Variációk ​egy párra 114 csillagozás

Laura Barnett: Variációk egy párra

„Tizenkilenc ​éves koromban sétáltál be az életembe. Te voltál az egyetlen férfi, akit valaha szerettem – reményem sincs, hogy egyszer mást szeressek. Elvettél mindent, amit együtt csináltunk, mindent, amit egymásnak jelentettünk, és porig égetted, megsemmisítetted: nem maradt belőle más, csak hamufelhő.”

Laura Barnett 1982-ben született. Író, újságíró, színikritikus. A The Guardian és a Daily Telegraph egykori belső munkatársa, jelenleg szabadúszó újságíróként dolgozik. A Variációk egy párra az első regénye.

Eva és Jim 19 évesek, a cambridge-i egyetemre járnak, amikor 1958-ban útjaik keresztezik egymást. Jim sétál. Eva biciklizik. És kis híján összeütköznek. Ami ezután történik, meghatározza a jövőjüket. Életútjuk három különböző variációját kísérhetjük végig egészen napjainkig, együtt és külön, ahogyan szerelmük története más-más fordulatot vesz. A Variációk egy párra nagyszerű regény arról, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Park, Budapest, 2016
444 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552599 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
Park, Budapest, 2016
444 oldal · ISBN: 9789633553282 · Fordította: Komáromy Rudolf

Enciklopédia 2


Kedvencelte 17

Most olvassa 16

Várólistára tette 196

Kívánságlistára tette 120

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
cseri P
Laura Barnett: Variációk egy párra

A könnyűnyári olvasmányom! Hát ez is megtalált a végére.
Ritkán veszek ki könyveket csak úgy, tervezés nélkül, de ez a könyv, ez olyan agresszív volt a központi Szabó Ervinben, hogy nem hiszitek el. Még a molyon is rákerestem gyorsan, hogy tényleg érdemes-e kivennem, az értékelések mérsékelt lelkesedést tükröztek, a könyv pedig besorolása szerint „szerelmes”. Jaj, ne. Mit keresek én annál a polcnál?
Jó, de mondjuk visszaviszem, ha nem tetszik, ez lett a döntés, és aztán rájöttem, hogy sok minden félrevezető ezzel a könyvvel kapcsolatban, először is van ez a könnyed borítója, mintha humoros könyv lenne, de nem, a molyon fel van címkézve romantikusnak, na ez nem olyan romantikus, meg chick litnek is, hát szerintem nem is az, bár arra jöttem rá, hogy olyan kevés chick litet olvastam, hogy tulajdonképpen nem is tudom, végül is mi az, hol vannak a határai, szóval lehet, hogy tényleg az, bár én nem ilyennek képzelem a chick litet.
Gyanítom, hogy a mérsékelt érdeklődés és a nem túl lelkes értékelés viszont valahol ennek tudható be. Más az elvárás.
Én inkább családregénynek nevezném, a szórakoztató fajtából, és annak igazán jó. spoiler
Hasonló alapötletből – egy történet többféleképpen – Lionel Shriver írt könyvet (Születésnap után), de szerintem ez jobban sikerült. Nemcsak azért, mert itt három variáció is van, és ez tök izgi, hanem amúgy is, úgy emlékszem, Shriver könyve kicsit unamas volt, sok volt benne a lelkizés és kevés a szereplő, ennek viszont minden fejezete izgalmas volt, cselekményközpontú, mindig történt valami érdekes a szereplőkkel a történet mindhárom változatában, bővült(ek) a család(ok), fordulatokat vettek a sorsok, szóval nem lehetett rajta unatkozni.
Agytornának is jó egyébként ezt a három változatot követni, hogy épp melyikben is járunk, és mik voltak ott az előzmények. Izgalmas, amikor ugyanaz a konkrét esemény máshogy játszódik le a különböző változatokban.
spoiler
Úgyhogy tetszett, és nem bántam meg, hogy kivettem.

12 hozzászólás
>!
szabadosági I
Laura Barnett: Variációk egy párra

Szinte mindig hiszek a moly-nak, itt nézem meg először a könyveim.. de ez az a nap, amikor bebizonyosodott, hogy nem mindig szabadna. A tökéletes véletlen folytán olvastam el ezt a könyvet (milyen érdekes, hogy véletlenül talált rám, úgy hogy ez is a véletlenekről szól) és ha a moly-nak hittem volna, lehet meg sem veszem. Mekkora hiba lett volna! Életem egyik legnagyobb olvasmányélménye lett, és régen zokogtam ennyire könyv végén – szentimentális vagyok mondjuk ez tény.

