Rendíthetetlen 130 csillagozás

Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1943 májusában az amerikai légierő egyik repülőgépe lezuhan a Csendes-óceán fölött. A tizenegy fős legénységből mindössze hárman élik túl a becsapódást, köztük a gép bombázótisztje, egy fiatal hadnagy: Louis Zamperini.
Zamperini gyerekkorában a környék réme volt, állandó lopásaival rettegésben tartotta városa lakóit, ám amikor bátyja hatására sportolni kezd, kiderül istenáldotta tehetsége.
A legjobb egymérföldes futók között tartják számon, fiatal kora ellenére sikerül eljutnia az 1936-os berlini olimpiára, ahol döntőt fut 5000 méteren. Nagy jövő előtt áll, és a következő olimpia egyik sztárja lehet. A következő olimpia azonban elmarad, Zamperini pedig Pearl Harbor után a csendes-óceáni hadszíntéren találja magát. Egy bevetés során repülőgépe lezuhan, és Louis közel két hónapig hánykolódik az óceánon egy mentőcsónakban. Partot érve azonnal japán hadifogságba kerül, és az igazi megpróbáltatások csak ezután kezdődnek…

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2014
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632663883 · Fordította: Illés Róbert
>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
496 oldal · ISBN: 9789632662732 · Fordította: Illés Róbert

Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Oahu


Kedvencelte 43

Most olvassa 8

Várólistára tette 136

Kívánságlistára tette 114

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Nono_ P>!
Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen

Louis Zamperini nem hősnek született. Egy piti tolvaj és utcagyerek volt, aki a bátyja terelgetésére ezt az energiát és pimaszságot a futásba kezdte beleölni.

Ám mint mindig, az Élet úgy döntött, próbára teszi. Csakhogy ő képes volt visszaütni. A története példaértékű és egy csodás jellemábrázolás a második világháborún és a Japán hadifogságon át. Bár számomra egy igazán férfias életrajzi könyv volt a sok repülőgép és fegyver leírásokkal, mégis velem maradt ez a csodálatos történet a befejezése után is.

Köszönöm, hogy olvashattam ezt a művet. Általa megértettem, hogy a hősök nem annak születnek, hanem a rendíthetetlen kitartásukkal azzá válnak.

6 hozzászólás
ZsúésKrisz_Olvas>!
Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen

Nemrég Láttam a könyvből készült filmet ami nagyon tetszett és akkor elhatároztam, hogy a könyvet is kiolvasom. Nem bántam meg. A könyv, mint mindig most is sokkal többet adott.
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/09/laura-hillenbrand-r…

BoneB P>!
Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen

Először is minden tiszteletem azoknak, akik ezt a szörnyűséget túlélték!

A második világháborúról általában az embereknek egyből Hitler/Auschwitz jut eszükbe, mint a háború legrémesebb, legkegyetlenebb résztvevői/helyszínei. De ebből a könyvből kiderült, hogy a Japán hadifogolytáborok őrei ugyanolyan, ha nem kegyetlenebbek voltak.

A könyv nagyon jól felépített mű, kezdve Louie kisiskolás korától egészen öregkoráig.
Louie egy akasztani való gyerek volt, ennyi rosszaságot elkövetni és mindegyiket megúszni, hát nem semmi. Még jó, hogy a bátyja mellette volt és jó útra térítette.
Aztán folytatódott a történet a futással, jöttek a versenyek, a rekord idők, az olimpia… és a háború.
Amikor lezuhant a repülő és hánykolódtak a tengeren majdnem két hónapig, akkor azt mondtam, hogy ezt lehetetlen túlélni és ennél borzalmasabb megpróbáltatások nem léteznek…
…tévedtem. Túl lehet élni és vannak szörnyűbb dolgok is. Az összes hadifogolytábor, amiben Loiue és a barátai megfordultak egyszerűen kegyetlen, nem tudok rá mit mondani. A mindennapi verések a kevés élelem, ami egy csecsemőnek is kevés lenne, nem ám egy felnőtt embernek, a nehéz fizikai munka, a különböző betegségek, a megaláztatás, a reménytelenség, még olvasni is sok volt, nem ám átélni/túlélni.
És mikor vége volt mindennek, a háborúnak, a veréseknek végre találkozott a családjával, a feleségével, akkor is folytatódott minden, mintha el se jött volna Japánból.
Csodálom a kitartását, hogy abból a letargiából. abból a rémálomszerű világból vissza tudott jönni és normális életet tudott élni, hátra lévő éveiben.
Az pedig, hogy szembenézett az egykori fogva tartóival és megbocsátott nekik… le a kalappal, én valószínű mindegyiket agyonütöttem volna.
Zamperini egy nagyszerű ember, nagyon sokaknak segített, járta a világot, mesélte a történeteit, nagyon sok kitüntetésben részesült, vihette az olimpia lángot, és 80 évesen megtanult gördeszkázni, azért az nem semmi. ;)

