Égkék ​bűnök (Anita Blake, vámpírvadász 11.) 245 csillagozás

Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök

Hogy változik a világ. Anita Blake egykoron minden vámpír esküdt ellensége volt, most azonban társa Jean-Claude-nak, a vámpírúrnak és Micah-nak, az alakváltó leopárdnak. A szerelmi élete azonban nem áll meg itt. Nem is állhat. Anitát ugyanis – aki már korántsem annyira emberi, mint régen – egyszerre emészti a vámpírok vágya és a vérleopárdok éhsége. A vágyakat pedig ki kell elégíteni. Újra és újra. Most viszont Jean-Claude-nak van szüksége rá. Legősibb leszármazottja elküldte gonosz és hatalmas követét St. Louis-ba, így Jean-Claude-nak és a klánjának védekeznie kell. Anita nem tudja, hogyan viszonyuljon a betolakodóhoz, ám hamarosan olyan próbákat kell kiállnia, amilyenekről nem is álmodott. Szenvedélye minden sötét erejére szüksége van ahhoz, hogy megmentse azokat, akiket szeret.

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
486 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637118722 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2007
486 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637118722 · Fordította: Török Krisztina

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Anita Blake · Jean-Claude · Asher


Kedvencelte 30

Most olvassa 9

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 55


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök

„Sem a szerelem, sem pedig a gonosz nem képes legyőzni mindent, de a gonosz cinkelt lapokkal játszik.”

És igen, ez a kötet is a kezeimhez ragadt.
Már nagyon érzem a vesztemet, mert mindig csak egy picit szeretnék olvasni belőle, de sose tanulok a hibámból és látszik is, elég hamar befejeztem.

Természetesen imádtam, mert bár nem volt tele pornó jelenetekkel, de az erotikától meglehetett fulladni.
A poénok ütöttek, mégis az érzelmi része most sokkal jobban átjött és felmelengette az én mostanában „fagyos” szívemet is.
Lehet beteg, de ez a sokaság még nagyon izgalmas.

Itt még nagy kedvencem Asher.
Még érzelmekkel van tele, keserű, fájdalmas szépség, aki csak annyit kér, mint minden ember, mégis elég kemény sorskártyát húzott érte.
Majd én felmelengetem fagyott lelkedet, de csak pont annyira amennyire kell.

Anita most először nem idegesített.
Belevalósága és érzelmi fejlődése látványos és nagyon érdekessé tette az egész történet hangulatát.

A nyomozás része is rendben volt.
Most erre volt szükségem.

Megy is polcomra vissza.
És dobom a imádottaim listájára.

Kedvenc!♥

agi89>!
Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök

Elképesztően sokat kaptam Jean-Claudeból. Imádtam minden egyes betűjét.
És végreeee Asher!
És végre Jason. :D
Humor megint top1.
Micaht még mindig nem tudtam hova tenni.

A nyomozásos sztori most annyira nem érdekelt, sokkal érdekesebb volt ami azon kívül történt.
Nagyon izgalmas volt.
A 11 rész közül ez lett a második számú kedvencem. Eddig. :D

2 hozzászólás
Fummie>!
Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök

Jobban tetszett, mint az előző, mert nem volt tele annyira szexszel, de még mindig nem az igazi… Nem szeretem ezt az Anitát, a régit kérem vissza. Ha épp nem x mennyiségű pasival van egy ágyban, akkor azon szenved, hogy milyen rossz neki… Volt egy rész, ahol szívesen fejbe vágtam volna, hogy „Anita, legyél már normális!”, mert annyit vinnyogott… Richard meg még mindig idegesítő, de mindig is az volt. :D Micah, Nathatniel, JC és Asher meg még mindig kedvencek. :D

2 hozzászólás
Cleosbookheaven>!
Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök

Nekem ez a rész is tetszett. A szexualitás része nem is annyira zavar, mint inkább az, hogy Anita egyre befolyásolhatóbb és nyávogósabb lett. Hiányzik a régi tökösebb Anita. De elfogadom ilyennek is, hogy egy kicsit nyíltabb a világ felé, de jobban örülnék ha a régit vissza kaphatnám valamilyen formában. :) Annak viszont örülök, hogy Ashert bevették a partyba ^^
Richard meg rohadt idegesítő, mint mindig.

