A ​nevető holttest (Anita Blake, vámpírvadász 2.) 575 csillagozás

Laurell K. Hamilton: A nevető holttest

Anita Blake visszatér!
A város legdögösebb vámpírvadászának és halottkeltőjének még mindig nincs pasija, de problémája annál több. Először visszautasítja egy gazdag és befolyásos üzletember felkérését, hogy támasszon fel egy háromszáz éves holttestet. Nagy hiba. Aztán magára haragítja a valaha élt egyik leghatalmasabb vudu papnőt. Ez még nagyobb hibának bizonyul. Ha mindez nem lenne elég, Anita belekeveredik egy véres gyilkosságsorozatba is, melynek titokzatos elkövetője a békés kertvárosokban lakó családokat veszi célba. Lehet, hogy minden mindennel összefügg? Anitának minél előbb meg kell oldania a rejtélyt, ha nem akar újabb ártatlan áldozatokat. És kénytelen ellenállni a város új vámpírura, Jean-Claude csábításának is, különben mindörökre búcsút mondhat a lelkének.

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2009
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637118209
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2003
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638636130 · Fordította: Jellinek Gyöngyvér, Arnold Éva
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2003
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638636133

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Anita Blake · Jean-Claude


Kedvencelte 67

Most olvassa 15

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 60


Kiemelt értékelések

MissFortune>!
Laurell K. Hamilton: A nevető holttest

Sokkal jobban tetszett, mint az első rész.
Anita Blake újabb izgalmas nyomozásba keveredik, amely során rengeteg veszély leselkedik rá. Pörögtek az oldalak, mindig történt valami érdekes, így nem hagyott unatkozni egy percig sem.
Kíváncsian várom, mi lesz Jean-Claudeval, számomra ő a sorozat legérdekesebb karaktere. Kaphatnánk belőle többet is…:D

Nikolett0907 P>!
Laurell K. Hamilton: A nevető holttest

„A nevetése olyan volt, mint a cukorka: édes és ragadós. Tudom, hogy ha Jean-Claude nevetését palackozni lehetne, akkor vagy hizlalna, vagy azonnali orgazmust okozna.”

Annyira jó volt olvasni, édes volt, ragadt, mint a meleg vér…egyszerűen nem eresztett.
Hiszem, hogy ez a sorozat egyre jobb és jobb lesz, persze mivel már egyszer olvastam pontosan tudom, hogy a sokadik könyvtől, már bőven vannak problémáim vele, de itt még élvezhető.
Kellő horror, sok sok izgalom, és persze itt még a nyers és enyhén idegesítő, gátlásokkal tarkított Anita harcol….
Oh, imádatom tárgya Jean-Claude…tudom, hogy hülyeség, de nekem is kell….a legjózanítóbb karakter ebben a sorozatban számomra. Sosincs vele bajom, mindig azt teszi ami tipikus rá nézve…

Természetesen nagyon várom a folytatás olvasását. ♥♥♥
Nagy kedvenc!♥♥

Madama_Butterfly>!
Laurell K. Hamilton: A nevető holttest

„That it's a thriller, thriller night …”
A könyv olvasása közben jónéhány alkalommal beugrott Michael Jackson nagy klasszikusa… képben és zenében egyaránt.
A többit mindenki fantáziájára bízom, a könyv elolvasása felnőtt felügyelete mellett ajánlott, fogyasztása közben az evés nem javasolt :)

2 hozzászólás
christine I>!
Laurell K. Hamilton: A nevető holttest

Hűha.

Megdöbbentő módon sokkal jobban tetszett, mint az előző rész. Azt hiszem, az ilyesfajta sorozatokba bele kell rázódjon az ember lánya.

Mindegyik rész elején lesz egy főgonosz, aki majd meghal az utolsó oldalon? :D Kettőből kettőben ez történt, csak azért kérdezem, hogy ne érjen meglepetésként a dolog. :D

Jean-Claude kezdi nagyon-nagyon bizgerálni a fantáziámat, valószínűleg okkal. Kíváncsi vagyok, Anita meddig bírja. :D

A tőmondatok még mindig szúrják a szememet, de már kezdek hozzájuk szokni. Van egy olyan érzésem, hogy az öt kötelező értsd kihívásra kell rész után tovább fogom olvasni. :D

Krisztina_Németh_2>!
Laurell K. Hamilton: A nevető holttest

Imádom a horror filmeket! Szeretem ha lognak a belek, loccsan az agyvelö, szakadnak a végtagok, kifordulnak a belsöszervek durran a szemgolyo és rengeteg a vér. Na most ezt megkaptam nyomtatott verzioban és tetszett.

agi89>!
Laurell K. Hamilton: A nevető holttest

Azta qrv@!
Ez rohadt durva menet volt. Embert próbáló. :D
Esküszöm ennyi izgalomtól és félelemtől teljesen elfáradt szegény szívem a végére. Ezért nem nézek például horrorfilmet se, tuti agyvérzést kapnék. Mert hogy megint volt itt mindenféle.
Vámpírok, zombik, izgalmas nyomozás, vicces és gyomorforgató jelenetek, szívfacsaró momentumok, makacsul hülye főszereplő (mondom olyan mint én)
És rengeteg PINGVIN! *-*