1 hozzászólás
ziara>!
Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen

Előrebocsátom, hogy én a könyvet értékeltem, nem Louis Zamperini történetét, mert az hihetetlen és megrendítő. De sajnos Hillenbrand könyve és én nem találtuk meg az egymáshoz vezető utat. Egy nagyon kedves, könyvtárunkat látogató család ajánlotta nekem, és egyszer-kétszer majdnem abbahagytam, de végül miattuk nem tettem. Igazából én regényt vártam, és bármennyire is kalandos Louis élete, de ez a dokumentumregény nem kötött le igazán.

gazibla IP>!
Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen

Nehéz bármit is írni erről történetről. Pár perce fejeztem be ezt a könyvet, de nagyon nehéz elengedni. Olyan fájdalmakról és emberi szenvedésekről számol be, amit mi, akik a meleg szobába ülünk nagyon nehezen tudunk felfogni sőt szerintem ezt csak az az ember tudja átérezni, aki megjárta ezt a poklot. Összességében ez a könyv nagyon jól leírja a háborút és annak borzalmait. Ebből kiderült számomra, hogy az emberi test és lélek mennyi mindent képes túlélni. Köszönöm Laura Hillenbrand-nak ezt a könyvet. Megrázó és magával ragadó történet volt.

encus625 P>!
Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen

Ha tudtam volna előre, hogy a japán munkatáboros részek ilyen jelentős részét teszik ki a könyvnek, akkor nem olvasom el (most).
A könyv első fele egy fiatal, tehetséges futóról szól, akinek a háború gyakorlatilag kerékbe törte a pályafutását, de az életét is. A kiképzős részekben voltak vicces pillanatok, aztán amikor fogságba kerül, onnan nem volt könnyű olvasmány. Szörnyű, hogy a háború mivé teszi az embert, álljon bármelyik oldalon is…
Örölök, hogy végül talpra állt Louis, talált célt magának a háború után is és hogy meg tudott bocsátani a kínzóinak.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
496 oldal · ISBN: 9789632662732 · Fordította: Illés Róbert
Dexter79 P>!
Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen

Sokkal közelebb kerültem a II.világháború eseményeihez, mint eddig bármikor. Mindig is tudtam, hogy kegyetlen dolgok történnek egy háborúban, de így olvasni nagyon brutális volt. Biztos vagyok benne, hogy más nemzetek is éltek hasonló kegyetlenséggel, de ahogy a könyvben is írták a japánok különösen „tökélyre” fejlesztették ezt. Egy lengyelországi koncentrációs tábor is elképzelhetetlen szenvedés lehetett, de szerintem sajnos ez is felvette vele a versenyt.
Érdekes volt olvasni, hogy az emberek hogyan változnak meg a hatalom, a félelem, a túlélés, vagy a kár a remény hatására. Milyen mérhetetlen élni akarás van az emberekben, és milyen következményei vannak a háborúnak, mind az otthon maradottakra, mint a túlélőkre nézve.

borostyan P>!
Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen

Nagyon-nagyon kemény történet ez, nem is tudtam egy ültő helyemben végigolvasni. Sokszor éreztem úgy, hogy nekem ezt a könyvet le kell tennem egy időre és emésztenem kell az olvasottakat. Az írónő hét évig írta ezt a könyvet, nem csak magával Louis-zal, de a családtagjaival, katonatársaival és még japán történelemkutatókkal is elbeszélgetett a könyv szavahihetőségének érdekében, de ezeken felül nem maradt el az akták áttekintése és a korabeli dokumentumok beszerzése sem. Ez az alapos munka végig jól érzékelhető a könyvben, sokszor volt olyan érzésem, hogy itt aztán nem hallgatnak el semmit, pedig néha igencsak azt kívántam bárcsak kevesebb lenne az információ. Főleg akkor éreztem így, amikor Louis körülbelül a negyedik hadifogolytáborban járt már és az eddigi megpróbáltatásai nemhogy enyhültek volna, de tovább fokozódtak.

Azt az egyet sajnálom, hogy a könyv nem fókuszált egy kicsit jobban Louis bajtársának Philnek az életútjára, mert nagyon szívesen olvastam volna még többet róla, mert hiába említi meg többször is az írónő miután elveszítjük őt szem elől, nekem az nem volt elég. :(

Szívből ajánlom olvasásra, főleg azoknak akiket érdekel a II. világháborúnak azon része, ami a táborok falai mögött történt.

Egyszerre félelmetes, gyomorforgató, megható és megrendítő. Kevés könyv képes erre, de a Rendíthetetlennek sikerült.

adriana23>!
Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen

Ismét a 2. Világháborúról olvastam, viszont most nem Németország és Auschwitz a helyszín, hanem japán hadifogolytábor, ahol amerikai katonákat tartanak fogva. Ide kerül Louis Zamperini, akinek az életéről szól ez a könyv. De még milyen életéről, te jó ég, hihetetlen miken ment keresztül. Gyerekkori csínytevésektől kezdve, futó karrierjén keresztül, hadseregben szolgálva a légierőnél majd lezuhanás után egy csónakban hánykolodva 2 hónapig a tengeren és ezután japán fogságba esve. Minden tiszteletem az övé, hogy ezeket a borzalmakat átélve sikerült túlélnie és feldolgoznia. Illetve az övé és barátaié akiknek sikerült. Nagyon sok adat és tény áll rendelkezésünkre, sok helyen képeken is láthatjuk Louis-t, barátait, a családját és a tábort is. Nagyon tetszett, érdemes elolvasni.

nyolcadikutas>!
Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen

Szokták mondani, maga az élet a legnagyobb történetíró.
És mennyire igaz!
A Rendíthetetlen élettörténete lenyűgöző, már, ha a sok borzalom megengedi, hogy ilyen magasztos szóval illessük. Külön pont, hogy az írónő nem esett semmilyen csapdába. Lejegyzője és nem minősítője a cselekményeknek, szinte dokumentarista jelleggel követi az eseményeket. Most azt gondolom, a film talán nem adhat annyit, mint a könyv. Lehet, talán túl amerikai…
De a könyv határok nélküli!


Népszerű idézetek

doraa>!

A méltóság ugyanolyan alapvető létszükséglet az ember számára, mint a víz, az ennivaló, az oxigén. Ha mindenáron megőrzi az még a legborzalmasabb fizikai megpróbáltatások közepette is képes életben tartani az embert, messze túl azon a ponton, amikor a test már feladná. Elvesztése ugyanolyan biztos halált jelent, mint a szomjúság, az éhség, a kiszáradás és az oxigénhiány, de sokkal kegyetlenebb módon végez az emberrel.

234. oldal

Nemes_Péter>!

A hatodik víz nélküli napon rájöttek, hogy már nem sokáig húzzák. Különösen Mac állapota vált válságossá.
Lehajtották a fejüket, miközben Louie imádkozott. Ha Isten csillapítja szomjúságát, fogadkozott, hogy neki szenteli az életét.
Másnap isteni közbeavatkozásnak vagy a trópusi időjárás kiszámíthatatlanságának köszönhetően megnyílt az ég, és eső hullott rájuk. Még kétszer fogytak ki, még kétszer imádkoztak, és mindkétszer eljött az eső. A záporok éppen annyi vizet adtak, hogy még egy kicsivel tovább bírják. Bár jönne egy repülőgép!

197. oldal, 14. fejezet

ponty>!

Az olimpiai falu nem sokáig állt üresen. A házakból kaszárnyák lettek. Az olimpia véget értével a falu tervezője, Fürstner százados zsidó származásának propaganda szempontból vett hasznossága is megszűnt, és elbocsátották a Wehrmacht kötelékéből, mivel zsidó. Amikor megtudta öngyilkos lett. Alig húsz mérföldre onnan, egy Oranienburg nevű városkában beterelték az első rabokat a sachsenhauseni koncentrációs táborba.

