Gyilkos ​tánc (Anita Blake, vámpírvadász 6.) 88% 399 csillagozás

„Két lehetőséged van, ha úgy nézel ki, mint egy szado-mazo Barbie baba. Vagy elszégyelled magad, vagy agresszíven kezdesz viselkedni. Találjátok ki, melyiket választottam.”

Gondolhattam volna, hogy bár még mindig rajongok ezért a sorozatért, a finnyás kis lelkem elkezdi szétcincálni a történetet.
A cselekményszállal továbbra sincs problémám, élvezetes volt a rejtély, a „gonosz” felkutatása. Még mindig érzem azt az aggódást a szereplők iránt, mint első olvasásomkor.

Ellenben ami idegesíteni kezdett, az két fő hím….
Az első természetesen Jean – Claude, egyre pipogyább, vagy csak nálam kezdi kihúzni a gyufát, de egy vámpír nem lehet ennyire mafla, nem helyezheti a „szerelmet” előtérbe, néha megkérdőjelezem hogyan élte túl az elmúlt évszázadokat.

A másik ilyen díszes példány nem lehet más mint, Richard Zeeman.
Most tényleg ott tartunk, hogy egy vérfarkasnak fontosabb az erkölcsi norma, mikor húst eszik és nem átsütve a legtöbb esetben????
Nem az a gondom, hogy van egy határ amit nem lép át, félre ne értse senki, de a lelki tusa minden normális ragadozóban ott van. Félig ember, félig állat, mégis mit várt?

Ezeket leszámítva, még mindig nagyon véres, még mindig nagyon eredeti és még mindig nagyon mocskos.
Anita pedig a szokásos „nem értem miért imádnak” viselkedésével ingerelt, de ezt az örömöt nem adom meg neki, akkor is megy a kedvencek közé.
Jöhet a következő rész.

Kedvenc!♥

Igazán, tényleg ez eddig a legkedvencebb részem!
Menthetetlenül, végérvényesen szerelmes lettem abba a rohadék vámpírba.
Átkozottul sajnálom hogy ilyen sokáig vártam ennek a sorozatnak az olvasásával.
Durván ráfüggtem.
Olyan keveset aludtam miatta. :'D
Mileszittmég?
!

Na okéééé :D
IMÁDOM ANITA BLAKE-T! :DDD

Amikor egy előző részben nem ölnek meg egy gonoszt, pedig megtehették volna… Mi következik? Visszajön megszivatni. Igen Gabrielről van szó…
De ne ugorjunk ennyire a végére.

♦ A fülszöveget olvasva arra számítottam, nagyobb fókusz lesz a bérgyilkosságokon. Ezzel szemben egy idő után inkább Anita erejére és a falka bajra terelődött hangsúly. Baj ez? Nem is tudom. A vérfarkasokat eléggé utálom, szóval pont nem érdekelt, mi van velük.
Anita új ereje nagyon menő. Bár az a rész is eléggé túl volt bonyolítva szerintem.
♢ Ebben a könyvben volt a leghosszabb ideig Edward. ( Tudjátok, hogy ő a kedvencem) És valami ismeretlen okból felcsapot önként testőrnek. Persze tudtuk, hogy Anitára barátként tekint, de ez akkor is meglepett. Főleg, amikor spoiler

♦ Anita megint megcsinálta. „ Nem vagyok következetes” HóóóliDzsízösz.
Könyveken keresztül ecsetelte Richardnak ölni kell, ha muszáj. Erőszak nélkül nem lehet irányítani. Változz át vérfarkassá látni akarlak úgy is. ( Ez előző könyvben látott vérfarkas porn*t is, amiben ölnek a végén ) Mi a fenére számított Anita, mi lesz?
Miután minden is megtörténik Anita spoiler Hűha. Bevallom erre még én sem számítottam.
Csóri Richard nagyon kapta…

♦ ÉS itt térek vissza a nyitó gondolatomra. Gabrielt könyvekkel ezelőtt Edward kinyírta volna, ha Anita megmondja neki a nevét. De nem tette. Hogy miért nem? Hát azért mert ebben a könyven még Gabrielnek ki kellett csesznie Anitával. Más indok nem jut eszembe.

♢ Egyébként a könyv elején tényleg elhittem, egész jól működik ez a szerelmi háromszög.
Ja nem…

Összeségében tetszett ez a rész. Csak annyi a felesleges dráma..
Anita hisztizik, hogy ne nyissák ki neki az ajtót. Anita hisztizik ne segítsék fel a földről. Anita hisztizik, mert Jean-Claude hozzáért. és viccen kívül a lista végtelen.

Nagyon nehezen rázódtam bele, nem kellett volna ennyi időt hagynom két rész között. A következőt szerintem már hamarabb olvasom el. A közepétől tetszett nagyon, amikor beiundultak az események. Elég sok rejtély és szál indult el benne, itt is ott is és a végén szépen egybe folytak. Lehet élelmesebb molyok már az elején össze tudják adni ezeket, és rájönnek a talányokra, nem úgy mint én :D. Cassandrát megkedveltem spoiler Gabriel ugyan olyan beteg és undorító volt, mint korábban. Mónikát sajnáltam, nem érdemelte, amit kapott :( Remélem még benne lesz a sorozatba, érdekel hogyan alakul az élete. Jean-Claude egyre pipogyább, de nyilván a spoiler. Richard most annyira nem idegesített, már megszoktam, hogy ilyen kis ne bánts virág, ahhoz képest, hogy amúgy egy vérfarkas. Tiszteletre méltó viszont, hogy vannak elvei és próbálja magát ahhoz tartani! Kiváncsi vagyok képes lesz-e megreformálni tényleg a falkát, de én arra tippelek, hogy nem.

