A ​Gondolakészítő 82% 54 csillagozás

Amennyire ígéretesen indult, annyira ellaposodott a végére a történet. Velencéről él bennem egyfajta romantikus illúzió. Sajnos a könyv egy kicsit kiábrándított. Tulajdonképpen egész korrekt képet kaptam a 16. századi Velencéről. A kisemberek élete küzdelmekkel volt teli, a politikai elit pedig akkor is ugyanolyan hányingerkeltő volt, mint napjainkban. Azt mondanám, hogy a könyv egy közepes iparosmunka. Még a gyönyörű borító sem tudott kárpótolni a csalódásért.

Az év utolsó olvasása volt ez a még diplomaajándéknak megkapott kötet. A hangulata fogott meg legjobban. Velencében éreztem magam, a gondolások és hajóépítők között. A gazdagok világában vagy épp egy festő műhelyében. A hétköznapi életet élők mellészegődhettem.

Luca nem volt számomra szimpatikus elsőnek, igazából annyira másodjára sem, de megtudtam érteni miért tette azt amit. A vége is tetszett, általában nem szeretem, ha nyitva maradnak kérdések, de itt nem zavart. A szerző utószava sok mindent helyretett.

Örülök, hogy elolvastam, nem vártam sokat ettől a könyvtől, de talán többet is kaptam, mint amennyit gondoltam volna. A borítója pedig gyönyörű.

Amikor megvettem a könyvet, csak a borítót néztem. spoiler A történet nem igazán kötött le, Luca nagyon idegesített. A családja többi tagjáról nem is beszélve. Az apja egyáltalán nem volt szimpatikus. Azokat a részeket szerettem, ahol magáról a városról volt szó, vagy a gondolákról. Az írónő stílusa érdekes volt, de mégsem fogott meg. A gondola készítése, a gondolák szeretette olvasható ki a sorokból.

A történet egyszerű volt, viszont a hangulat, amit ez a könyv átadott, az valami fantasztikus. Újra Velencében éreztem magam és mikor befejeztem a regényt, nehezen tértem vissza a valóságba.
Bővebben: http://lulmakonyv.blog.hu/2017/06/26/laura_morelli_a_go…

Nagyon tetszett, de nem varázsolt el. Szerettem volna jobban szeretni. Ha őszinte akarok lenni, csak és kizárólag a borító miatt vettem meg, elképesztően szép.
Ennek a kötetnek a legnagyobb érdeme a hangulata. Olyan remek stílusban ír a szerző, hogy szinte ringatózom a gondolán, miközben gyönyörködöm Velence palotáiban, beszívom a halpiac illatát és figyelem a hevesen gesztikuláló csónakosokat.
Luca karaktere nem ragadott meg igazán, az öreg mestereket viszont megkedveltem, különösen Trevisant. De mi mást is mondhatnék a reneszánsz Itália szerelmeseként?! :)

Sikerült a 16.századi Velencébe képzelnem magam, mesés hangulatot teremtett az írónő. Bár maga a cselekmény egyszerű, sőt inkább meseszerű, a hangulatteremtés miatt mégis ötcsillagos a könyv. A gondolaégetés büntetésről még nem hallottam, sőt arról sem, hogy bérelték a ruhákat, de érdemes lesz utána olvasnom. Se nem szomorú, se nem vidám volt a történet, valószínűleg egy tipikus 16.századi egyszerű fiú így élhetett.

Velence a XVI. században. Laura Morelli tökéletesen prezentálja számomra a kort és a különleges helyszínt. A reneszánsz Velence hangulata kit ne varázsolna el? A gondolakészítés évszázados hagyományáról, fogásairól olvashattam, ami ugyancsak nagyon érdekes volt.
A történet ebben a könyvben tulajdonképpen másodlagos, szépen, lassan halad, kalandos, érzelmes, minden esetben biztosítja a korrajz bemutatásának lehetőségét. Az írónő otthonosan mozog ebben a közegben, hatalmas anyagot dolgozhatott fel, de a szeretete a helyszín iránt is érezhető, sugárzik az oldalakból. Magával ragadó stílusban megírt regény.

A borítója valami gyönyörűség.
Valóban, szinte mindent megtudtam a gondolakészítésről, a 16.sz-i Velencéről, és az akkori emberi kapcsolatokról. Ennyi.

Nagyon tetszett a könyv. Különösen, ahogy az iró lefesti elénk Velencet. Szeretem ezt a várost és magam előtt láttam a kis csatornakat, a részleteseken kidolgozott gondolakat… A gondolák készítéséről még többet olvastam volna.

Be nem váltott ígéret. Érdekesen indult, de elég közepesre sikeredett. A 16. századi Velencéről és a gondolakészítésről valóban sokat megtudhattam, ahogy a kor festészetéről is. A történet azonban meglehetősen laposra sikeredett, mondhatni érdektelen volt. Luca az első oldaltól nem tudta magát megkedveltetni velem, emiatt nem nagyon érdekeltek viszontagságai és hányattatott sorsa. Ugyanígy „szerelmének” sorsa sem tudott különösebben érdekelni. A mellékszereplők szerencsére sokkal izgalmasabbnak bizonyultak, ők sokkal inkább érdekeltek volna. Érdekes volt betekinteni a gondolások életébe, tetszett a gondolakészítés/felújítás mozzanata is a regényben, sok érdekes dolgot tanulhattam meg. Ha a főszereplő is lett volna ennyire érdekes, mint a szakmája, kevésbé lennék csalódott.