Ködszurkáló 37 csillagozás

Latinovits Zoltán: Ködszurkáló Latinovits Zoltán: Ködszurkáló Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Tanulmány? Vitairat? Műhelynapló? Önéletrajz? Mindegyikből valami, szenvedélyes szerelmi vallomás keretében. Egy nagy színész magas hőfokú hitvallása szerelme, szenvedélye tárgyáról, élete értelméről és céljáról: a színházról.
A kötet először 1973-ban jelent meg, akkor elsöprő sikert aratott. Ám hisszük: a XX. századi magyar színjátszás egyik vitathatatlanul legnagyobb alakjának gondolatai ma is éppoly aktuálisak és élők, mint annak idején, s ugyanúgy mindenkihez szólnak: ahhoz is, akit a rivalda fényei világítanak, meg, s ahhoz is, aki az elsötétült nézőtérről figyeli, mi történik a színpadon.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport

>!
POKET Publishing, Budapest, 2020
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158152327
>!
Háttér, Budapest, 1994
216 oldal · ISBN: 9637455876
>!
Magvető, Budapest, 1973
216 oldal

Enciklopédia 10


Kedvencelte 11

Most olvassa 18

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

gabona P>!
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

2018. decemberének vége óta ez az első értékelés erről a könyvről. Meglepő, bár a tényt betudom annak, hogy az eredeti kiadások manapság szinte beszerezhetetlenek, ha akad is belőlük, az biztosan horror áron megy. (Netes antikváriumokban meggyőződhettek róla, tényleg borzalmasan magasak az elkért összegek.) Bár egy gyűjteményes kötetnek része, önállóan csak mostanság jelent meg újra, ezért pedig nem lehetünk elég hálásak a POKET csapatának. Olyan lyukat foltoztak be, ami már ki tudja, mióta tátongott fájóan üresen. (Ezért – is – annyira jó, hogy létezik ez a sorozat.)

Mivel már rengeteg oldalt elolvastam Latinovitsról (talán többet is, mint egészséges lenne), ezek nagy része pedig erre a kötetre volt kihegyezve, így gyakorlatilag azelőtt ismertem már, hogy kézbe vettem volna. Az mondjuk igaz, hogy az időszakból kifolyólag, melyben született, recepciója a színház, mint szakma részéről cseppet sem volt pozitív, a közönség jóformán – még ha nem is értette és érezte át annyira, mint kellene – befalta, már a megjelenés egészen korai szakaszában. Nem kis mértékű félelem volt bennem azzal kapcsolatban, hogy talán kissé porosnak fog hatni így, 2020-ban, de ez csupán látszat. Ugyanannyira aktuális, mint közel öt évtizede, ha nem aktuálisabb.

Nem tudom, ezúttal mennyire találja meg közönségét a Ködszurkáló. Helye és lehetősége megvan, már csak arra van szükség, hogy a célcsoport is felfedezze magának. Akár kezdő, akár befutott színész az ember, akár előadó, akár rendező, akár célt ért, akár útkereső – ezt az ezer fokon izzó szöveget nem is lehetne jobb alkalom magáévá tenni, mint jelenleg, amikor egy hosszú, üres időszak után lassan, de biztosan eljön az újrakezdés ideje. Most még talán van idő át- és újragondolni bizonyos dolgokat, hogy a más tényleg más lehessen.

Egyébként a bónuszként felvonultatott Latinovits-rekonstrukció című írás a maga nemében kiváló (annak, aki kezdő a Színészkirályt illetően), de nem sok ponton kínál újdonságot, miután az ember több száz oldalt átforgatott már, azt viszont meg kell hagyni, hogy helye mindenképpen van itt, jobbat nem is találhattak volna neki. A képek pedig remekül feldobják a kiadványt, azt hiszem ezek után mindenképpen megér egy befektetést, – mi az az ezerötszáz forint – és hát inkább kultúrára menjen, mint cigire, pláne, ha ilyen értéket rejt a celofáncsomagolás.

latinta P>!
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

A művész-színész írásai: igen. (5 csillag)
Az ilyen-olyan bakik: nem.
(Kővári Orsolya Latinovits-rekonstrukciója…? Nem.
Szétesik, szerkesztetlennek tűnik, térben és időben indokolatlanul csapong.)

