Jó ideje nem olvastam semmi újat, még a kedvenc sorozataimnak a folytatásait sem, annyira nem volt kedvem olvasni. Aztán valakinél láttam, hogy az első részt olvassa és egyből felcsillant a szemem, hogy HORSEMEN! Larissa Ione sorozata óta megszállottja vagyok a lovasokról szóló sztoriknak csak sajnos a legtöbb reverse harem, vagy szimpla erotika, úgyhogy eddig nem sok jó élményem volt ezen a téren.
Ebben egy kicsivel több a cselekmény az átlag erotikánál, de jóval kevesebb mint egy UF-nél, szóval simán a PNR közé sorolnám.
Jó szokásomhoz híven ezt a sorozatot sem az elő résszel kezdtem (általában, ha részenként változnak a főszereplők, akkor csapongok jobbra-balra), hanem egyből a kedvenc lovasra tettem a voksom. Szóval, akit érdekel ez a rész, de nem akarja előtte elolvasni az első részt, simán be tud kapcsolódni itt is.
Elég hamar ledaráltam és olvasatta is magát. Voltak unalmasabb, ismétlődő részek, de mindig történt valami új. Van egy háttérszál, ami az egész sorozatot átíveli: Isten levezényelte a lovasait a Földre, hogy ítélkezzenek az emberiség felett, és bizony beigazolódott, hogy a nagy része megérett a pusztulásra. A ciki az, hogy a lovasok senkit nem kímélnek leszámítva azokat a foglyokat, akik vállalják, hogy War seregét erősítik amíg beteljesíti célját. És hát persze minden lovasnak van egy számára kiválasztott pár, aki remélhetőleg a könyv végére meg tudja győzni lovasát arról, hogy nem is vagyunk mi olyan hitvány férgek és legalább a szex jó, szóval nem kéne mindenkit elpusztítani, mert különben alhat a kutyaólban. Azt jó látni itt is, hogy ha ilyen apokaliptikus esemény következne be, nekünk Európaiaknak cseppet sem kell félni, mert csak Amerika pusztul el xD
Szerettem Miriam és War dinamikáját, és külön-külön is a szereplőket. Nyilván az ember ilyen sztorinál nem gondolkozik azon, hogy egy népirtó fickóba hogyan lehet beleszeretni, aki a szeme láttára mészárol le gyerekeket is (jó oké, kb. az első beszélgetésükig gondolkodtam ezen, de az a helyzet, hogy veszett ügy vagyok, amikor szexi gyilkos pszichopatákról van szó xD). Szóval ezt a kis részletet leszámítva, nagyon tetszett a kettőjük története. Miriam már az első találkozásukkor megragadta War figyelmét, de szép lassan alakult ki a Stockholm-szindróma. Miriam a könyv végéig aktívan dolgozott azon, hogy megállítsa Wart, még akkor is, ha közben erős érzelmeket táplált iránta. Kész volt harcba menni, csak hogy esélye legyen megmenteni akár egy embert is. Erős és tökös karakter.
War egy megállíthatatlan erő. Az elején olyan Khal Drogo beütése volt, aztán ahogy haladt előre a kapcsolatuk Miriammal, úgy enyhült egy kicsit ő is. Egyébként a karaktere nem gonosz és nem is pszichopata, egyszerűen csak szent küldetésként tekint az emberek lemészárlására, hiszen teremtője azért küldte a Földre. Nem az ő dolga ítélkezni vagy válogatni.
A könyv végén nem számítottam arra, amit meglépett az írónő, az még nekem is brutális volt még úgy is, hogy csak „ideiglenes állapot” volt. Nagy piros pont neki, hogy tudott sokkolni :D
Nem tudom milyen az első rész vagy a harmadik, de a negyediket már olvastam, és örülök, hogy ezzel kezdtem. Death könyve ennél sokkal laposabb volt és a szereplők sem kerültek hozzám közel, kivéve Faminet, aki a 3. rész főszereplője, akire most nagyon kíváncsi vagyok, mert nagypofájú karakternek tűnik, aki mindenkit utál és azok a kedvenceim xD