Írok majd hosszabban is, de most röviden hirtelen a legfontosabb: kikérem magamnak a szerző nevében is a chic lit címkét!! Talán pont ezért áll „csak” 83%-on, mert nem jó a kategorizálás, nem azok olvassák, akiknek szól, akik az ilyenre fogékonyak. Ez egy komoly könyv, elképesztő mondanivalókkal és hatalmas írói teljesítmény egy fiatal írótól! Emelem kalapom! Köszönöm Laura Barnett az élményt! Biztosan újraolvasom!

És most itt a szokásos űr… valaki ajánljon még ilyet!! Vagy ehhez hasonlót!

>!
Nita_Könyvgalaxis
Laura Barnett: Variációk egy párra

Engem mindig is érdekelt a mi lett volna, ha. Szívesen megnézném, hogy életem egyes fordulópontjain ha másképp döntök, milyen irányba tartana most az életem.

Laura Barnett ezzel játszik el a könyvében, amelynél ugyanazt az esemény háromféleképpen történik meg, ezáltal három variációja jön létre ugyanannak a történetnek. Mind a háromban Jimet és Evat ismerhetjük meg, de mindegyik történetben más-más dolgok történnek velük, sőt, ők maguk is másképp viselkednek a velük történtek függvényében.

Érdekes volt így végigkövetni, mi is történik a szereplőinkkel. Bevallom, egy idő után mondjuk nehéz volt megjegyezni, melyik variációban vagyunk, főleg, mikor már a gyerekek és unokák is képbe kerülnek. De egyébként meg nagyon élvezetes volt olvasni, mennyire másképp alakulhat az ember élete, ha az élete egy bizonyos pontján nem abba az irányba indul el, hanem egy másikba. Hogy nünansznyi különbségek mennyit is számíthatnak egy ember életében.

Én hiszek abban, hogy alapvetően tudjuk befolyásolni, hogyan is zajlik az életünk, de abban is, hogy aminek meg kell történnie, az meg is fog történni. Hogy akikkel találkozunk, azoknak mind megvan a szerepük a mi történetünkben, csak sokakról csak utólag derül ki, hogy fő- vagy csak mellékszereplők.

Akiket érdekel a hasonló gondolatkísérlet, azoknak nagyon ajánlom a regényt, és nem kell félnie, szerencsére egyáltalán nem szirupos a történet. A végén én meghatódtam, de hát na, úgy fest, egyre szentimentálisabb leszek.

>!
mrsglass P
Laura Barnett: Variációk egy párra

You take two bodies and you twirle into one. Their hearts and their bones. And they won't come undone.

Két hete hozzámentem életem egyik szerelméhez. Nem ő volt az első, talán nem is ő lesz az utolsó, hiszen, ahogy Édesanya mondaná, az élet hosszabb, mint gondolnánk, mindenesetre már évek óta szeretjük, formáljuk, kiegészítjük egymást, pedig nem sokon múlt, hogy azon a keddi délutánon, majdnem pontosan hat évvel ezelőtt, lemondjam a programot és otthon maradjak inkább – vajon akkor is találkoztunk volna valahogy? Ha igen, lett volna belőle szerelem? Ha nem, akkor most hogyan élnénk?

Függetlenül ettől a könyvtől, ez a kérdés már sokszor felmerült bennem, mindig is álmodozó töprengő típus voltam. Emlékszem, hogy amikor megjelent, akkor majd megvesztem, hogy megszerezzem, és bár megtehettem volna, valamiért mégsem vettem meg. Aztán most, pár nappal az esküvőnk után újra rátaláltam, és most már úgy gondolom, hogy nem is olvashattam volna ezt jobb időpontban. Először arra gondoltam, hogy három részre bontom az értékelést és mindhárom variációról írok egy kicsit, de végül arra jutottam, hogy ez teljesen felesleges, hiszen mindegyik élet magában hordozta a másik lehetőségét, a döntések szabadságát, esetlegességét, azt, hogy mi lenne, ha mostantól máshogy élnénk. Eva és Jim története megerősített abban a hitemben, hogy egymás mellett maradni éveken, évtizedeken át nem is annyira szerelem, mint inkább döntés kérdése, amit a sok közösen megélt emlékből táplálkozó, mély kötődés tesz hol könnyebbé, hol nehezebbé. Ebben a regényben a három variáció látszólag nagyon különböző, mégis hasonló életutakat rejt. Kellett egy kis idő, mire fejben helyretettem, hogy melyik gyermek, társ, barát melyik variációhoz tartozik, de amint sikerült, csak úgy lubickoltam a történetben. A borító belső oldala pedig a hab a tortán, ami teljesen kerekké teszi ezt a csodálatos könyvélményt, mert a sok olvasás között ez az, igazi élmény.

2 hozzászólás
>!
theodora
Laura Barnett: Variációk egy párra

Szuper első regénynek tartom ezt a könyvet, az alapötlet nagyon jó, a stílusa szintén, a szereplők érdekes karakterekké válnak a szemünk előtt. Több fontos témát is boncolgat az írónő: az alkotás szükségét, vagy két művész pár kapcsolatrendszerét amiben előfordul a szakmai féltékenység is; az egymástól való elfordulás, szenvedélybetegségek, a család fontossága. Érdekes volt látni, hogy amiről először azt gondoltam igen, itt lesz a happy end, nem épp úgy alakult a szereplők élete. Talán ezért sem szabad élni ezzel a 'játékkal', mert nem tudhatod – csak viszonylag kevés eseménynél –, hogy tényleg rosszul döntöttél egy esetben, vagy épp úgy történt jól.

Elsőre zavarosnak éreztem a könyvet, nehéz volt követni a szálakat, mindig újra és újra emlékeztetnem kellett magam, hogy az egyes variációkban milyen is a viszony Jim és Eva között. Ez elvett az olvasmányélményből ezért az egy csillag levonás. Lehet, hogy ha egy szuszra, és nyugodtabb körülmények között olvasom, akkor ez nem jön elő. Szeretném majd újraolvasni és akár a polcomon is tudni, mert igényes könyv – külsőre és belsőre is :)

>!
Éva_Bátka P
Laura Barnett: Variációk egy párra

Nagyon nem könnyű értékelést írni erről a könyvről. Egy kihívás miatt kifejezetten chick lit címkés könyvekre vadásztam, aztán mivel mindenki szuperlatívuszokban beszélt róla, hát nekiugrottam. Lassan ment. Nagyon lassan. Nem tudtam ráhangolódni. Hiába imádtam a szerkezetét…untam. Az első 100 oldal 4 nap volt, rengetegszer félre akartam tenni. Az már akkor kiderült számomra, hogy címke ide vagy oda, ez a könyv szerintem nem chick lit. Annak legalábbis rossz. Elgondolkodtató, mondanivalóval rendelkező kortárs irodalomnak viszont páratlan. És ennek megfelelően szép lassan meg is vett kilóra.
A történet keretes. Mindhárom variáció ugyanúgy kezdődik spoiler A három különböző történet viszont teljesen más módon alakul. És amíg ezeket a variációkat olvastam, megannyi kérdés merült fel bennem. Léteznek véletlenek? Vagy a sorsunk előre elrendeltetett. Van e értelme a mi lett volna ha kérdéssel foglalkozni spoiler ? Létezik örök szerelem? Vagy legalábbis örök lelki összetartozás? És ha igen, ez tényleg sírig tartó házasságot és legfőképpen hűséget jelent? Vagy, habár az ember esendő, de lelki társunk megtalálása ettől független? Létezik egyáltalán lelki társunk?
A könyv egyébként egy nagyszerűen megírt komoly kortárs regény. Fantasztikus szerkesztéssel. Sok finom átcsengéssel a történetek között: szereplők, ruhák, mozdulatok, események, rajzok, festmények. A fordítás viszont sok helyen sántított.
Szóval örülök, hogy mégsem tettem félre, mert nagy veszteség lett volna.
…és mióta befejeztem, azóta azon töprengek, vajon Eva es Jim melyik variációt választották volna, mikor először egymásba botlottak, ha előre tudják, mi fog történni.

>!
tonks
Laura Barnett: Variációk egy párra

A lány kerékpározik a borítón; ezen akadt meg a szemem a könyvtárban, az új könyvek részlegnél. Aztán a fülszöveg is felcsigázott: a különböző döntések különböző következményei, a mi lenne ha téma.
Fejezetenként váltakozik a három variáció, úgyhogy rögtön az elején jónak láttam jegyzetelni, és jól is döntöttem, mert anélkül tuti elvesztem volna.
Tetszett az írónő stílusa, a fejezetek elég rövidek és pörgősek, Eva és Jim karakterei, a különböző variációkban megjelenő hasonlóságok. Tetszett, hogy nehezen szakadtam el a könyvtől, szinte együltömben olvastam ki az első 260 oldalt.
A vége már nem tetszett annyira, vagy inkább a könyv második felében történt dolgok miatt lett kevesebb csillag, mint ahogy indult. Kedvenc variációt sem tudok választani, talán a harmadik, de csak mert az egyes variáció egy hirtelen fordulattal hatalmas robajjal zuhant ki a kegyeimből.
Mindenképp érdekes kísérlet volt számomra ez a könyv, attól függetlenül, hogy néha olyan érzésem volt, mintha Laura Barnett nem tudott volna választani a fejében kirajzolódó ötletekből, és végül leírta mindet.

u.i.: Külön megjegyeztem magamban, hogy Jim más könyvet olvasott az elején (előbb a Szép új világot, aztán a Mrs. Dalloway-t), ill. hogy a különböző variációkban más-más nevet kaptak a gyerekek.

>!
zsoo
Laura Barnett: Variációk egy párra

Ezt fogom olvasni, ha szerelmes leszek, vagy ha szakítok.
Ezt fogom olvasni, ha gyermekem születik, vagy ha eltávozik valaki.
Ezt fogom olvasni, ha beteg leszek, és amikor meggyógyulok.
Ezt fogom olvasni, ha magányos leszek, vagy amikor százon pörgök az életben.
Annyira élem ezt a történetet, hogy olvasnom sem kell, hogy értsem.

De tényleg…mi lett volna, ha igent mondasz?

>!
pufirizs
Laura Barnett: Variációk egy párra

Rajongok az alapötletért, szívesen olvasnék még milettvolnaha-regényt. Nagy munka az agynak ez a három szálon futás, én bevallom, jegyzeteket is készítettem végig, de élveztem. A problémám az volt, hogy szerintem egy esemény bekövetkezése befolyásolja az utána következőket, tehát ha én XY-nal megismerkedem, majd összefonódik az életünk, és 20 évvel később egy szerettem megbetegszik, majd meghal, akkor az utóbbi nem feltétlenül történt volna meg pont úgy és akkor, ha a megismerkedésre nem kerül sor. Nyilván, ez így már nagyon bonyolult lett volna, ha ennyire különböznek a szálak.
A címkék miatt én is sokkal limonádébb történetre számítottam, így kellemesen csalódtam. Sokszor mély volt, életszagú, örülök, hogy az utamba ejtette a sors. Lehetne majd életem vége felé egy ilyen könyvet igényelni a saját sztorimból is?

>!
girardella
Laura Barnett: Variációk egy párra

Szabados Ágnes blogjában láttam meg ezt a könyvet, és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Izgalmas alaphelyzet – egy férfi és egy nő életútja három különböző variációban – érdekelt, hogy mit lehet ebből kihozni.
Sajnos maga a tartalom engem nem varázsolt el különösebben, számomra egy füstös-enyhén alkoholgőzös regény lett, nem sokkal több. Tényleg, van benne olyan oldal, ahol nem cigarettáznak? – meg kellene nézni:-) Jó lenne újra elolvasni, külön-külön a három variációt egyben, de annyira nem volt érdekes, hogy újra rávegyem magam.
Mindenesetre elgondolkodtatott a könyv, az öregedéssel való szembesülés eléggé kényelmetlenül érintett:-)


Népszerű idézetek

>!
Bea_Könyvutca P

Talán mindig így jön el a szerelem, írta a jegyzetfüzetébe: észrevehetetlenül siklik át ismertségből bensőséges viszonyba.

24. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

Az emberek nap mint nap elviselik az egyedüllétet. Azt hiszik, képtelenek rá, azt hiszik, bele fognak halni, de valahogy az egyik másodperc átsiklik a másikba, összeáll egy órává, egy nappá, egy hétté, és még mindig élnek. Még mindig magányosak, akár a tömeg kellős közepén is.

206. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
>!
Bea_Könyvutca P

Tudod, hogy küzdeni kell ahhoz, ha az ember bármiféle igazi értéket akar alkotni.

125. oldal

>!
tonks

(…) elég öreg már, hogy tudja, milyen is a boldogság: kurta és tünékeny, nem egy állapot, amire törekednie érdemes, amiben élni próbálhatna, hanem olyasvalami, amit meg kell ragadnia, amikor elérkezik, azután kapaszkodnia belé, ameddig csak bír.

167. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
pufirizs

Hogy talán nem az a legjobb anya, aki az egész világgal szemben a gyermekeit igyekszik megvédelmezni, hanem az, aki őszinte, boldog, hűséges önmagához és saját vágyaihoz.

270. oldal

>!
pufirizs

– Nem bánunk semmit, Jim, rendben?
– Nem bánunk semmit sem, Eva – mormolja az asszony hajába Jim. – Se most, se a jövőben.

383. oldal

>!
szabreni

A házasság nem olyasmi, aminek valami előre megalkotott eszményképhez kell igazodnia. Olyan lesz, amilyenné teszitek.

>!
Rune

A házasság nem olyasmi, aminek valami előre megalkotott eszményképhez kell igazodnia. Olyan lesz, amilyenné teszitek.És ti Henryvel csodálatossá fogjátok tenni.

321. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fredrik Backman: Egymás ellen
Borsa Brown: Az Arab
Jodi Picoult: Elrabolt az apám
Lucinda Riley: A hét nővér
Jennifer Probst: Elhibázott házasság
Joanna Trollope: Sógornők
Julian Fellowes: Belgravia
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Joanna Trollope: Szeretőből feleség
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák