Telihold ​kávézó (Anita Blake, vámpírvadász 4.) 87% 444 csillagozás

„Ha már meg kell halni, legalább bátran haljunk meg. Ez kiborítja az ellenséget”

Ez a rész még mindig hozza a formáját.
Itt még imádom a szerelmi szálat is, mert bár elsődlegesen ez lenne a fő téma, nem zavaró, helyet kap a horror, a nyomozás, az izgalom, a feszültség.
És bár már olvastam a sorozatot, nagyon élveztem, hogy újra elmerülhettem ebben a világban.
Igaz Anitat néha megcsapkodtam volna, de ez más kérdés.
Szuper része a sorozatnak és megy a kedvencek közé természetesen. ♥

Ismételten nagyon élveztem!
De most volt egy olyan érzetem hogy össze lett csapva a vége. Eleve a rendőrségi nyomozás teljesen a háttérbe szorult a sztori legnagyobb részében. Az előző 3 részben sem az dominált, de azért néha szóba került hogy az is zajlik. No mind1.
Élvezeti értékét nem rontotta a könyvnek.

A boldogság kék madarával repkedtem, mert kaptam megint Jean-Claudeból egy adaggal. Tesztoszteronnal bőven megfűszerezett adaggal. :P
Köszi Richard! Nélküled ezt nem kaphattam volna meg. :D
Valahogy ez a „bolyhos” dolog nekem nem fekszik. Nem tudom miért jobb nekem, hogy valaki vámpír. Ergo halott. Mint az hogy vérfarkas. o.O
De valószínűleg Richard simulós, nyafi személyisége nem jön be igazán és emiatt nem tetszik.
Ja és teljesen kikészít az hogy musical rajongó. Gyűjti a musical lemezeket… Ne mááár! Ilyen hetero pasi nincs! Ki van csukva!!! :DD
Edward egyre szimpatikusabb, nagyon kíváncsi leszek milyen lesz később.

Most is voltak pillanatok amikor húztam az orrom hogy 'úristenmieez', de már tényleg nagyon gyorsan átlendültem rajtuk.
Szóval amit soha nem gondoltam volna: totál ráfüggtem egy ilyen – vámpíros, szörnyes, horroros – sorozatra. Azt hittem kell vagy 10 év mire végig olvasom a huszon akárhány megjelent részt. Hát nem kell.
Haladok tovább.

A könyv elsö száz oldala elég unalmas volt. Nagyon untam a táj és egy-egy szoba, oldalakon át tarto leirását. A cselekmény viszont tetszett. Sosem találtam volna ki, hogy ki áll az egész mögött. Richardal nincs semmi bajom söt szimpi pasi csak nem Anita pasijaként.Legjobb barátnak tökéletes lenne. Már alig várom, hogy összejöjön Jean-Caude-val. A Város ura mégis csak jobban illene Anta mellé. Értem én hogy már nem dobog a szive, de Richard sem teljesen ember. Na mindegy ugyis összejönnek csak ki kell várnom

Érdekesen alakult ez a rész. Anitát nagyon bírtam. Jókat mosolyogtam egy-egy beszólásán. Nekem még mindig Jean-Claude a favorit. Richard-dal összességében nincs bajom, de önző vagyok és nem őt szeretném Anita mellett látni. Nagyon élveztem, mikor megjelent Jean-Claude Anita lakásán. :-) Kíváncsi leszek a randevúikra. Nem semmi volt a ketreces jelenet. Nagyon izgultam olvasás közben, spoiler

Ez a rész már majdnem kiérdemelte az öt csillagot.
Mivel ez a sorozat elvileg nem krimi (annak ellenére, hogy végig nyomoznak benne), hanem egy pararománc, így elvárható, hogy a romantikus szál ne csak száz oldalanként kapjon egy lélegzetnyi teret. Ez a bajom ezzel a sorozattal.

Mérges vagyok rá, mert maga a nyomozás tárgyát képező „rejtély” annyira szem előtt van, hogy nem lehet nem rájönni, így viszont csak a romantikus szál és az érdekes karakterek azok, amik a kíváncsiságom fenntartják, és mégis tovább olvasok.

Miközben azon mérgelődök sorban minden további és további nyomozásos, száraz fejezetnél, hogy miért nem szólt senki ennek az írónak, hogy figyeljen már arra, hogy ne hagyja el félúton a másik fő szálat?

Tudom, hogy végül visszatalál majd az író a romantikus oldalhoz, tehát tovább olvasok, mert győz a kíváncsiság, de pipa vagyok.

