Haláltánc (Anita Blake, vámpírvadász 14.) 164 csillagozás

Laurell K. Hamilton: Haláltánc

St. Louis-ban fellép a világhíres vámpír balett-társulat. A nagy eseményre rengeteg vámpírúr érkezik, pomme de sang jelölteket hozva magukkal Anitának, akinek energiaháztartása az ardeur miatt egyre csökken. És ha ez még nem lenne elég, úgy tűnik, teherbe is esett, a teszt pozitív. A lehetséges apák száma viszont majdnem ugyanannyi, mint a pomme de sang jelölteké. Ezzel egy időben a triumvirátus hatalma véletlen események során megerősödik, Anitát pedig több ízben is meglátogatja Minden Vámpírok Öreganyja, a sötét Marée Noire, aki minden jel szerint ébredezik…

Eredeti mű: Laurell K. Hamilton: Danse Macabre

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2008
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868090 · Fordította: Török Krisztina

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Anita Blake · Jean-Claude


Kedvencelte 20

Most olvassa 12

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

>!
agi89 P
Laurell K. Hamilton: Haláltánc

Azt hiszem eddig ez volt a leggyengébb része a sorozatnak.
Nagyon hiányoztak a rendőrök, a nyomozás, az akció. Anita se sziporkázott úgy ahogy megszoktam. Esküszöm, mintha egy kedves barátom változott volna meg egyik hétről a másikra. Hiányzik. Nagyon kevés volt a humor-faktor. :(

A „perverz szex” nekem bejött. Azzal nem volt problémám. Sőt… ;D

És most kifejezetten idegesítő volt, hogy hipp-hopp vége lett a könyvnek. Erős hiányérzetem maradt a végén.

Még mindig Team Jean-Claude!
Nem tudom hogy lehetséges még jobban és jobban beléd esni. De részről-részre egyre „mélyebbre” süllyedem. ♥️

És apró jegyzetek:
Asher most először borított ki úgy igazán.
Requiem karakterébe hatalmasat csalódtam. :(
London viszont pont hogy pozitív csalódás lett.
Richardtól, bármilyen röviden is szerepelt megint a falra másztam. (fehér kerítés mániás h*lye p*cs)
Damian, Nathaniel, Jason, Cicaszem édesek voltak megint.

Mindentől függetlenül még mindig imádom az egészet.

>!
Fummie
Laurell K. Hamilton: Haláltánc

Egy fokkal kevesebb benne az indokolatlan szex, mint az előző részben, de csak egy fokkal, ami nem javít sokat a helyzeten. Főleg, ha hozzávesszük, hogy a könyvben szinte egyáltalán nem történik semmi, egy darab megoldandó rendőrségi esettel nem találkozunk, csak elmennek az egyik helyre, ott is csinálják valamiért, aztán átmennek a másik helyre, ott meg másért csinálják, közben pedig kapjuk a nyakunkba a vinnyogást (úristen, komolyan ezen sipítozott fél könyvön keresztül…) meg a sok metafizikai dumát.
Szóval a kedvenc karaktereim még megvannak, ahogy a humor is, de még mindig sok a szex, sok a vinnyogás, kevés a történet, és Richard még mindig él. Ez biza kevés egy jó történethez. Javaslom Richard végleges kiiktatását, és fél könyvvel kevesebb rinyát kapunk, ahova már befér némi történetszál is.

38 hozzászólás
>!
yendayi
Laurell K. Hamilton: Haláltánc

Néha arra gondolok, hogy Hamiltonnak kéne egy jó pszichológus.
Szex,szex, konfliktusok, veszekedések, szex, duma,duma, veszekedések, szex, konfliktusok, veszekedések, szex. Történés gyakorlatilag nulla. Ez a rész nagyon rossz lett.

>!
lettielena
Laurell K. Hamilton: Haláltánc

Már egy ideje teljes zuhanórepülésbe kezdtünk. Néha lassabban, néha gyorsabban, míg teljes erővel érkeztünk a talajra. Puff.

Mélypontra érkezett nálam a sorozat. Ebben a részben nem volt semmi bűntény, amit meg kellett volna oldania Anitának, csak egy olyan probléma, amiről tudtam, hogy nem létezik. Hiányzott belőle a rendőrség.

Túl sok volt a lelkifröccsözés, a magyarázás.
A vége, pedig nem is volt rendes vége.