Andee_Sis>!
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Nagyon nehezen kezdtem hozzá az értékelés megírásának.
Olyan könyvről van szó, amelyiket nagyon régóta szerettem volna már elolvasni. Gyakorlatilag megszerezhetetlen volt, aztán, amikor kijött Poketben, azonnal lecsaptam rá. Amikor azonban első pár oldalban beleolvastam, már tudtam, hogy ez egy hosszabb lélegzetvételű, nem egyszerű olvasmány lesz. spoiler
Nagy sokára vettem elő újra.
Latinovitsról tudtam ezt-azt, ismertem a néhány életrajzi momentumot és egy-két filmes nagy pillanatát is. De nem tudtam róla tulajdonképpen semmit.
A Ködszurkáló egy nagyon érdekes mű, és a megismerés elkezdéséhez talán nem is a legszerencsésebb választás.
Egy nagyon megosztó és a maga idejében eléggé vitatott személy belső gondolataiba ugorhatunk fejest rögtön. Nekem mindez nagyon nehezen emészthető volt.
Tulajdonképpen elsőre egy tudományos értekezés a színészetről, a színházról, de ugyanakkor egy rendkívül erős, és naturalisztikus társadalom- és korrajz is. És mindezeken túl valamennyire betekinthetünk Latinovits Zoltán önmagáról alkotott képébe is, ami nem egyszer elég megterhelő volt, szerintem.

Az utolsó részben – Kővári Orsolya írásában – néhány kortársa is nyilatkozik róla:

„Színészete – Mezei Mária szavaival élve – "saját vérrel színezett”. És nem akármilyen vér színezte ezt a a színészetet. Míg más színész használja az idegrendszerét, ő felélte."

„Személye maga az ocsmány rendszerek ellen lázadó égbe kiáltás.”

„Minden napja felért egy forradalommal…” – mondta róla Huszárik Zoltán. „Kardot rántott, és kis híján kard által vérzett el. Ezért nem hiszek az öngyilkosságában sem. A forradalom nem futamodik meg, a forradalmár ütközetben esik el. Nekiment a vonatnak, mint a hatalomnak, mert azt képzelte, a mozdony fog kisiklani, nem ő.”

Azóta már több, róla szóló könyvet is beszereztem, és biztosan folytatni fogom még a vele való ismerkedést, de azt hiszem, hogy csak egy nagyobb szünet után.

madárka>!
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Emlékszem a repülés boldogságára.
Hiszem, hogy szárnyaim újranőnek.

Szavalóversenyre készülök, és azért vettem a kezembe ezt a könyvet, hogy egy kicsit elcsitítsam a körülöttem lévő világot, magamat, hogy tudjak csak és kizárólag a versekre koncentrálni. Nehéz ez, mert a világ és az emberek hangosak, és olyan nehéz csendet teremteni. Azt hiszem, évről évre nehezebb lesz.

Mindig azt mondogatom, hogy egyszer úgyis repülni fogok. Eközben mindössze egyetlen dolgot felejtettem el: hogy tudok repülni. A versmondás, a szövegek, a folyamat, amikor egy szöveget elő merek adni: ezek szárnyakat adnak nekem, és adtak annyi éven keresztül. Kellett ez a könyv, hogy erre most rádöbbenjek.

Latinovits pedig: örök szerelem, a legnagyobb művész. Ez pedig állandóság az örök rohanásban.

2 hozzászólás
nono22>!
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Latinovits kötetének elolvasásával két legyet ütöttem egy csapásra. Végre ismereteket szereztem Latinovits életéről és művészetéről, akinek személye eddig nagy fekete folt volt, hiába szeretem a színház és a könyvek világát is. Másrészt sikerült kielégíteni a vágyamat, hogy egyszer mélyen bele tudjak tekinteni egy színész gondolat- és érzésvilágába.
Ebbe a viszonylag rövid kötetbe rengeteg tartalom szorult, így meglehetősen tömény és nehéz olvasmány. A Vígszínház igazgatójával folytatott levelezéssel kezdünk, majd Latinovits élete és színésszé válása, a színházról, a színész-művészről, közösségről, rendezésről való gondolatok, elmélkedések kerülnek terítékre. Latinovits stílusa zseniális, olyan művészi mondatokat alkot, hogy néhánytól nehéz volt elszakadnom. Néha olyan érzésem volt, mintha íróként sem sikerült volna maga mögött hagynia a színészetet, bár ez kifejezetten különlegessé teszi a könyvet.
Latinovits színészként zseni volt, ugyanakkor emberi életében nem találta a helyét. Ebből a kettősségből valami egészen különleges, bizonyos tekintetben kiváló, más tekintetben szinte teljesen szétcsúszott emberi élet bontakozott ki. Ezt legjobban a POKET kiadás végén olvasható Latinovits- rekonstrukció írója fogalmazta meg:
„Latinovits nem színészi pályát járt végig emberként, hanem emberi pályát színészként. Felcserélte a legnagyobb szerepeket. Részben ebből fakadtak konfliktusai. Annak viszont, aki azt állítja, hogy a múlt század egyik legjelentősebb hazai férfiszínésze, ezért van igazsága.”
Így, jobban megismerve őt, azt gondolom, hatalmas művész lehetett, akinek sikerült maradandót alkotnia mind a színpadon, mind a magyar filmográfiában, mind íróként. Jó tudni róla, jó volt megismerni őt.

2 hozzászólás
Nyra>!
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Latinovits gondolatai a színházról, a színészekről, a rendezőkről és a közösségről. Valószínűleg még érdekesebb volt ezt akkoriban olvasni, amikor írta, amikor igazán aktuális volt. Így én most kevésbé arra figyeltem, hogy milyen volt az akkori légkör a színházakban, hanem arra, hogy ezt Latinovits hogyan élte meg. Jó volt bepillantást nyerni az életébe és a lelkébe.

Az_ifjú_Eszter>!
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Az előttem szóló már említette, hogy a járvány kapcsán kialakult huza-vona miatt az idei év tökéletes alkalmat kínált a könyv olvasására. Bevallom, magamtól nem jutott volna eszembe elolvasni ezt a könyvet, csak egy ismerősöm ajánlása nyomán szereztem be. Láttam egy pár filmjét és elismerem, hogy tetszett, de sosem értettem azt a seggreülős csodálatot ami Latinovitsot övezi. Nos… Továbbra sem értem, viszont már tisztelem és becsülöm, mint gondolkodó és cselekedni vágyó színészembert.
Az elméleti eszmefuttatások mellett nagyon életközeli dolgokról is ír humorosan vagy (már-már giccsbe hajló) líraisággal: a próba utáni veszekedések/kocsmázások, vagy az elégedetlenség és önutálat, a kontrollvesztés. Azt hiszem szükségem volt rá, hogy ezekkel a gondolatokkal találkozzam, ne csak a saját fejemben, hanem az ő tollából, ami tulajdonképpen időtlen problémává emeli ezek. Másrészről persze sokszor nagyon visszás volt, ahogyan a „színészkirály”-ként emlegetett ember ír az ideális színészről. Illetve pár elgondolása is olyan, amit már meg tudunk kérdőjelezni, viszont a szorgalma és a nyitottsága mindenképp nagy érdem: lenyűgöző látni, hogy mekkora szakmai/elméleti tudással rendelkezett, amiről a vele azonos érában létező színészeknek, valószínűleg fogalma sem volt.
Nagyon sok keserűség és kiégettség volt viszont a könyvben, sok helyen már-már számonkérőnek vagy lemondónak éreztem, hogy őszinte legyek engem nem feltétlenül motivált és semmiképp nem adott új lendületet. De egy nagyon különös perspektívát adott ahhoz, hogy ebben a fél-karantén helyzetben mit is jelent színházban dolgozni, és kitartást ahhoz, hogy ha már itt vagyunk, csináljuk rendesen, mert azt érdemli a játék, hogy egészen odaadjuk magunkat neki.

mamszi>!
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Magányosan szurkálta a ködöt, végül a perc-emberek győztek.
Ők maradtak, a zseni ment… :(

Hajnalcsillag>!
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Örök. Latinovits Zoltán örök. Minden film, minden gondolat, minden elmondott vers…Minden ami Ő.