Egy jól felépített cselekmény és egy fantasztikus befejezés, bár pár oldalt még el tudtam volna képzelni :) Annyi biztos, hogy most a gyilkos kiléte meglepő volt számomra. Egyre jobban tetszik a romantikus szál Richarddal. Jean- Claude hülyeségeit egyre rosszabbul bírom, de így mindig történik valami váratlan.
Tetszett, hogy beleláttam a falka belügyeibe és felépítésébe.
Edwarddal jó párost alkotnak harci helyzetben, de srác még mindig egy nagy kérdőjel.
Történt egy furcsa eset, aminek a jelentőségére nem jöttem rá..
-Ha esetleg valaki olvassa az értékelésem és rájött azt örömmel venném :D- szóval Richard-Anita- Jean Claude egymás kezét fogták és volt az az energia, amit varázslatnak hívtak, ami után Richard nem tudta megérinteni Anitát, mert szikrázott a bőre.. ez mi volt? a későbbiekben ennek van szerepe?

Lehet morbidnak vagy nem normálisnak nevezni, de vállalom, hogy én jókat szórakoztam Anita poénjain. Néha még Jean-Clude is megnevettetett. jahh, hogy ez nem vígjáték……………nem baj, nekem néha úgy tűnt :) Pszcho-Anita olyannak tűnt, mint aki túl van legalább három sikeres kezelésen és nem annyira elvetemült, mint eddig. Kicsit puding lett, ettől sokkal emberibb is. Nem lehet mindig kemény és rettenthetetlen valaki. Mindegy mennyire kemény a páncélod, neked is kell valaki, akitől kieresztesz, aki elfogad úgy, ahogy vagy és akivel boldog vagy. hozzáteszem, lassan ki kellene derülnie, hogy Anita sem egy „mezei” ember, mert a sérülései sokszor nekem fájnak Richard nekem túlságosan puha volt farkasember létére. Lehet, hogy csak a szerelem teszi, bár az előző részben sem volt az a gyilkolászós pszicho fajta. Mindenesetre bírtam ezt a fajta szerelmet, amikor így feláldozza magát. Szigorúan, csak olvasva.

Edward pedig, Edward: imáááááááádom!!!!! ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ Szívesen megsimogatnám azt a szőke buksiját. :) Már alig vártam, hogy megjelenjem a történetben. ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Maga sztori nem volt rossz, bár ebben a részben pont maga a krimi szál nem kapott sok szerepet. Megérte, mert így kaptunk egy kicsivel több magánéletet. :)
Zárszóként csak annyit: Edward ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ :) :)

„Mindent összevetve meg kell állapítanom, hogy az alakváltók világa sem kevésbé összetett, kegyetlen és átláthatatlan, mint a vámpíroké, csak eddig még nem volt szerencsénk hozzá ilyen mélységében. Ügyesen csavargatja a szálakat a szerző, és kellő részletességgel mutatja be, hogy bár ezek a lények lélegeznek, a vérük meleg, alapvetően emberi életet élnek, de attól még az állati részük időként átveszi felettük az uralmat – erre leginkább a telihold környékén van esély.”

„Mindent összevetve meg kell állapítanom, hogy az alakváltók világa sem kevésbé összetett, kegyetlen és átláthatatlan, mint a vámpíroké, csak eddig még nem volt szerencsénk hozzá ilyen mélységében. Ügyesen csavargatja a szálakat a szerző, és kellő részletességgel mutatja be, hogy bár ezek a lények lélegeznek, a vérük meleg, alapvetően emberi életet élnek, de attól még az állati részük időként átveszi felettük az uralmat – erre leginkább a telihold környékén van esély.”

„Amennyire tetszett ennek a résznek a krimi szála és az alakváltók világának bemutatása, éppen annyira másztam falra Anita magánéletének alakulásától. (…) túl van komplikálva ez az egész dolog, és ettől inkább nevetségessé válik a helyzet, mint érthetővé – már első olvasásra is ezt gondoltam, de a későbbi fejlemények ismeretében még inkább így érzem. (…) Anita magánéleti bénázása ellenére ez a rész második olvasatra is a kedvemre való volt. Jöhet a következő.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2016/01/laurell-k-hamilt…

Nagyon jó, pörgős, izgalmas, igazi Anita Blake!
Én továbbra is nagyon szurkolok,hogy Jean Claude és Anita összejöjjenek, annyira jó ahogy kerülgetik egymást:)
Richarddal se volt semmi bajom, de azért na, nem ő kell Anita mellé.
A nagás rész elég brutál volt, még olvasni is szörnyű:S
A könyv végén meglepődtem, nem erre számítottam, nem tudom elbambultam-e a könyv olvasása közben, vagy mért nem jöttem rá, hogy …:)

Másodszori olvasásra is ugyan olyan jó élmény volt. Az eddigiek közül még mindig ez a kedvenc kötetem. Edwardot még mindig imádom, és az a karácsonyi rész a végén most pont stimmelt is. Ez a -Mit lehet adni a Város Urának karácsonyra?- Tényleg fogós kérdés. De hát a vámpírok mióta ünneplik a katolikus ünnepeket?! :D