Röfipingvin P>!
Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök

ez egy 2007.08.03-án írott kritikám, amit az AB fórumára hoztam össze, most találtam meg a gépen, gondoltam felteszem ide :)(: semmit nem változtattam meg a szövegben :)(:

Hétvégén befejeztem az új könyvet. Nem részletezem, hogy eddig még miért nem írtam meg a véleményemet, de ez nem is fontos.
Igen sok ellentétes vélemény kering a fórumon az új (lassan már nem is annyira új) kötetről, és ez arra ösztönzött engem, hogy minden eddigi (igen csekély számú) bejegyzésemen túltéve némileg hosszabb kritikát próbáljak meg összeütni.
Le kell szögeznem, hogy nekem tetszett az új kötet, természetesen a hibáira is kitérek, de alapjába véve hatalmas kivetnivalót nem találtam. Úgy tűnt nekem, hogy nagy általánosságban két hibát (és ezek most nem a nyomdai vagy sajtóhibák) hoz fel a legtöbb véleményező: az egyik a káromkodás ill. a „csúnya” kifejezések kérdése, a másik pedig, hogy túl pornográf lenne az előző kötetekhez képest. Az elsőről az a véleményem, hogy nincs benne több káromkodás, mint az előző kötetekben, amúgy pedig a könyv stílusától nem állnak messze ezek a szavak, így nem látom be miért kéne ezt ennyire feszegetni. A túl sok szexjelenetről ill. azok szövegi megjelenítéséről pedig egyrészt azt gondolom, hogy jók és nekem személy szerint élvezet olvasni, másrészt pedig azt, hogy megszokhattuk az előző kötetek (mondjuk a Gyilkos Tánc) óta, hogy Hamilton rendre beleszövi ezt a történetbe. Valljuk be őszintén, hogy hiányoznának ezek a jelenetek.
A fordítással személy szerint különösebb problémám nincsen. Csak egy két apró kivetnivalót szeretnék megemlíteni: nem tudom, hogy szedési hiba-e vagy a fordító hibája, de nem kibaszom, hanem $@!%, a szövegkörnyezet sem igényli az egyes szám első személy használatát, és ezt a szót $@!%-ként használjuk, aztán bizonyos helyeken zavaró a szóismétlés ill. valami miatt egy-egy kifejezés (logisztika, habár aláírom, hogy ezt aztán sok mindennel nem lehet helyettesíteni) sok helyen felbukkan, holott lehet, hogy valami poénosabb, ütősebb szóval, kifejezéssel lehetett volna helyettesíteni, ami zavart még, hogy nem azt mondjuk, hogy fasziból van, hanem, hogy férfiból, még ha a szerző eredetileg a faszi angol megfelelőjét használta, a magyarban akkor is azt mondjuk, hogy férfiból van. Még egy utolsó dolog, hogy a 349. oldalon van egy értelmetlen mondatfüzér: „Musette végül kénytelen…” itt a végül szerepét nem értem tekintve, hogy előtte semmi olyan dolog, esemény nem történt, ami indokolttá tenné a végül szó használatát.
Ami viszont tényleg dühítő volt az a rengeteg nyomdai hiba, tulajdonképpen tényleg minden második oldalon volt valami: egy betűhiány, vagy éppen betűtöbblet, vagy felcserélt betű, vagy éppen egy bizonyos betű helyett egy másik, ami viszont más értelmet is ad a szónak. (természetesen ez nem gátolta meg a könyv elolvasását és élvezetét csak éppen néha-néha zavaró volt).
Ellenben vagy a fordítót vagy az eredeti szöveget (és akkor Hamiltont) illeti a dicséret a nagyon találó és frappáns mondatokért, hasonlatokért. Ilyenekre gondolok, hogy eső után vargánya, „…pár édes percre alfába. Különben félő, hogy alfától ómegáig mindent a vendégeink fejéhez vágok.”, „..árt az egészségednek, ha rám hozod a frászt.”, „Nem fogok egy süketet szolmizálni tanítani.” És akkor még sorolhatnám a jobbnál jobb beszólásokat és egyebek.
Számomra nagyon tetszetőssé tette a könyvet az – és ezért egyértelműen az írónő a felelős –, hogy rengeteg információval lettünk gazdagabbak. Ezek egy része egy-egy elejtett félmondat, vagy épp igen tudatos (mondjuk Jean-Claude szájába adott) megjegyzés. Megtudjuk Damien régi úrnőjének a nevét (Morvoren), Belle Morte a kulcsszereplő, így róla is rengeteg mindent megtudunk, úgy szintén Asherről, valamint JC-től értesülünk, hogy anno azt a hatalmas barlangszerű helyet a XX. század elején mire használták etc. Szerintem ezek, amellett, hogy színesítik a történetet, számunkra is teljesebbé teszik Hamilton világának „történelmét”.
Azt hiszem bocsánatot kell kérnem, azért, hogy ennyire hosszúra sikeredett ez a kritikaszerűség, de gondoltam megosztom veletek a benyomásaimat.

1 hozzászólás
lettielena >!
Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök

Fél éve olvastam kb. az előző részt, mert úgy éreztem elég volt annyi egyelőre. Most eldöntöttem, hogy folytatom, mert hiányzott Blake világa. Jó… igazából Jean-Claude és Richard hiányzott, de ez részletkérdés. Az eleje izgalmas volt és nagyon kíváncsi lettem, milyen új üggyel fognak foglalkozni. Csak utána megint beindult Anita a nyafogásával, hogy sosem tudja mit akar, nem is ő gondolkodik, hanem az ardeur stb.stb….. Belle Morte se a szívem csücske, de a vége megint izgalmas lett. :) Szóval folytatom, és remélem lesz egy olyan rész, ami újra magával húz :)

Edward! Hiányoltalak!

Kryszta>!
Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök

Jó rész volt, bár számomra most kicsit elnyújtott, de persze nem lehet minden rész tökéletes :)

Rubintpikkely>!
Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök

Közel sem az igazi. Sőt, egyenesen száguld a lejtőn a színvonal, és nem éppen felfele. A krimi végét szeretem, de a többi… Szinte értékelhetetlen: nyavalygás, szex, összeomlás, szex, Richard nyavalygása, szex… Azért még reménykedni lehet.

Éva_Lívia>!
Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök

A túlfűtött erotika ami az utóbbi időben jellemzi a sorozatot, annyira nem tetszik. A vadászok itt lehetnek emberek, mint Edward, de különleges képességűek is, mint Anita, aki nekromanta. Az első 10 kötet pörgése tetszett, most már egyre ritkábban olvasom az újabb, túlerotizált köteteket.


Népszerű idézetek

Francica>!

– Nem hazudsz valami meggyőzően, ma petite.
– Hát ezt most kikérem magamnak. Nagyon is ügyesen hazudok.
– De nem nekem.
– Hülye vámpírokkal nem tárgyalok.

114. oldal

agi89>!

Az életem dugig van emberekkel, akiknek valami nem fekszik bennem. Vagy így, vagy úgy nem vagyok elég jó nekik. És mindig olyan dolgok ezek, amin esélyem sincs változtatni, ha meggebedek is. Hát azt mondom én ezeknek az embereknek, hogy dugják fel maguknak. Jó mélyen, dugják fel!

25. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Anita Blake
4 hozzászólás
Orhyd_Black>!

Te nem félnél valakit annyira akarni, hogy már minden más mindegy legyen az életedben?

(első mondat)

Francica>!

Ne menj el, Asher, kérlek, könyörgök, ne menj! Szeretem, ahogy megcsillan a hajad a fényben, szeretem, ahogy mosolyogsz, amikor épp nem bujkálsz, vagy nem pózolsz senkinek. Szeretem a nevetésed, szeretem, ahogy megtelik csobogó bánattal a hangod, mint a nyári eső. Szeretem, ahogy Jean-Claude-ot figyeled, amikor azt hiszed, nem látnak, mert én is pontosan így figyelem és nézem minden mozdulatát. Szeretem a szemeidet, a boldogtalanságodat. Szeretlek.
Odaléptem hozzá, és magamhoz szorítottam. Könnyeim becsöppezték inge selymét, arcomat mellkasára szorítottam, és egyre suttogtam belé, hogy szeretem, szeretem. Akkor az állam alá nyúlt, a szájához emelte a számat, és megcsókolt. Igazán, szerelmesen, most először.

112. oldal

Veron>!

Sem a szerelem, sem pedig a gonosz nem képes legyőzni mindent, de a gonosz cinkelt lapokkal játszik.

391. oldal

Francica>!

– Csodálatos voltál – mondtam.
– Már levettem, mennyire csodálatosnak találtál – kuncogott, és a magasba tartotta a karját, ami éppen nem alattam kezdett vértelenedni. Tele volt mélyvörös karmolással.
– A másik is ilyen? – néztem nagyot.
– Még ilyenebb – és ahogy a homlokomat kezdtem ráncolni, végigsimította. – Ne komorkodj, Anita. Minden sebet, minden karmolást imádni fogok. És megsiratom őket, ha már nem lesznek.
– De…
Ujja hegyével megérintette a számat, nem hagyta, hogy végig¬mondjam.
– Ne dezz itt nekem. Pazar volt minden pillanat, aminek minden kéjes nyögésére és minden sajgó sebére emlékezni akarok….

Francica>!

Csak akkor kattant be, hogy mit szeretnék, amikor kibökted, hogy félsz, hogy felemésztődsz. Bekattant, hogy én pont ezt akarom, hogy valaki megperzseljen és én érte lobogjak, amíg van miből.

bbabri>!

