Bűnös ​vágyak (Anita Blake, vámpírvadász 1.) 84% 699 csillagozás

„Rengetegen nem értékelik a humorom. Ha egy kicsivel bizonytalanabb vagyok, azt gondoltam volna, hogy nem jók a vicceim.”

Na VÉGRE!!!!♥♥♥♥♥

Hogy én mennyire szerettem ezt a könyvet, elképesztő jó kezdő kötet.
Anita egy igazi lökött, de makacs és belevaló liba.
Nem sz.r.kodik, már elnézést a kifejezésért.

Imádom a humorát, a felfogása kicsit alakítható, de ez biztosan fog változni.
Horror, humor, szenvedély, borzalom kell egy igazán kíválló kedvenchez, mert ezt imádom és kész! ♥♥

Érdekes volt újraolvasni, újrakezdeni ezt a sorozatot….
Hamilton egy új műfajt, egy egyedi világot teremtett, nem is kétséges – vámpírok, zombik, farkasemberek, patkányemberek…. és egy sajátságos humorral rendelkező vámpírvadász, aki imád fejjel rohanni a falnak; aki eléggé makacs és önfejű ahhoz, hogy soha ne azt csinálja, amire számít az ember; és akinél a halottkeltés egy egyszerű rutinfeladat.
Nem egy szokványos, hétköznapi sorozat – ettől még másodszorra nem ütött akkorát, mint anno, az első találkozáskor…

Még jó hogy vámpírok nem léteznek. De ha lennének akkor biztos Anita Blake-t hívnám hogy tegye el őket láb alól. Végre egy könyv ahol van kaland, akció és humor egyben. Még a romantika se hiányzott belőle. Egészen jó kis fantasy regény lett belőle amelyet szívesen olvastam.
Anita egy olyan karakter aki talpra esett csajszi, képes a legnehezebb helyzetekben is feltalálni magát. Nagyon erős és szarkasztikus humora miatt egyből belopta magát a szívembe. Az ö vele történet események pedig részletesen lettek bemutatva, még a többi szereplőről is volt benne múltbéli események. Nekem pedig akkor tetszik egy regény ha megismerhetem a karakterek múltját, hogy honét jöttek és merre tart az életük.
http://ujkv.blogspot.hu/2018/04/laurell-k-hamilton-buno…

Az ötlet utánérzés, a sztori szétesik, a főszereplő egy szűzkurva, a mellékszereplők halottak vagy azok lesznek (nem kár értük), mindenki szexmániás, a könyvben felbukkanó összes férfi a Baywatch-ból szökött meg, hogy borotvált mellkasukkal és szögletes állukkal benedvesítsék Anita bugyiját, és az egész csak még rosszabb lesz a következő résszel.

Újraolvasási értéke végtelen, mivel az első húsz oldal után képtelen vagy felidézni az előzményeket (hidd el, jobb is így). Jó hír viszont, hogy idáig jutva az irodalom koncentrált meggyalázását nem bírja tovább elviselni az agyad, és átlök egy módosult tudatállapotba; innentől pedig már jöhet bármi, kanos patkányemberektől kezdve Anne Rice-tól lopott gyerekvámpírig, remekül fogsz szórakozni rajta.

Összegezve: stílusparódiának kiváló, és ha valami igazán pihentetőt keresel, nyugodt szívvel ajánlom.

Na ezt is megértem, elolvastam életem első 'vámpíros' könyvét. :D

Mióta felregisztráltam molyra (~3éve) fent volt a könyves bakancslistámon ez a sorozat.
Semmilyen fantasy nem ragadta meg a figyelmem, de ez igen.
Egy dolog miatt különösen…
Anita Blake is pingvinmániás. :D
Meg a humora és a szabadszájúsága volt ami megfogott.

Na szóval elkezdtem és totál idegen volt az egész.
Minden izé nélkül belecsöppentem egy ismeretlen világba. Csak kapkodtam a fejem hogy 'mi van???'. Megmondom őszintén először nagyon nem tetszett.
Anita se hozta a humorával azt amire számítottam.
A „dögök” is frusztráltak rendesen.
Vámpírok, patkányemberek, zombik… Óóóh anyám mi lesz még itt…

De valahogy mégis olvastatta magát, haladtunk előre. És még az egyik agyarosba is kicsit belezúgtam. :D

Olyan össze-visszának éreztem a végén is.
De olvasom majd tovább, mert érdekel hogy mik lesznek még.
Egy jó darabig el leszek vele.

Ja és Anita személyisége kb. mint én…
Túl sok dologban fedeztem fel magam. Ilyen még soha nem volt. :D

„A legtöbbször Murphy törvénye az egyetlen megbízható dolog az életemben.”

