A ​Figaro-gyilkosságok 20 csillagozás

Laura Lebow: A Figaro-gyilkosságok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1786-ban ​Bécsben, II. József császár uralkodásának csúcsán Lorenzo da Ponte, az udvari költő egyben az opera librettistája is. Ez a magas pozíció nem jár együtt kiemelkedő jövedelemmel, és az operavilág végeérhetetlen intrikáitól sem mentesít. Épp ellenkezőleg!

Da Ponte egy reggel beugrik a borbélyához, akit épp akkor tartóztatnak le, hogy az adósok börtönébe vessék. Meggondolatlanul beleegyezik, hogy segít a férfi kiszabadításában annak ellenére, hogy neki magának is sürgető feladata van. Egy hete maradt, hogy befejezze a Figaro házasságának librettóját Mozart számára.

Da Ponte ellátogat a házba, ahol a borbély menyasszonya dolgozik ? egy gróf otthonába, aki a legmagasabb diplomáciai körökben forog ?, majd visszatér saját szállására, ahonnan az éjszaka kellős közepén elvonszolják. A diplomata fiatal védencét épp akkortájt gyilkolták meg, amikor da Ponte a palotában járt, így ő válik a legfőbb gyanúsítottá. Válaszút elé állítják: vagy elvállalja, hogy beépített… (tovább)

Eredeti mű: Laura Lebow: The Figaro Murders

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tartalomjegyzék

>!
I.P.C., Budapest, 2017
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636356019 · Fordította: Kelecsényi Ágnes

Kedvencelte 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
mate55 P
Laura Lebow: A Figaro-gyilkosságok

Az európai politika, szerelmi románc, a már jól ismert opera megalkotása, és persze gyilkosságok „találkoznak” ebben a debütáló, történelmi eseményeket is magába foglaló regényben. Laura Lebow az olvasókat a XVIII. századi Bécsbe vezeti, ahol az elismert zeneszerző Wolfgang Amadeus Mozart és kevésbé ismert librettista (könyvtudója), Lorenzo Da Ponte élt. A könyv Lorenzo da Ponte életére összpontosító történelmi fikció. Ponte egy történelmi alak, bár kevésbé ismert személy az olvasók számára. Zsidó születésű, aki bátyjával és az apjával együtt a katolicizmushoz fordult, amikor özvegy apja úgy döntött, hogy feleségül vesz egy katolikus asszonyt. Lorenzo ezáltal klasszikus katolikus nevelést kapott, majd a római katolikus vallásra keresztelkedett át. Későbbiekben tanárnak és lelkésznek tanult, de libertinus (szabadgondolkodó) magaviselete miatt kizárták az egyetemről, és el kellett hagynia Velencét. Előbb Drezdába költözött, ahol megismerkedett Antonio Salierivel, aki pártfogásába vette. Az ő közreműködésével került Bécsbe, ahol II. József udvari zeneszerzőjeként működött. Ott ismerkedett meg Wolfgang Amadeus Mozarttal, ami mindkettőjük számára termékeny időszakot eredményezett. Da Ponte szövegeit használta fel Mozart a Figaro házassága, a Don Giovanni és a Così fan tutte című operák komponálásakor. Aki látta, illetve hallotta a „Figaro házassága”c. operát, az könnyebben megérti az olvasmány történetét. Mert végül is a könyv lényegében az opera karaktere. Csak egy egész más réteget ad a kötetnek az írónő. Ez a gyilkossági rejtély számos történelmi tényt tartalmaz, az intrikák számos pillanatát, és persze a híres operának világpremierjét is. Leírása alapján, könnyen magam elé tudtam képzelni Bécs keskeny utcáit, piactereit, bürokratikus kerületeit és népszerű színházait. Sajnos ez még nem helyettesítheti a cselekményt, és maga a gyilkosságok nem felelnek meg egy jó rejtély alapjainak. Érdekes és izgalmas részletek hiányában egy krimi nem igazán működik. A krimi szabálya: az olvasónak „valódi” nyomokat kell szereznie és ésszerű lehetőséget kell biztosítani a „rejtvény” megoldására. Itt és most esélyem nem volt rá. A koncepció szórakoztató, de ez csak egy furcsa „újratelepítése” az opera történetének.

