A ​tanítónő 90% 198 csillagozás

”Ez az egyik legnagyobb hiba, amit a nők lépten-nyomon elkövetnek. Jelentéktelenebbnek állítjuk be magunkat, mint amilyenek vagyunk.”

A tanítónő egy érdekes és informatív regényes önéletrajz Maria Montessoriról. Kiválóan ragadja meg Olaszország első női orvosának karakterét, harcias, küzdő természetét, és azt, hogyan hajtja a társadalmi igazságtalanságok legyőzésének vágya.

A történet eleje igen naturalisztikusan indul: megismerhetünk egy kisfiút, aki szörnyű körülmények között él egy elmegyógyintézetben Róma mellett és a főhőst, Maria Montessorit, aki női diákként egyedül végzi a boncolási gyakorlatokat. Az ijesztő jelenetek azonban ne bizonytalanítsanak el senkit, hiszen a folytatás garantáltan meggyőz róla, hogy egy kihagyhatatlan olvasmányt tartunk a kezünkben. A regényből megismerhetjük a híres Montessori-módszer születését és egy különleges életutat. Maria úttörőként végzi el nőként az orvosi egyetemet hazájában, majd jelentős változtatásokat hajt végre a pedagógia területén. Magánemberként később kemény választás elé állítja az élet, hiszen ekkoriban egy nőnek a család és a karrier teljesen összeegyeztethetetlen volt. A könyv legmeghatóbb jelenete mégis az, amikor Maria találkozik Luigi-val és meglátja benne a lehetőséget. Érdekesség, hogy ez a szívmelengető és emlékezetes szál teljesen fiktív. Az Ikonikus nők-sorozat első kötete igazi kedvcsináló, alig várom, hogy a már megjelent Judithe Little: A Chanel nővérek című regényt is olvashassam.

A német szerzőnő, Maria Montessori olasz orvosnő, pedagógus, pszichológus egy küzdelmekkel teli életszakaszát dolgozza fel. Maria a pszichiátriai klinikán segédorvosként szembesül a gyógymódok embertelenségével, főleg a gyengeelméjűnek titulált gyermekek vannak rá nagy hatással. Sokuk csak azért került oda, mert senkinek sem kellettek, fokozatosan bebizonyítja, hogy fejleszthetők. Motiváló játékokat készíttet számukra, amin keresztül kinyílik a világ, megismerkednek az olvasás, írás, számolás tudományával. Mindez hatalmas előretörést jelentett, gondolkodásra serkentő játékait a fejlesztő óvodák ma is alkalmazzák. Ismertségét arra használja fel, hogy rámutat az olasz iskolarendszer amúgy is sok hibájára, a tanítók sem képzettek, létre hoz számukra egy képzőt. Célja a gyermeknevelés új módszerének kifejlesztése, amely a szereteten, a gyermek jogainak elismerésén alapul, az iskolákban öröm legyen tanulni.
Kora élenjáró női harcosa volt, szeretné elérni, hogy a jövendő nemzedékek másképp bánjanak a nőkkel, a férfiakkal egyenlő jogok illessék meg.
Csak ajánlani tudom, könnyen olvasható, megannyi érdekességet magában foglaló regényes életrajz.

Lenyűgöző, inspiráló, megható történet egy bátor és határozott nőről, egy olyan nőről, akinek nem csak a gyógyítás és a pedagógia terén köszönhetünk sokat, hanem a nők elismeréséért is rengeteget tett.
A szerző nagyon jól megmutatja hogyan lett a fiatal, kitartó lányból egy több, mint száz év múlva is működő módszer megalapítója, védelmezője és tanítója, miket kellett feláldoznia a saját életében, hogy nagyon sok gyermeken segíthessen sok-sok évtized múlva is.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/10/laura-baldini-tan…

Régen olvastam ilyen, minden figyelmemet lekötő könyvet. Közel áll hozzám Maria Montessori mivel óvodában dolgoztam. Jó volt olvasni, hogyan dolgozta ki és fejlesztette a gyerekeknek szánt eszközöket. Voltak szívszorító fájdalmas részek is, de csodás felfedezések amikor a gyerekeket szemében látta felcsillanni az érdeklődést és értelmet. Sajnálom, hogy a magánéletében nem jutott neki több boldogság. Abban az időben a nők helye a családban volt, háztartás, gyereknevelés, nem pedig a tudományos élet. Ezek a jogok kiharcolásának is szószólója volt.

