Értékelések 22

Veress_Éva>!
Laurell K. Hamilton: Elátkozott kígyók

Még mindig nem az igazi.
Alapvetően adtam volna neki több csillagot, ha nem most olvastam volna újra a sorozat elejét, ami összehasonlítva ezzel…. szóval még mindig ég és föld annak ellenére, hogy ez a kötet már nem a leges leggyengébbek sorát bővíti. Még élveztem is, ha túljutottam a szokásos idegtépő rinyálásokon, és múltmerengéseken.

4 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Laurell K. Hamilton: Elátkozott kígyók

Eltelt annyi idő, hogy megint kedvet kaptam Anitáékhoz. A négy csillagos értékelés pont ezért is jár, mert megint beszippantott a történet. Az előző részhez képest pedig kimondottan jó volt. Persze a szokásos dolgok most sem hiányoztak. Lelkizés és visszaemlékezések. Meg tényleg kicsit sok volt Micah és Nathaniel, Nickyt bírom. És megint volt két új testőr, a régiek pedig sehol. Olyan érzésem van, mintha az írónő elfelejtette volna a régi jó kis szereplőit. Hol van Gonosz és Igazság? Mi történt Richardékkal? És a többi tigris? A kékhajú Sin, aki annyira odavan Anitáért? De legalább volt Edward, Foltos Ló ééés Olaf. Na őt nagyon bírom, akármilyen pszicho is. Persze szokás szerint a nyomozás csak kis részét tette ki a cselekménynek, a java Donna lelkének ápolása és Dixie hisztije volt. Na azt a csajt már az elején kiütöttem volna.
Innen üzenem a szerzőnek, hogy több Jean- Claude-ot szeretnék, és vissza a régi kedvenceimet. Asher nem kell, őt eláshatja. :)

2 hozzászólás
Hirdetés
Rignitur>!
Laurell K. Hamilton: Elátkozott kígyók

Az elolvasott kritikák alapján rosszabbra számítottam, de ettől ez még nem azt jelenti, hogy jó lenne a könyv, vagy akár csak megközelítené az első pár könyvet.
Most már eljutottam oda, hogy bevalljam magamnak, ez a sorozat az én Stockholm-szindrómám.Már rég nem azt kapom tőle, amit szeretnék, de ha már 26. könyvet elolvastam, akkor a befejezésig vele tartok, ha bele is pusztulok. (Ez utóbbira igen nagy esélyt látok.)
A legtöbben már leírták előttem, hogy mi a baj a történettel, amit még azzal egészítenék ki, hogy az írónő egyszer azt írta Instán megosztott egy összehasonlítást, hogy Anita a Bűnös vágyakban még szingli és ember volt, valamint nem voltak vámpír képességei. Ehhez képest most poliamóriás, eljegyzett, hordozza a likantrópiát és ott van neki az ardeur. Ebből a z összehasonlításból végül azt a magyarázatot fűzte, hogy Anita sokat fejlődött és sokkal boldogabb most, mint a történet elején volt. Ez az utolsó állítás az, amivel Hamilton saját magát is becsapja. Bizonygatja, hogy Anita milyen boldog, de én ezt nem érzékelem, mert folyton csak arról olvasunk, hogy éppen kivel van fasírtban valami mondvacsinált dráma miatt.