Ködszurkáló 16 csillagozás

Latinovits Zoltán: Ködszurkáló Latinovits Zoltán: Ködszurkáló Latinovits Zoltán: Ködszurkáló Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Tanulmány? Vitairat? Műhelynapló? Önéletrajz? Mindegyikből valami, szenvedélyes szerelmi vallomás keretében. Egy nagy színész magas hőfokú hitvallása szerelme, szenvedélye tárgyáról, élete értelméről és céljáról: a színházról.
A kötet először 1973-ban jelent meg, akkor elsöprő sikert aratott. Ám hisszük: a XX. századi magyar színjátszás egyik vitathatatlanul legnagyobb alakjának gondolatai ma is éppoly aktuálisak és élők, mint annak idején, s ugyanúgy mindenkihez szólnak: ahhoz is, akit a rivalda fényei világítanak, meg, s ahhoz is, aki az elsötétült nézőtérről figyeli, mi történik a színpadon.

>!
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158152327
>!
POKET Publishing, Budapest, 2020
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158152327 · Illusztrálta: Keleti Éva
>!
Háttér, Budapest, 1994
216 oldal · ISBN: 9637455876

1 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 5

Most olvassa 8

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
madárka
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Emlékszem a repülés boldogságára.
Hiszem, hogy szárnyaim újranőnek.

Szavalóversenyre készülök, és azért vettem a kezembe ezt a könyvet, hogy egy kicsit elcsitítsam a körülöttem lévő világot, magamat, hogy tudjak csak és kizárólag a versekre koncentrálni. Nehéz ez, mert a világ és az emberek hangosak, és olyan nehéz csendet teremteni. Azt hiszem, évről évre nehezebb lesz.

Mindig azt mondogatom, hogy egyszer úgyis repülni fogok. Eközben mindössze egyetlen dolgot felejtettem el: hogy tudok repülni. A versmondás, a szövegek, a folyamat, amikor egy szöveget elő merek adni: ezek szárnyakat adnak nekem, és adtak annyi éven keresztül. Kellett ez a könyv, hogy erre most rádöbbenjek.

Latinovits pedig: örök szerelem, a legnagyobb művész. Ez pedig állandóság az örök rohanásban.

2 hozzászólás
>!
Nyra
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Latinovits gondolatai a színházról, a színészekről, a rendezőkről és a közösségről. Valószínűleg még érdekesebb volt ezt akkoriban olvasni, amikor írta, amikor igazán aktuális volt. Így én most kevésbé arra figyeltem, hogy milyen volt az akkori légkör a színházakban, hanem arra, hogy ezt Latinovits hogyan élte meg. Jó volt bepillantást nyerni az életébe és a lelkébe.

>!
mamszi
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Magányosan szurkálta a ködöt, végül a perc-emberek győztek.
Ők maradtak, a zseni ment… :(

>!
Hajnalcsillag
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Örök. Latinovits Zoltán örök. Minden film, minden gondolat, minden elmondott vers…Minden ami Ő.

>!
monkati
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Csak ismételném magam. Azt hiszem, nem véletlenül volt Színészkirály. Bár nehéz ember volt, mondani, elviselhetetlen, de zsenialitását sem kortársai sem utódai nem kétlik.

>!
lupi4
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Jó volt Latinovits életébe, gondolataiba bepillantani.
A könyv elején a Vígszínház Igazgatójával folytatott levelezés olvasásánál, elgondolkodtam, ma merne-e bárki ilyen leveleket küldeni a feletteseinek? Vagy, érdemes lenne-e ennyire őszintének lenni?
Sem akkor, mikor a könyv íródott, sem ma, nem könnyű önbecsapások nélkül élni. Nagyon keveseknek sikerült.
Értékes könyv, nagyon szépek a mondatok, a lelkesedés a színházhoz, munkához, szinte átragad.
Többször el kell még olvasnom, egyrészt mert igen tömény, másrészt a könyv hangulatában annyira benne van Latinovits Zoltán, hogy együtt lehet vele lenni, és ez olyan jó.

>!
Suzie
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Az egyik legmeghatározóbb, legszélsőségesebb személyiségű magyar színészóriás gondolatait tartalmazza a könyv. Lehengerlő.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Egyáltalán nem kellene-e többet foglalkoznunk azzal, hogy romló kapcsolataink miként bomlasztanak meg sejtcsoportokat a szervezetben, ahelyett, hogy a nikotinra hárítanánk a felelősséget?