>!
Iustitia
Laura Lebow: A Figaro-gyilkosságok

Félve kezdek bele történelmi fikciók olvasásába, mivel néhányszor futottam már bele olyanba, ahol a történelmi környezet annyira sem volt hiteles, hogy egy alsó tagozatos kisgyerek hihessen benne. Szerencsére itt nem ez a helyzet: Lebow tökéletes atmoszférát és realisztikus 18. századot formált, csak sajnos annyira ezen volt a hangsúly, hogy emellett a cselekmény csöppnyit elmarad. Bár lassan indul, végül egy izgalmas sokszereplős, több szálon futó krimivé válik, de hiányzik belőle az a plusz, amitől megérdemelné az öt csillagot.

>!
anesz P
Laura Lebow: A Figaro-gyilkosságok

A hangulata fogott meg leginkább a könyvnek. Főszereplőnk egy librettista, tehát egy olyan költő, aki az operákhoz írja a szöveget. Az utószóban leírja az írónő, hogy szántszándékkal őt tette meg főszereplőnek, hiszen annyira háttérben szorulnak. Valóban! Ha megkérdeznék, ki írta a Figaro házasságát, mindenki rávágná, hogy Mozart. Az, hogy ő csak a zenét írta, senki sem említi meg.
Nagyon szemléletes, ahogyan ez a háttérbe szorított férfi hogyan írja meg napjaink legnépszerűbb operájának a szövegét. Ugyancsak realista a viszonya más zeneszerzőkkel, Mozattal és II. Józseffel, a hatalom embereivel. A balettes jelenet különben megjelenik az Amadeus filmben is, csak ott Mozart ötleteként.
A krimiszál érdekes volt, lehetett találgatni, a megoldás pedig logikus. A másik ügybeli nyomozás is szövevényes és végig fordulatos maradt. Nagyon jól zsonglőrködött az írónő a cselekményszálakkal.
Összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt a történelmi krimit a kezembe vettem: nemcsak szórakoztató volt, de tanultam is belőle.

>!
nettikeee P
Laura Lebow: A Figaro-gyilkosságok

Hátúgy… jó volt jó volt, de nem lett a kedvencem.
A főszereplő nekem túlságosan olasz volt. Tudjátok, az az igazi olasz hév, olasz mentalitás. Hirtelen cselekszik, hirtelen szerelmes lesz, és váááh.
De egyébként tetszett, hogy félig kb igaz dolgok voltak benne, hogy valósz szerepllők, valós helyszín, régi kor.
A megfogalmazáson és a karaktereken és a kidolgozáson még lehetett volna javítani, de szerintem maga a sztori kerek volt, tetszett. Az a lényeg.

>!
Nushi P
Laura Lebow: A Figaro-gyilkosságok

Nos én egy picit nem tudtam eltenni korban ezt a könyvet. Valahogy nekem több leírás kellett volna több utca kép vagy nem tudom de ebből a könyvből valami nagyon hiányzik.A történet nem túl összetett viszonylag hamar rájöttem ki volt a gyilkos és kinek mi volt az indítéka.

>!
mosolytó
Laura Lebow: A Figaro-gyilkosságok

Nem rossz, mert végül is végig érdekelt az összes szál, amit próbált a főszereplő felgöngyölíteni. Ugyanakkor meg nem egy olyan dolog, hogy azt mondjam, ezt biztosan még egyszer el fogom olvasni.
Örültem Mozartnak, II. Józsefnek, Salierinek, és az összes többi olyan alaknak, akik egyébként is ott voltak kétszázharminc évvel ezelőtt. Plusz a Figaro egy jó opera, így érdekes volt a hátterébe látni.
Külön jó, hogy mindenfajta technikai kütyü nélkül is meg lehet oldani egy esetet, bár sokszor inkább a véletlen gördítette tovább az ügyet…

