A ​Szilva-patak partján (A farm, ahol élünk 4.) 99% 17 csillagozás

Laura és családja letelepszik a prérin, a Szilva-patak mellett. Lenyűgöző és félelmetes is egyben, ahogyan az emberek ki vannak téve a természet erőinek és tulajdonképpen sokszor az ész is csak keveset nyom a latba, mert azon múlik az életük, hogy a természet mit „akar”. Hiába a megfeszített munka, ha jön a szöcskehad, oda a termés. Vagy ott a hóvihar, amibe ha belekeveredik valaki, könnyen az utolsó útja lehet, de még a házban rekedt emberek életét is megnehezíti. És színre lép Nellie Oleson is, Laura nagy örömére.
Charles nyugatra szeretne menni, s végül el is indul egyedül, a család többi tagja idővel követni fogják, de az majd csak a következő részben teljesül.

Ez a Laura igazi rosszcsont :)
Nagyon tetszett a piócás bosszú és rettenetes volt a sáskajárás leírása, remélem a következő kötetben minden szép és jó lesz, mert most rendesen kijutott nekik.

Ezt a családot annyi szörnyűség éri, mégis mindig ott vannak egymásnak. Mindhárom karácsonyuk a Szilva-patak parti házban csodálatos volt, örültem Nellie Oleson felbukkanásának, a jelenetei mindig viccesek voltak. Ez a kötet is kedvenc, és végre jönnek azok, amiket még nem olvastam magyarul.

A farm ahol élünk a Váratlan utazás mellet a kedvenc filmsorozatom, ezért nem hagyhattam ki, hogy megismerjem Laura Ingalls Wilder eredeti könyveit.
Örülök, hogy elolvastam őket, de nem győztek meg maradéktalanul. Először is azt mondanám, hogy erre a könyvre nem érdemes regényként tekinteni, hanem inkább csak mint életrajzi könyvre (egyébként az is).
A könyvből nagyon alaposan megismerhetjük az amerikai telepesek életét, ezért érdemes elolvasni, viszont mint irodalmi mű, már valamivel kevésbé állja meg a helyét. Amik nagyon jók benne, azok a leírások, úgy érezheted, hogy te magad is ott vagy a családdal és átéled, amit ők. Viszont, amit mint irodalmi alkotásból nagyon hiányoltam, azok az alaposan megrajzolt karakterek, a családtagok kapcsolatának bensőségesebb leírása, és főként a gondolatoké és érzelmeké, Laura ugyanis igencsak távolságtartóan ír.

Újraolvasás
Egy kihívás miatt vettem le újra a polcról ezt a könyvet.
Azt hiszem, a könyvsorozatból ez az egyik kedvencem, mivel a Pilot résznek alapjául szolgáló Kicsi ház a prérin mellett ennek van legtöbb kapcsolódási pontja a sorozattal, annak első néhány részével. Megtalálható benne, ahogyan az Ingalls család otthagyja a prérit és a Szilvapatak partjára költözik (Plum Creek), ahogyan Charles megveszi a földet Mr Hansontól, ahogyan kezdetben dombba vájt kunyhóban laknak mielőtt Charles felépíti a házukat, ahogyan a lányok iskolába mennek, ahogyan Laura a vödrét lóbálva rögtön ráripakodik az iskolaudvaron zajongó gyerekekre, ahogyan ellenségére talál Nelly Olesonban, aki rögtön megvetően „vidéki lányoknak” nevezi őket, emellett benne van Nelly partija, valamint Lauráéké, amelyen Laura megleckézteti Nellyt egy rákkal, csakhogy itt még piócák is vannak.
Szóval a sorozat rajongóinak – mint én – igazi csemege.

Különösen ennél a résznél tűnt fel nekem, hogy ebben a családban soha nincs hangos szóváltás, veszekedés. Akármilyen nehézség, vagy rémisztő dolog történik velük, ők nem esnek kétségbe és nem idegeskednek, sose panaszkodnak. Irigylésre méltó ez a bizalom a Gondviselésben.

Nagyon jó könyv, teljesen bele tudtam élni magam. Annyira visszamennék abba az időbe. :)