Lassan két éve már, hogy Szano Icsirót a fiatal szamurájt szókaszanná, a sógun legfőbb nyomozójává nevezték ki. A történet Szano esküvőjével kezdődik, a szókaszan feleségül vesz egy előkelő családból származó lányt – akivel, a kor szokásai szerint, életében csak egyszer találkozott. A sógun kedvenc ágyasának váratlan halála azonban félbeszakítja a pompázatos ceremóniát. A sógun a fiatal szamurájt bízza meg az ügy megoldásával… Szano hamarosan kideríti, hogy az ágyas, Harume kisasszony halálát egy saját kezűleg készített tetoválás okozta, mellyel öntudatlanul valamilyen mérget juttatott a szervezetébe. Mindent meg kell tudnia tehát Harume szeretőiről, vetélytársairól és zűrös múltjáról, hogy megtalálja azt az embert, akinek érdekében állhatott a fiatal ágyas halála. Cselszövések, intrikák és erotika fűszerezi tovább az amúgy is remek történetet, mely az utolsó percig tartogat az olvasó számára újabb és újabb meglepetéseket, fordulatokat.
A sógun ágyasa (Sano Ichiro 4.) 54 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1998
A következő kiadói sorozatban jelent meg: I.P.C. Mirror I.P.C.
Enciklopédia 12
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 8
Most olvassa 1
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 22
Kölcsönkérné 3

Kiemelt értékelések


Laura Joh Rowland megint kitett magáért. Ez volt a negyedik Szanó Icsiró sztori, amit olvastam és talán a legérdekesebb. A remek korrajzon kívül a történet is csavaros, mozgalmas. Bátran javaslom az érdeklődőknek. Olyan történetek, amelyekből nem jelent meg az összes magyarul viszont önmagukban is megállnak. Szanó nyomozó magánélete meg hasonlóképpen, mellékszálként fut, mint Indridassonnál Erlenduré. Nem tudom hova lehet fokozni a történetfolyamot, de ez igazán remek volt, 5 csillag (4,8 pont).


Érdekes, izgalmas, igazi nyomozós könyv. Nem mindennapi helyszínen, ami alatt nem csak a hárem világát, hanem magát Japánt is értem. Egyedi világ szemlélet, hagyomány és élet. Elrendezett házasságok, a külvilágtól elzárt hárem és a benne élő nők egymás közötti féltékenykedésével és hiearchiával. Különleges világ, különösen európai szemmel. Szano és segédje Hirata igazán szimpatikus, mester és tanítvány nyomozó páros. Reiko, Szano felesége, pedig egy lázadó és önálló személyiség, amivel nagyon nehezen tud beilleszkedni a család és a társadalom által elvárt feleség szerepkörbe. Időve azonban, megtalálják a közös hangot férjével.


Mennyire vártam, hogy olvassam. Pár éve gondolkoztam, hogy megvegyem, mert le volt árazva a könyvesboltban, de -szerencsére- egy másik könyvet választottam. Nem volt ez olyan szörnyű, egyszer el lehetett olvasni. A baj tényleg a sok elírással volt… Nagyon zavart, néha elgondolkozom, hogy ha kiadnak egy könyvet, azt senki nem olvassa át előtte? :'D
Meg ami még nem tetszett az a „Gomen nászáj” és társai, amit senki az ég világon nem magyarázott meg, nem írt le magyarul, hogy mit jelent. Oké, esetemben nem nagy gond, de ha egy olyan ember találja olvasni, aki egyébként nem nagyon foglalkozik Japánnal, csak úgy „mert miért ne?” olvassa… annak kellemetlen lehet. Minimum egy lábjegyzetbe leírhatták volna, vagy akkor fordítsa le az egészet. Minek kell annak ott lennie japánul? Sosem értettem az ilyet.
A főszereplőnek igazán szurkoltam. A gyilkost meg ki lehetett találni könnyen.
Egyébként a borító 5*-os, nagyon szép.


