Egy ​francia titok íze 89% 40 csillagozás

”Most viszont ideküldtek engem, az idegent, de nem azért, hogy megtaláljam őt, hanem hogy egyszer s mindenkorra eltemeseem egy jeltelen sírba.”

Laura Madeleine regénye egy megható, lélektani történet, melyben nemcsak Emeline tragikus és szomorú múltját ismerjük meg, de egyúttal válaszokat kapunk mindarra, hogy nem feltétlenül vagyunk boldogok abban a mókuskerékben, melyben élünk.
A cselekmény két idősíkban játszódik: egyrészt a múlt eseményeit követhetjük nyomon, másrészt pedig a jelenben, ahol a kíváló képesítésű ügyvédjelölt, Bill, egy fontos és igen rejtélyes megbízást kap főnökétől. Bill kalandos és lenyügöző utazása, a távoli és csodálatos helyszínekre, egyszeriben felnyitja a fiú szemét, hogy ez a nyomozás számára sokkal többet jelent a munkánál és a pénznél. Emeline utáni kutatása ráébreszti, hogy eddig az élete egyhangú és szürke volt, de most eljött az ideje, hogy a sarkára álljon, és azt az utat járja, mely számára oly kedves és izgalmakkal teli. Szereplőinket hiába választja el egymástól szinte két emberöltő, mégis egy láthatatlan kapocs fűzi össze őket. Emeline által megismert Cerbére egy varázslatos képet tár elénk, ahol a főzés, az ételek és az ízek kálváriája az olvasó ízlelőbimbóira is hatással vannak.
Számomra a befejezés nem úgy alakult, ahogy szerettem volna és még maradt pár megválaszolatlan kérdésem, ezért sajnos nem tudom megadni a maximális csillagot.

Jó kis könyv volt. Bár nekem kicsit összecsapott volt. Olyan, mint a többi ilyen tipusú könyv. Azért tetszett, de sokszor lehetett tudni, mi fog történni. Szeretem az ilyen két idősíkon játszódó történeteket. A szereplőket jól kitalálta, Emeline és Bill is a szívemhez nőttek. A történet vége is borítékolható volt. Mikor Bill küldetése véget ért, volt egy kis szomorúság bennem, de jó volt a vége.

A könyv történései két síkon játszódnak.
1919-ben Emeline , a fiatal lány kilátástalannak látja a jövőjét, elszökik a családjától, vonatra száll, aztán egészen a spanyol határvidékig utazik. Itt belecsöppen egy hegyvidéki falu életébe, nagyon szerettem az itteni főzős, bár kemény munkával járó részleteket.
1959-ben egy fiatal ügyvédjelölt megkapja a soron következő munkáját, egy örökség kapcsán éppen Emeline nyomdokában kell járnia.
A szegény Bill ( az ügyvédjelölt ) olyan szánalmas színben van feltüntetve, annyit szerencsétlenkedik, és annyit izzad, hogy egyedül ez nem tetszett a könyvben , egyébként a véletlenek folytán mégis sokat tesz az ügy felgöngyölítése érdekében.
Nekem jobban tetszett, mint a Cukrászmester meséje, sőt kifejezetten kedveltem a történetet.

Ez könyv, mind történetében mind hangulatában jobban tetszett, mint az Egy cukrászmester meséje. Az elején amikor még nem áll össze a kép és csak kis morzsákat dobál az író Emeline naplójából, kicsit még misztikusnak is tűnt számomra. Illetve ezekkel a varjakkal a könyvben még jobban keltette azt a hangulatot. Ezért sok mindenre gondoltam olvasás közben, mint lehetséges történés, de aztán persze egy sokadik volt a megoldás. Egyébként tetszett ez a múltbéli szál és azt javaslom mindenkinek, hogy valamit egyen könyv olvasása előtt/közben mert a könyv felétől szinte folyamatosan főznek :D
Bill karakterét kifejezetten kedveltem, egy izgalmas utazáson vesz részt ténylegesen és átvitt értelemben is. Örülök, hogy volt bátorsága ezekhez a dolgokhoz, még akkor is ha úgy érzem sok minden ami vele történt annyira valótlanul véletlenszerű. spoiler (De az a jó, hogy a könyvekben bármi megtörténhet!) Egyébként érdekes mert az írónő előző könyvében is voltak olyan történések amikre szintén ezt tudtam volna mondani.
A könyv vége felé éreztem, hogy itt egy spoiler befejezésre számíthatunk, de úgy gondolom jól lett megoldva, és max. egy nagyon pici hiányérzetem van azzal kapcsolatban, hogy jobban kilehetett volna fejteni a dolgokat. Viszont annak nagyon örülök, hogy spoiler! Nekem ez így volt kerek.

Be kell valljam, ez még az Egy cukrászmester meséjénél is jobban tetszett! Pedig viszonylag lassan indult be, nagyjából a feléig csak kóstolgattuk egymást, de aztán beindult, és egészen a végéig olyan széles érzelmi skálát jártam be Emeline-nel, amire csak a jó női lektűrök képesek.