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

Egyáltalán nem kellene-e többet foglalkoznunk azzal, hogy romló kapcsolataink miként bomlasztanak meg sejtcsoportokat a szervezetben, ahelyett, hogy a nikotinra hárítanánk a felelősséget?

10 hozzászólás
latinta P>!

    Szegény, nagyszerű Tersánszky Jenő mondotta groteszk humorával József Attiláról: „Hát kedvesem, keserű ember vót az; akkor beszélt nekem a két énjirül, mikor má nekem rég három vót!”

152. oldal, Művész, színész (POKET Publishing, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: József Attila · Tersánszky Józsi Jenő
madárka>!

Ahhoz, hogy valaki újat akarjon (ha szükséges az új), ismernie kell a régit.
Ahhoz, hogy valaki „másként” akarjon játszani, először játszania kell tudni.

191. oldal (Háttér, 1994)

Balog_Judit>!

Fura-Maugli, majdhogynem az Állatkertben, mégis kicsit idébb születtem, éppen Krúdy Gyula bácsi sörkerti asztala fölött, felejthetetlen emlékű nagyapám, Gundel Károly vendéglőjében, ebédszünetben, fél egykor.

56. oldal Ködszurkáló Háttér Kiadó, 1994

Kapcsolódó szócikkek: Gundel Károly
madárka>!

„Nem baj, ha eleinte csak csapkod a szárnyaival, csak le ne hulljon, és össze ne zúzza magát a földön. Az idő múlásával magától fog mind magasabbra emelkedni, és eljön a pillanat, amikor feltétlenül meg kell mutatnia a felhőkön túli szférákat. Csak legyen bátorsága első ízben felszállni… A gyáva soha nem kerül ki a kalitkából. Ellenkezőleg, röpte mind alacsonyabb és alacsonyabb lesz. Aki tud föld felett lebegni, nem zuhan le. Amikor pedig leszáll, nem rémítik meg a földön azok az apróságok, amelyek olyan félelmetesek az egyszerű ember számára. A sas az ilyesmit a magasból látja.” (Sztanyiszlavszkij)

141-142. oldal (Háttér, 1994)

madárka>!

A színésznek, Élet és Halál határmezsgyéjén végzett mutatványaiért, nem jár veszélyességi pótlék.

182. oldal (Háttér, 1994)

madárka>!

Örök vágyam, színészi munkám célja, hogy olyan hangon tudjak megszólalni, mely őszintén csendül fenyők suhogásában, tücskök hegedűjének dallamában, tavak partján a csillagos égbolt alatt, patakok gyógyító zuhogásában is.

199. oldal (Háttér, 1994)

nono22>!

Itt minden este vizsgázni kell, emberségből, őszinteségből. Minden este le kell vetkőzni. Nem segít a hazugság, a rutin, a ravaszkodás. Meztelen lélekkel játszunk.

77. oldal

madárka>!

Széles utak, gömbakácok, téglajárdák, bukkantós macskakövek. Egyetemváros, Klinika-telep, Nagyerdő, Piac utca, Alföldi Palota, Svetich-palota, kis villamosok, keskeny sínek; egy új világ, és milyen jó kis világ.
A Nagytemplom, toronysisakjaival, elterpesztett tympanonjával, ahol még Kossuth beszélt a meszelt falak között; (…)

50. oldal (Háttér, 1994)

6 hozzászólás
madárka>!

A játék nekem voltaképpen nem öröm, hanem gyötrelmes kifejezési forma. Szerepeimet nem eljátszom, hanem megszülöm. Engem mindig individualizmussal vádolnak. Ez nagy tévedés. Én közösségi ember vagyok. Egy akarok lenni a sok individuum között.

15. oldal (Háttér, 1994)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ablonczy László: Latinovits Zoltán tekintete
Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
Darvas Iván: Lábjegyzetek
Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!
Bános Tibor: Aki szelet vet…
Bérczes László – Törőcsik Mari: Törőcsik Mari
Körmendi János – Sugár Róbert: Körmendi János
Kellér Dezső: Kortársak és sorstársak
Lelkes Péter: Júliától Stuart Máriáig
Molnár Gál Péter: Zenthe