>!
Perly P
Laura Lebow: A Figaro-gyilkosságok

Véletlenül láttam meg a könyvtárban. Nagyon megtetszett a címe, ezért a rákövetkezendő látogatásom alkalmával ki is kölcsönöztem. Ez márciusban történt, azóta halogattam az elolvasását.
Tudat alatt biztos tudtam, hogy mégse volt olyan jó választás, ugyanis az első pár fejezet után elkezdett idegesíteni a főszereplő. Szégyen, hogy még a legalapvetőbb összefüggésekre se jött rá, vagy ha igen, akkor az utolsó pillanatban… Majd sorra jöttek a többiek, akiket szintén nem tudtam megkedvelni. Egyedül Mozart, Constanze, a felesége és Vincente Martín volt szimpatikus.
A krimi része se volt az igazi. Kiszámítható volt. Az utolsó fejezeteket nagyon összecsapta az írónő, amit nem is igazán értek, hiszen addig olyan szépen kidolgozta őket…
A végén A szerző utószava sokkal érdekesebb volt, mint maga a regény. Igaz, még se nem olvastam, se nem láttam a Figaro házasságát, de mivel a történetben többször is elhangzik, miről szól, ezért simán felfedeztem azokat a hasonlóságokat, amikről Laura Lebow említést tesz.
Nem gondoltam volna, hogy lesz/van folytatása. Ha valaki a közepe táján megkérdezte volna tőlem, elolvasnám-e Lorenzo következő kalandját, határozottan nemmel válaszoltam volna. De így, hogy A szerző utószavában kaptam egy kis ízelítőt a tartalmából, adni fogok neki egy esélyt. Remélem, az már egy fokkal jobb lesz! ;-)

>!
Duduci
Laura Lebow: A Figaro-gyilkosságok

Kicsit lassan indult be a történet, s alapvetően nem mozgatott meg a sztori sem.
A főhős La Ponte számomra egy tökéletes példája a 18. századi piperkőc férfiatlan pasiknak. Nagyon nem tudtam együtt érzeni vele, mikor bánata vagy nyűgje volt.
A regény számomra egyetlen érdekes vonala a Figaro szövegkönyvének készülte és Mozart személye volt.
Egyszer olvasható, középszerű krimi. Semmi több.


Népszerű idézetek

>!
mate55 P

A papír sercegett, ahogy a lángok nyaldosni kezdték.

(első mondat)

>!
anesz P

Köztudott, hogy ha hivatalnokokkal van az embernek dolga, az ő szájíze szerint kell a dolgokat csinálni, különben a tudakozódás kétszer annyi ideig tart.

273. oldal

>!
Szelén

Ujját az ingnyakába csúsztatta, hogy meglazítsa. Miért kell ezt a kényelmetlen uniformist hordania? Ő nem cseléd! A nadrág túl szoros. Hangtalanul addig mocorgott az ablakpárkányon, amíg a hófehér inget kihúzta a nadrágból. Az ing gyűrött volt.

>!
Szelén

Magamban felhorkantam, miközben kabátom, táskám és botom után nyúltam. Jól ismertem a császárt, nem volt nála jobb katolikus egész Európában. Fejcsóválva hagytam el a kávéházat.

>!
Szelén

Újabb lépcsőn mentünk fel. A rendőrök megálltak egy néma, zárt ajtókkal teli, hosszú folyosó elején. A sivár falakon található gyertyatartókban égő gyertyák elszórtan egy kis fényt vetettek a folyosó padlójára, a hosszú folyosó maradéka sötétségbe borult.

>!
Szelén

Az úti célom nem volt messze, mindössze pár utcányira, a régi ferences templom közelében. A császár két évvel korábban bezáratta a ferences rendet, és az épületet a bécsi olasz közösségnek adta. A templom egy kis méretű, de bájos gótikus építmény volt, dísztelen, erődítményszerű tetővel és egy toronynyal, melyet egy évszázaddal korábban török ágyúgolyó csonkított meg, és amit soha ki nem javítottak. A templomteret a város néhány leggazdagabb nemesének háza vette körbe. Megálltam a legnagyobb, a Starhemberg-palota előtt. Tulajdonosa az elhunyt császárné brüsszeli minisztere volt, aki azóta a császár rangidős tanácsadója lett. A palota egy teljes utcahosszt elfoglalt, a
középkori templommal versenyezve Isten figyelméért.


Hasonló könyvek címkék alapján

Edith Kneifl: Szép kastélyban szép halottak
John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye
R. Kelényi Angelika: A párizsi nő
Steve Berry: Az elveszett parancs
Sipos Gergő: Hirám koporsója
Dževad Karahasan: Keleti díván
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Arnaud Delalande: A Dante-csapda
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Steven Saylor: Caesar trónja