A négy csillag a tartalomnak, az írásmódnak, és Maria Montessori személyének egyaránt szól. Ami a regényt illeti : szívesen olvastam, de maga a cselekmény nem tett rám frenetikus hatást. Csordogáltak, történtek az események, de valahogy súlytalannak, langyosnak éreztem az egészet. Nem volt benne semmi olyan, ami mélyebben hatott volna rám, vagy kiemelt volna olvasás közben ebből a kissé egyhangú légkörből. Talán a bonctermi jelenetek képeztek némi kivételt.
Maria Montessori személyiségét szívesen csillagoztam volna akár kettővel is. Pedagógia ide – vagy oda, aki a saját gyerekéről le tud mondani a karrierje javára, miközben teljes erőbedobással papol a gyermekek jogairól, az enyhén szólva is hiú, képmutató ember. Akkor is, ha maga a korszak nem kedvezett a nők képzésének,önállóságának.
A kor a szexuális szabadságnak sem kedvezett, az öntudatos doktornő ezt mégsem vette figyelembe. A következményekkel hogy nem számolt ? Csodálom, hogy ezek után a fia még szóba állt vele.
Meglehet, hogy nagyon szigorúan ítélek, de a gyerek mindent felülír. Így Maria Montessori „ázsiója” az én szememben nagyot esett. Olyan asszony áll előttem, aki vizet prédikált, és bort ivott. Igaz, a hibáját igyekezett jóvá tenni, ám ettől számomra nem lett szimpatikus.

A nevelés nem más, mint példa és szeretet.

A Montessori-torony és az egyéb fejlesztők az unokáim játékai között is megtalálhatók, de részletesebben nem ismerem a nevelési módszerét. Ezért kíváncsian kezdtem el olvasni a kötetet, ezt a regényes életrajzot, amely okozott némi csalódást, nagyon népszerűsítő, hatásvadász módon próbálja leírni Montessori élettörténetét, a férfiak uralta tudományos életben az érvényesülésért folytatott harcát, magánéleti döntéseit. Jól ábrázolja a 19. századi Olaszországban a nők helyzetét, a választás kényszerét a hivatás és a magánélet között. Már kikölcsönöztem egy másik kötetet, amely a módszerével foglakozik. Tevékenységét az igazán segítségre szorulókkal kezdte, akiket a társadalom kiközösített, gyengeelméjűeknek tartott, megalázott számtalan módon, a gyógypedagógiai vonal is érdekelt ebben a történetben egy sérült gyermek nagyszülője vagyok.

Sokat köszönhetünk Maria Montessorinak, off nem csak megelőzte a korát, de tanainak java része a mai napig használatos és időszerű. Kíváncsi voltam az életére, bár regényes életrajzot Kertész Erzsébet csíkos könyvei óta nem olvastam. Érdekes műfaji kalandozás volt, nem is kellemetlen, de azért még az ifjúsági regények bonyolultsági fokát sem érte el.

A pedagógus – molyok már biztosan hallottak a Montessori rendszerről. Ez a könyv Maria Montessoriról szól, a rendszer megalkotójáról.

Érdekes, ellentmondásos személyiség a szememben Maria Montessori! Amellett, hogy az első női orvos Olaszországban, ezzel összefüggésben a feminizmus élharcosa is. Nagy helyet kap a könyvben a női egyenjogúság kérdése is. Sok kisgyerek megmentője lehetett, mivel tudta, hogy minden gyermek fejleszthető a megfelelő módszerrel. Azért ellentmondásos, mert pedagógus-szaktekintély volt, viszont a saját gyermeke ellen kezdetben kézzel-lábbal ellenkezett.

Nagyon olvasmányos regény, tele történelmi érdekességgel, ajánlom!

A történet 1894-ben kezdődik , egy elmegyógyintézeti fiú bemutatásával.
Időnként ebből az intézetből kapunk látleletet, párhuzamos szálként pedig Maria, egy
Rómában élő fiatal lány orvosnak tanul.
Még senki nem tette előtte , ez a hivatás nem nőnek való.
Szerencsére szülei támogatják.
Minden oktató terembe csak akkor léphet be, ha a férfiak elhagyták.
Ennek ellenére kitartó, okos, tehetséges.
Segédorvosi állást ajánlanak neki a tanulás mellett éppen az elején említett pszichiátriai intézetben. Itt mélységesen megérinti az elmebeteg gyerekek sorsa, javítani kíván a körülményeiken. Így lesz tanítónő.
Annyira a szívén viseli a sorsukat, hogy olyan módszereket dolgoz ki nekik, amik máig is élnek.
A hivatása és a családanya szerep akkoriban összeegyeztethetetlen volt, így súlyos döntéseket kellett hoznia magánélete terén.
Akkoriban olyan világ volt Rómában , hogy egy utcán elcsattant csók is súlyos következményekkel járt.
A feminista mozgalom kezdeteit is megismerhetjük a könyvben.
A regényes életrajz méltó emlék Maria Montessorinak.

Korábban többször is láttam filmen Maria Montessori történetét, így igazán szívesen vettem a kezembe a könyvet is. Ami picit meglepett, hogy azt gondoltam, hogy a könyv alapján készült a film, de szerintem ez fordítva történt, és emiatt kicsit furcsa érzéseim is voltak olvasás közben.
Nekem nagyon szimpatikus Montessori nézete, hogy mindenki tanítható, és hogy tárgyakat kell adni a gyerekeknek, hogy játszanak és a játék által maguk fejlődnek. A történet Montessori életét meséli el, a tanulástól a hivatásfelismerésen át, a sikerektől a magánélet-karrier ütközéséig. Ajánlom annak, aki a neveléselmélet történetének egy kis (de jelentős) szeletét szívesen megismerné.