A ​nevető holttest (Anita Blake, vámpírvadász 2.) 88% 557 csillagozás

Sokkal jobban tetszett, mint az első rész.
Anita Blake újabb izgalmas nyomozásba keveredik, amely során rengeteg veszély leselkedik rá. Pörögtek az oldalak, mindig történt valami érdekes, így nem hagyott unatkozni egy percig sem.
Kíváncsian várom, mi lesz Jean-Claudeval, számomra ő a sorozat legérdekesebb karaktere. Kaphatnánk belőle többet is…:D

„A nevetése olyan volt, mint a cukorka: édes és ragadós. Tudom, hogy ha Jean-Claude nevetését palackozni lehetne, akkor vagy hizlalna, vagy azonnali orgazmust okozna.”

Annyira jó volt olvasni, édes volt, ragadt, mint a meleg vér…egyszerűen nem eresztett.
Hiszem, hogy ez a sorozat egyre jobb és jobb lesz, persze mivel már egyszer olvastam pontosan tudom, hogy a sokadik könyvtől, már bőven vannak problémáim vele, de itt még élvezhető.
Kellő horror, sok sok izgalom, és persze itt még a nyers és enyhén idegesítő, gátlásokkal tarkított Anita harcol….
Oh, imádatom tárgya Jean-Claude…tudom, hogy hülyeség, de nekem is kell….a legjózanítóbb karakter ebben a sorozatban számomra. Sosincs vele bajom, mindig azt teszi ami tipikus rá nézve…

Természetesen nagyon várom a folytatás olvasását. ♥♥♥
Nagy kedvenc!♥♥

„That it's a thriller, thriller night …”
A könyv olvasása közben jónéhány alkalommal beugrott Michael Jackson nagy klasszikusa… képben és zenében egyaránt.
A többit mindenki fantáziájára bízom, a könyv elolvasása felnőtt felügyelete mellett ajánlott, fogyasztása közben az evés nem javasolt :)

Hűha.

Megdöbbentő módon sokkal jobban tetszett, mint az előző rész. Azt hiszem, az ilyesfajta sorozatokba bele kell rázódjon az ember lánya.

Mindegyik rész elején lesz egy főgonosz, aki majd meghal az utolsó oldalon? :D Kettőből kettőben ez történt, csak azért kérdezem, hogy ne érjen meglepetésként a dolog. :D

Jean-Claude kezdi nagyon-nagyon bizgerálni a fantáziámat, valószínűleg okkal. Kíváncsi vagyok, Anita meddig bírja. :D

A tőmondatok még mindig szúrják a szememet, de már kezdek hozzájuk szokni. Van egy olyan érzésem, hogy az öt kötelező értsd kihívásra kell rész után tovább fogom olvasni. :D

Imádom a horror filmeket! Szeretem ha lognak a belek, loccsan az agyvelö, szakadnak a végtagok, kifordulnak a belsöszervek durran a szemgolyo és rengeteg a vér. Na most ezt megkaptam nyomtatott verzioban és tetszett.

Azta qrv@!
Ez rohadt durva menet volt. Embert próbáló. :D
Esküszöm ennyi izgalomtól és félelemtől teljesen elfáradt szegény szívem a végére. Ezért nem nézek például horrorfilmet se, tuti agyvérzést kapnék. Mert hogy megint volt itt mindenféle.
Vámpírok, zombik, izgalmas nyomozás, vicces és gyomorforgató jelenetek, szívfacsaró momentumok, makacsul hülye főszereplő (mondom olyan mint én)…
És rengeteg PINGVIN! *-*

Jean-Claude megint totál szerelembe ejtett. Nem értem Anita miért áll ellen neki. Én annyira szeretném, ha Anita nem tiltakozna, Jean-Claude meg tenné amit tenni akar. Annyira fantasztikus ahogy ő megvan a lelki szemeim előtt. :D ♥

A csaj humora egyre jobb.
Abszolút javuló tendenciát mutat a sorozat. Pedig az első rész után eldöntöttem, hogy ha nem lesz kicsit se jobb akkor ráhagyom. Mert jó volt az első, de azért nem volt az igazi.
Most meg már ott tartok hogy nemcsak amiatt a szekszi vámpír miatt „muszáj” olvasnom tovább, hanem mert tényleg tetszik és leköt.

