A ​sógun ágyasa (Sano Ichiro 4.) 84% 55 csillagozás

Laura Joh Rowland megint kitett magáért. Ez volt a negyedik Szanó Icsiró sztori, amit olvastam és talán a legérdekesebb. A remek korrajzon kívül a történet is csavaros, mozgalmas. Bátran javaslom az érdeklődőknek. Olyan történetek, amelyekből nem jelent meg az összes magyarul viszont önmagukban is megállnak. Szanó nyomozó magánélete meg hasonlóképpen, mellékszálként fut, mint Indridassonnál Erlenduré. Nem tudom hova lehet fokozni a történetfolyamot, de ez igazán remek volt, 5 csillag (4,8 pont).

Ezért a sorozatért rajongtam 18-19 éves koromban. Most elövettem ezt a részt újraolvasni mert a történetre már nemigen emlékeztem.

Van, amikor fiatalkori kedvenceinket újraolvasna ismét szerelembe esünk velük, de van, hogy kiábrándulunk. Sajnos nekem itt most félig meddig az utóbbi.

Az alapszituació tetszik továbbra is. Nagyon jó olvasni arról, hogy egy ilyen régi korban mégis hogy oldhattak meg egy nyomozást. A szereplőket is pont annyira szerettem, mint régen. Szanoért fiatalon kb rajongtam, és most is nagyon szimpatikus.

De! Sajnos nem emlékeztem rá, hogy az irónő stílusa ilyen pőre. A könyv helyenként rettentően közönséges, ami ugyan sokakat nem zavarna, de engem igen. Az elbeszélői stílus is nagyon leegyszerüsített, kissé „butácska”, ha értitek mire gondolok.

A stílusa miatt kevésbé volt élvezhető így újraolvasva, de értem, miért szerettem gyerekként.

Egyébként történelmi köntösbe csomagolt krimi, de senkit ne tévesszen meg: csak hangulatában történelmi. Nem sok köze van a valós japán történelemhez.

Ezt a sorozatot inkább fiataloknak javaslom. Így harmincas fejjel nem adott eleget nekem már.

Csak az elírások miatt vontam le fél pontot, azok nagyon zavaróak voltak. A történet jó volt, a borítója pedig gyönyörű! :)

Érdekes, izgalmas, igazi nyomozós könyv. Nem mindennapi helyszínen, ami alatt nem csak a hárem világát, hanem magát Japánt is értem. Egyedi világ szemlélet, hagyomány és élet. Elrendezett házasságok, a külvilágtól elzárt hárem és a benne élő nők egymás közötti féltékenykedésével és hiearchiával. Különleges világ, különösen európai szemmel. Szano és segédje Hirata igazán szimpatikus, mester és tanítvány nyomozó páros. Reiko, Szano felesége, pedig egy lázadó és önálló személyiség, amivel nagyon nehezen tud beilleszkedni a család és a társadalom által elvárt feleség szerepkörbe. Időve azonban, megtalálják a közös hangot férjével.

Mennyire vártam, hogy olvassam. Pár éve gondolkoztam, hogy megvegyem, mert le volt árazva a könyvesboltban, de -szerencsére- egy másik könyvet választottam. Nem volt ez olyan szörnyű, egyszer el lehetett olvasni. A baj tényleg a sok elírással volt… Nagyon zavart, néha elgondolkozom, hogy ha kiadnak egy könyvet, azt senki nem olvassa át előtte? :'D
Meg ami még nem tetszett az a „Gomen nászáj” és társai, amit senki az ég világon nem magyarázott meg, nem írt le magyarul, hogy mit jelent. Oké, esetemben nem nagy gond, de ha egy olyan ember találja olvasni, aki egyébként nem nagyon foglalkozik Japánnal, csak úgy „mert miért ne?” olvassa… annak kellemetlen lehet. Minimum egy lábjegyzetbe leírhatták volna, vagy akkor fordítsa le az egészet. Minek kell annak ott lennie japánul? Sosem értettem az ilyet.
A főszereplőnek igazán szurkoltam. A gyilkost meg ki lehetett találni könnyen.
Egyébként a borító 5*-os, nagyon szép.

Kicsit nehezen indult be nekem, de utána teljesen magával ragadott a könyv lendülete. Másodjára olvastam, ám szerencsére néhány lényegtelen dolgon kívül nem emlékeztem rá, így ugyanúgy végigizgultam, mint 4 éve. Egyediek a karakterek, csavaros a történet. Még Yanagisawát is megsajnáltam a végén.
Az elírások kicsit zavaróak voltak. Számtalanszor nem sikerült jól elválasztani a szavakat a sorok végén.

Aligha vagyok egyedül, mikor azt mondom, a japán kultúra iránti érdeklődésemet, a kilencvenes évek anime sugárzása alapozta meg, kezdve a Sailor Moon német verziójával – anyám, és a ténnyel, hogy a Mummin is az volt, csak nem tudtuk.
Egyetemista lehettem mikor belefutottam a kötetbe és kifejezetten megfogott. Szokásos kifejezésemmel élve, ha helyén kezeljük, akkor roppant szórakoztató darab.
Tökéletes korhűséggel nem vádolnám, de kiválóan vezeti be az olvasót a 17-iki századi Japán gondolkodásmódjába, világképébe és hitvilágába. Egy társadalmilag szűkre szabott, de mégis roppant kiterjedt világ ez, ahol nem nézik hülyének az embert, ha azt állítja szellemet látott, ahol, mint a későbbi könyvekből kiderül, igenis jelen van a misztikum és tudomány és szégyen nem szégyen bevallani, de mivel erősen híján vannak a kereszténységnek egy számunkra megkapóan idegen rendszert ismerünk meg a kötetben. Ezzel finoman a sokak által nehezményezett férfi szerelem ábrázolására utalok – íme, egy ország ahol ezt senki sem reagálta túl. több, mint háromszáz éve… hogy is van ez?
Mivel bizonyos értelemben nagybetűs középkort kapunk, a kötet főszála a nyomozás az akkori módszerekkel zajlik, csak néha sejlik fel egy szükségszerű modern vonás, így aztán lassú és inkább emberközpontú, mint tudományos.
Karakterei összetettek és nem hiba nélkül valók – sőt néhol tisztán és szükségszerűen megalkuvók – az előzmény kötet végére utalva melyben a főszereplő úgy tűnik végérvényesen kiábrándult a Bushidóból míg ebben a kötetben saját társadalmi helyzete és léte okán mégis elfogadja, mert muszáj.
Egyedül talán a főszereplő és kedves neje szerelmi szálát tudom felróni, ordas hibaként. Tiszta sor, hogy a modern olvasó számára szükségszerű egy olyan kapcsolat rendszer felépítése mely a miénkhez közelebb áll, és az is feltételezhető, hogy voltak olyan házasságok melyek legalább a felszín alatt Szanóékhoz hasonlóan működtek, de én mégis úgy érzem a dolog mögött mégis inkább az olvasói igény – mert egy szigorúan bushido követő karakterrel nehéz lenne azonosulni, ki a társadalmi szabályok alapján tárgyiasítja feleségét, még akkor is ha így volna korhű. Számomra hogy ezt az alapvető konfliktust ilyen hamar képesek kezelni – hiszen napokról van szó maximum és később is csak érintőlegesen kerül elő, enyhén szólva hiteltelen.
A könyv viszont működik és jó

Sherlock és Watson a 17. századi Japánban. Én alapvetően kevés krimit olvasok, laikusként nekem tetszett. A szereplők jellemét, hátterét, motivációját jól bemutatja, közben meg ad egy társadalmi jellemzést a korról. Tetszett Szano és Reiko párosa is, megható volt a tiltott szerelem. Fél csillag levonás azért, mert spoiler, és tényleg voltak benne zavaró elgépelések. Örülök, hogy ez volt az első kötet a sorozatból, amit olvastam, és valószínűleg nem az utolsó.

Szerelmi történetnek gyenge, kriminek közepes, de a hangulata kellemesen idézi a történelmi japán kultúráját és társadalmát. Ha nem ebben a korban játszódna nem olvastam volna végig, de így egynek elment.

Tetszett a krimi szál is. Tiszta, japán regény, amiben semmi köntörfalazás nincsen. Homályosítás nélkül leír mindent, amit le kell. Igaz, vannak hibái, de legalább nem egy cukorvilágot ad az olvasó elég. A történelmi háttér hitelessége plusz pont. :) Bátran ajánlom mindenkinek.