A ​Harlekin (Anita Blake, vámpírvadász 15.) 82% 199 csillagozás

5 hónap pihentetés után folytattam a sorozat olvasását.
Úgy érzem jót tett ez a kis szünet.
Konkrétan már hiányzott Anita és az ő káoszos szerelmiélete.

Már megint zajlott az élet rendesen St. Louis-ban. Egy jó párszor csak kapkodtam a fejem hogy mi van itt!?

Nagyon sajnálom, hogy Dolph karaktere ennyire hmmm…spoiler lett. Kifejezetten szerettem még a sorozat elején, most meg Richarddal egyetembe rúgnám seggbe.

spoiler
spoiler

spoiler

És naná hogy még mindig
♥️ ♥️ ♥️ Jean-Claude ♥️ ♥️ ♥️

Nem hiszem el, hogy Richard képtelen meghalni…

Káosz, nyomozás és halottkeltés helyett, vámpírdiplomácia. Malcolm az Öröklét Egyházának feje kér segítséget Anitától. Befut a vámpírvilág rendőrsége, a Harlekin és St. Louis-ban tartanak spoiler. Többször beköszönt a Sötét Anyuci is, valamint alakváltó fronton is tisztul a kép. Rendőrségi berkekben kezd felgyűlni a trutyi Anita magánélete miatt. Edward családi élete elindul a normalitás felé, Olaf viszont kiveri a biztosítékot.

Szerencsére nagyjából megkaptam, amit az előző részben, a Haláltáncban hiányoltam. Végre volt ismét akció, lövöldözés és Edward. Igazi nyomozás és krimi nem volt, de legalább a rendőrök feltűntek egy kicsit.
Volt a történetben egy-két meglepetés pl. Rafael szándékai. :) spoiler
Egy része a cselekménynek számomra érthetetlen volt: miért nem szólt Anita Jean-Claude-nak K. anyu ultimátumáról? spoiler

Végre! Az írónő végre visszatalált a megszokott Anitához, végre kevesebb a szex, végre sokkal több az akció, végre megint van Edward. :) Az előző két könyv nagyon a pornó felé hajazott, a Haláltáncban konkrétan nem tudtam felfedezni a cselekményt, oldalról oldalra csak a szex ment, de az kőkeményen. És végre, a Harlekinnel megint volt lövöldözés, fej- és szívnyiszálás, minden, ami szem-szájnak ingere.
Egyszóval, hála Istennek, Hamilton végre (és ismét csak végre) visszatalált Anitával és az ő háremével az élvezhető könyvek talajára, és nagyon remélem, hogy ezen a szokásán nem szándékozik még egyszer változtatni. :)

Végre egy kis nyomozás is szorult a történetbe:)

Csakis Edward és a Harlekin története miatt kapott ennyi csillagot!
Nekem egy picit hosszú volt, a vége felé már alig vártam, hogy véget érjen a nagy harc, és végre le legyen zárva az egész történet úgy, ahogy azt megszokhattuk.
Két karaktert azonban egyre jobban gyűlölök: Richard és Dolph… Richard eddig se volt a szívem csücske, ebben a kötetben azonban mindkettőt zsigerből megutáltam. Egy picit megterhelő megszakítás nélkül Anita világában élni… mindezek ellenére tudom, hogy egy idő után hiányozna mert imádom a karaktereket, a szex nélküli eseményszálakat, és az új fordulatokat amivel állandóan meglep Laurell.

„Az előző részhez képest A Harlekin számomra fényévekkel élvezetesebb olvasmány volt. Volt benne izgalom és némi nyomozás, harcok és összetűzések, de a lelki drámákat és a töménytelen szexet se kellett nélkülöznie annak, aki szereti az ilyesmit. A könyvsorozat stílusa még mindig remek és imádom Anitát és Edwardot, főleg mikor ketten együtt akcióznak valamit. Nekem ez a rész tetszett, és máris nagyobb kedvem van a folytatáshoz.”
Bővebben:
https://beranna232.blogspot.hu/2017/10/laurell-k-hamilt…

Tetszett!!!
Edwardot még mindig imádom!! Olaf megijeszt, de amúgy most mondjam azt, hogy nincs vele bajom??
Richardot én már rég ejtettem volna.. az elején még szimpi volt, de most? hagyjuk..

Változatlanul szeretem ezt a sorozatot. Annak ellenére, hogy néhány kötet óta egyhangú és lassú lett a story (mivel főleg a sexről szólt), nagyon kiváncsi lettem, mi lesz ennek az egésznek a vége. Annak örülök, hogy végre más is történik, mint az állandó sex, azonban azt kell, hogy mondjam, ismételten csak össze lett csapva a történet. A Harlekint jobban ki lehetett volna dolgozni, csak nagyjából fel lett vázolva, mi is ez az egész. Illetve továbbra is hiányolom az első kötetekben megszokott pörgést, az akció megint a könyv utolsó néhány oldalára került, gyorsan lezárva az egészet.
Kezd zavarni továbbá ez a végtelen mennyiségű állatsereglet. Nem lenne semmi gond, ha rendesen ki lenne dolgozva a téma. Úgy érzem, hogy csak valami újjal próbál „sokkolni” minket az írónő, de sajnos egy-egy új állat megjenése se nem új, se nem meglepő már.
Vannak karakterek, akik már régóta az idegeimre mennek. Richárdtól speciel a falra tudnék mászni. Nagyon várom a percet, hogy valaki brutálisan kinyírja végre. Sajnálom, de Micah-ért sem tudok rajongani már. Ebben a kötetben is bebizonyította, mekkora papucs tud lenni. Azért egy leopárd királytól kicsit tökösebb hozzáállást képzelnék el.
Mindenesetre tovább fogom olvasni a sorozatot, mert a fentiektől eltekintve az írónő folyamatosan fenntartja a feszültséget Anita körül, ami miatt várja az ember a folytatást