Szeress ​Mexikóban! 111 csillagozás

Laura Esquivel: Szeress Mexikóban! Laura Esquivel: Szeress Mexikóban! Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​mexikói forradalom idején játszódó regény egy szenvedések nyomán nehezen beteljesülő szerelem története. Tita, egy mexikói gazdag parasztcsalád lánya, egy családi hagyomány miatt nem mehet feleségül szerelméhez. A fiú tehát Tita nővérét veszi el, hogy imádottja közelében maradhasson mégis. A konyhaasztalon született és a konyhában nevelkedett Tita, a csodálatos szakácsnő, minden örömét-bánatát, szenvedélyét és vágyát belefőzi ételeibe, s aki eszik azokból, mind valami különös varázslat részesévé válik.
Esquivel regényében az elfojtott szerelmi szenvedély együtt fortyog a mexikói konyha pompás ételeinek ízeivel, s a valóság és a fantázia határai észrevétlenül mosódnak egymásba a színek, ízek, illatok érzéki egyvelegében. A könyv minden fejezete egy-egy recepttel kezdődik, amely aztán szerves részévé válik a történetnek.
„Minden nő múltja benne rejlik a receptjeiben. A személyes múlt éppúgy, mint a nemzet múltja” – vallja a szerző, akinek mélységes életöröme… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1989

Tartalomjegyzék

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637253017 · Fordította: Dobos Éva
>!
Pesti Szalon, Budapest, 1994
170 oldal · ISBN: 9636050554 · Fordította: Dobos Éva
>!
Pesti Szalon, Budapest, 1993
170 oldal · ISBN: 9637994769 · Fordította: Dobos Éva

Kedvencelte 20

Most olvassa 4

Várólistára tette 102

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Még februárban olvastam, és akkor nem regisztráltam az olvasást, de pontosan emlékszem, mikor történt: nagyböjt első hetében. Onnan tudom, hogy olvasás közben kegyetlenül korgott a gyomrom. :)

Gasztroregényről van szó ugyanis, amelyben állandóan, de tényleg állandóan főznek, és a receptek a cselekmény szerves részét képezik. Az eredeti cím (kb. "Mint a csokoládéra öntött víz") is ebbe a rendbe illeszkedik: egyrészt egy receptre utal szó szerint, másrészt a forrongó indulatokra metaforikusan. Ahogy a regényben mindvégig egymásba játszik a szó szerinti és a metaforikus – és kikeverődik belőlük a mágikus realizmus. A stílus érzékletességében pedig nincs hiba: minden mondatából párolog a mexikói konyha illata.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/08/laura_esqu…

>!
Pesti Szalon, Budapest, 1993
170 oldal · ISBN: 9637994769 · Fordította: Dobos Éva
6 hozzászólás
Lynn>!
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Ez a regény olyan volt, mintha hájjal kenegettek volna. Lassan haladtam az első két hónappal, de aztán csak úgy csúszott a szemem a lapokon.
Nagyon tetszett maga a történet is, a receptek is. Bár kétlem, hogy a felsoroltakból valaha akár egyet is megcsinálnék, mert tuti nem fogok jó pár nappal a pulykamészárlás előtt diót adagolni nekik, fürj sincs itthon, meg ennyi chillit is képtelenség is megenni – nekem legalábbis. Bár… lehet, hogy azt a csudajó forrócsokit egyszer kipróbálom majd.
A regény szerkezete furcsa. Egyelőre nem jöttem rá, hogy miért azok a receptek szerepelnek az adott hónapnál (szeptembernél pl Háromkirályok napi koronakalács). Az, hogy maga a történés abban a hónapban játszódott-e le, no abban se vagyok biztos. Mondjuk ez nekem nem von le a mű értékéből.
Titát már az elején megkedveltem, az anyját meg pont ugyanannyira megutáltam. Ostoba, képmutató, szívtelen dög. Már elnézést.
Nagyon szurkoltam Pedronak és Titának és bár nem úgy alakult az életük, ahogy alakulhatott volna, ha az a nevetséges és egyben felháborító családi hagyomány nincs, azt gondolom, így is boldog életet éltek spoiler
Olvassa, aki csak egy kicsit is nyitott a mágikus realizmus irányába!

