A ​Cuban Girl's Guide to Tea and Tomorrow 7 csillagozás

Nem volt kimondottan rossz, de borzasztóan untam, nem is értem, miért nem hagytam abba. Egyik szereplőhöz se tudtam kötődni, nem igazán volt egyiknek se kiforrott személyisége. Az sem tetszett, hogy a főszereplő volt barátnője Afrikába ment, de az csak a végén derült ki, hogy melyik országba. Mármint, miért nem lehetett az elején közölni, ha már úgy döntött, hogy beleírja ezt a részt? A legjobb dolgok a süteményleírások és a spanyol szavak voltak. Mindig jó érzés, amikor szótár nélkül megértek egy kifejezést.

Végtelenül gyönyörű történet a gyász és a veszeteség feldolgozásáról, valamint az önmagunkhoz való visszatalálásról.
A könyv mind mondanivaló, mind hangulat, mind hangzás terén rendkívül összetetett. Néha kicsit melankólikus, néha kicsit szomorú, máskor viszont könnyed, édes, romantikus, és az olvasó nem bír betelni vele – legalábbis én nem tudtam.
Az írónő mesterien válogatta össze a szavakat, amelyekkel lejegyzett egy-egy gondolatot, és még mesteriebben válogatta össze a különböző karaktereket, személyiségjegyeket, és mint egy finom csokistorta receptem, itt is úgy adagolta a hozzávalókat, hogy a végén valami überfantasztikusat kapjunk.
Imádtam a szereplőket, imádtam a történetet, hogy a boldog befejezésért kellett áldozatokat hozni, hogy nem kaphatnak meg mindent a szereplők varázsütésre, és hogy van, ami ha egyszer elromlott, már nem megjavítható. Annyi tanulságos, elgondolkodtató jelenet és mondanivaló van ebben a könyvbe, hogy szívem szerint újra belekezdenék, csak hogy még tovább olvashattam, hallgassam őket.
És akkor ne is beszéljünk arről, hogy a borító valami eszméletlenül gyönyörű. Teljesen végem van a színektől, a betűtípustól és a karakterek valósághű ábrázolásától. Még A szvetter is is rajta van. Imádom!

Időről időre elkap a „cuki YA-t szeretnék olvasni” hangulat, és az elmúlt egy-két évben ilyenkor nagyjából véletlenszerűen ráböktem egy könyvre Scribden, ami a leírása alapján megfelelt ennek a hangulatnak. Előfordult, hogy egy-egy ilyen választás csalódást okozott, most azonban szó sem volt erről. Jólesett elmerülni Lila lisztes, cukros, angol vidékes, a leghülyébb-nevű-love-interestes világában, szerettem, hogy ekkora a fókusz a családon és a hagyományokon, és örültem, hogy igazán semmi nem lett túldrámázva a történetben. Minimális hiányérzetem ugyan volt – főleg a (volt) legjobb barátnős szál kapcsán –, és a metaforákkal is helyenként túlzásba esett a könyv (el nem hiszem, hogy ezt én mondom), de összességében ha valaki egy aranyos, kikapcsolódós sztorit szeretne, akkor annak nagyon ajánlós ez a regény. Annyi a tanácsom, hogy éhesen senki ne kezdjen bele az olvasásba.

Nem volt kimondottan rossz, de azt sem mondhatnám, hogy élveztem a könyvet. Bár nem az én korosztályom a fő célcsoportja ezeknek a könyveknek, de néha szeretek egyszerű, kedves történeteket olvasni, mert kellően kikapcsol.
Sajnos ezt a történetet untam és valahogy egyik szereplőhöz sem tudtam igazán kapcsolódni. Valahogy az sem érdekelt, hogy mi lesz velük a végén, többször letettem és újra a kezembe vettem – mert nem szeretek nem befejezni könyveket-, de lehet ezt simán hagynom kellett volna.

Flow: 7
Karakterek: 9
Stílus: 8
Érzelmek: 8
Logika: 7
Cselekmény: 6

Kellemes olvamány volt, egy kicsit becsempészte az életembe a nyarat így tél elején. A karakterek érdekesek voltak az érzelmek pedig szépen fejlődtek és alakultak, ez a kettő erőssége a sztorinak. Mardt benne egy plot-hole vagy Írói ígéret spoiler, de elnézhető.