Ezúttal is két síkon halad a cselekmény: az egyik Emeline-é, aki nagybátyját és fájdalmakkal teli, hányattatott sorsát hátrahagyva elindul az ismeretlen felé, míg a másik egy fiatal és bizonyításra vágyó ügyvédbojtáré, Bill Perch-é, aki elszántan kutat a jelenben, hogy rátaláljon az ötven évvel ezelőtt eltűnt nőre. De ekkor még nem sejti, hogy ez a nyomozás az egész életét fogja megváltoztatni…

Tele volt mély érzelmekkel, gyönyörű és életigenlő leírásokkal, és csupa, számomra eddig ismeretlen katalán étellel, melyeknek a neve is elegendő volt ahhoz, hogy nagyokat nyeldekeljek olvasás közben. Onnantól vált igazán letehetetlenné számomra a könyv, mihelyst elkerültünk a spanyol-francia határhoz, egy kis eldugott falucskába, Cerbère-be. Nem csak a történet nőtt a szívemhez ez idő alatt, de a szereplők is: az erélyes, ám jószívű asszony, mindenki Maman-ja, Clémence, a bátor és életvidám Aaro, az esetlen Bill, és persze maga Emeline, aki a végére teljesen más emberré válik.

Egyszerre romantikus és gasztrokulturális csemege, ami teljesen magával ragadja olvasóját, és egy olyan világba repíti el, aminek nehéz búcsút inteni. Szívesen olvastam volna tovább!

Különös, kissé mélabús hangulatú. Nincs elkapkodva, pörgésről szó sincs, szépen lassan alakul a történet. Beindul egy ínycsiklandozó gasztro vonal is, szívből ajánlom annak, aki szereti az ínyencségeket. Váltott szemszögből, két szálon futnak az események 50 évnyi különbséggel, hogy végül összeérjenek.

Nekem nagyon tetszett a történet, a két idősíkon futó sztorit. A karakterek szimpatikusak voltak. Nagyon drukkoltam a happy endes befejezésért, amit csak félig kaptam meg, Aztán kicsit átgondolva rájöttem, hogy így volt tökéletes, bár a múltban játszódó történetet még olvastam volna! Mivel szeretek enni, nagyon élveztem az ételek leírását, szinte a számban éreztem az ízeket!

Ez a könyv most nagyon tetszett, eskü alig bírtam letenni.
Még nem olvastam az írónőtől semmit, de hamarosan szerintem sorra fog kerülni a másik könyve is.
Amúgy is nagyon szeretem az olyan könyveket, ahol a történet két szálon fut, főleg ha legalább az egyik Angliában játszódik.
1919-ben Emeline Vane egyedül marad öccsével egy hatalmas házban, a bácsikája pedig a pénzügyi gondokra azt az egyetlen megoldást találja, hogy eladják a birtokot. Emeline ezzel nem ért egyet és a problémák és a gyász teljesen összezavarja, míg a bácsikája arra a döntésre jut, hogy bedugja egy elmegyógyintézetbe. Emeline az intézetbe vezető úton megszökik, és a családja sosem látja többé.
1969: Egy ügyvédsegéd megkapja élete első önálló ügyét, keresse meg Emeline Vane-t, ha lehet holtan, mert az öccse leszármazottai meg akarnak szabadulni a birtoktól.
Az ügyvéd fiú, Bill nagyon szimpatikus volt, szegénykém egy tipikus balek, akinek hatalmas szíve van és a lelkiismerete nem engedi, hogy így elbánjon Emeline emlékével.
Tetszett, hogy a fejezetek, így váltakoznak, és azokat a fejezeteket élveztem a legjobban mikor Emeline Aaro-ékhoz került és ott tanulta a főzést és megtalálta a szerelmet.
Örültem, hogy Bill kiderítette az igazságot, és itt megfogalmaznék némi kritikát, olyan a vége mintha hiányozna pár fejezet. Szerettem volna többet megtudni arról, hogy mi történt végül Bill-el és jó lett volna egy hosszabb fejezet spoiler közös életéről.
De amúgy imádtam a könyvet. ♥

Azt kaptam, amit vártam. Egy korábban olvasott könyv az írónőtől már garancia volt és reméltem, hogy beválnak a hozzá fűzött reményeim. Nos, azt kell, hogy mondjam, hogy nem csalódtam, elégedett vagyok. Örültem, hogy nem a romantikát tekintve nem billent át a mérleg a rózsaszín ragadós szirupba. A két idősík közül itt is a múlt történéseivel szimpatizáltam jobban. A falusi élet megjelenítése, a főzések megjelenítése volt igazán kedvemre való. A csodálatos helyszínek, ahová elrepítenek magukkal a szereplők, szinte megelevenedtek előttem. A karakterek jellemábrázolásának tekintetében sem találok kivetnivalót. Ha akaratom ellenére összehasonlítom a korábbi olvasással, ami az írónő tollából származik, akkor ez határozottan jobban tetszett.

A könyv végére egy nagyon megható, szép történet állt össze, bár nekem maga a szerelmi szál kicsit sem volt szimpatikus. Az, hogy olyan valakibe halálosan beleszeress, akivel csak most tanulsz meg kommunikálni nekem nem valóságszerű. Az írónő első könyve az Egy cukrászmester meséje számomra szerelem volt az első sortól az utolsóig, ezért nagyon vártam ezt az új könyvet. Örülök, hogy elolvastam, mégha az első könyv árnyékába sem ért magának a történetnek mégis volt egy olyan hangulata ami újat adott, illetve voltak fejezetek is, amik kifejezetten tetszettek.