10 hozzászólás
>!
madárka

„Nem baj, ha eleinte csak csapkod a szárnyaival, csak le ne hulljon, és össze ne zúzza magát a földön. Az idő múlásával magától fog mind magasabbra emelkedni, és eljön a pillanat, amikor feltétlenül meg kell mutatnia a felhőkön túli szférákat. Csak legyen bátorsága első ízben felszállni… A gyáva soha nem kerül ki a kalitkából. Ellenkezőleg, röpte mind alacsonyabb és alacsonyabb lesz. Aki tud föld felett lebegni, nem zuhan le. Amikor pedig leszáll, nem rémítik meg a földön azok az apróságok, amelyek olyan félelmetesek az egyszerű ember számára. A sas az ilyesmit a magasból látja.” (Sztanyiszlavszkij)

141-142. oldal (Háttér, 1994)

>!
madárka

Nem törvény azonban, hogy az utolsó fénylő akkord az életet is feleméssze. Ha a művész élete rövidre szabott: élete sűrű-vérű, sűrű-idejű hosszában mondja el a rábízott mondatot.

143. oldal (Háttér, 1994)

>!
madárka

A színésznek, Élet és Halál határmezsgyéjén végzett mutatványaiért, nem jár veszélyességi pótlék.

182. oldal (Háttér, 1994)

>!
madárka

Ahhoz, hogy valaki újat akarjon (ha szükséges az új), ismernie kell a régit.
Ahhoz, hogy valaki „másként” akarjon játszani, először játszania kell tudni.

191. oldal (Háttér, 1994)

>!
madárka

Széles utak, gömbakácok, téglajárdák, bukkantós macskakövek. Egyetemváros, Klinika-telep, Nagyerdő, Piac utca, Alföldi Palota, Svetich-palota, kis villamosok, keskeny sínek; egy új világ, és milyen jó kis világ.
A Nagytemplom, toronysisakjaival, elterpesztett tympanonjával, ahol még Kossuth beszélt a meszelt falak között; (…)

50. oldal (Háttér, 1994)

6 hozzászólás
>!
madárka

Az állatok szomorúak, úgy emlékszem. Csak a madarak boldogok. Talán mert repülni tudnak. Az igazi színház is tud repülni – és embernek repülni: boldogság.

58. oldal (Háttér, 1994)

1 hozzászólás
>!
lupi4

Jó lenne – ködszurkálóként – fényt hasítani, de legalább agresszív kérdőjeleket vésni ebbe a szélcsendes káoszba.

35. oldal

>!
madárka

A játék nekem voltaképpen nem öröm, hanem gyötrelmes kifejezési forma. Szerepeimet nem eljátszom, hanem megszülöm. Engem mindig individualizmussal vádolnak. Ez nagy tévedés. Én közösségi ember vagyok. Egy akarok lenni a sok individuum között.

15. oldal (Háttér, 1994)

>!
Hajnalcsillag

… jó lenne elgondolkozni végre azon, hogy egy ember szerencsétlensége vagy betegsége nem elsősorban vagy egyáltalán nem szervezetünk magánügye. Abba egyénnek és környezetnek, egyénnek és társadalomnak kapcsolata is belejátszik. Nem kielégítő kapcsolata elsősorban. Ha az egyén nem találja meg a helyét a közösségben, vagy ha a közösség nem biztosít megfelelő létfeltételeket az egyénnek – ez valahol a vegetatívában is károsodást okoz: lyukadás vagy hasadás áll elő a szervezetben; gyomorfekély, infarktus, daganat. Gondolom az elidegenedés korunkban annyit tárgyalt kérdéséhez is kapcsolódik mindez.

10. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Barátné Hajdu Ágnes – Babiczky Béla: Bevezetés az információkereső nyelvek elméletébe és gyakorlatába
Gaál István – Kozma László: Lineáris algebra
Hangodi Ágnes – Törökné Jordán Katalin (szerk.): A könyvtárosasszisztens-képzés alapfogalmai
Szabó László Imre: Ismerkedés a fraktálok matematikájával
Fazekas Marianna (szerk.): Közigazgatási jog – Különös rész
Balogh Ferencné: A gyermekkönyvtári munka alapjai
Tisza Kata: Pesti kínálat
Franz Kafka: Az én cellám
Garzuly Ferenc: „Fekete víz, örvénylő idő”
George Orwell: Rádiós jegyzetek / Londoni levelek