Fekete ​vér (Anita Blake, vámpírvadász 16.) 146 csillagozás

Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Anita Blake, nekromanta és vámpírhóhér a világ előtt, szukkubus és vérpán a barátai és szeretői körében, most jó barátként kerül nehéz helyzetbe. Egyik legjobb barátja és egyben szeretője, Jason apja haldoklik. Anita elkíséri hát szülővárosába, hogy örökre elköszönhessen a goromba szülőjétől, aki mintha soha nem olyan fiúra vágyott volna, mint Jason. És ha a családi béke felélesztése nem lenne elég nehéz feladat, kiderül, hogy Asheville nagy szülötte, az elnökjelölt-várományos kormányzó is éppen most utazott haza családjával, hogy itt ülje meg fia lakodalmát, aki a megtévesztésig hasonlít Jasonre. Sajnos, Keith Summerland nem éppen minta-vőlegény, és nemcsak a sajtó érdeklődik minden lépése iránt. Lehet, hogy az élet ismétli önmagát, és Jason megint hasonmás/unokatestvére és volt iskolatársa miatt kerül bajba? És vajon ki vagy mi ébresztette fel Anitában a vértigriseket? Csak annyi biztos, hogy néha még a legnagyobb ellenségünknek is hasznát vehetjük.

Eredeti mű: Laurell K. Hamilton: Blood Noir

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
puhatáblás · ISBN: 9786155049385 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868823 · Fordította: Török Krisztina

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Anita Blake · Nathaniel Graison · Jason Schuyler


Kedvencelte 21

Most olvassa 5

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 62


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Laurell K. Hamilton: Fekete vér

„Amíg nem ismertelek, azt gondoltam, hogy az a bátor, aki nem fél. Pedig az az igazán bátor, aki retteg, de leküzdi a rettegését és megy előre.”

Azt kell írjam, imádom, mind a könyvet, mind a karaktereket és legfőképpen a színvonal változásokat.

Ez a kötet megint olyan volt, mint jó pár résszel ez előtt.
Mikor inkább a nyomozás volt a fontos.

Az, hogy a helyszín változik csak emeli a kötet fényét.
Néha jó kimozdulni és új helyeken csatangolni, tudva, hogy nem csak St. Louis – ban vannak gondok és megoldandó rejtélyek.

Anita sokat változott, még mindig karakán és megvannak a maga idegesítő kishitűségei, de egyre jobban kötődik a kis népes „családjához” és ezt a „hűségét” nagyon csodálom.
Szeretem a szarkazmusát, azt, hogy bármilyen makiba is keveredik elsődlegesen a szeretteit nézi és csak utána saját magát.

A „hárem” tagjai igencsak különböznek, csak a nemük azonos.
Ellenben a változatosság frissít legalább is akkor, ha ilyen nézetek szerint élünk, mint hőseink.
A fejlődésük, érzelmi változatosságuk és árnyaltságuk lélek orgazmus a számomra, már szinte csak erre a sorozatra vagyok most rákattanva, és minden egyes résszel csak is fokozni tudom ezt az érzetet.

Az erotika része itt picit vissza csökkent, amit bár nem bánok, ha nem lenne, hiány érzetem támadna, már megszoktam, hogy ez a sorozat evvel jár.

Jason egy cukorborbomba, és örülök, külön könyvet kapott.

Szóval ez a kötet is nagy kedvencem lett és csak örülök neki, hogy van még hova fokozni az „élvezeteket”.

Kedvenc!♥

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868823 · Fordította: Török Krisztina
>!
agi89
Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Fúúú de felidegesített egy párszor.
Ezért nem 4,5 csillag.
Meg mert Fő Vámpírszexiség Uram igazából nem volt sehol. Annyira hiányzik. :((
Amúgy részemről meglenne a gyengébb 4,5.
Hozta azt amit vártam, amit megszoktam.
A zűrt.
A zavart.
Hogy újabb vérállat-fajt ismertem meg.
Meglepő mód kevés szekszet.
Vért és egyéb testnedveket.

U.i.: Most se tetszett, hogy kimozdultunk a komfortzónából, St. Louis-ból.

>!
AniTiger MP
Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Én imádom ezt a koffeinmániás, morcos, de a szerettei felé teljesen elhivatott, apró nőcit. Tulajdonképpen szeretem ezt a kötetet és csak a lezárással van némi bajom. Elenyésző probléma a sztori izgalmas egészéhez képest – sosem fogom megérteni, hogy miért kellett ide Richard.

