Bone ​Gap 78% 27 csillagozás

Egy kihívás miatt választottam ki ezt a könyvet és bizony a címkéi alapján (főleg a mágikus realizmus) nem sok kedvem volt végül elolvasni. Aztán – mint sok más ilyen esetben – én lepődtem meg a legjobban, hogy mennyire behúzott magával. Sokan sok könyvhöz hasonlították, de molyok, most komolyan: kukoricaföld, Földek, fekete kabátos ember, misztikum, hát akinek erről nem Stephen King jut eszébe, az még nem olvasott Kinget :-D A Földeknél pláne, ahogy egyre inkább átjön, hogy van egy másik világ, teljesen a Setét Tornyok jutottak eszembe, a fekete ruhás ember meg ugye „állandó visszatérő” figura… úgyhogy a könyv harmadánál már jó kis thrilleres hangulatba kerültem, persze érezhető volt, hogy ifjúsági a kötet, de le merném fogadni, hogy Ruby King-rajongó és ezzel próbálja az ifjúságot „beedzeni” a mester műveire :-D Nagyon jók a karakterek is, igaz, Finn problémája jóval korábban kitalálható, mint ahogy lelepleződik, bár előtte pont volt egy olyan pont, ahol az futott át rajtam, hogy spoiler. A történetben fut a cselekmény, nem unatkozunk, ráadásul megjelenik egy csodás ló is, ott egyébként a Téli mese jutott eszembe és úgy gondoltam, a ló lesz a két világ közötti kapocs. Misztikus szál nélkül is jó lett volna az egész, de így még izgalmasabb és borzongósabb lett, a vége pedig nagyon frappánsan lett megoldva, a megmentés meseszerűsége spoiler. Egyszóval szerintem sokkal több százalékot érdemel, igazán élvezetes olvasmány volt!

Az értékelést @pat -nak és @vicomte -nak ajánlom nem nyertetek.
Szóval, én ettől a könyvtől nem vártam sokat, sőt, kicsit tartottam is tőle, mert az „ifjúsági” meg a „misztikus” címkekombináció általában körülbelül azt jelenti, hogy valami kibogozhatatlan katyvasz az egész, körülbelül nulla történettel, és csak az író érti, hogy miről van szó (meg esetleg néhány vad fantáziával megáldott, összeesküvés elméletek felállítására alkalmas aggyal ellátott olvasó). Na, hát azt nem mondom, hogy minden kristálytiszta volt, mert hazudni bűn, de határozottan szólt valamiről a könyv. És miután sikerült belerázódnom a világba (igen, suttog a kukorica meg téridő-kapuk vannak a város mellett, tegyük túl magunkat ezen), egészen kikapcsoló volt olvasni. Kicsit olyan volt, mint az álmaim nagy része: majdnem olyan, mintha megtörténhetne, de van benne valami megfoghatatlan és természetfeletti, ami mégiscsak szürreálissá teszi az egészet.

Még a fordítást is meg merem említeni, mert egyáltalán nem olyan pocsék, mint ami az általam mostanában olvasott ifjúsági regényekre jellemző, sőt!

Ezen kívül – a hosszas filozofálások elkerülése végett – csak egy dolgot említenék meg: tök jó volt, hogy erre a történetre nem a szuperfiú – gyengelány / szuperlány – gyengefiú karakterfelosztás volt jellemző. A főszereplők mind kamaszok, ennek az erősségeivel és gyengeségeivel, mindegyikben van szeretnivaló és olyan is, amitől a haját tépi az olvasó, remekül kiegészítik egymást. Összességében kellemes csalódás volt ez a könyv.

A többit meg itt elolvashatjátok: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-11-11+…

Régóta várok már arra, hogy kezemben tarthassam ezt a könyvet, szerencsére viszonylag hamar be tudtam szerezni. Sikerült pont a nyár kezdetére, suli végére időzítenem, a történet júniustól augusztusig mutatja be a cselekményt. Szeretem a kisvárosokat, mindig is titokzatosnak, és sejtelmesnek találtam őket. A hangulata misztikus volt, szinte érezni lehetett olvasás közben, ahogyan áramlik a varázslat a sorokból. A „beszélő” kukoricák, a vidéki házak, végtelen szántóföldek… Olyan helyszínek, ahol csodák történnek. A hangulatát Sarah Addison Allen könyveihez, és Neil Gaiman Coraline c. regényéhez hasonlítanám, úgy érzed, hogy veled is megtörténhetnének ezek a cselekmények.
Bővebb értékelés: http://varazstinta.blogspot.hu/2016/07/kivarosi-misztik…

Nehéz ezt a könyvet értelmezni, olvasni, szeretni. Túl misztikus, sok réteg épül egymásra, amit nagyon nyitott elmével kell olvasni. Nem volt rossz, de nem is igazán érintett meg, többet vártam tőle.