Jean-Claude megint totál szerelembe ejtett. Nem értem Anita miért áll ellen neki. Én annyira szeretném, ha Anita nem tiltakozna, Jean-Claude meg tenné amit tenni akar. Annyira fantasztikus ahogy ő megvan a lelki szemeim előtt. :D ♥

A csaj humora egyre jobb.
Abszolút javuló tendenciát mutat a sorozat. Pedig az első rész után eldöntöttem, hogy ha nem lesz kicsit se jobb akkor ráhagyom. Mert jó volt az első, de azért nem volt az igazi.
Most meg már ott tartok hogy nemcsak amiatt a szekszi vámpír miatt „muszáj” olvasnom tovább, hanem mert tényleg tetszik és leköt.

4 hozzászólás
Ancalimë P>!
Laurell K. Hamilton: A nevető holttest

Fogalmam sincs, hogy a hangulatommal volt-e gond az első rész olvasása közben vagy az tényleg olyan gyenge volt, mint amilyennek éreztem, de ezt a részt imádtam. Az első rész után tényleg meglepett, hogy ennyire élveztem, még azon is hezitáltam, hogy megkapja-e a max csillagot.
Nagyon megszerettem Anitat, baromi menő karakter (ez nem jött át annyira az első kötetben), imádtam a beszólásait és itt alig akadtak unalmas pillanatai.
A mellékszereplők között is voltak szimpatikus karakterek, pl. a „Retek” tagok. Fogalmam sincs, hogy benne voltak-e az első kötetben, már nem emlékszem, de itt nagyon bírtam őket. Igazából a fél szereplőgárda számomra olyan volt, mintha ebben a kötetben találkoztam volna velük először. Lehet nagyon fognám a fejem egy Bűnös vágyak újraolvasás után… :D Az első kötetben két karakter keltette fel a figyelmemet, Jean-Claude és Edward. Az alapsztori mellett főleg a velük kapcsolatos dolgok maradtak meg a fejemben. Jean-Claude-t annyira imádtam, hogy főleg ő motivált a sorozat folytatásában. Itt is ő volt a fő kedvenc. Alig várom, hogy még többet kapjak belőle valamint, hogy Edward is újra feltűnjön.
Az alapsztori is izgalmas volt, de ezzel az első részben sem voltak gondjaim. A humort is ki kell emelnem, nagyon sokat nevettem.
Eddig csak Jean-Claude miatt akartam olvasni a sorozatot, de most már érdekel minden.

Szűcs_Viktória_>!
Laurell K. Hamilton: A nevető holttest

Minenképp jobban tetszett, mint az első rész.
Pedig itt nyilván most nem a vámpírokon volt a hangsúly. Épp ezért kevés Jean-Claude moment volt.
…és ha nincs vámpír akkor Edward sincs. Kedvenc vámpír gyilkos kisfiúm hiányzott is.
♢ A történet most a zombikra és a vudura koncentrált. A vén vudu Salvador nagyi barmi para volt. Én féltem tőle.
♢ A holttestek ábrázolása undorító volt. A bűntény helyszínei megrázóak voltak.
♢ A boss utáni végső boss spoiler Ott kicsit már túl volt tolva a szekér, de ezen hamar túl tettem magam.
♢ Egyébként epikus volt rájönni Anitának mekkora hatalma van.

♦ Megfigyelés: Anita minden 5. oldalon halálos sebet kap.
…átszúrják késsel, megharapják, falhoz dobják, eltörik, megfojtják, megégetik stb. de mintha két oldal múlva mi sem történt volna. De nem csak Anita tesz az egészre, de környezete is teljesen természetesnek veszi. OKÉ

Niki_Salamon>!
Laurell K. Hamilton: A nevető holttest

Sokkal jobb volt, mint az első rész, így azért kicsit megnyugodtam és még esélyt is adok a folytatásnak majd.
Anitát továbbra is bírom, nagyon nagy szövege van, elég jókat nevetek még mindig rajta. Bár azt továbbra sem értem a könyvben, hogy adott egy főszereplő csaj, aki nagyon kemény, mégis fél minden teremténytől, pedig ez a munkája. Valahogy ezt nem tudom megemészteni.
Nekem ez a vudus kitérő is bejött, olvastam volna még róla, meg arról is,hogy Anitának milyen rejtett tudása van. Na de majd a következőkben kiderül.