2 hozzászólás
ppeva P>!
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Fiatalabb koromban nagyon szerettem főzni, de ennyire egzotikus ételekkel sosem kísérleteztem. Így a recepteknek már a hozzávalói is inkább irodalmi, mint gasztronómiai élvezeteket okoztak – elképzelni sem tudom, milyen ételek sülnek ki belőlük. Sosem voltam annyira ételrajongó, hogy megértettem volna, mi visz rá embereket arra, hogy 4-5 órát bíbelődjenek egy-egy fogással ami aztán ugyanúgy végzi, mint egy félórás főzés végeredménye…. Ennél mindig drágább volt az időm.
Ettől függetlenül nagyon élveztem ezt a gasztroturizmust (pláne, hogy nem nekem kellett napokig diót pucolnom és hámoznom!). És az evés/főzés szenvedélye elvitt az egyéb szenvedélyekhez is. Ó, konyha! Ó, hálószoba! Ó, szerelmi szenvedélyek! Ó, családi viszályok! Színes, szélesvásznú mexikói mágikus realizmus. Szerettem.

juanito_b192 P>!
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Heveny nyálcsorgó rohamok törtek rám, miközben olvastam ezt a könyvet. Tita olyan ételeket varázsolt, amiket biztos, hogy magamtól sosem készítenék el, viszont szívesen megkóstólnám őket. Ha már Tita, nagyon szorítottam neki és Pedrónak. Elenát pedig nem lehetett nem gyűlölni. Fantasztikus regény, számomra 2022 egyik nagy, pozitív meglepetése.

Csoszi>!
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

No, megint sikerült belenyúlni a tutiba! Szerencsére:-) Ez a könyv is a letehetetlen kategóriába tartozik. Gyönyörű, szenvedélyes, fájdalmas, tragikus. A tagolása nagyon érdekes volt: 12 fejezet – 12 hónap – 12 recept. És közben úgy eltelt 22 év, hogy észre sem vettem. Élmény volt olvasni. Jó lehet olyan hatalmas szenvedéllyel főzni, mint ahogy azt Tita tette, és az ételekkel befolyásolni az emberek érzelmeit. A szívem fájt Titáért spoiler. Elena Mama-t egyszerűen nem értettem, hogyan szorulhatott belé annyi gonoszság, és örültem, amikor Tita fellázadt ellene. A végével, ahogy Tita és Pedro sorsa alakult, nem igazán vagyok kibékülve. Ennek ellenére nagyon tetszett.

krlany IP>!
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Pár óra alatt kiolvasható (Pest oda-vissza kocsival) könnyed, nyári olvasmány.
Az az igazság, hogy én nem igazán rajongok a dél-amerikai szappanoperákért szerelmi történetekért. Nekem ezek túlontúl végletesek, túlreagáltak, szélsőséges szenvedélyeket megéltek. Ám ez a könyv, mégis csak rendben van, még pedig a készülő ételek miatt. Ezektől egyszerre sava-borsa-íze-illata lesz a történetnek.
Már maga az, hogy akkora az a konyha, hogy elfér benne egy akkora asztal, amin még szülni is lehet… De a felvonultatott chili állomány, vagy hogy mennyi diót, mandulát, csokoládét, kakaót használnak fel az ételeikben (és itt most nem a desszertekre gondolok), az mind lenyűgöző. Kár, hogy nem igazán lehet a könyvből reprodukálni a recepteket. Egyet-kettőt szívesen kipróbálnék (karácsonyi kenyértorta, északi kolbász).

8 hozzászólás
Bazil P>!
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Már nem emlékszem, melyik értékelés hatására szereztem be, csak úgy hirtelen felindulásból a könyvet, de köszönöm minden e könyvről értékelést írt molynak, nélkülük nem jött volna létre – az élmény.
Pedig nem az én műfajom, nem az én környezetem, nem az én világom ez a könyv. Az is igaz, hogy ételekről, főzésről viszont szeretek olvasni, meg utána jókat enni is. Azt hiszem ez keltette fel az érdeklődésemet.
És bár gondolkoztam a fél csillag mínuszon, mert vannak itt kisebb döccenők azért, – azért a bravúros szerkesztésért, a receptek által körülölelt történetért jár a maximum. Vagyis jogos a taps.
Néha egy-két túlontúl mágikusra sikerült realizmusért, egy-két túlságosan is népmesei (és megalapozatlan) fordulatért, meg néha a (túl) fennen lángoló szenvedélyért azért ráncoltam a homlokom.
Na, mindegy – a komfortzónán innen és túl, kell néha ilyen is.
spoiler

szucsiani P>!
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Egy kihívás kapcsán bukkantam erre a könyvre és és megtetszett a tartalma. Amikor megláttam a könyvtárból kikölcsönzött példány borítóját, elbizonytalanodtam, biztosan el akarom ezt olvasni? Szörnyű, szappanoperás cím, ronda borító! Mivel a 1001 könyv listán is szerepel, úgy gondoltam, talán mégsem nyúlok nagyon mellé.
Kellemesen csalódtam. Különlegesen felépített család és szerelmi történet volt, mágiával fűszerezve. Minden fejezet egy-egy recepttel kezdődik, ezeknek az elkészítésébe ágyazódik bele a cselekmény. A Tita által elkészített ételek, mindig varázslatos hatást váltottak ki, ebben élte ki azt szenvedélyt amit Pedro iránt érzett. Az érzékletes, ínycsiklandó leírások miatt, szívesen megkóstoltam volna őket. Az elkészítésük viszont olyan elképesztően idő és munkaigényes, hogy valószínűleg nem sokan próbálkoznak meg vele.
Elena mama zsarnoki természete, önkénye az egész család életét megkeserítette, a három lány közül csak Gertrudisnak sikerült az uralmától megszabadulni. Az ő alakja a legkiállhatatlanabb ebben a regényben. Pedro pedig szerintem egy végtelenül önző alak volt, nem tudtam megkedvelni, nem is értettem miért tartott ki mellette Tita, amikor sokkal különb férfit is választhatott volna.
Érdekes olvasmányélmény volt.

4 hozzászólás
encus625 P>!
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

A mágikus realizmus és én eddig nem mindig jöttünk ki egymással, de ebben a könyvben viszont nagy barátságot kötöttünk. Nagyon tetszett benne, hogy mindig egy recepttel kezdődik, aztán valakinek eszébe jut valami erről az ételről, jön egy kis mesélés, majd ismét főzünk, majd ismét folytatódik.
Szimpatikus volt a főszereplő is, a doktor is, de talán Elena mamán kívül mindenki. Állandóan enni akartam közben, de hát akinek fáj a foga, az így járt… Ezért nem is tudtam addig alvásra gondolni, míg be ne fejeztem.
A címét viszont nem értem, hogy miért ez lett magyarul, mert teljesen más címet adtak neki, olyat mint egy sokezerrészes szappanopera.

>!
Pesti Szalon, Budapest, 1994
170 oldal · ISBN: 9636050554 · Fordította: Dobos Éva
7 hozzászólás
Chöpp P>!
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Az első elbűvölő nyelvezetű, varázslatos „gasztro” könyv és film, amivel életemben találkoztam. Ezt már tömegével követte a többi ínycsiklandó, szívet melengető történet.


Népszerű idézetek

encus625 P>!

Nézd, Tita, az a színtiszta igazság, hogy az igazság nem létezik, mert kinek-kinek megvan a maga igazsága.

192. oldal, Ulpius-ház Kiadó, 2006.

6 hozzászólás
kicsibak P>!

Gertrudis lóra szállt és elvágtatott. Nem egyedül lovagolt, oldalán a tarisznyájában vitte gyerekkorát, bezárva egy tej fölével készült süteményekkel teli dobozba.

139. oldal - X. fejezet: Október - Tej fölével készült sütemények (Pesti Szalon, 1994)

anika>!

Olyan magányosnak és elhagyatottnak érezte magát! Még egy nagy bankett után a tálcán felejtett diómártásos chili sem érezhette nála nyomorultabbul magát.

43. oldal

sztimi53>!

A nagyanyámnak volt egy igen érdekes elmélete, azt mondogatta, jóllehet, úgy születünk, hogy valamennyiünkben van egy doboz gyufa, magunktól nem tudjuk meggyújtani a gyufaszálakat, szükségünk van, mint a kísérletben oxigénre, meg egy gyertya segítségére. Csakhogy ez esetben az oxigénnek, példának okáért, a szeretett személy lélegzetéből kell származnia, a gyertya lehet bármilyen étel, zene, simogatás, szó vagy hang, mely elsüti a robbanókészüléket, s így lángra gyújtja az egyik gyufát. Ilyenkor egy pillanatra heves érzelem vakít el bennünket. Bensőnkben kellemes meleg árad szét, mely az idő múltával lassan-lassan elenyészik, míg egy újabb robbanás föl nem emészti. Minden embernek föl kell fedeznie, melyek az ő robbanókészülékei, hogy élhessen, mivelhogy a gyufák lángra lobbanáskor keletkező égés táplálja a lélek energiáját. Más szóval, az égés a lélek tápláléka. Ha az ember nem fedezi fel idejében, melyek az ő saját robbantókészülékei, a gyufásdoboz megnyirkosodik, és akkor már soha többet nem tudunk meggyújtani egyetlen szál gyufát sem.

121-122. oldal, Ulpius-ház Kiadó, 2006.

sztimi53>!

Persze nagyon vigyáznunk kell, hogy egyesével gyújtogassuk a gyufákat. Mert ha egy igen erős érzelem következtében mind egyszerre gyulladnak meg, akkora fényességet gyújtanak, ami messzebbre világít, mint amilyen messzire rendesen el tudunk látni, s akkor megjelenik szemünk előtt egy fényes alagút, megmutatva az utat, melyet születésünk pillanatában elfelejtettünk, s hív, hogy visszataláljunk elveszett isteni eredetünkhöz. A lélek arra vágyik, hogy ismét része legyen a helynek, ahonnan származik, s magára hagyja a tehetetlen testet…

123. oldal, Ulpius-ház Kiadó, 2006.

ppeva P>!

Miközben a finoman formált porcelánfigurát nézegette, arra gondolt, milyen könnyű is a gyerekkorban kívánni valamit. Akkor még nincs lehetetlen. Ha az ember felnő, akkor tudja meg, mi mindent nem lehet kívánnia, mert az tilos, bűnös, illetlen dolog.

181. oldal

zsanna_zs>!

Jól tudta, hiszen tulajdon bőrén érezte, micsoda tűz lakozhat egy pillantásban. Még magát a napot is képes lángra lobbantani. Mármost, mindezt tekintetbe véve, mi történik, ha Gertrudis belenéz egy csillagba? Bizonyos, hogy testének melege, melyet a szerelem csak még jobban megnövelt, tekintetéből kisugárzik a végtelen űrbe, anélkül, hogy veszítene energiájából, míg el nem jut a csillagig, melyet néz. Ezek a nagy csillagok évmilliókig is képesek fennmaradni, mivel igen óvakodnak, hogy magukba ne szívják a világ minden szerelmesének éjszakáról éjszakára feléjük köldött forró sugarait. Ha megtennék, annyi hő gerjedne a belsejükben, hogy ezer darabra robbannának szét. Így aztán, amint odaér egy-egy pillantás, nyomban elutasítják, visszaküldvén azt a földre, mint valami tükörfényt. Ezért fénylenek olyan nagyon az éjszakában.

66. oldal

Keikorca P>!

Tita éppen egy habcsókokkal teli tálcát vitt az asztalhoz, amikor egyszer csak izzón magán érezte a bőrét perzselő tekintetet. Megfordult, s szeme találkozott Pedro szemével. Abban a pillanatban tökéletesen megértette, mit érezhet a fánk tésztája, amikor érintkezésbe kerül a forró olajjal.

21. oldal

ppeva P>!

Most, harminckilenc évesen, még mindig olyan üde és kívánatos volt, mint egy frissen felvágott uborka.

240. oldal

e_k_Bp_Klár_Pour_L_Art P>!

Tita szeretett volna magocska lenni, hogy ne kelljen számot adnia róla senkinek, mi csírázik ki a belsejében, s hogy büszkén hordozhassa a világ előtt termékeny hasát, anélkül, hogy félnie kéne a társadalom elutasításától.

135. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Isabel Allende: Kísértetház
Joanne Harris: Csokoládé
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Fanny Flagg: Érdemes élni
Nicolas Barreau: A nő mosolya
Colleen McCullough: Tövismadarak
John Irving: Árvák hercege
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…