– Mindig lesz valami kifogásod, hogy egyszerre ne kelljen mind a kettőnkkel lenned. Még az egy szem vámpírszeretődet is ki akarod forgatni vámpír önmagából, az isten áldjon meg! Hogy is lennél képes kettőnket elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk?
– Asher – nyögtem, de fingom nem volt, hogyan is folytassam. Mit mondhatnék erre? Csak azt tudtam, hogy a mellkasom mindjárt szétveti valami ismeretlen eredetű belső kín, amitől már levegőt is alig kapok.
– Nem – rázta meg újra a fejét, hajából csak úgy pattogtak széjjel a szikrák. – Mindig találnál bennünk valamit, ami nem elég jó neked. Soha nem is lesz olyan férfi, akiben ne találnál kifogásolnivalót. Soha senki nem lehet elég tiszta, elég tökéletes. Hozzánk hajt a szükség, jó, nevezzük szerelemnek akár, de neked még ez sem elég. És melletted mi sem lehetünk elég jók önmagunknak.
(…)
– Most a vámpírtrükkök a baj – tette súlyos kezeit a vállamra. – Holnap valami más. Valami mindig lesz. Figyeltelek Richarddal, Jean-Claude-dal és Micah-val is. Ő mindenre rábólint, amit csak kérsz tőle, ő így igazodik el érzelmeid útvesztőjében. Így maradhat melletted. Jean-Claude lemond a vágyairól és az élvezetről, amit pedig nap mint nap megkaphatna. Így maradhat melletted. Richard kipörgött az útvesztődből, mert az ő saját labirintusa épp elég volt neki. Egy kapcsolatban valakinek mindig kell engedményeket hozni, és se te, se ő nem volt erre kapható.

272-273. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anita Blake · Asher · Jean-Claude · Micah Callahan · Richard Zeeman
agi89>!

Miért gyorsabb nekem ennyivel a nyelvem, mint az agyam? Ez valami születési rendellenesség lesz.

46. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Anita Blake
inka0507>!

Aztán meghallottam. A telefonom volt, de szinte egy másik dimenzióból érkezett a tompa csörgése. Felülni pedig hiába próbáltam, a kezek és lábak az ágyhoz szögeltek.
Valaki hörgött, és a karcsú kar Micah lábáról beszippantódott a takaró alá. Morgás, nyögés, hosszas kaparászás és némi bizonytalan átkozódás következett.
– Iigeen – hallottam Cherry bizonytalan hangját, ahogy az az illető is, aki a vonal másik végén várakozott. Aztán csend. – Nem, bocs, nem Anita vagyok, de adom, egy pillanat.
Másik keze megböködött egy kupacot a takaró hozzám közelebb eső vidékén, ami felmorrant.
– Mi van?
– Telefon.
– Halló – röffent bele Zane a kagylóba, mielőtt egy szót is szólhattam volna. – Várjon egy pillanatot, itt van valahol. Adom.
Egy másik, szintén sápadt, de valamivel férfiasabb kar jelent meg a takaró felett, kezében a telefon, de nem értem el. Még a karomat sem bírtam mozdítani. Végül nagy nehezen letaszigáltam magamról Micah-t, hátha valahogy fel sikerülne ülnöm.
– Menj arrébb kicsit, Micah, fel kellene vennem a telefont – dörmögtem a fülébe. Nagyot nyögve fordult le rólam, át a másik oldalára. Végre felülhettem, de Nathaniel gyorsabb volt, már a füléhez tartotta a
kagylót.
– Mit mondhatok, ki keresi? – szólt bele szinte ébren.
– Kérem a telefont – nyújtottam a kezem.
– Zerbrowski az – suttogta, és átadta a kütyüt.
Hát igen, ez nagyon kellett. Mély levegőt vettem, nyeltem kettőt, és a fülemhez emeltem a kagylót. Gyanítottam, hogy mire számíthatok.
– Helló, Zeb, mi van?
– Hány taggal alszol te egy ágyban, Blake?
– Közöd?
– Jól hallottam, hogy az egyik lány volt? Nem is tudtam, hogy mindenevő lettél!
– Zerbrowski, alig két órát aludtam – nyögtem, miután az órám világításgombját megnyomtam, és végre láttam, milyen istenverte korán van. – Ha csak azért hívtál, hogy lecsekkold a nemi életemet, leteszem.
– Jó, bocs, csak váratlanul ért – kuncogott. – Én esküszöm, igyekszem nem szétpoénkodni az életed, de olyan ritkán szolgáltatsz ennyire jó témát. Muszáj volt ráugranom.
– Már mondtam, hogy alig két órát aludtam?
– Ja, mondtad – vett még jobban vissza a vihoriból, ő bezzeg éber volt és fitt. Neki bezzeg már jutott kávé.


A sorozat következő kötete

Anita Blake, vámpírvadász sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ilona Andrews: Magic Burns – Perzselő mágia
Gail Carriger: Szívtelen
Kim Harrison: A Fistful of Charms – Egy maréknyi bűbájért
Charlaine Harris: Holtak klubja
Darynda Jones: Második sírhant
Nalini Singh: Angyalkard
Karen Chance: Árnyak vonzásában
J. D. Robb: Halálos szertartás
Amanda Stevens: A próféta
Csóti Lili: Hetedvérig