Ennek ellenére folytatom, mert kíváncsi vagyok van-e még ennél lejjebb, vagy kicsit emelkedni kezd a sztori. Úgy érzem, valami készülődik, de lehet rosszul gondolom.

>!
Piqlet1977 P
Laurell K. Hamilton: Haláltánc

Borzalom. Azt hittem nem lesz lejjebb, de mégis. Szex és lelkizés – inkább rinyálás –, nulla cselekmény, nulla izgalom… hol a zombikeltés, a felderítendő bűnügy, a nyomozás, a tökösség, a csípős humor(!), ami miatt Anitát megszerettük?! Amikor belekezdtem az aktuális részbe és már az elején megtudhattuk, hogy spoiler, gondoltam hurrá, most aztán felpörögnek az események és lesz min izgulni. Ehhez képest megint csak a nyavalygás, aztán mire kiderült, hogy mégse (de értelmes magyarázatot persze nem kaptunk).
A vámpír balett spoiler. Én azért szívesen olvastam volna erről is picit többet, illetve úgy érzem, az írónő nem használta ki eléggé az ebben az irányban rejlő lehetőségeket. Szóval ez is csalódás volt nekem.
Anita újabb strigulá(ka)t húzhatott az ágytámlára, lassan már az lenne a meglepő, ha valaki ellen tudna neki állni. Kezd olyan lenni az egész mint egy 21. századi fantasy-szappanopera, egy Szomszédok/Barátok közt/Jóban rosszban (ki mit néz) vámpíros-likantrópos kiadása, ahol tulajdonképp semmi izgalom, csak lessük mint egy valóság showt, ahol szintén a nagy semmit produkálják, gondosan (ál)drámának csomagolva.
A legvégén, az spoiler… jaja, csak ezt már olvastuk mással is, más kötetben is. Kicsit unalmas már, hogy mindenki csak érte van oda, mindenki csak vele akar, mindenkinek csak vele jó és senki nem tud neki ellenállni. Marha kíváncsi vagyok rá, hogy hova akar ezzel az írónő kilyukadni (javasolnám neki egy pszichomókus díványát, ott ő is vízszintesbe kerülhetne…)
Aki esetleg nem az elejétől kezdte olvasni – esetleg pont a „pornó-kötetekkel” kezdte –, annak akár tetszhet is, de szerintem azok, akik az elejétől sorban haladnak – mint én is – jobban szeretik a tökös-nyomozós-csípős nyelvű Anitát mint a beijedt-mindenkivelösszefekvős-nyavalygós Anitát. Legalábbis az értékelésekből nekem úgy tűnik (habár más nevében nem nyilatkozhatok).
Lehet, hogy én olvastam rosszkor vagy nem megfelelő hangulatban, de az olvasással is csak azért haladtam (aránylag) gyorsan, hogy egyrészt minél előbb túl legyek rajta, másrészt egyszerűen nem hittem el, hogy ennyire nem történik semmi (számomra) izgalmas az egész könyvben… ja, harmadrészt – mivel a következő kötetről már jobb kritikákat olvastam és magasabb pontszámot is kapott – mielőbb szeretném elkezdeni A harlekin-t. Hátha…….
U. i.: ami jó pont a kötetnek, hogy spoiler Eddig csak olyan kis szerencsétlen mellékszereplőnek éreztem valahogy mindig, de remélem, ezt a szálat majd kihasználja későbbiekben az írónő!

3 hozzászólás
>!
kte
Laurell K. Hamilton: Haláltánc

Számomra ez volt a sorozatban a mélypont. Alapvetően jól tolerálom a hülyeségeket a könyvekben, ezt is olvastam (mert vissza kell már vinnem a könyvtárba), vitt a lendület, de igen sok dolgot hiányoltam belőle.
Elfér a könyvekbe némi lelkizés, Anitától és a pasiktól is, de itt gyakorlatilag nem volt semmi más. Még a vámpírok és egyéb lények többsége is ennek volt alárendelve.
Pozitívum, hogy valamivel kevesebb tényleges szex volt benne és néhány érdekes vámpíros dolog is bejött pl. K. anyu és a balettársulat.
Kellett volna bele: nyomozás, akció, lövöldözés, esetleg Edward! Szerencsére a következő részben megjöttek ezek is! :)