A Bone Gapben Laura Ruby egy különleges hangulatú amerikai kisvárosba kalauzolja az olvasót, ahol mintha mindig túl erősen sütne a nap, mindenütt kukorica terem és lágy szellő fúj, amely egyszerre idilli és mégis ijesztő susogással járja át a levegőt. Az egész könyv emiatt valahogy egyszerre kelt bennem amolyan álmos hatást, és mégis annyira telítve van feszültséggel, hogy szinte érzem, ahogy szikrázik. Bone Gap, a történet, maga a könyv, minden.

A Bone Gap egy egészen elbűvölő, számomra semmihez sem fogható, rendkívül eredeti regény, amely egyfelől meglehetősen elvont, másfelől viszont ennek ellenére – vagy éppen ezért? – igencsak olvastatja magát. Ez a könyv tényleg ad valamit az olvasónak – ha hagyjuk neki.

Bővebben: http://tizkicsikonyv.blogspot.hu/2016/08/a-vilag-amelyb…

Szerintem ez tipikusan olyan könyv, amit vagy nagyon szeret az ember vagy nagyon utál. Engem pont jókor talált meg, úgyhogy IMÁDTAM, de megértem azt is, aki csak a fejét fogja, hogy mégis mi a szösz volt ez.
Ajánlom mindenkinek, aki nyitott valami újra, kissé furcsára, és nem zavarja, ha nincs minden megmagyarázva, és szeret csodálatos karakterekről olvasni!
(Roza és Petey is az idei év legjobb női karakterei, esendőek, ugyanakkor hihető módon tudnak erősek lenni)

Ez egy furcsa élmény volt így a borongós őszi napokra, habár a történet nagyrészt nyáron játszódik egy kisvárosban. Igazából több szál is nagyon élvezhető volt a könyv elejétől a végéig, azonban a fő cselekményszál az utolsó kb 60-70 oldalig egy hatalmas kérdőjel, és számomra az írónő túlságosan a végére hagyta ennek magyarázatát. Kissé úgy éreztem, hogy kevés volt a végén a történet kibontása és megoldása, már ha nevezhetjük egyáltalán így egy misztikus regénynél. Értékeltem volna, ha ez a misztikus vonal jobban kifejtésre kerül a könyv utolsó negyedében. A sztori egyébként izgalmas, a karakterek is számomra elég mélységgel bírtak.

Egészen az utolsó 60 oldalig azt hittem, hogy kedvenc lesz, mert valahogy nagyon megfogott a hangulatával, humorával. De aztàn amit kihozott belőle az írónő… nos, nem az amit vártam (nem is tudom mit vártam igazán – de talán valami értelmes magyarázatot…?). Mindenesetre nem bánom, hogy elolvastam, de a vége számomra elrontotta az élményt.

Fura történet. Biztos vagyok benne,hogy az olvasók nem egyformán értelmezik a cselekményt,hiába olvassák ugyanazt a könyvet.
Talán éppen ez a jó benne…

Hát ez elég érdekes élmény volt. Nagyon vártam már, hogy elolvassam, de nem erre számítottam, az biztos. Vegyünk egy kisvárost, és rakjunk bele mindenkit, aki kicsit máshogy gondolkozik, mint az emberek általában. Vagy csak más. Szerintem az egész akár egy álom is lehetne, akkor talán még érthető is lenne ez az egész. Komolyan nem tudom mit gondoljak erről a könyvről, és hány csillagot adjak neki. Egyrészt nem tudtam félbehagyni, mert érdekelt, hogy mégis mi a csuda történt, és hogy hogyan is oldja meg ezt az egészet, másrészt néha nem értettem, hogy ennek az egésznek mi köze a történethez, miért is olvasom én ezt még mindig. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, nem mondom, hogy tanulságos volt, de az biztos, hogy egy élmény..