőtlenek, menthetetlenek és ahogy a közeg, amiben vegetálnak úgy ők is változ(tat)hatatlanok. Őket az olvasó hamar elengedi, ahogy a nyomozás alap-sztoriját is, és marad a nyomasztó légkör, a hely „rossz” szelleme. Mivel a fülszöveg által generált kezdeti várakozásaimat hamar feladtam és a történet környezetére, a burkolt dokumentarista elemekre próbáltam koncentrálni, ezért úgy éreztem, hogy a történet-vezetésbe még a küszködve újjáéledni kívánó pszichedelikus eszközökkel próbálkozó művészi közösség szerencsétlenkedése és az internet média szerepének felturbózása is belefér (lehet, hogy ez a jövőnk, …vagy éppen a mánk?!). Amit viszont nem tudok megbocsátani, az a kidolgozatlan, logikátlan és szerintem az egészbe valahogy egyáltalán nem illeszkedő, ráadásul elvarratlan misztikus szál.
De végül is ez a regény az én olvasatomban akár lehet felpörgött életünk, elidegenedett társadalmi struktúráink, érzelmi és morális lecsúszásunk korrajzaként is értelmezhető. Lehet egy mementó, amely emlékeztethet bennünket az örök kérdésre: Van-e élet a halál előtt?
Szerintem még sokan, sokáig fognak ezen a művön polemizálni – nálam sokkal értőbb emberek is. Mindenesetre rám hatással volt, ha nem is a várt módon és értelemben.


Népszerű idézetek

tmezo P>!

– De még Facebook-oldalad sincs.
– Túl sok macera. Arra találták ki, hogy elbizonytalanodjunk mások sokkal jobb élete miatt. Csak etetjük a gépet.

Kapcsolódó szócikkek: Cassandra Holt · Facebook · Layla Jane Stirling-Versado
Riszperidon P>!

Nehéz romantikus hangulatba kerülni, amikor egész nap tetemekkel foglalkozol.

236. oldal (Gabo, 2016)

5 hozzászólás
tmezo P>!

A félelem rohadékká teszi az embert.

Kapcsolódó szócikkek: félelem · Jonno Haim
17 hozzászólás
tmezo P>!

[…] a legnagyobb képtelenség a halálban az, hogy az élet megy tovább.

Kapcsolódó szócikkek: Gabriella Versado · halál
Riszperidon P>!

Kávé és fekete humor: ez az üzemanyag hajtja a zsarukat.

66. oldal (Gabo, 2016)

3 hozzászólás
Leliana >!

Ilyen az emberi természet, mániákusan sokat lát bele mindenbe.

Riszperidon P>!

Mindenki három életet él: nyilvánosát, privátot és titkosat.

131. oldal (Gabo, 2016)

Riszperidon P>!

– Eszel velem, Benjamin? – kérdezi az apja.
– Muszáj?
– Nem. Ehetünk mindannyian a lakás különböző részein, rákapcsolódva a kütyüinkre, nehogy véletlenül beszélnünk kelljen egymással.

187. oldal (Gabo, 2016)

Leliana >!

Régen kalodákban szégyenítettek meg embereket nyilvánosan, ma már elég
egy wifi-kapcsolat. Az interneten a megalázás örök életűvé válik.

Kapcsolódó szócikkek: internet · szégyen
Riszperidon P>!

Iszonyú erős az utcákon a gyűlölet. Előjegyezhetnél lobotómiára, hogy kitörlődjön az agyamból az a sok szar, amit el kellett olvasnom.

144. oldal (Gabo, 2016)

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Később
Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház
Chris Carter: Halállista
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Jo Nesbø: Hóember
Stephen King: A kívülálló
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Joe Hill: NOS4A2