2 hozzászólás
>!
Sceurpien I
Laurell K. Hamilton: Haláltánc

Az Anita Blake sorozat hiába van tele stílushibával, és hiába egy idegesítően és túlzón logikátlan feminista és mégsem feminista hölgyemény a címszereplője, mégis egy fontos mérföldkő a vámpírirodalomban. Szerintem nagyjából itt kezdődött el a rendes kommerszializálódás, ami egyfelől negatívum, másrészt pedig a komplett vámpír-világok fejlődését meg lehet ismerni ezen az egy sorozaton. Az első néhány rész a kérdésekről szól, hogy most mi legyen, mennyire szabad megközelíteni őket, majd egyre inkább kialakul az a fajta szerelmi tárgyként kezelése a vámpíroknak (és egyéb természetfeletti lényeknek), amit utána mindenki átvett, és lett belőle Tvájlájt és társai.

Pasiként (akármennyire is nőies ízlésem van), furcsa bevallani, hogy az egyik kedvenc sorozatom ez, pláne az utolsó kötetek (ne álltassuk magunkat, a sorozat komplett második fele) miatt, de én valamiért azokban is megláttam azt, ami nekem tetszik, és ez leginkább két dolog. Az első az a logikusan felépített univerzum. Az a helyzet, ahol éppen csak most kezdődött meg ennek az értelmen túli világnak a megismerése, ahol még nincs mindenre magyarázat, és pláne arra nem, amit mi magunk találunk ki, de ami logikus működésű (lásd a likantrópia-fertőzés), arra az orvostudomány elég gyorsan meg is találta a logikus működést, jelen példában a vírust. De azt, hogy pontosan hogyan is érzi Anita a halottakat, ami ráadásul azért is különleges, mert ő nem is csak egyszerű halottkeltő, azt egyszerűen nem lehet tudományosan megfogalmazni, ahogy rengeteg más, véletlenszerű esetet sem, amikor az elvileg sokat látott szereplők is csak annyit mondanak, hogy „gőzöm sincs”. A másik ilyen pedig, hogy én képes vagyok együtt érezni Anitával, és már az első pár kötetben tudat alatt eljutottam arra a pontra vele kapcsolatban, hogy a haragja volt az, amivel képes volt az én étvágyamat is táplálni. Imádtam mindig, amikor leb@szott egy akármilyen rendőrt, aki csesztette, vagy bármikor, amikor azt a jóleső kielégülést érezte, hogy most kiadhatta magából a szükséges feszültséget. Amikor a sokezredik kötetben valaki felhívja a figyelmét, hogy talán neki a harag-e az igazi tápanyaga, mármint még mindenféle más előttről, szinte meg sem lepődtünk. És őszinte leszek, ha valakit idegesít, hogy néha túl logikátlanul csinálja, mert elkezd ordítani, és felelőtlenül viselkedni már az első kötetekben is… mindez csak egy tökéletes megalapozása annak, ami majd a sorozat vége felé egy nyilvánvaló tény, csak észre sem vesszük.

1 hozzászólás
>!
zsorzsi
Laurell K. Hamilton: Haláltánc

Ezennel jelentem, hogy véget ért a küzdelem. Győztem! :) Nagyon nehezen, de csak sikerült a végére érnem ennek a könyvnek, ami úgy érzem túlságosan hosszúra sikeredett. A kevéske valódi cselekmény bőven elférhetett volna fele ennyi oldalon is. Bár azt állítani is túlzás némileg, hogy volt történet. Túl hosszú párbeszédek váltakoztak a túl hosszú, változatosnál is változatosabb létszámú és összetételű légyottok leírásával. Ez a fajta részletesség mindkét esetben csak ártott a történetnek, ami ugye tulajdonképpen nem is volt. A sorozatban folyamatosan észlelhető csökkenő színvonal itt már iszonyatos mélységekben jár. Még a következő rész is a tulajdonomban van ugyan, de nem tudom, hogy mikor leszek képes folytatni… képes leszek-e egyáltalán valaha folytatni? :(

>!
Rubintpikkely
Laurell K. Hamilton: Haláltánc

Hova lett Anita?! *vicsorog* Ezek után senki ne várja, hogy örömmel fogom tovább olvasni a sorozatot. Mert igen, tovább olvasom (én mazomoly), de csupán azért, mert nem szeretem félbehagyni a könyveket (mikor lesz vége?!).