Fogalmam sincs, hogy a hangulatommal volt-e gond az első rész olvasása közben vagy az tényleg olyan gyenge volt, mint amilyennek éreztem, de ezt a részt imádtam. Az első rész után tényleg meglepett, hogy ennyire élveztem, még azon is hezitáltam, hogy megkapja-e a max csillagot.
Nagyon megszerettem Anitat, baromi menő karakter (ez nem jött át annyira az első kötetben), imádtam a beszólásait és itt alig akadtak unalmas pillanatai.
A mellékszereplők között is voltak szimpatikus karakterek, pl. a „Retek” tagok. Fogalmam sincs, hogy benne voltak-e az első kötetben, már nem emlékszem, de itt nagyon bírtam őket. Igazából a fél szereplőgárda számomra olyan volt, mintha ebben a kötetben találkoztam volna velük először. Lehet nagyon fognám a fejem egy Bűnös vágyak újraolvasás után… :D Az első kötetben két karakter keltette fel a figyelmemet, Jean-Claude és Edward. Az alapsztori mellett főleg a velük kapcsolatos dolgok maradtak meg a fejemben. Jean-Claude-t annyira imádtam, hogy főleg ő motivált a sorozat folytatásában. Itt is ő volt a fő kedvenc. Alig várom, hogy még többet kapjak belőle valamint, hogy Edward is újra feltűnjön.
Az alapsztori is izgalmas volt, de ezzel az első részben sem voltak gondjaim. A humort is ki kell emelnem, nagyon sokat nevettem.
Eddig csak Jean-Claude miatt akartam olvasni a sorozatot, de most már érdekel minden.

Sokkal jobb volt, mint az első rész, így azért kicsit megnyugodtam és még esélyt is adok a folytatásnak majd.
Anitát továbbra is bírom, nagyon nagy szövege van, elég jókat nevetek még mindig rajta. Bár azt továbbra sem értem a könyvben, hogy adott egy főszereplő csaj, aki nagyon kemény, mégis fél minden teremténytől, pedig ez a munkája. Valahogy ezt nem tudom megemészteni.
Nekem ez a vudus kitérő is bejött, olvastam volna még róla, meg arról is,hogy Anitának milyen rejtett tudása van. Na de majd a következőkben kiderül.

„Halottkeltés, vudu és mágia szempontjából kissé töménynek éreztem ezt a részt, de ez mind szükséges volt ahhoz, hogy Anita ráébredjen arra, ő nem olyan egyszerű halottkeltő, mint a többiek – neki hatalma van, méghozzá nem is akármekkora. Vagyis ahhoz, hogy mindez Anita, illetve az olvasók számára is érthető legyen, fejest kellett ugranunk a vudu szertartások leírásába, és át kellett élnünk a mágia működését, valamint azok következményeit. Nos, azt kell mondanom, hogy a szerző nem fogja vissza magát és mindent alaposan kirészletez, amelynek eredményeként sokkal erőszakosabb, kegyetlenebb, vérben és belsőségekben tocsogós részt hozott össze. Mondanám, hogy kis adagokban kapjuk a tettlegességet és az agressziót, de ez nem igaz – ellentétben a holttestekkel, amelyek azonban tényleg darabokban vannak.”

„Persze ezzel a kötettel is úgy jártam, mint a legutóbb olvasottal, vagyis hogy csak nagy vonalakban emlékeztem az eseményekre, de részletek már megint a múlt ködébe vesztek. Pont ezért éppen annyira élveztem a történetet, mint első olvasásra, és pont annyiszor lepődtem meg a fordulatokon, mint tettem azt sok-sok évvel korábban. Elfelejtkeztem például arról, hogy miért is fontos az, hogy Anita, aki halottkeltő, úgy végrendelkezett, hogy a halála esetén hamvasszák el. Ahogyan már arra sem emlékeztem, hogy miként kapták el végül a gyilkos lényt, illetve mi történt azt megelőzően a temetőben, amikor a hősnőnk ráébredt a hatalma lényegére.

Bár sokkal mozgalmasabb ez a rész, mint a sorozatkezdő kötet, mégsem nyerte el a tetszésem annyira, mégsem élveztem annyira, mint a megelőző kalandot – még akkor sem, ha abban sokkal több volt a világbemutatás és kevesebb a lényegi esemény. Azt hiszem, hogy a valamivel alacsonyabb pontozás csak az én ízlésbeli megítélésem következménye, mert a szerző ugyanúgy – ha nem jobban – odatette magát, mint az előző kötet esetében. Már bizsereg a kezem a Kárhozottak cirkusza után, mert emlékeim szerint azt a részt nagyon kedveltem.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/11/laurell-k-hamilt…

Igaz, hogy lassan haladtam a könyvel, de ez nem a történt hibája, mostanában nem sok időm van olvasni, de azért pár oldalt mindig sikerül. :)
Anita története tovább bonyolódik, nem elég, hogy a város vámpír ura folyton zaklatja, de feltűnt egy megbízó, és egy vudu papnő is. És ha ez még nem lenne elég, akkor még valami, vagy valaki nagyon csúnyán gyilkolászik. Szóval az élete nem fenékig tejfel.
Ez a rész hihetetlen izgalmas volt, és kegyetlen. A vér literszámra folyt, és az emberi tesztek pedig cafatokban hevertek mindenhol. Ami egy picit oldotta a dolgot, az Anita, és a rendőrök humora. Remélem a többi rész is hasonlóan izgalmas lesz.