61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Oranienburg
Petra027>!

-Isten egyik csodát hajtja végre a másik után – mondott. – … Isten így szól:"Ha szenvedsz, erőt adok neked a folytatáshoz."

460. oldal, 38.Fejezet - Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen (Cartaohilus,2010)

fabianildiko>!

A légierőnél az életveszélyt nem lehet félvállról venni. A halottak nem csak számokat jelentettek egy papírlapon: az ember szobatársai, ivócimborái, bajtársai voltak, akik tíz másodperccel korábban még mellette repültek. Nem is egyenként tűntek el az emberek. Előfordult, hogy egy körlet lakóinak negyede nem tért vissza. Temetést ritkán tartottak, mivel ritkán kerültek elő a holttestek. A legtöbben egyszerűen csak eltűntek, és kész.

BoneB P>!

1944. november 1-jén tíz perccel reggel hat előtt bámulatos amerikai repülőgép emelkedett a levegőbe Saipan kifutópályájáról. Méretei minden képzeletet felülmúltak: 30 méter hosszú volt, szárnyainak fesztávolsága elérte a 42 métert, farrésze majdnem 9 méter magasra nyúlt, súlya pedig meghaladta az 50 tonnát – a legendásan hatalmas B-24-es eltörpült mellette.

310. oldal, Huszonöt - B-29-es (Cartaphilus, 2014)

5 hozzászólás
BoneB P>!

A szülei kutyája volt, Askim, aki még Oleanben élt velük, mikor Louie nagyon kicsi volt. Korábban Louie sosem emlékezett rá*

* Askim hírhedt kleptomániás volt; Zamperiniék egy vegyesbolt fölött laktak, és a kutya rendszeresen leszaladt a lépcsőn elcsenni valami ennivalót. A neve állandó poénforrásnak bizonyult. Aki csak megkérdezte, kivétel nélkül mindig zavarba jött a választól, mert az úgy hangzott, mintha azt felelték volna: „Ask him” (Őt kérdezd!).

213. oldal, Tizenhat - Ének a felhők között (Cartaphilus, 2014)

Kaha>!

A lopásoknak köszönhetően virágzott a feketepiac a tárborban. Az egyik csoport egyszer összelopott minden hozzávalót egy tortához, de csak készítés közben vették észre, hogy amit lisztnek véltek, az valójában cement. Rengetegen voltak a táborban, ezért egy-egy emberre mindig kevés jutott mindenből, de valamilyen módon mindenki jól járt.

306. oldal

July>!

Pete-re gondolt, és hirtelen eszébe jutott, amit évekkel korábban hallott tőle: az életre szóló dicsőség megér egy pillanatnyi szenvedést.

54. oldal

Mhysa>!

Tekintve, hogy a repülőgépeknek elég volt egy hajszálnyival letérniük a kijelölt útvonalról, hogy elvétsenek egy szigetet, az sem lett volna meglepő, ha soha egyetlen bombázó sem ér célba. Sokuknak nem is sikerült. Martin Cohn, fegyverzeti tiszt Ohaun egyszer éppen a radarállomáson tartózkodott, amikor egy radar nélküli repülőgép hasztalan próbálta megtalálni a szigetet. „Ültünk, és tehetetlenül figyeltük, amint elhúz a sziget mellett. Soha nem tért vissza – mondta. – Láttam a radaron. Rettenetes érzés volt. Olcsón mérték az emberéletet a háborúban."

113. oldal

Kapcsolódó szócikkek: repülőgép

Hasonló könyvek címkék alapján

Art Spiegelman: A teljes Maus
Margot Lee Shetterly: A számolás joga
Karen Levine: Hana bőröndje
Gárdos Péter: Hajnali láz
Eugene B. Sledge: Pokol a Csendes-óceánon
Geoffrey Brooks: Hirschfeld
Kuncz Aladár: Fekete kolostor
Alex Haley: Malcolm X önéletrajz
Horváth István: Bűnhődés bűntelenül
John Lukacs: A párviadal