Vámpíros könyv, romantika nélkül. Ilyet is ritkán látni! Nagyon jó könyv! Izgalom a köbön!!! Hűha!
Az írónő stílusa nagyon könnyed és humoros volt. Egy új, vámpírokkal és más lényekkel teli világot tárt elénk, mely kicsi – mégis jelentős – részletekben különbözik az eddig olvasottaktól.
A történet tényleg nagyon izgalmas, lehetetlen félbeszakítani az olvasást. Nem állítom, hogy nincsenek benne logikai és másfajta hibák, viszont az izgalom miatt nincs időnk bosszankodni rajtuk, csak megyünk tovább a történettel. Egy dolgot azért megemlítenék, ami idegesített. A „pici, rózsaszín fürge nyelvecskék” kifejezés (vagyis mondatrész), amit az írónő nagy szeretettel használt majdnem minden fejezetben. Na, ettől ugrálni kezdett a szemöldököm. De komolyan… Nem tudom, hogy eredetileg hogy hangzik, de így nagyon idegesítő.
Mindent egybevéve ez egy jó könyv és kötelező minden vámpírkedvelő olvasónak. Nagyon örülök, hogy egy csomó része megjelent magyarul, mindet be kell szereznem! Készülj második rész! Jövökkk! ღ

Hónap végére kellettem még egy másfajta vámpíros könyv. Hirtelen felindulásból elkövetett olvasás, sok értékelésben futottam már bele Anita Blake vámpírvadász éltetésébe, és kíváncsi voltam tényleg annyira eredeti és vicces mint sokan mondják. Sajnos nem igazán éreztem kettőnk között az összhangot. Nem nyűgözött le, sokkal inkább a vámpírok, na ők megint rendben voltak, bár közelében sincsenek Anna Rice teremtményeinek. Az egész egy nagy csalódás :(

Hát ez uncsi volt. Adott volt egy halottidéző aki vámpírokra vadászik néha napján, de magát annak nem vallja, a végére mégis. Aztán itt van magában ez a vámpír dolog. Utálja őket, mégis aztán valamelyiket bírja. Philipet is egyszer bírha, máskor nem, aztán amikor spoiler Nekem kicsit fura volt, hogy ha Cathrine annyira nagy barátnője akkor miért kerül ki ennyire a képből. Semmit se tudunk róla. Aztán ott van még Nicolaos… egészen az elejétől fél tőle mindenki, a végére meg egyszerűen spoiler Másik dolog még azt a fura bulis jelenetet se értettem. Arra is amennyit készült, aztán meg csak simán ott hagyta az egészet, hogy feltámasszon egy zombit? Ráadásul az se derült ki igazán, hogy azon a fura bulin mit csinálnak… Na, mindegy. Nekem kicsit kuszaság volt az egész.

Arra már nem emlékszem, hogy a közös történetem Anita Blake-kel, de egyszerűen oda vagyok ezért a pingvin-, kávé- és fegyvermániás, sebhelyes, szókimondó, jócskán antiszociális, morgós, alacsony csajsziért. És a bögréiért.

Én nagyon jól felépítettnek és kitaláltnak találom ezt a világot, amit Hamilton teremtett. A vámpírok (és más lények) előbújnak, üzletelni kezdenek az emberekkel, alakul a törvény a paranormális lények miatt, a határok folyamatosan változnak. Van saját negyedük a vámpíroknak, van sztriptíz klubjuk, belharcaik… Van kereslet a zombik sírból előszólítására, halottkeltőkre, vámpírkarózok járnak a hullaházakba, ha valaki nem akar vámpírként továbbélni, de van vámpír gyülekezet, ahol tanulhat, ha mégis akarna.

Kedvencek: hirtelen túl sok a sorozat elején. Könnyebb olyat találni, akiket nem bírok (Monica, Nikolaos)
Ami első olvasáskor kiverte nálam a biztosítékot: a vérpatkányok. Atya.Úr.Isten!

http://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2014/12/lkh-anitab…

„Egy ideje már fontolgatom magamban az Anita Blake sorozat kezdő köteteinek újraolvasását, mert nagyon kellemes emlékek fűznek ahhoz az időszakhoz, amikor ezek a részek a kezembe kerültek – bár a főnököm és a kollégáim szerint napokig – nagyobb valószínűséggel hetekig – elég nyúzottan néztem ki. (…) másfél év híján egy évtizede volt, hogy először vámpírvadászatra és zombikeltésre indultam St. Louis városában. Az akkor olvasott eseményeknek már csak a lenyomata, az érzések utózöngése maradt meg bennem, miközben a részletek a múlt és a további kalandok homályába vesztek. Egy valamit azonban nyugodt szívvel jelentek ki: ugyanolyan élmény volt olvasni ezt a kötetet, mint az első alkalommal – segített feleleveníteni azt, hogy miért is szerettem bele a szerző által kitalált világba.”

"Érdekes és cselekményes ez a kötet, mert a világra jellemző lényeges szabályok és a karakterek bemutatása mellett rengeteg minden történik: bűvölés, hatalmi harcok, fajok közötti ellentétek, gyilkosságok, nyomozás, halottkeltés, vámpírvadászat, miközben folyamatosan jelen van az állandó – több helyről is Anita felé irányuló – veszélyeztetettség. A feledékenység áldásos hatásának köszönhetően már fogalmam sem volt róla, hogy ki vagy mi áll a gyilkosságok hátterében, ahogy a többi lényeges cselekményre is már csak halványan emlékeztem, szóval újra hatalmas élményt és mindezek mellett rengeteg meglepetést okozott a történet.
Kétség sem férhet hozzá, hogy folytatom a következő kötettel (…)."
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/11/laurell-k-hamilt…