Lidérces ​álmok (Anita Blake, vámpírvadász 12.) 73% 239 csillagozás

„Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.”

Nagyon vegyes érzésekkel csuktam be a könyv utolsó lapját, és kellett pár óra, mire eldöntöttem, hogy inkább pozitív, semmint negatív a véleményem.

Az már biztos, hogy innentől a hímek száma csak nő Anita életében, és bár sokan „vagyunk” még eltudom viselni ezt a létszámot.
Hála égnek a harc és nyomozás is megvan, egyre betegebb ellenséggel kell szembe néznie a karaktereknek.

Az érzelmi szál még mindig erős, szépen és árnyaltan van feltüntetve, sokszor újra olvastam egy – egy részt, mert annyira mélyen érintett.

Az erotika is egyre erősebb, sokat tesz Anita azért, hogy „erősödjön a kis családja” és ahogy már az lenni szokott, sok gyakorlásnak, megvan az eredménye.

A humor még mindig páratlan és felsejlik egy igen csak erős öncinizmus, amit azért volt jó olvasni, mert már pár kötettel ezelőtt is kritizáltam a főhősnő magához való viszonyát.

Úgy gondolom ezt a sorozatot vagy szereted, vagy utálod, kettő között nincs.
Én az előbbi vagyok, sőt egyre jobban rabja leszek ennek a világnak is.

Ott élni, harcolni, szeretni és szeretkezni, ez teljesen rendben van.
Nos a számokkal persze bajban lennék, de hát nem vagyunk egyformák.

Ez a sorozat egyre „nehezebb” lesz, de nagyon élvezem.

Kedvenc!♥

Nem, nem, akkor sem adhatok rá 5*-nál kevesebbet.
Pedig „eldöntöttem” az elején, hogy majd most naaaagyon szőrös szívű némber leszek és nem osztogatom csak úgy az 5 db kiscsillagot.
De nem tudok mit tenni.
Ezt a részt is imádtam!
Úristen de még hogy mennyire!!!
Igen, megint kis cuki, gügyögést kiváltó rémlényt csinált belőlem Laurell. :D

Össze se tudom szedni, hogy mi minden jóság volt ebben a részben.
Egy biztos hihetetlen izgalmas volt!
Richard még mindig nem, de ebben a részben zavart eddig a legkevésbé.
Micahval nem tudok döntésre jutni.
Jajjj és két brit vérszopó… Imádtam őket. :D
Asher hiányzott. :(
Na de Nathaniel! ♥️
És Damian! :3

Millió meg még több szívecskét az én Fő Vámpírszexiség Uramnak! Tényleg lennék a halandó szolgád… ♥️♥️♥️

Teljesen függő lettem és már szinte rettegek, hogy mi lesz ha már nem lesz több rész amit olvashatnék.
Olyan ez a könyvsorozat nekem, mint valami alternatív ébren álmodás. Nincs az hogy felébredsz és nem tudod folytatni az álmot..! Jaj imádom. :')

Régen olvastam már AB-t, de ez nem véletlen. Én ezt nem bírom. Ez az állandó nyafogás, meg hiszti és nyafogás kiborít. Egy időre megint jegelem Anitát és a pasijait.

Ha vissza gondolok milyen volt Anita az első kötetben és most…Mintha két teljesen más ember lenne. És ahogy Anita is adja fel az elveit és alakul át valamilyen teljesen más emberré, úgy a történet is épül le, és lassan már nem áll másból csak szexből és lelkizésből. Ebben a részben például csak valami lapos, átkötő krimi szálat kaptunk, ami 726 oldalon keresztül édes kevés volt. A stílus és a kidolgozás viszont még minidig ugyan az, amibe bele szerettem, és amiért még mindig olvasom a sorozatot.

Eleinte repkedtem a történetért. Elég hamar kivégeztem az első kötetett, még a szex sem zavart túlzottan. “Enyhén visszafogott volt”… na jó ez talán túlzás, de valahogy sikerült megtalálnia az írónőnek az egyensúlyt. Izgalmas eseményszálak és szexmaraton. Pompás, de valahogy mégsem, legalábbis a második kötetnél egyenesen borzalmas volt minden számomra. Az akció része nem fogott meg, sem a magánéleti válsága, ahogyan az erkölcsi lenullázódása sem Anitának. Kifejezetten vártam, hogy vége legyen.

Ezt a részt már azért erősen a 18-as karikás részek közé kellene bevenni… Anita lassan többet szexel, mint harcol… De nem baj, nekem ez is bejött :D

Nyilvánvaló volt,hogy sok lesz benne,nem értem ezen miért lepődik meg mindenki…Nagyon jó volt!

El sem hiszem, hogy sikerült a végére érnem… Ilyen vontatott és uncsi könyvet már rég olvastam. Attól, hogy kivágjam az ablakon, csak két dolog tartott vissza:
1. @Lisie87-től kaptam kölcsön
2. mégiscsak Török Krisztina fordítása, és a beszólások megint remekre sikeredtek
Nem tehetek róla, imádom a csaj stílusát. ;) Viszont Hamilton néni rendesen elcseszte ezt az egészet. Anita egy igazi ribanccá változott, aki a nyavalygáson és szexen kívül mást már nem is csinál. A harmadik csillag azért kúszott fel az értékelésemre, mert még Ronnie személye is emelt a színvonalon. Őt egyre jobban bírom, előtérbe hozhatnák igazán. És már Jean-Claude is kezd jobb fej lenni. Richard – no ő egy cseppet sem változott, ugyanúgy „nem csípem” kategória, és sajnos már Anita is kezd lesüllyedni erre a szintre. Az utolsó száz oldalon mintha kezdett volna hasonlítani a történet korábbi önmagára… de ez nekem kevés, lévén, hogy több, mint 700 oldalas a könyv. Még mindig nem értem, mért kellett ezt 2 kötetesre fabrikálni. Hamilton két maratoni lepedő-akrobatika közé betuszkol egy kis nyomozósdit. Régebben mintha mások lettek volna az arányok. Egy időre szabadságolom Anitát…de mivel megígértem magamnak, hogy végig olvasom a sorozatot, nincs menekvés. Majd azt is megígérem legközelebb, hogy ne tegyek könnyelmű ígéreteket. ;)

Felemás érzésekkel olvastam, mert Anitát nagyon szeretem, de a sztori kissé félrement. Mintha az írónő nem tudta volna eldönteni, hogy krimit vagy pornókönyvet ír éppen. Az izgalmas cselekmény folyton kisiklik valami szexjeleneten. A metafizikai attakok néha ütik a cselekményt. A terjedelmét tekintve nyugodtan lehetett volna két külön könyv a két témának. A nyomozást jórészt a második kötetbe sűrítette. Mindentől függetlenül imádom a beszólásait, pl. a pontozási rendszerét.

Áhh én már nem is tudom mit gondoljak. Az elején úgy voltam vele, hagyjuk a fenébe, 300 oldal után csak két holttest volt? Nem lesz ennek jó vége. Aztán kicsit beindult a sztori és megint érdekelni kezdett, mit hoz ki belőle. Nem annyira szeretem a Ribanc Anitát, jobban tetszett a Hóhér Anita, de valószínű, őt csak néhány oldalnyira kaphatjuk vissza, mert az írónő jobban szereti az új Anitát. Nemtom.
Edwardot továbbra is hiányoltam, Blake új pasijait pedig kezdem megkedvelni, de azért az örök kedvenc az első triumvirátus (: