Szeress ​Mexikóban! 77 csillagozás

Laura Esquivel: Szeress Mexikóban! Laura Esquivel: Szeress Mexikóban! Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​mexikói forradalom idején játszódó regény egy szenvedések nyomán nehezen beteljesülő szerelem története. Tita, egy mexikói gazdag parasztcsalád lánya, egy családi hagyomány miatt nem mehet feleségül szerelméhez. A fiú tehát Tita nővérét veszi el, hogy imádottja közelében maradhasson mégis. A konyhaasztalon született és a konyhában nevelkedett Tita, a csodálatos szakácsnő, minden örömét-bánatát, szenvedélyét és vágyát belefőzi ételeibe, s aki eszik azokból, mind valami különös varázslat részesévé válik.
Esquivel regényében az elfojtott szerelmi szenvedély együtt fortyog a mexikói konyha pompás ételeinek ízeivel, s a valóság és a fantázia határai észrevétlenül mosódnak egymásba a színek, ízek, illatok érzéki egyvelegében. A könyv minden fejezete egy-egy recepttel kezdődik, amely aztán szerves részévé válik a történetnek.
„Minden nő múltja benne rejlik a receptjeiben. A személyes múlt éppúgy, mint a nemzet múltja” – vallja a szerző, akinek mélységes életöröme… (tovább)

Eredeti mű: Laura Esquivel: Como agua para chocolate

Eredeti megjelenés éve: 1989

Tartalomjegyzék

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
256 oldal · ISBN: 9637253017 · Fordította: Dobos Éva
>!
Pesti Szalon, Budapest, 1994
170 oldal · ISBN: 9636050554 · Fordította: Dobos Éva
>!
Pesti Szalon, Budapest, 1993
170 oldal · ISBN: 9637994769 · Fordította: Dobos Éva

Kedvencelte 16

Most olvassa 4

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

>!
Csoszi P
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

No, megint sikerült belenyúlni a tutiba! Szerencsére:-) Ez a könyv is a letehetetlen kategóriába tartozik. Gyönyörű, szenvedélyes, fájdalmas, tragikus. A tagolása nagyon érdekes volt: 12 fejezet – 12 hónap – 12 recept. És közben úgy eltelt 22 év, hogy észre sem vettem. Élmény volt olvasni. Jó lehet olyan hatalmas szenvedéllyel főzni, mint ahogy azt Tita tette, és az ételekkel befolyásolni az emberek érzelmeit. A szívem fájt Titáért spoiler. Elena Mama-t egyszerűen nem értettem, hogyan szorulhatott belé annyi gonoszság, és örültem, amikor Tita fellázadt ellene. A végével, ahogy Tita és Pedro sorsa alakult, nem igazán vagyok kibékülve. Ennek ellenére nagyon tetszett.

>!
krlany I+SMP
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Pár óra alatt kiolvasható (Pest oda-vissza kocsival) könnyed, nyári olvasmány.
Az az igazság, hogy én nem igazán rajongok a dél-amerikai szappanoperákért szerelmi történetekért. Nekem ezek túlontúl végletesek, túlreagáltak, szélsőséges szenvedélyeket megéltek. Ám ez a könyv, mégis csak rendben van, még pedig a készülő ételek miatt. Ezektől egyszerre sava-borsa-íze-illata lesz a történetnek.
Már maga az, hogy akkora az a konyha, hogy elfér benne egy akkora asztal, amin még szülni is lehet… De a felvonultatott chili állomány, vagy hogy mennyi diót, mandulát, csokoládét, kakaót használnak fel az ételeikben (és itt most nem a desszertekre gondolok), az mind lenyűgöző. Kár, hogy nem igazán lehet a könyvből reprodukálni a recepteket. Egyet-kettőt szívesen kipróbálnék (karácsonyi kenyértorta, északi kolbász).

>!
Chöpp P
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Az első elbűvölő nyelvezetű, varázslatos „gasztro” könyv és film, amivel életemben találkoztam. Ezt már tömegével követte a többi ínycsiklandó, szívet melengető történet.

>!
encus625 P
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

A mágikus realizmus és én eddig nem mindig jöttünk ki egymással, de ebben a könyvben viszont nagy barátságot kötöttünk. Nagyon tetszett benne, hogy mindig egy recepttel kezdődik, aztán valakinek eszébe jut valami erről az ételről, jön egy kis mesélés, majd ismét főzünk, majd ismét folytatódik.
Szimpatikus volt a főszereplő is, a doktor is, de talán Elena mamán kívül mindenki. Állandóan enni akartam közben, de hát akinek fáj a foga, az így járt… Ezért nem is tudtam addig alvásra gondolni, míg be ne fejeztem.
A címét viszont nem értem, hogy miért ez lett magyarul, mert teljesen más címet adtak neki, olyat mint egy sokezerrészes szappanopera.

>!
Pesti Szalon, Budapest, 1994
170 oldal · ISBN: 9636050554 · Fordította: Dobos Éva
7 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Micsoda ötlet a történetet receptbe ágyazni. Borzolódik az ízlelőbimbó, beindul a nyálelválasztás, és lelkünk érzelmes oldalát is kielégíti. Én is szívesen belesütném szívem-lelkem az ételbe, mint Tita. Úgy döntöttem filmen is látnom kell.
Update: megnéztem. Négy csillag jár neki. És mintha egy mexikói sorozatsztárt is láttam volna benne. :)

6 hozzászólás
>!
theodora
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Érdekes, izgalmas, szenvedélyes regény ez, amit szerettem olvasni. Nekem a 'receptbetétek' nem tetszettek, de az ételek mágiája és szenvedélyes érzelmek annál inkább.

>!
Keikorca
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Como agua para chocolate alias Szeress Mexikóban!

Hozzávalók:
– 1 fiatal konyhatündér lány
– 1 fiatal tüzes férfi
– 1 ócska és vérlázító hagyomány, mely szerint a legkisebb lány nem mehet férjhez, mert anyját kell ápolnia élete végéig (még most sém értem a kettő miért nem egyeztethető össze)
– 12 elképesztő mexikói recept
– 1 csipet mágikus realizmus
– 1 kiskanál forró szenvedély (konyhai és szerelmi fele-fele arányban)

A hozzávalókat alaposan keverjük össze és voilà! kész a könyv.

Szerintem a hozzávalókból elég jól kivehető, hogy miről szól a könyv, de ne ítéljünk a cím és a borító alapján is, annaál sokkal jobb! A mű eredeti címe a Como aqua para chocolate vagyis a csokoládéital készítéséhez való víz, amely jó esetben fortyogni szokott. Értem én, és ahogy @Bogassal meg is tárgyaltuk ezt nem lehet így lefordítani, na de helyette a Szeress Mexikóban címet adni?! A borítóval együtt szinte szégyelli az ember nyilvánosan vinni, mert többen megkérdezik, hogy ez valami romantikus softpornó-e. Tehát leszögezném, hogy a cím és a borító méltatlan a könyvhöz.

A történet az említett ostoba hagyományra épül, így Tita sajnos sosem mehet férjhez, holott ez lenne minden vágya. Ez közli is velünk konkrétan az elbeszélő, úgy a 3. oldalon, hogy még véletlenül se reménykedjünk valami pozitív kicsengésben.
Elbeszélőnk 12 hónapon és 12 különleges recepten (a fürjek rózsasziromban maradandó élményt nyújtott) keresztül mesél egy több évtizedet átölelő családi történetet, melynek alapvető mozgatója a szenvedély. Ez az, ami megfoghatja az olvasót, a nagyon jól megfogalmazott mély érzelmek, melyek az ételekre is kihatással vannak és csodákra képesek, s ez az, ami izgalmassá és különlegessé teszi az amúgy szappanoperai jegyekkel bíró történetet.
Egyedül az utolsó résszel voltak problémáim, ott mintha elengedte volna az írónő a történetet, mintha meg akarta volna úszni. A feszült utolsó előtti fejezet után, mikor várja az ember a nagy csavart és a lezárást (és mégis reménykedik egy szép romantikus végkifejletben), akkor nem ennek kibontása következik, spoiler, és ez elég nagy csalódás volt, amelyet a csodás szimbolikus lezárás sem tudott orvosolni. Kár érte.

>!
Mandragoria
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Nagyon egyedi és különleges, egyszerre édesen mámorító és csípősen sirató, pont annyira ellentmondásos és furcsán vegyített, de egyértelműen hívogató, mint a mexikói konyha ízei. Nem sok ilyen ételt ettem eddig, de annyit ismerek belőle – és az az itt szereplő receptekből is kiderült –, hogy tudjam, rengeteg ízt ötvöz, így abszolút eltalált lett a hangulat és az ételek. Vagy nagyon jól meg van írva, hogy az ízek ilyen hangulatot közvetítsenek. Az egzotikumok listáján előkelő helyen szerepel nálam, és éppen csak egyetlen regény kellett, hogy még jobban meghozza hozzá a kedvem, és hajjaj, nem fogom majd győzni kiírogatni belőle a főzési folyamatokat, és jaj a gyomornak, jaj az időmnek, de már alig várom! Remélem bennünk is megpiszkálnak valami gyújtópontot a falatok. :D
Már az elején megvett magának kilóra, csak kár, hogy még egy fél kilónyi sincs ez a könyv. De a jóból csak keveset adnak, sajnos. :( Azzal, amikor hatalmas sírás közepette a konyhaasztalon megszületett Tita, és utána hatkilónyi sót szedtek össze a könnyeiből, amiből aztán nagyon sokáig főztek. Csak hab a tortán (vagy diókrém a chiliben), hogy a receptek ennyire tökéletesen illeszkednek az elbeszélés folyamatába, még az ide-oda kitekintő hétköznapi cselekvések (amik közel sem hétköznapiak) sem akasztották meg, sőt, remek okot adtak a receptmesélés megszakítására és folytatására. Zseniális húzás, nem gondoltam, hogy ennyire le tudnak kötni a receptek és ennyire kíváncsian várom a folytatását (bár igaz, hogy nagyon szeretem az ízeket, a gyomromat, és a Páromat, akinek főzhetek). A sok praktikáról már nem is beszélve, noha biztos, hogy soha nem fogok gyufát vagy tintát készíteni, de akadnak benne könnyebben kivitelezhetők is. A recepteket, bár rettentő érdekesek és kívánatosak, biztosan nem fogom tudni mind elkészíteni, mert egyrészt nem bírom a chilit és azt hiszem egyetlen ételbe meg a csokoládéitalba nem kellett csak, másrészt a folyamat szinte mindig hosszadalmas, van, hogy napokat kell várni és van, amikor háromszor is át kell keleszteni a kalácsot vagy ilyen-olyan eszközt/edényt használni, mert csak úgy lehet elérni a megfelelő ízt és állagot. Ilyesmire nincs lehetőségem, ez kissé zavart is, de úgyis rögtönözni fogok majd, ahogy Tita is szerette volna, de Elena Mama nem engedte neki. Ráadásul még a lekvárt és a diót is akkor kellett volna elkészíteni, amikor a felhasználására sor kerül, a pulykát meg levágás előtt 2 héttel folyamatosan és fokozatosan dióval kell etetni, hogy szebb legyen a húsa, a fürjet meg szárazon kell kopasztani, mert akkor más az íze, szóval, meglehetőse körülményes és kissé le is van maradva a mai, boltban kapható (fél)készételekkel kapcsolatban, bár ez már részletkérdés. A mesélés szempontjából volt kissé érdektelen, de emiatt egyáltalán nem volt unalmas.
Sőt, végig rendesen fenntartotta az érdeklődésemet, és alig vártam, hogy folytatódjon egy-egy beszélés, amit rendre megzavart a főzés, mert épp kifutni készült, vagy el kellett készíteni egy másik részletét.
Izgalmas és különleges, mágikus momentum volt, hogy Tita ételei ennyiféle és ilyen féktelen érzéseket ki tudtak váltani az elfogyasztójából. Talán nem lövöm le a poént, ha elárulom, hogy a chabelatorta egyetlen boldogtalan könnycsepptől melankóliát és frusztrációt okozott, minek következtében az emberek kizokogták magukból életük egyetlen szerelmét. A rózsaszirommártásban sütött fürj szó szerint lángra lobbantotta a fogyasztóját és egy ajzószer hatását fejtette ki, mert azzal a rózsával fűszerezték, amit egy szerelmes férfi adott választottjának. A diómártásos chilik pedig buja gondolatokat és tetteket keltettek, mert egy kellemes eseményen tálalták fel őket.
Szívesen olvastam még volna további ilyen pillanatokról, mert amennyire jók voltak, pont annyira volt kevés. Erősen meghatározták a regény egész hangulatát, mégis nagyon-nagyon kevés volt.
És hogy a történetről is essék néhány szó: szegény Tita, annyira sajnáltam, csupa-csupa rossz dolog történt vele, és amikor éppen nem, a körülötte lévők akkor is elintézték ezt. Mégis erős maradt, bár sokszor megingott. A szereplők jól kidolgozottak (Elena Mamának többször is megmondtam volna a magamét), de történnek nagy ugrások, amik néha érthetetlen viselkedésre adnak okot. Amilyen fontos szerepe volt Rosaurának, annyira elbújt a háttérben, több gondolatát szívesen megismertem volna, ahogy a doktornak, Johnnak is. Az utolsó fejezetnél értetlenkedtem kissé, de visszalapoztam és szerencsére rögtön értelmet nyert minden. És a vége, hogy az mennyire milyen volt?!! Szörnyű és igazán mégse szomorú.
Vannak viszont negatívumok is, ez pedig az idő haladásának bemutatása. Először, is azt hittem, hogy az események 1 évet ölelnek fel – mivelhogy „Regény, havi folytatásokban” –, de a végén kiderült, hogy 22 az az 1 (meg egy kicsit több, hiszen Titának meg is kell születnie, de az események 15 éves korától kezdődnek). Kevés szám van, a fenti kettőn kívül még egy 39-es, Pedro életkora a történet végén, ezért nincs leírva, hogy mi mikor történik. Egymásra utalnak az események, előre és vissza, amik így kissé ellentmondásba kerülnek. Egy pontból indulnak, de egyiknél x hét telik el, a másiknál meg már y hónap, aztán valahogy mégis megint egyszerre vannak. Gyakorlatilag az egész egy leírás, mesélés, emlékezés, ezért eleve ugrál is az időben (az elején lelő néhány poént, mégis kíváncsian vártam mindig, hogy megtörténjenek, és reméltem, hogy ne úgy, ahogy korábban le voltak írva, hiszen abszolút más a felvezetés, de aztán mégis megtörténnek, de arra már elfelejtem, hogy erről volt szó). Sok egyértelmű pillanatnál zavaros, ami miatt nehéz elhelyezni a személyeket és tetteiket térben és időben. Emiatt is jött hirtelen és összezavaróan a lezárás.
És még valamit egyáltalán nem értek: hogyan jött címnek az, hogy „Szeress Mexikóban!”, ha eredetiben szó szerint úgy hangzik, hogy „akár a csokoládéital készítéséhez való víz”? … ? Az eredeti cím mikéntjét legalább értem, szép, összeszedett érvelés: http://moly.hu/ertekelesek/983241
Mindent összevetve nagyon hangulatos, érdekes, különleges (szomorú) és gyomorkorgató regény volt, ritka (és rég tapasztalt) jó élményeim egyike; talán újraolvasom még.

11 hozzászólás
>!
ritamatuska
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

5 csillagot kell adom, ezt elég hamar tisztáztam magammal. Őszintén meg kell mondanom, h ez a könyv veszélyes az egészségemre, még most is, pedig ma reggel fejeztem be, tehát már eltelt néhány óra. A vérnyomásom az egekbe szökött, és kényszeresen szerettem volna bekerülni a könyvbe, h én magam lássam el Elena Mama baját. Nagyon ritkán találkozok olyan karakterrel a könyvekben, amelyeket zsigerből utálok, na ő pontosan ilyen.
Ja igen, és nem mellékesen kb. a könyv 5 oldalától a legutolsóig éhes voltam:)
Mindezek mellett a könyv igazán könnyfakasztóan mesésre sikeredett!

>!
Bogas
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Egyéjszakás könyv. Az a rengeteg cukor a receptekben, hihetetlen! És az a rengeteg varázslat. Az már hihetőbb – mágikusan realista, hogy úgy mondjam. Csodás való, ahol a kísértetek szomszédolnak, a hősnők egész könnytengereket sírnak, és minden ételben valami varázslat rejlik.
Ehhez képest van ez a borító meg ez a cím, aminek köze nincs az eredetihez (Como agua para chocolate), és ami egy eléggé lefordíthatatlan kifejezés, de ettől még nem bocsátom meg ezt a Júlia-füzetszerű kiadást.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
encus625 P

Nézd, Tita, az a színtiszta igazság, hogy az igazság nem létezik, mert kinek-kinek megvan a maga igazsága.

192. oldal, Ulpius-ház Kiadó, 2006.

6 hozzászólás
>!
anika

Olyan magányosnak és elhagyatottnak érezte magát! Még egy nagy bankett után a tálcán felejtett diómártásos chili sem érezhette nála nyomorultabbul magát.

43. oldal

>!
sztimi53 P

A nagyanyámnak volt egy igen érdekes elmélete, azt mondogatta, jóllehet, úgy születünk, hogy valamennyiünkben van egy doboz gyufa, magunktól nem tudjuk meggyújtani a gyufaszálakat, szükségünk van, mint a kísérletben oxigénre, meg egy gyertya segítségére. Csakhogy ez esetben az oxigénnek, példának okáért, a szeretett személy lélegzetéből kell származnia, a gyertya lehet bármilyen étel, zene, simogatás, szó vagy hang, mely elsüti a robbanókészüléket, s így lángra gyújtja az egyik gyufát. Ilyenkor egy pillanatra heves érzelem vakít el bennünket. Bensőnkben kellemes meleg árad szét, mely az idő múltával lassan-lassan elenyészik, míg egy újabb robbanás föl nem emészti. Minden embernek föl kell fedeznie, melyek az ő robbanókészülékei, hogy élhessen, mivelhogy a gyufák lángra lobbanáskor keletkező égés táplálja a lélek energiáját. Más szóval, az égés a lélek tápláléka. Ha az ember nem fedezi fel idejében, melyek az ő saját robbantókészülékei, a gyufásdoboz megnyirkosodik, és akkor már soha többet nem tudunk meggyújtani egyetlen szál gyufát sem.

121-122. oldal, Ulpius-ház Kiadó, 2006.

>!
sztimi53 P

Persze nagyon vigyáznunk kell, hogy egyesével gyújtogassuk a gyufákat. Mert ha egy igen erős érzelem következtében mind egyszerre gyulladnak meg, akkora fényességet gyújtanak, ami messzebbre világít, mint amilyen messzire rendesen el tudunk látni, s akkor megjelenik szemünk előtt egy fényes alagút, megmutatva az utat, melyet születésünk pillanatában elfelejtettünk, s hív, hogy visszataláljunk elveszett isteni eredetünkhöz. A lélek arra vágyik, hogy ismét része legyen a helynek, ahonnan származik, s magára hagyja a tehetetlen testet…

123. oldal, Ulpius-ház Kiadó, 2006.

>!
zsanna_zs

Jól tudta, hiszen tulajdon bőrén érezte, micsoda tűz lakozhat egy pillantásban. Még magát a napot is képes lángra lobbantani. Mármost, mindezt tekintetbe véve, mi történik, ha Gertrudis belenéz egy csillagba? Bizonyos, hogy testének melege, melyet a szerelem csak még jobban megnövelt, tekintetéből kisugárzik a végtelen űrbe, anélkül, hogy veszítene energiájából, míg el nem jut a csillagig, melyet néz. Ezek a nagy csillagok évmilliókig is képesek fennmaradni, mivel igen óvakodnak, hogy magukba ne szívják a világ minden szerelmesének éjszakáról éjszakára feléjük köldött forró sugarait. Ha megtennék, annyi hő gerjedne a belsejükben, hogy ezer darabra robbannának szét. Így aztán, amint odaér egy-egy pillantás, nyomban elutasítják, visszaküldvén azt a földre, mint valami tükörfényt. Ezért fénylenek olyan nagyon az éjszakában.

66. oldal

>!
Keikorca

Tita éppen egy habcsókokkal teli tálcát vitt az asztalhoz, amikor egyszer csak izzón magán érezte a bőrét perzselő tekintetet. Megfordult, s szeme találkozott Pedro szemével. Abban a pillanatban tökéletesen megértette, mit érezhet a fánk tésztája, amikor érintkezésbe kerül a forró olajjal.

21. oldal

>!
ildiko_adam06

Tita, hallván, hogy a hír igaz, úgy érezte,mintha a tél egyszerre, kegyetlen durvasággal a testébe hatolt volna: akkora s olyan éles hidegség járta át, hogy megégette az orcáit, s azok olyan, de olyan pirosak lettek, mint az asztalon lévő almák. Ez a riasztó hidegség még sokáig el fogja kísérni, anélkül, hogy bármi is enyhítené tudná…

15. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála
Juan Rulfo: Aranykakas
Carlos Fuentes: Áttetsző tartomány
Jorge Volpi: Klingsor nyomában
Mariano Azuela: Odalenn
Sabina Berman: Én, Én, Én
Gayle Forman: Csak egy év
Juan Rulfo: Lángoló síkság
Octavio Paz: Futóhomok / Rappaccini lánya – Arenas movedizas / La hija de Rappaccini
Xantus Judit (szerk.): Utolsó szerelem