2 hozzászólás
>!
BerAnna
Laurell K. Hamilton: Haláltánc

„Nem nagyon tudok mást írni a Haláltáncról. Történet nuku, karakterfejlődés nuku, izgalom nuku, nyomozás nuku. Anita egyre idegesítőbb és már csak a csípős és karakán dumájában hasonlít régi önmagára, viselkedésében és értékrendjében távolról sem. Néhány beszólásán és gondolatán most is hangosan nevettem fel, de ezen kívül mást nem tudnék említeni, ami igazán érdemleges lenne ebben a könyvben. Talán a következő jobb lesz, de az biztos, hogy ez eddig a leggyengébb rész a sorozatban.”
Bővebben:
http://beranna232.blogspot.hu/2017/06/laurell-k-hamilto…


Népszerű idézetek

>!
Quvik

– És te? Te hogy érzel? Mert azt látom, hogy Richardnak nincs vele baja. Te viszont elzárkózol, hogy még egy kötőszót se lássak az agyadban – húzódtam el tőle is bizalmatlanul.
– Úgy érzem, bármit mondanék vagy tennék is, feldühítene – felelte azzal a rá jellemző végtelen diplomatikusságával. Még soha ilyen szépen nem vágták a képembe, hogy épp hisztérikában nyomom.

166. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anita Blake · Jean-Claude
>!
Marée_Noire P

Olyan ez, mint az osztriga: az egyiknek ínyencfogás, a másiknak viszont zöldtakony a szájban.

456. oldal

>!
Quvik

A problémamentes pasiról akkor se tudnám, micsoda, ha a nyakamba ülne.

385. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anita Blake
>!
lizzyke21

– És Mr. Vércsap, hogy fogadja majd, hogy apa lesz?
– Ne nevezd így.
– Bocs. Szóval, úgy gondolod, hogy feküdni fog Jean-Claude-nak az apuci szerep?

17. oldal

>!
Rysonne

– Ez itt Nyuszika. Bemutatom Nyuszikát.
Nyuszika. Ez most az igazi neve? Nyilván, mert ki választana a rendes neve helyett ilyen baromságot. Akkor már legyen inkább Nyúl.

>!
blankaveronika IP

Na, ide veszett el a szép szeme világa, belefulladt a dekoltázsomba.

314. oldal, 27. fejezet

>!
blankaveronika IP

Én meg csak pislogtam, mint giliszta az esőben.

219. oldal, 19. fejezet

>!
Rysonne

Az ösztöneim veszélyesnek bélyegezték, és ha az ember az ösztöneire hallgat, tovább él. Csak annyi hiányosságuk van, mármint az ösztönöknek, hogy nem fejtik ki a sejtéseiket, nem magyarázzák el, mit miért szeretnének. Így aztán csak a bizonytalanban való óvakodás marad.

>!
Rysonne

Olyan ez, mint a piramisjáték, a fenti kevesek csak akkor csorgatnak, csepegtetnek a lenti sokaknak, ha becsületes, jó emberek. Ha nincs szerencséd, csak szívsz odalenn.

26. fejezet

>!
Rysonne

Eszményien szépséges arcába bámultam, és a szerelem megindult bugyborogva a bensőmben, minden elárasztott, mászott fel az összeszorult gyomromból a torkomba, fel a szemeimbe, szinte túlcsordultam, kibuggyant belőlem az érzelem. Hülyén hangzik, tudom, de hirtelen rádöbbentem, hogy tiszta szívemből szeretem, és szerelmem csak még lehetetlenebbé mélyíti a hála és önszeretet kevercse, hogy lám, tőlem tanult valamit az érzelmekről. Szinte elsírtam magam. Mert Richard mellett konstansan azt kell éreznem, hogy mennyire rémesen kegyetlen meg vérszomjas egy némber vagyok, egy hideg alak. De ha ez így lenne, akkor Jean-Claude sem tanulhatott volna tőlem ilyesmit az érzelmekről, nem igaz? Mert ha nincs mit átadni, akkor átadás sincs ugyebár.

26. fejezet


A sorozat következő kötete

Anita Blake, vámpírvadász sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Charlaine Harris: Vérszag
Nalini Singh: Vonzódás
J. R. Ward: Éjsötét szerető
Darynda Jones: Harmadik sírhant
Terry Pratchett: Baff!
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat
Jonathan Beet: A halott ember tava
Maggie Stiefvater: Shiver – Borzongás
Cassandra Clare: Üvegváros
Gail Carriger: Soulless – Lélektelen