Gyilkos ​érintés (Sano Ichiro 10.) 84% 28 csillagozás

Iejaszu, az első Tokugawa sógun mondta, hogy egy csatából mindössze két módon lehet visszatérni: vagy az ellenség fejével, vagy a mienk nélkül.

Odakinn, a palota előtt Szano Hirata társaságában vágott át a kerten. Napnyugta festette bíborra az égbolt szegélyét a nyugati hegyek fölött. A felhők füstfalként takarták el a holdat és a csillagokat. Megnőttek az árnyékok és rovarok zúgtak a fák alatt, amelyek lombozata között már gyülekezett az éjszaka. Lángok égtek a kőlámpásokban; az őrjáratok katonáinak fáklyái világítottak a sötétedő tájon.

144

A körzet számtalan temetőjének egyike mellett haladtak el, amikor szokatlan látvány ragadta meg Hirata tekintetét. Jobb lábára bicegő, fabotra támaszkodó öreg haladt felé az úton. Hosszú, ősz haja rendetlen volt, szigorú arca barázdás, napbarnított. Kerek fekete sipkát és rövid, mintás kimonót viselt, hozzá misztikus jelképekkel nyomtatott laza nadrágot és szövet lábszárvédőt. Derekán rövid kard lógott. Csupasz lábán kopott szalmaszandál. A hátán faládát cipelt, amely narancsszínű bolyhokkal díszített vállhámról lógott. Egy jamabusi, jött rá Hirata, az öreg, a kicsi, ám annál exkluzívabb sugendo szekta papja. Ez a szekta a buddhista és a sintó vallás misztikus keverékét gyakorolta, némi kínai varázslással fűszerezve. Detektívjeivel együtt megállt és nézte az elhaladó papot. – Ennek a szektának nem a Josino-hegyek között vannak a templomai? Vajon mit keres ilyen messze onnét? – mondta Arai nyomozó. – Nyilván zarándokúton van – vélte Inoue. A jamabusikról közismert volt, hogy hosszú, fárasztó utakat tesznek meg ősi szent helyekhez, ahol különös rítusokat végeztek, többek között jéghideg vízesések alatt ültek, hogy így érjék el az isteni megvilágosodást. Pletykák szerint titkos Tokugawa-ellenes összeesküvők kémei voltak, vagy embernek álcázott manók. – Igaz, hogy a jamabusiknak misztikus erejük van? – kérdezte Arai, mikor a pap közelebb bicegett. – Csakugyan képesek elűzni a démonokat, beszélni az állatokkal vagy puszta koncentráció révén eloltani a tüzeket? Hirata felnevetett. – Ez valószínűleg csak legenda. – Ez a jamabusi ugyanolyan nyomorék, mint én, gondolta mogorván.

Reiko meleg esőcseppeket érzett. Kíséretével és több száz nézelődővel együtt a tetők menedékébe sietett. A szél rohamokban söpörte végig az esőt a kihalt utcán, mindenfelé tócsák nőttek. A bódé, amelynél Reiko és őrei menedéket leltek, olcsó játékokat kínált nyereményül azoknak, akik egy lyukakkal teli emelkedőn fel tudnak golyókat gurítani. Rajtuk kívül egy ember talált itt menedéket. Egy ember – és egy pórázon vezetett majom. A majom Reikóra visított. Miniatűr páncélt, sisakot és kardot viselt. Az őrök nevettek.

163

Az Eko-in templomot harmincnyolc évvel azelőtt építették, a nagy meireki tűz után, hogy ezzel is megemlékezzenek a katasztrófában meghalt százezer emberről. A templom adott helyet a város hivatalos birkózócsarnokának is. A szumó a sintó termékenységi rítusból lett népszerű szórakoztatás. A Tokugawa rendszer csaknem egy évszázaddal ezelőtti születése óta időről-időre rendelet született, amely betiltotta a szumót, mert erőszakos, véres, gyakran végzetes összecsapásokat hozott. De a hatóságok rájöttek, hogy a szumónak is megvan a maga haszna. Helyet adott a róninoknak a társadalomban, és a hivatalosan jóváhagyott, szigorúan szabályozott bajnokságok segítettek kiengedni a gőzt.

97