Halleluja! Végre, végre! Egy picurkát lehetett volna tömörebb a történet, de mivel megfelelő mennyiséget kaptam Jean-Claudeből, nem haragszom. :-) Imádtam Jean-Claude és Anita részeit. A fürdőkádas rész lett a kedvencem. Annyira, de annyira…. Ezt vártam már mióta. Richard-ot valahol megértem, hogy miért nem akart ölni, de már egy idő után úgy éreztem, hogy átesik a ló túlsó oldalára. Már túlzás volt, ahogy viselkedett, ha szóba került a kérdés. Nem semmi kapcsolat lett köztük. Raina-ért nem kár.

Hááát….nagy bajban vagyok ezzel a résszel. Ugyan szép csavar volt a végén, ez leginkább Anita érzelmi viharáról szólt.

Pszichomindenkitkicsinálok Anita hozta a szokásos – és lassan elvárt formáját – irtott és kaszabolt, szúrt és döfött, magyarán: megint nyakig ült a szarban. na meg a vérben Ez a mesterhármas totál kiakasztott. Amúgy sem bírom az ilyen fajta vergődést. Talán bennem van a hiba, de nehogy már ne tudja Anita a két szörny közül kiválasztani melyiket akarja….vergődik, sír, hogy mindkettőt szereti valamiért, aztán a jól megszokott klisével ( az egyik a másik ágyába kergeti ) véget is ér a döntésképtelenség. Tényleg elég volt ennyi?? Igen, jól láthatóan mégiscsak tudott dönteni végre.

A rajongók biztosan nem örülnek ennek, de Jean-Claude leginkább csak idegesített, és ha meghalt volna, nekem akkor sem hiányozna. Valahogy nem ugyanolyan volt a karaktere, mint eddig. Nem volt se vicces, se szexis.
Richard pedig…nos, Richard egy gyenge jellem, szóval neki tipli hála istennek, nem bírom a rinyálós pasikat de biztos vagyok benne, hogy visszatér majd valamelyik részben.

Aki viszont vitte a pálmát, ismételten Edward . Imádtam a fickót. Sokat nevettem rajta és ha élne, minket egymásnak teremtett volna az ég. :D nincs nála cukibb bérgyilkos a világon :)

❤❤❤ Team Edward Forever ❤❤❤

Anita szarkazmusa és szinte feketébe hajló humora részről részre egyre jobban szórakoztat. A triumvirátus nagyon érdekes s kíváncsian várom, mi sűl ki a továbbiakban ebből. Nekromancia.. Ön magában is érdekes ilyen fordulatokkal tarkítva meg pláne. Edward..érdekes személyiség.. Az Anitával köztüklévő bizalmi, de ingatag kapcsolat pedig szintén rengeteg mindent rejt magában. Richard értem, hogy szeretné megváltani a vilàgot, de egyre keményebben fizeti meg a tanuló pénzt. Jean-Claoude Ő pedig egyszerűen zseniális személyiség.. Eddig: kiváncsisàg kelltő, magához húzó, idegborzoló.

Hosszú pihi után tértem vissza Anita Blakehez. Nem volt rossz rész maga a cselekmény és a történet jó volt egy dolog miatt nem tudok 5öst adni neki, ez pedig a szerelmi háromszög, de nem is ez zavar, oké két dögös pasi epedezik a csajért, ki ne szeretné ezt, hogy akarják, engem az zavar ahogy ezt kezelik, leginkább Anita „egyiket se de mindkettőt akarom”, nem tudok dönteni közülük hozzá állása spoiler. Két dögös szexi pasi és a vége úgyis az lesz h valaki két szék között a padlón végzi.
Egyébként tetszett és tökre beszippantott megint szóval jöhet még egy pár rész majd.

Egy szerelmi háromszög, amely több köteten keresztül húzódva itt hál’isten lezárul. Végre. Elsőre azt mondanám “pfuuu de izgalmas”… másodszori olvasásra egyszerűen csak annyit írnék: fenn tudta tartani az érdeklődésemet annak ellenére, hogy homályos emlékképeim voltak a résszel kapcsolatban.
Mindig is szerettem mikor Edward felbukkan a kötetekben. Kedvenc szereplőm, jobban fogalmazva az egyik. Veszélyesebb, titokzatos bármelyik szörnynél, vonzza magához az olvasót mindazok ellenére is, hogy nem egy Anita Blake
Egy dolog azonban elkápráztat ezzel a sorozattal kapcsolatban: Hamilton minden egyes résznek a végét olyan töményen és röviden zárja le, hogy ha úgy döntenék itt elég akkor nem lenne hiányérzetem. Nem lenne bennem semmi kétség, hogy “Na kislány, ha már elkezdtek, olvasd mégis végig!” Nincs ilyen. Mindegyik a maga módja szerint egy önálló kis történet, amelyben egyetlen változó dolog létezik, és az Anita magánélete.