3 hozzászólás
Shanara>!
Laurell K. Hamilton: A nevető holttest

„Halottkeltés, vudu és mágia szempontjából kissé töménynek éreztem ezt a részt, de ez mind szükséges volt ahhoz, hogy Anita ráébredjen arra, ő nem olyan egyszerű halottkeltő, mint a többiek – neki hatalma van, méghozzá nem is akármekkora. Vagyis ahhoz, hogy mindez Anita, illetve az olvasók számára is érthető legyen, fejest kellett ugranunk a vudu szertartások leírásába, és át kellett élnünk a mágia működését, valamint azok következményeit. Nos, azt kell mondanom, hogy a szerző nem fogja vissza magát és mindent alaposan kirészletez, amelynek eredményeként sokkal erőszakosabb, kegyetlenebb, vérben és belsőségekben tocsogós részt hozott össze. Mondanám, hogy kis adagokban kapjuk a tettlegességet és az agressziót, de ez nem igaz – ellentétben a holttestekkel, amelyek azonban tényleg darabokban vannak.”

„Persze ezzel a kötettel is úgy jártam, mint a legutóbb olvasottal, vagyis hogy csak nagy vonalakban emlékeztem az eseményekre, de részletek már megint a múlt ködébe vesztek. Pont ezért éppen annyira élveztem a történetet, mint első olvasásra, és pont annyiszor lepődtem meg a fordulatokon, mint tettem azt sok-sok évvel korábban. Elfelejtkeztem például arról, hogy miért is fontos az, hogy Anita, aki halottkeltő, úgy végrendelkezett, hogy a halála esetén hamvasszák el. Ahogyan már arra sem emlékeztem, hogy miként kapták el végül a gyilkos lényt, illetve mi történt azt megelőzően a temetőben, amikor a hősnőnk ráébredt a hatalma lényegére.

Bár sokkal mozgalmasabb ez a rész, mint a sorozatkezdő kötet, mégsem nyerte el a tetszésem annyira, mégsem élveztem annyira, mint a megelőző kalandot – még akkor sem, ha abban sokkal több volt a világbemutatás és kevesebb a lényegi esemény. Azt hiszem, hogy a valamivel alacsonyabb pontozás csak az én ízlésbeli megítélésem következménye, mert a szerző ugyanúgy – ha nem jobban – odatette magát, mint az előző kötet esetében. Már bizsereg a kezem a Kárhozottak cirkusza után, mert emlékeim szerint azt a részt nagyon kedveltem.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/11/laurell-k-hamilt…


Népszerű idézetek

SuzyQ>!

A nevetése olyan volt, mint a cukorka: édes és ragadós. Tudom, hogy ha Jean-Claude nevetését palackozni lehetne, akkor vagy hizlalna, vagy azonnali orgazmust okozna.

Telena>!

Elmegyünk Tenderloinba. Reszkessetek stricik. A Város Urát viszem kíséretül. Olyan volt, mintha termonukleáris fegyvert vetnék be a hangyák ellen. Mindig is tömeggyilkos alkat voltam.

Lolle>!

– Miért nem hozod be a pingvines bögrédet a melóhelyre? – kérdezte Manny.
Bert legújabb ötlete az volt, hogy mindannyiunknak személyre szabott kávéscsészéje legyen. Azt hitte, ettől majd otthonosabb lesz az iroda. Bevittem egy szürke alapon szürke feliratos csészét: „Ez egy rohadt meló, de meg kell csinálnom.” Bert hazahozatta velem.
– Imádom cukkolni Bertet.
– Tehát továbbra is lehetetlen csészéket fogsz behozni.

39. oldal

3 hozzászólás
Cicu>!

Az egyetlen vigaszom az volt, hogy muszáj volt néznem Jean-Claude-ot,
ahogy fölment a lépcsőn. Pereljenek be érte. Vámpír létére nagyon jó segge
van.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vámpír
csillagka>!

„A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül túl sötét van az olvasáshoz.”

164. oldal

Enoia>!

Fenébe a hidegvérrel meg az önállósággal!
– Segítség!

Vicky3>!

– Én voltam a legnagyobb zabszem az Önök seggében. (Anita)
– Én ilyet soha nem mondanék. (Mrs. Cassidy)
– Tudom, azért mondom én. (Anita)

ayachii>!

Az enyém is olyan, mint a többi női táska – valószínűleg van benne egy hordozható fekete lyuk. Ha szükségem lenne a pisztolyra, képtelen lennék azonnal megtalálni.

10.fejezet, 89.oldal

Quvik>!

– […] Magyarországon volt egy férfi, aki esküdött rá, hogy öt vámpírt ölt meg. [Jean-Claude]
– És mi történt vele? [Anita]
– Kitéptem a gégéjét. [Jean-Claude]

193. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean-Claude
veri7>!

A nők viselhetnek mindenféle szép, színes ruhákat, de a kényelmes cipő a férfiak kiváltsága.

9. oldal


A sorozat következő kötete

Anita Blake, vámpírvadász sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leigh Bardugo: Ninth House – A kilencedik ház
Charlaine Harris: Vérszag
Chuck Wendig: Vészmadarak
Joe Hill: NOS4A2
Szergej Lukjanyenko: Kvázi
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája
Sepsi László: Pinky
Stephen King: Álom doktor
Jim Butcher: Tetemes gondok
Stephen King: Borzalmak városa