Egy ​sötét úr halála (Ravenloft 13.) 56% 60 csillagozás

LKH nekem az egyik legkedvesebb írónőm, ezért is akartam mindenképpen ezt a kis „kitérőjét” elolvasni.
Annyira sajnos nem jött be nekem, de lehet azért, mert túlságosan rá vagyok kattanva az Anita Blake sztorikra.
Nem mondom, helyenként felismertem a sajátos humorát, de kb ennyi…

A zombis történetek nem a szívem csücskei, inkább a vérállatos, és hát itt nem igazán ez volt a fő szál, hanem az élőholtak.
A borító tetszett, érdekesnek mondható a maga dark stílusában.

Az egyik kedvenc világom a Ravenloft, a maga sötét, kegyetlen jellemzésével. Sajnos ez a könyv csak nevében Ravenloft, nincs köd, ami elragadja a kalandozókat, nem üt el a többi fantasytől úgy ahogy azt megszoktuk. Maga regény is szegényes egy kalandot mesél el, bár háttérbe nagy dolgok történnek, de ettől függetlenül mégis cselekményben gyenge (olyan mintha egy kalandmodul lenne megírva). Javára legyen írva a regénynek, hogy a mágiát (a papit is) jól, látványosan írja le, a szereplők közül nem mindenki éli túl a kalandot. Viszont ettől még nem hagy maradandót az olvasóban.

Ahhoz képest, hogy 56% virít a könyvön, én nagyon kellemesen csalódtam benne.
Ez egy jó kis darkos fantasy varázslókkal, harcosokkal, zombikkal, meg persze mágiával. Nem volt tökéletes, de voltak benne lehetőségek, érdekes volt az egész közeg, és ha folytatódott volna a történet, el is olvasnám.
Azért zavartak a névelírások, de összességében egy olvasásra teljesen rendben volt.

Nem volt rossz a történet. Az érzelmek nagyszerűen vannak ábrázolva, sőt túlzásba is esett az írónő, a cselekmény hátrányára. Valamint felesleges dolgokat részletezett oldalakon keresztül. A kicsit horrorisztikus hangulat a regény második felétől kellemesen jelen volt, a végére kiteljesedett tipikus lezárássá. A szóismétlések borzalmasan kizökkentettek. Viszont a jellemfejlődések, és a karakteralkotás Hamilton erősségei közé sorolható.

Nah, hát adtam neki 4 csillagot, mert végül is nem volt olyan rossz, ahogy az elején gondoltam, hogy lesz. Viszont itt is ezek az elgépelések… tisztára, mint a Csontszüretben. :D Majd később idetoldom itt is hozzászólásban a kedvenc félregépeléseim, mint a Csontszüretnél… :)))
Amúgy azt hittem több lesz benne a vérfarkas szál, mert címke alapján választottam kihívásra ezt a könyvet, de utólag belegondolva megvolt a vérfarkas szerepe, csak nem úgy, ahogy arra számítottam. Meg a zombik jobban „eksönöztek”… :D
Vámpírt meg én nem is találtam benne. Egy volt, aki talán, de azt is zombinak írták, szóval aki vámpíros sztorira kíváncsi, ne itt keresgéljen… Mármint a címkézésre fel mondom.

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban.
A helyszín ezúttal nem Barovia, hanem Kartakass (csak nekem ugrik be róla carcass – holttest szó?), ami a Ravenloft multiverzum egy újabb világa.
Elanie egy mágusvadász testvériségben ráébred varázserejére, ami viszályt szít köztük.
Talán ez a szál lett volna a legérdekesebb, ahogyan a családként funkcionáló csoport próbálja elfogadni a számukra megvetett, sőt ellenségként kezelt tulajdonságokat.
Ugyanakkor az írónő behoz egy zombijárványt, amit hőseinknek kell megszüntetni. Ez volt talán a legkevésbé jelentős.
Nem tudja eldönteni, mire fókuszáljon, a családi kapcsolatokra, vagy a zombikra.
A másik nagy probléma a túl sok szereplőt mozgat a történet, akiknek a felét nem is kellett volna behozni, mivel sok mindent nem tudunk meg róluk.
Talán Jonathan és Elaine karaktere volt a legjobban kidolgozva, hozzá még megkapjuk Blaine, Gersalius, Konrad, Tereza, és Thordint is.
Ezen kívül természetesen a köd is hoz négy új karaktert, akik inkább Elaine fejlődésében segítenek, ezen kívül sok vizet nem zavarnak.
Egyszerűen túl sok a szereplő, ha valamelyik meg is hal, teljesen érdektelen a halála, mert a kinézetén kívül sok minden nem derül ki róluk.
A sötét hangulat megvan, de ilyen varázslós/zombis témában sokkal jobb regények is vannak.

Rendkívül érdekesnek találtam, hogy az igencsak sok negatív véleménnyel szemben szerintem kimondottan izgalmas és tovább vihető történettel szembesülhettem. Amelyben látok fantáziát és azt hogy miként is lehetne folytatni. Különösen tetszett, hogy amennyire más stílusú könyv, mint az Anita Blake sorozat, annak ellenére egyes poénokban, szófordulatokban mennyire felfedezhető az írónő sajátos hangja. Különlegessége volt még a főszereplők vívódása, hogy a mágia jó -e vagy rossz. A végén van kiszámítható és meglepő csattanó, ami még inkább izgalmassá teszi a történetet. A négy csillagot nálam szimplán a rövidsége miatt kapta.

Az az igazság, hogy a borító tetszett meg. És ismerte már az írónőt, reméltem, nem fogok csalódni. Hát, nem is!! Igazán eredeti, klasszikus sötét fantasy, ami illik a sorozatba. Kicsit más, mint az írónő egyéb regényei, amiket olvastam, de a színvonala azokhoz hasonlóan magas.

Másra vártam, de mégis nagyon tetszett !! Érezhető hogy korábbi művek közé tartozik

Egészen más ez a könyv, mint az eddigi Hamilton könyvet, tetszett ez a sötét, borús történet, új oldalát mutatta meg az írónő! Bár, még így is csak egy közepes erősségű, érdekfeszítő regény.