Bejöttek a Jason-Anita párbeszédek, az eszmefuttatások, bírtam a tigris klánokról kiderült apró titkokat és JASONT! Az első pillanattól imádtam ezt a csábító mosolyú, gyenge, apró szőkeséget! A hazai – évi 1 Anita Blake könyv – frontot tekintve még odébb van a JASON című 23. rész, amiben ismét Jason főszerepel, de én már nagyon várom!

Kedvenc rész? Azt hiszem, hogy talán a végén a párbeszéd Edmunddal, majd Frankkel. Tipikus beszólós, kötözködős, kemény Anita Blake-stílus abból a fajtából, ami miatt beleszerettem a sorozatba. Tökös kiscsaj!

Imádom pasi: Jason
Gyűlölöm pasi: Richard

Bővebben – http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/04/lkh-anitabl…

>!
Fummie
Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Úristen, ebben tényleg csak két szexjelenet volt, vagy én valami vágott verziót olvastam?
Határozottan javuló tendenciát mutat, és nem csak a kevesebb szex miatt. Na jó, főleg amiatt. De a végén volt akció meg gyilkolászás, meg némi rejtély is (bár abból tényleg nem sok). Szeretem Jasont, és örülök, hogy ez a rész róla szólt. Most így kedvem lett folytatni a következő résszel, de nem vívom ki magam ellen a sorsot, inkább várok még egy kicsit. :D
Akit viszont utáltam… kettőt találhattok. Hát persze, hogy Richard. Feltűnik, és akkor megkeveri az amúgy is nyakig érő szart. Kinek van erre szüksége? Tényleg nem fog már soha meghalni? Mert komolyan nagyon utálom.

7 hozzászólás
>!
Sceurpien I
Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Az Anita Blake sorozat hiába van tele stílushibával, és hiába egy idegesítően és túlzón logikátlan feminista és mégsem feminista hölgyemény a címszereplője, mégis egy fontos mérföldkő a vámpírirodalomban. Szerintem nagyjából itt kezdődött el a rendes kommerszializálódás, ami egyfelől negatívum, másrészt pedig a komplett vámpír-világok fejlődését meg lehet ismerni ezen az egy sorozaton. Az első néhány rész a kérdésekről szól, hogy most mi legyen, mennyire szabad megközelíteni őket, majd egyre inkább kialakul az a fajta szerelmi tárgyként kezelése a vámpíroknak (és egyéb természetfeletti lényeknek), amit utána mindenki átvett, és lett belőle Tvájlájt és társai.

Pasiként (akármennyire is nőies ízlésem van), furcsa bevallani, hogy az egyik kedvenc sorozatom ez, pláne az utolsó kötetek (ne álltassuk magunkat, a sorozat komplett második fele) miatt, de én valamiért azokban is megláttam azt, ami nekem tetszik, és ez leginkább két dolog. Az első az a logikusan felépített univerzum. Az a helyzet, ahol éppen csak most kezdődött meg ennek az értelmen túli világnak a megismerése, ahol még nincs mindenre magyarázat, és pláne arra nem, amit mi magunk találunk ki, de ami logikus működésű (lásd a likantrópia-fertőzés), arra az orvostudomány elég gyorsan meg is találta a logikus működést, jelen példában a vírust. De azt, hogy pontosan hogyan is érzi Anita a halottakat, ami ráadásul azért is különleges, mert ő nem is csak egyszerű halottkeltő, azt egyszerűen nem lehet tudományosan megfogalmazni, ahogy rengeteg más, véletlenszerű esetet sem, amikor az elvileg sokat látott szereplők is csak annyit mondanak, hogy „gőzöm sincs”. A másik ilyen pedig, hogy én képes vagyok együtt érezni Anitával, és már az első pár kötetben tudat alatt eljutottam arra a pontra vele kapcsolatban, hogy a haragja volt az, amivel képes volt az én étvágyamat is táplálni. Imádtam mindig, amikor leb@szott egy akármilyen rendőrt, aki csesztette, vagy bármikor, amikor azt a jóleső kielégülést érezte, hogy most kiadhatta magából a szükséges feszültséget. Amikor a sokezredik kötetben valaki felhívja a figyelmét, hogy talán neki a harag-e az igazi tápanyaga, mármint még mindenféle más előttről, szinte meg sem lepődtünk. És őszinte leszek, ha valakit idegesít, hogy néha túl logikátlanul csinálja, mert elkezd ordítani, és felelőtlenül viselkedni már az első kötetekben is… mindez csak egy tökéletes megalapozása annak, ami majd a sorozat vége felé egy nyilvánvaló tény, csak észre sem vesszük.

