A ​világirodalom legszebb versei 26 csillagozás

Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei

Négy ​évezred költészetéből állítottuk össze a világirodalom legszebb verseit bemutató gyűjteményünket. A versszerető olvasó kedvére lapozhat benne: megtalálja az ősi sumér-akkád művészet himnikus áradású énekeit, a görög irodalom mindmáig varázslatosan ragyogó, minden antológiába belekívánkozó csodálatos remekeit, a fájdalom és a múlandóság, a szerelem és az életöröm ma is elevenen ható latin lírikusait. Mert az igazi költő, ha személyes sorsát, ha korát énekelte is, mindig a maradandót ragadta meg a szüntelenül változó világban. Az ember elemi érzései folyton módosulnak, minden időben másképp színeződnek, de legbenső lényük korról korra öröklődik. Az ezerszájú költészet annyiféle nyelven, annyiféle formában valamiképpen mindig az emberiség egyetemes élményeit mondja. Ezért szólhat hozzánk szellemi anyanyelvünkön az egyén, a közösség sorsát, a világ változását kecsesen súlyos négysorosokba sűrítő kínai vagy a fűszeresen illatozó, érzékien forró hindu költészet. Ezért hatnak… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei

4 további kiadás


Enciklopédia 15


Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

Az életrajzok tele vannak pontatlanságokkal, elírásokkal, minden költő kommunista, de legalábbis szimpatizáns, de ezzel ki is merül az 1967-beni elvárásoknak.
A válogató, szerkesztő Lator László garancia a világirodalmi színvonalra.

BZsofi +SP>!
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

4,5 év. Lassan, de megérte.

Szeitz_Éva P>!
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

Lator László szerint ezek a világirodalom legszebb versei, szerintem nem. Legalábbis nem teljes egészében, de ez nem is baj, hiszen minden válogatás szubjektív. Regiment verset elolvastam, de bevallom volt olyan is benne (nem is egy), amelyiket laza mozdulattal átugrottam. Ez a tipikus „elővesszük még” könyv.
A költők rövid életrajza hasznos.

Sonnenschein>!
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

Tizen- és huszonévesként szerettem forgatni e versesköteteket. A Molyra kerülvén egyszer már csillagoztam e gyűjteményt: 4,5 csillagra értékeltem akkor.
Két évtized múltán most újra forgatom, olvasgatom e verseket, és egy csillagot elvettem.
Hogy mi az oka?
Azt hiszem csak annyi, hogy sokkal többet tudok most már a világról, nagyobb kalapból meríthetek, ezért megváltozott az összehasonlítási alap.

Olvasgatom a verseket egyre másra, és minden nap ugyanaz az egy mondat motoszkál a fejemben. De ez az egy mondat nem olyan szép, mint ahogy Moldova György a „Még egyszer a népszerűség ügyében” c. írása harmadik történetében leírja egy kérdésre válaszolva:

Mikor lesz nekünk olyan költőnk, mint Nazim Hikmet?
Nem tudom – mondtam [MGy] –, hogy pont olyan költőnk, mint Nazim Hikmet, mikor lesz, jobb már van egypár tucat. Lehetnek kifogásaink a magyar nehézipar, vagy a magyar játékboltok színvonala ellen, de a magyar költészet, szerintem minden reklamáción felül álló minőség.

Szerintem is így van.
Ugyanakkor nem szeretnék igazságtalan sem lenni. Saját tapasztalatom szerint az anyanyelvemen tudom igazán érteni és érezni egy-egy vers hangulatát, rezdülését, amely lényegesen túlmutat a szavakon. Ezt éreztem a nem magyar versek olvasásánál is.
… és ugyanilyen sutaságot érzek akkor, amikor magyar költő versét olvasom idegen nyelven.
Nem tudom ugyanazokat az érzéseket beleérezni, mint amikor anyanyelvemen olvasom őket.

Úgy tűnik, bármennyi nyelvet is beszélhet az ember, bizonyos dolgokat csak az anyanyelvén tud igazán át- és megélni, és átérezni. Nekem eddig ilyen fájni, a fájdalom átérzése, megélése és a magyar költők verseinek élvezete. Ezeket csak magyarul tudom igazán „művelni”.

Rebane P>!
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

Érdekes, szép válogatás, hamarosan hozzá is fogok a második kötetéhez! :)

imma AP>!
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

Az ókortól a XIX. századig:
Azért azt erősen kétlem, hogy ezek a világirodalom legszebb versei, de még azt is, hogy a legszebb magyar nyelvű versek… de azért hasznos kis kötet.

XX. század:
Na ez egyáltalán nem tetszett, nem is tartom meg, számomra ez egy egykötetes válogatás marad :D

blianhun>!
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

Mint minden válogatás, ez is nagyon szubjektív. A „best of” listák pedig szinte sohasem találkoznak az én ízlésemmel. Most sem.

Nilla I>!
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

Élveztem olvasni, nagyon sok gyönyörű vers van benne, amit ki is írtam magamnak, megjegyeztem. Néha jólesik egy ilyen könyvet is elolvasni, komolyan, változatos a sok regény után/között.

Cosima>!
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

A gyűjteményeket azért szeretem, mert sok akár ismeretlen költőtől olvashatok és mindig találok új kedvencet.

Szépek voltak a versek és tetszett, hogy a kötet végén a költőkről rövid életrajzot közöltek, külön hasznos volt, a számomra ismeretlenek tekintetében.


Népszerű idézetek

Szávitrí P>!

Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki

Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem,
Egészséggel, édes lelkem!

Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled isten áldomása.

Én drágalátos palotám,
Jóillatú piros rózsám,
Gyönyerő szép kis violám,
Élj sokáig, szép Júliám!

Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj életem reménye!

Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvez légy, én fejedelmem!

Júliámra hogy találék,
Örömemben így köszönék,
Térdet-fejet neki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.

192. oldal · Balassi Bálint

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

Enola87 MP>!

Francesco Petrarca: Nincs békém

Nincs békém, s nem szítok háborúságot,
félek s remélek, fázom és megégtem,
az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben,
semmi se kell s ölelném a világot.

Öröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.

Nézek vakon és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék s szabadulni vágyom,
és gyűlölöm magam, másért meg égek,

nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom.
Ide jutottam, drága Hölgyem, érted.

127. oldal · Francesco Petrarca

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

Enola87 MP>!

Francois Villon: Ellentétek

Szomjan halok a forrás vize mellett;
tűzben égek és mégis vacogok;
parazsas kályhánál vad láz diderget;
hazám földjén i száműzött vagyok;
csupasz féreg, díszes talárt kapok;
hitetlen várok, sírva nevetek;
az biztat, ami tegnap tönkretett;
víg dáridó bennem a bosszuság;
úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos csak a kétes a szememnek
s ami világos, mint a nap: titok;
hiszek a véletlennek, hirtelennek,
s gyanúm az igaz körül sompolyog;
mindig nyerek és vesztes maradok;
fektemben is fölbukás fenyeget;
van pénzem, s egy vasat se keresek,
és reggel köszönök jó éjszakát;
várom, senkitől, örökségemet;
befogad és kitaszít a világ.

semmit se bánok, s ami sose kellett,
kínnal mégis csak olyat hajszolok;
csalánnal a szeretet szava ver meg,
s ha igazat szólt, azt hiszem, ugratott;
barátom, aki elhiteti, hogy
hattyúk csapata a varjú-sereg;
igazság és hazugság egyre-megy,
és elhiszem, hogy segít, aki árt;
mindent megőrzök és mindent feledek:
befogad és kitaszít a világ.

Ajánlás

Herceg, kegyes jóságod lássa meg:
nincs eszem, s a tudásom rengeteg.
Lázongva vallok törvényt és szabályt,
S most mi jön? Várom a pályabéremet,
mert befogad s kitaszít a világ

147-148. oldal · François Villon

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

Szávitrí P>!

WILLIAM SHAKESPEARE
(1564-1616)
AZ VAGY NEKEM, MI TESTNEK A KENYÉR

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
    Koldus-szegény királyi gazdagon,
    részeg vagyok és mindig szomjazom.

204. oldal, Szabó Lőrinc fordítása · William Shakespeare

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

Véda MP>!

Magammal hordom a szíved / a szívemben
a szíved / el sose hagy már / bárhova kell
mennem jössz velem angyalom, bármi is ér
általad ér te drága /

nem érdekel
a sors / hisz te vagy a sorsom édes / jobb világ
se kell / hisz nincs világ tenálad szebb s igazabb /
s bármit mondott is volna eddig a holdvilág
s bármit dalolna a napsugár az is te vagy

ez az a mélységes titok mit senki sem ért
/ ez a gyökér gyökere a bimbó bimbaja
s az élet fája egének ege; mit a szív remélt
s az elme rejtett túlnövi azt ez a fa /
s ez a nagy csoda mely csillagot csillagtól elkülönít

magammal hordom a szíved / a szíved hordja e szív/

e. e. cumming: magammal hordom a szíved
/Kálnoky László/

366. oldal · e. e. cummings

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

5 hozzászólás
imma AP>!

BALTÁSAR DEL ALCÁZAR
(1530-1606)
DAL

Szívem benső hajlatán
három tárgy van dicsbe-fonva:
szép Inésem meg a sonka,
és a sajtos padlizsán.
Lányok, ifjak! Oly nehéz,
oly nagy volt Inés hatalma,
hogy meggyűlöltem miatta
mindent, ami nem Inés.
Tébolyogtam lábnyomán,
teljes évig félbolondja,
míg egyszercsak az uzsonna
sonka volt és padlizsán.
Még Inésé volt a pálma,
de nehéz volt döntenem,
melyiknek lesz lelkemen
mostmár ékesebb varázsa.
Mert egyenlők jobbadán
ízre, súlyra, fokra, fontra;
hol Inés kell, hol a sonka,
hol a sajtos padlizsán.
Szép Inésnek bája húz,
sonkám Aracéna éke,
s padlizsánom főerénye
az, hogy antik-andalúz.
Nem tévedhetek, nem ám,
mostmár pártatlan kimondva:
egyet ér: Inés, a sonka,
és a sajtos padlizsán.
Új szerelmem új igáját
használnom jó arra lesz tán,
hogy olcsóbban kapjam eztán
szép Inésem drága báját.
Ha szabódik szép babám,
és magát csak húzza-vonja,
ellensúlynak ott a sonka
és a sajtos padlizsán.

181-182. oldal, Nemes Nagy Ágnes fordítása

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

2 hozzászólás
Véda MP>!

Szergej Jeszenyin: Bokraink közt

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére –
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vizimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom – aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

/Rab Zsuzsa/

373. oldal · Szergej Jeszenyin

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

BZsofi +SP>!

Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz

Mindenható, felséges Atyánk, hozzád száll a
dícséret, magasztalás, tisztelet és hála.

Minden a te tulajdonod, s nincs ember, aki
méltó lenne nagy nevedet kimondani.

Áldott vagy, Uram, s kezed minden műve áldott,
legfőképpen öreg bátyánk, a Nap:
az égből néz ő le, és tőle világos a nappal,
és ékes, szépséges ő, tündökletes,
ó felséges Atyánk, mint te magad.v
Dícsérjen téged nénénk, a Hold, meg a Csillagok,
te formáltad őket, s mind oly gyönyörűen ragyog.

Uram, dícsérjen téged bátyánk, a Szél,
a levegő, meg a felhő, a derűs ég s a vihar,
te táplálod teremtményeid ezek áldásival.

Dícsérjen téged kedves húgunk, a Víz,
aki hasznos, alázatos és tiszta is.

Uram, dícsérjen téged öcsénk, a Tűz,
vele gyújtasz fényt napszállat után,
szép és félelmetes ő, erős és vidám.

Uram, dícsérjen téged jóságos Földanyánk,
ki hátán hordoz minket s áldásait árasztja ránk:
mienk pompás virága a réten s gyümölcse a fán.

Boldogok, Uram, akik szerelmedért másoknak megbocsátanak,
akik betegséget szenvednek el és keserű kínokat,
boldogok, kik békén tűrik a föld nyomorát,
mert elnyerik ők, felséges Atyánk, fényes koronád.

Dícsérjen téged testvérünk, a testi halál,
akitől emberfia nem menekülhet, –
jaj annak, akit a végső perc halálos bűnben talál!
Boldogok, kik szent akaratodban megnyugosznak:
a második halált nem kell elszenvedni azoknak.

Dícsérjétek Urunkat, ég s föld seregei,
áldjátok őt és nagy alázattal szolgáljatok neki!

(Ford.: Képes Géza)

106-107. oldal · Assisi Szent Ferenc

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

1 hozzászólás
Enola87 MP>!

Christine de Pisan: Magam vagyok és csak magányra vágyom

Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra hagyott társam és szerelmem,
magam vagyok, nincs hű uram-barátom,
magam vagyok, haragomban, hevemben,
magam vagyok tikkadtan – elepedten,
magam vagyok, hogy nálam senki jobban,
magam vagyok hívemtól elhagyottan.

Magam vagyok, ha ablakom kitárom,
magam vagyok szobámba rejtezetten,
magam vagyok hallgatni nagy sírásom,
magam vagyok, letörve, ernyedetten,
magam vagyok, bár mind keservesebben,
magam vagyok kuporgón a sarokban,
magam vagyok hívemtől elhagyottan.

Magam vagyok mindenütt a világon,
magam vagyok jártomban s megpihenten,
magam vagyok, hogy nincs ebben se párom,
magam vagyok mindentől elfeledtem,
magam vagyok, ha sértést kell viselnem,
magam vagyok, ha könnyem elzokogtam,
magam vagyok hívemtől elhagyottan.

Herceg, most gyűl a bánat csak felettem,
magam vagyok gyásztól fenyegetetten,
magam vagyok faepermód aszottan,
magam vagyok hívemtől elhagyottan.

135. oldal

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

imma AP>!

Harold Monro (1879-1932)
A cica tejet kap

Ha ötkor beviszik a teát
s elfüggönyöződik a szoba,
már bent dorombol a zöldszemű,
tűzszemű fekete cica.

Először úgy tesz, mint akit
nem érdekel, csak a tűz közele,
de késhet a tea, megalhat a tej,
ő nem késik sose.

Lassankint tejszínü, nagy puha köd
üli meg achát szemeit,
és szabadon föl-fölfigyelő
tekintete megkeményedik.

Aztán füle, karma remegni kezd,
farka mozog és a csodás
karcsú test már egyetlenegy
élő dorombolás.

A gyerekek esznek, a két
öreg hölgy selyemben suhog:
de a cica a nagy vágyban egész
kicsire zsugorodott.

A tányér holdja az asztali
felhőkből végre alálebeg:
s ő csupa sóhaj, izgalom,
álom és szeretet.

Odahajlik a fénylő kör fölé,
a krém-tenger fölé s iszik,
farkát elereszti, altató
gyönyör oldozza térdeit.

Nagy, lankadt mámor fogja el;
világa végtelen és fehér;
még egy szent csöpp, – fölnyalja, és
érzi, hogy száll le rá az éj:

A karosszékben álmosan
felpúposodik és kinyúl,
és magába temetve pihen
éjfélig öntudatlanul.

Szabó Lőrinc

158-159. oldal, II. kötet

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

Kapcsolódó szócikkek: macska

Hasonló könyvek címkék alapján

Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből
Simkó György – Zsikai Erika (szerk.): Kosztolányival a villamoson
Ferenczy Béni: Virágoskönyv
Albert Zsuzsa – Vargha Kálmán: Miért szép?
Kovács Mária (szerk.): Szeret engem a világ
Gábor Emil (szerk.): Mai magyar költészet
Micsoda madár!
Mátyás Ferenc – Z. Szalai Sándor (szerk.): Szép versek 1970
Lengyel Balázs (szerk.): Újhold-Évkönyv 1986/1
Constantin Cubleșan (szerk.): Csillagok születése