Azok ​a boldog, arany évek (A farm, ahol élünk 8.) 96% 18 csillagozás

Laura tanít egy távoli helyen, ahol nem csak az időjárás rideg, de az emberek is, akiknél elszállásolják. A hétvégi hazalátogatások tartják benne a lelket, amit a zord időjárás miatt nehézkes megoldani, de ott van a lovagias Almanzo, aki még azok után is hozza-viszi, hogy Laura spoiler. Nelli egy kicsit bekavar, de nem sok vizet zavar. Miután Laura és Almanzo együtt töltenek rengeteg időt, valahogy kialakul Laurában az elhatározás, az érzés, hogy Almanzo mellett kell maradnia. spoiler

Itt már kicsit felgyorsulnak az események, nem annyira részletes, mint az eddigi kötetek, bár itt is van, ami nagyon aprólékosan van leírva, mint a ruhák.
De ez sem zavar, bájos az első betűtől az utolsóig. A leánykérés meg benne van a top 10 legjobban :)

Nagyon szerettem ezt a kötetet is, Laura arany évei csodálatosan teltek, Almazo és ő remekül összeillenek, tetszettek a lovas részek, Laura sok ruhája és persze a tanítónői élményei is. Hihetetlenül szép, mennyi mindent megtettek Mary-ért, illetve imádtam a dalbetéteket is. Sajnálom, hogy már csak egy rész van hátra a sorozatból.

Igazán szívmelengető ez a része is a sorozatnak. Betekintést nyerhetünk Amerika 1880-as éveibe egy telepes lány és családja életén kereszül. Nagyon tetszett, ahogy Almanzo udvarolt Laurának és a végén persze eljegyzési gyűrűt ajándékozott a lánynak. Az esküvőt is érdemes elolvasni, nem akarok spoilerezni, de az is tetszett. Mindenkinek szívből ajánlom!

Ez a könyv volt az, ahol felmerült bennem, vajon mennyire emlékezhet jól, főleg a kiskori élményeire. Ez kicsit kissebbítette az egész értékét. Eszembe jutott, hogy ez minden igaz történettel így lehet, hogy torzítanak az emlékeink. De mégis hitelesnek gondolom a sorozatot, hisz nem csak a szép dolgok, hanam a negatívumok is megjelentek benne nem szépítve.
Mai szemmel fura és borzongató, hogy mennyire hideg volta a házakba is, és hogy az alvó szobáig nem jutott el a fűtés.
Ezsembe jut, hogy most én is úgy érzem mint Laura, hogy nem akarom elhagyni a szülői házat, bár én sokkal idősebb vagyok, és nálam nem volt ez mindig így.
Tetszett az udvarlás finom mozzanatainak leírása is. Hogy mennyire tartózkodóbbak voltak akkor, mint manapság.
KÍváncsi lennék, hogy az akkori hőségek, hőhullámok, amiről ír milyenek a maihoz viszonyítva. Pl. az itthonihoz. Volt e 36 fok, vagy 40 vagy azt megközelítő. Vagy felkúszott e a szál a mostani kanadai 48 köré. Hisz ezt nem tudjuk. Érdekes volt a nagy viharok leírása is, hogy ez nagy tornádóktól veszélyeztetett terület volt régen is, nem úgy mint felénk, és hogy milyen lehetett ezt a régi védtelen világban megélni.

A farm ahol élünk a Váratlan utazás mellet a kedvenc filmsorozatom, ezért nem hagyhattam ki, hogy megismerjem Laura Ingalls Wilder eredeti könyveit.
Örülök, hogy elolvastam őket, de nem győztek meg maradéktalanul. Először is azt mondanám, hogy erre a könyvre nem érdemes regényként tekinteni, hanem inkább csak mint életrajzi könyvre (egyébként az is).
A könyvből nagyon alaposan megismerhetjük az amerikai telepesek életét, ezért érdemes elolvasni, viszont mint irodalmi mű, már valamivel kevésbé állja meg a helyét. Amik nagyon jók benne, azok a leírások, úgy érezheted, hogy te magad is ott vagy a családdal és átéled, amit ők. Viszont, amit mint irodalmi alkotásból nagyon hiányoltam, azok az alaposan megrajzolt karakterek, a családtagok kapcsolatának bensőségesebb leírása, és főként a gondolatoké és érzelmeké, Laura ugyanis igencsak távolságtartóan ír.

Újraolvasás
Az előző kötetben tanúi lehettünk annak, ahogyan Laura szert tesz tanári oklevelére, ebben a könyvben pedig megkezdi (és befejezi) a tanítást, amely itt cseppet olyan jó, mint a sorozatban, mivel Laura itt utál tanítani és borzalmas az a hely, akiknél laknia kell. Az viszont egyezik a sorozattal, hogy itt is Almanzo furikázza Laurát, illetve itt is van Almanzónak egy Barnum nevű, nehezen kezelhető lova, akit Laura szelídít meg.
Laura és Almanzo kapcsolata elvileg ebben a könyvben bontakozna ki, hiszen itt már van udvarlás, eljegyzés és esküvő is, viszont mindezek ellenére még mindig nem lehet tudni, hogy Laura valóban szereti-e Almazót vagy csak kedveli. Számomra ez erősen hiányérzetet keltett a történetben, ennek ellenére azért a kedvenceim között van a könyvsorotatból.

Csak a szokásos. Imádom. :)