2 hozzászólás
>!
bbabri
Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Újraolvasás.
A sorozat második mélypontja a Haláltánc után.
Semmi cselekmény, nuku izgalom, csak a szex. És ha ez nem jön be, akkor Hamilton megpróbálja a szex köré építeni a sztorit, hogy ha már nem csinálják, akkor beszéljenek róla…
A könyvet olvasva teljesen olyan érzésem volt, mintha egy brazil szappanoperát néznék. Mindenki csak sír és hisztizik, szexelnek és ármánykodnak.
És ha még nem lenne elég unalmas, és ebből adódóan idegesítő ez a rész, megjelenik Richard és szokásához híven csak még több bajt csinál.
Miért kellett ez Hamilton? Miért nem lehet Richard olyan, amilyen volt? Vagy öld meg, vagy tüntesd el, vagy adj neki több eszet, de valamit csinálj végre!
Bővebben:
http://bbabrigondolatai.blogspot.hu/2015/05/laurell-k-h…

>!
kis_macko
Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Jasont szeretem, így nem bántam, hogy ő is kapott egy külön kötetet, de hiányzott Jean-Claude. Richard feltűnésének nem örültem. Egyre inkább úgy formálódik, hogy még nyomokban sem fedezhető fel benne a sorozat kezdetén leírt pasi. Valami nagyot kellene változtatni rajta újra, vagy totálisan kiírni, ez a szenvedős figura már elég szerepet kapott.
A komolyabb rendőrségi nyomozást továbbra is hiányolom, az annyira Anita része, jó lenne visszahozni a történetbe.

17 hozzászólás
>!
Lisza
Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Réges rég leálltam az Anita Blake sorozatról, mert egy időben csak ezt olvastam, és hát na. Túl sok volt. Utáltam, hogy semmi cselekmény, csak szex, és rinyálás. És nem tudunk meg semmit a főhős munkájáról, olyan volt, mint ha nem is dolgozna, csak dugna minden percben.

2012 óta hozzá se nyúltam, de most kellett valami kis egyszerű, agyatlan kötet, ami felüdülés az eben az évben olvasott nagyon sötét, nagyon nyomasztó kötetek után (brent Weeks, Joe Abercrombie). Annak tökéletes volt.

A második oldalon rájöttem, hogy én ezt még olvastam, de nem bántam, mert nem emlékeztem a végére (lehet félbe hagytam, annyira elegem lett már). Pont azt kaptam, amit szerettem volna. Bővebb infókat Jasonról és ennyi elég is volt. Jah, és nem 42 szexjelenetet, talán csak kettőt. És ez így volt ok.

A 3,5 csillag csak azért, mert sok újat nem tud már mutatni az író, klisés, unalmas, állandóan lelki hiszti, prűdek vagyunk de szétkúrjuk a fél világot… Jasonért megérte, másért már a sorozat amúgy se éri meg, csak a pasik háttérsztorijaiért :)

>!
Francica
Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Mondjon bárki bármit, én annyira szeretem Jasont, hogy ha a 359 oldalon keresztül csak róla olvashattam volna a nagy semmit, én akkor is imádtam volna.
A vértigriseket egyáltalán nem kedveltem meg, és ez egy kicsit meglepett. Richard (lévén kedvenc és szívem csücske) által kialakult újfajta metafizikai katyvasz alakulására kíváncsi vagyok.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
AniTiger MP

Felállt, a kávésfőzőhöz ment, és már majdnem töltött is, aztán váratlanul meggondolta magát. – Nem bírok már több kávét.
– Pedig kávéból sosem elég – szaladt ki a számon, de ő csak berakta a mosogatóba a bögréjét.
– Gondolod te, Anita – mosolygott rám –, de mi, egyszerű halandók kiakadunk azon a koffeinszinten, amin te létezel.