Aligha vagyok egyedül, mikor azt mondom, a japán kultúra iránti érdeklődésemet, a kilencvenes évek anime sugárzása alapozta meg, kezdve a Sailor Moon német verziójával – anyám, és a ténnyel, hogy a Mummin is az volt, csak nem tudtuk.
Egyetemista lehettem mikor belefutottam a kötetbe és kifejezetten megfogott. Szokásos kifejezésemmel élve, ha helyén kezeljük, akkor roppant szórakoztató darab.
Tökéletes korhűséggel nem vádolnám, de kiválóan vezeti be az olvasót a 17-iki századi Japán gondolkodásmódjába, világképébe és hitvilágába. Egy társadalmilag szűkre szabott, de mégis roppant kiterjedt világ ez, ahol nem nézik hülyének az embert, ha azt állítja szellemet látott, ahol, mint a későbbi könyvekből kiderül, igenis jelen van a misztikum és tudomány és szégyen nem szégyen bevallani, de mivel erősen híján vannak a kereszténységnek egy számunkra megkapóan idegen rendszert ismerünk meg a kötetben. Ezzel finoman a sokak által nehezményezett férfi szerelem ábrázolására utalok – íme, egy ország ahol ezt senki sem reagálta túl. több, mint háromszáz éve… hogy is van ez?
Mivel bizonyos értelemben nagybetűs középkort kapunk, a kötet főszála a nyomozás az akkori módszerekkel zajlik, csak néha sejlik fel egy szükségszerű modern vonás, így aztán lassú és inkább emberközpontú, mint tudományos.
Karakterei összetettek és nem hiba nélkül valók – sőt néhol tisztán és szükségszerűen megalkuvók – az előzmény kötet végére utalva melyben a főszereplő úgy tűnik végérvényesen kiábrándult a Bushidóból míg ebben a kötetben saját társadalmi helyzete és léte okán mégis elfogadja, mert muszáj.
Egyedül talán a főszereplő és kedves neje szerelmi szálát tudom felróni, ordas hibaként. Tiszta sor, hogy a modern olvasó számára szükségszerű egy olyan kapcsolat rendszer felépítése mely a miénkhez közelebb áll, és az is feltételezhető, hogy voltak olyan házasságok melyek legalább a felszín alatt Szanóékhoz hasonlóan működtek, de én mégis úgy érzem a dolog mögött mégis inkább az olvasói igény – mert egy szigorúan bushido követő karakterrel nehéz lenne azonosulni, ki a társadalmi szabályok alapján tárgyiasítja feleségét, még akkor is ha így volna korhű. Számomra hogy ezt az alapvető konfliktust ilyen hamar képesek kezelni – hiszen napokról van szó maximum és később is csak érintőlegesen kerül elő, enyhén szólva hiteltelen.
A könyv viszont működik és jó


Sherlock és Watson a 17. századi Japánban. Én alapvetően kevés krimit olvasok, laikusként nekem tetszett. A szereplők jellemét, hátterét, motivációját jól bemutatja, közben meg ad egy társadalmi jellemzést a korról. Tetszett Szano és Reiko párosa is, megható volt a tiltott szerelem. Fél csillag levonás azért, mert spoiler, és tényleg voltak benne zavaró elgépelések. Örülök, hogy ez volt az első kötet a sorozatból, amit olvastam, és valószínűleg nem az utolsó.


A történet tetszett, bár már az utolsó negyedben tudtam ki is volt a bűnös.
A legnagyobb problémám az volt, hogy minden oldalon legalább két helyesírási hibát találtam. Nagyon bosszantott..
Ennek ellenére igencsak jó könyv, és a borítója meg a szalag, nagyon tetszik!


Nyilván nem egy leányregényre számítottam, ahol a kézfogásnál több nem történik a szereplők között, de számomra kicsit gyomorforgató a fogalmazzunk szépen: férfiszerelem részletekbe menő leírása. Eddig még ehhez hasonló könyvvel nem találkoztam. Mindettől eltekintve a nyomozás és hogy mi kerekedik ki a végén nagyon érdekel, szóval tovább olvasom, de remélem nem veri ki semmi sem a biztosítékot a továbbiakban…
update:
Nos, miután a nyomozás is teljesen érdektelen lett számomra, így inkább félbe hagyom.
Népszerű idézetek




Vannak azonban olyan patikusok, akik illegálisan árulják a mérgeket, azoknak, akik meg tudják fizetni. (…) Ezek a kereskedők általában közönséges mérgeket kínálnak, mint mondjuk arzén, amit cukorral elkeverve süteményre lehet szórni, vagy az antimon, ami teába vagy borba keverhető. De ilyen a fugu, a döghal mérge is.




Reiko-csan, tudod, hogy be kell festened feketére a fogadat. Ez a szokás a férjes asszonyok körében. Így bizonyítják férjük iránti hűségüket.
37. oldal




– De nem ezt akarja. Ő is nyomozó akar lenni. – Kelletlenül hozzátette: – És nem is csinálja rosszul.
160. oldal




Szano eddig még nem sokat gondolkodott azon, milyen kevés pálya közül választhatnak a nők. Igazán csak most döbbent rá, hogy nem sok lehetőségük van: feleségek, szolgák, szerzetesnők, ágyasok, kéjnők vagy koldusok lesznek. A házasság és anyaság meghozta nekik a megbecsülést – talán még a boldogságot is – de még így sem lehettek függetlenek, nem tanulhattak, nem sajátíthattak el harcművészeteket, nem élhettek kalandos életet, mint a férfiak.
204. oldal




– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy megnyithatom e szertartást, amikor is Szano Icsiró szószakan és Ueda Reiko úrnő a házasság kötelékében egyesül az istenek előtt – szólította meg ünnepélyesen a pocakos, rövidlátó Nogucsi Motoori (Szano egykori felettese és a házasság közvetítője) az edói palota nagycsarnokában összegyűlt tömeget.
(első mondat)
A sorozat következő kötete
![]() | Sano Ichiro sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Susan Spann: Macskakarmok 84% ·
Összehasonlítás - Natsuo Kirino: Kín 88% ·
Összehasonlítás - Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): Japán a szamurájkorban 98% ·
Összehasonlítás - Karen Rose: Érints meg 94% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: A halál fényében 91% ·
Összehasonlítás - Maya Banks: A rejtőzködő 90% ·
Összehasonlítás - T. M. Frazier: King 90% ·
Összehasonlítás - Julie James: A hamis partner 88% ·
Összehasonlítás - Darynda Jones: Második sírhant 87% ·
Összehasonlítás - Marie Force: Végzetes viszony 86% ·
Összehasonlítás