15. oldal, 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Anita Blake · Jason Schuyler · kávé
>!
Francica

Amíg nem ismertelek, azt gondoltam, hogy az a bátor, aki nem fél. Pedig az az igazán bátor, aki retteg, de leküzdi a rettegését és megy előre.

77. oldal

>!
Francica

Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne. Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat, az igazi gyász és a fájdalom kemény, mint a kő, és éget, mint a tűz. Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket. Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább, hogy a tüdőd nem áll meg pumpálni, meghalsz. Az, aki pár pillanattal korábban még voltál, az ütközés, a fémek csattanása pillanatában megszűnik létezni. Vége. Minden, ami addig biztos volt, amit a valóságnak hittél véget ér. Elég egyetlen ügyetlen sofőr, örökre tovatűnik, meghal, elpusztul, nem lehet visszacsinálni. A világ darabjaira hullik, és már csak a fortyogó, tüzes, megrepedezett földkérgen taposol, lábad alatt felbugyod az izzó magma, tüdőd megtelik a mérges gőzzel és dögletes pernyével, és ha nem akarsz végleg eltűnni, a túlélésért magadba kell szívni ezt a kipárolgást, ezt a gyűlöletet, hogy bele ne hullj örökre, és fel ne emésszen. Magadba gyömöszölöd, megtöltöd vele a frissen feltépett sírgödröt, amivé a világ hasadt benned.

313. oldal

>!
Francica

Van, hogy nem a fény vonz abban, akibe beleszeretsz, van, hogy éppenséggel a benne lakozó sötétbe szeretsz bele. Van, hogy nem a derűlátás vonz, hanem a saját szkepszised rokona, ugyanaz a pesszimista, ami magad is vagy. Van, hogy nagyobb szükséged van a bizonyosságra, hogy a sötétben igenis egy szörnyeteg lapul és les rád, mint a megnyugtató hazugságokra, hogy minden rendben lesz.

314. oldal

>!
AniTiger MP

– (…) A kedvencem pedig az a srác volt, aki az első randit azzal zárta, hogy egészen addig én vagyok a tökéletes nő, amíg meg nem szólalok.
– Ezt nem mondod komolyan! – meresztett nagy és kerek szemeket Jason. – Mekkora lúzer bunkók!
– Édes vagy – paskoltam meg most én mosolyogva a kezét –, de mindig is nagy pofám volt. És a férfiak általában nem erre számítanak egy magamfajta aprócska, törékeny, helyes kis barnától. Az ilyen lányokat óvni szokták meg babusgatni meg a többi baromság.

67. oldal, 10. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Anita Blake · Jason Schuyler
>!
Ancsúr P

– (…) azt gondoltam, hogy az a bátor, aki nem fél. Pedig az az igazán bátor, aki retteg, de leküzdi a rettegését és megy előre- (…)

>!
Leoni I

Az emberek folyton a szexen rágódnak, de nyilván, mert még a szexről a legegyszerűbb beszélni. A szívügyekkel minden ezerszer komplikáltabb.

51

>!
Leoni I

– Valahogy sokkal… – ráztam meg a fejem, nem is tudtam hirtelen hogy fejezzem ki magam.
– Sokkal… stabilabb vagyok – találta meg ő a megfelelő kifejezést. – Te vagy a legstabilabb ember, akit ismerek, Anita. Lehet, hogy én ezt kapom. Jézuskám, ambícióim lesznek. Meg céljaim!Tiszta perverz.

361. oldal

>!
Rémálom

– Tényleg azt gondolja, hogy a farkasok elé lökném?
– A farkasokkal semmi bajom – nevettem –, csak az újságíróktól félek.

85.

>!
kis_macko

Lila szemekkel mosolygott le rám. A jogosítványába kéket írtak, a hatóságok nem voltak hajlandóak befogadni se a lilát, se a levendulát, mint szemszínt, pedig – bár árnyalataiban mindig változott, a kedélyállapotától és ruháitól függően – kék aztán soha nem volt.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nathaniel Graison
1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Anita Blake, vámpírvadász sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Bishop: Vörös betűkkel
Nalini Singh: Angyalárny
Charlaine Harris: Vérszag
J. D. Robb: Halálos születésnap
Amanda Stevens: Örök kísértés
Ilona Andrews: Magic Bites – Pusztító mágia
Jim Butcher: Kísértő vész
Jennifer Rardin: Harapnivaló
Christopher Moore: Totál szívás
J. R. Ward: Halhatatlanság